Sziasztok!
Először is NS. nagyon szépen köszöni mindenkinek a szülinapi jókívánságokat, így utólag is. :)
Másodszor pedig sűrű elnézések közepette teszem fel nektek a 46. részt. Nem túl eseménydús fejezet, nem is a leghosszabb, de így is "megkínlódtam" a megírásával. :) A következő fejezetet ígérjük, hamarabb kapjátok és hosszabb is lesz valamivel, mi is megpróbálunk visszazökkenni a megszokott ütembe.
xoxo: Shyla
 |
| "A fénykép egy titokról készült titok. Minél többet mutat, annál kevesebbet árul el." |
Amíg én lezuhanyoztam, Alex még az ágyban heverészett és szórakozottan nézegette a laptopja kijelzőjét. Két nap telt már el a gála óta. Mi másnap délelőtt azonnal repülőre ültünk és visszautaztunk a forgatás helyszínére, annak ellenére is, hogy most nem volt szükségük Alexre. Éppen Edward-Bella jeleneteket forgattak.
- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle, mikor a hajamat törölve léptem ki a fürdőből, egy szál köntösben. Alexen is csak egy boxer volt és tudtam jól, hogyha túl közel megyek és elkap, akkor újra nem fogok tudni ellenállni a csábításának. Annak pedig mindketten meginnánk a levét, hogyha nem lennénk mindketten percre pontosan fél óra múlva menetkészek. Azt ugyan nem árulta el nekünk a főszervezőnő - Karen -, hogy mégis hová vagyunk hivatalosak, hiszen elvileg az egész hetünk szabad, így november elején.
- Csak szörfözök egy kicsit... - sandított rám felhúzott szemöldökkel.
- Csak nem a gálán készült képeket csodálod újfent? - csücsörítettem rosszallóan az ajkaimat és végül mégis mellé huppantam az ágyra. Azonnal körülfont karjaival és állát a vállamon pihentetve mutatta sorra a bulvár oldalakon megjelent képeket. Engem inkább a cikkek érdekeltek, amik alatta-fölötte-mellette jelentek meg. Volt pár érdekes hír, az azonban mindegyikben megjelent, hogy magyar vagyok. Furcsa volt nekik a származásom? Nem értem, miért is olyan nagy szenzáció ez... A leírások további részében Justin és a ruhám tervezése is leírásra került, de hát mit vár az ember, hiszen ez Amerika. Javarészt a ruha teszi az embert. Bár eddig a pöttyös kihalni látszott, úgy tűnik Justin ezzel a húzásával újra divatba hozta, az pedig külön élmény, hogy én voltam a művelet alanya.
- Ne nézegesd már annyit! - pirítottam rá komolytalanul, mikor a sokadik ilyen képet nézte már meg.- Inkább menj zuhanyozni! - utasítottam, miközben felálltam és megfelelő cucc után kutattam. Alex nagy nehezen elengedett, így sikeresen felöltöztem, aztán megcsörgettem Karent, hogy mégis hova a fészkes fenébe küld minket. A hívás rövid volt ugyan, mégis tele új információkkal. Ma az állam egyik legkeresettebb fotósához fogunk menni, mindketten, hogy végre elkészüljenek azok a bizonyos képek az interjú mellé.
A hír hallatán először kicsit megrémültem, de aztán megnyugtattam magam azzal, hogy ha Alex velem van, az biztonságot nyújt nekem, így attól is megvéd majd a közelsége, hogy valami orbitálisan nagy baromságot csináljak. Legalábbis ez a terv.
Mire Alex végzett a zuhannyal én már a friss kávémat szürcsölgettem. Néhány perc alatt ő is elkészült, majd a cuccainkat összeszedve indultunk meg a hall felé.
- Te tudtad, hogy ma lesz a fotózás? - fordultam felé a liftben.
- Öh.. Asszem, mintha derengene valami. - nézett rám bocsánatkérően.
- Remek, tehát összeesküvést szőttetek a hátam mögött Karennel, nehogy ki tudjak bújni alóla... - pontosítottam a tényállást.
- Csak nem akartam, hogy idegeskedj miatta. Láttam, hogy a gála előtt is majd' kitépted a hajad.. - kuncogott. - Hidd el, a mai nap sem lesz olyan szörnyű. - biztatott. - Sminkes, fodrász, stylist... - soroltam.
- Ha úgy néznék ki, mint Ashley, úgy gondolkoznék, mint Ashley és ... legfőképp, ha én lennék Ashley, na akkor megnyugtattál volna. - vágtam egy fintort, miközben becsatlakozott mellénk Karen.
Mint kiderült, Karen nem tart velünk, csak gyorsan felvázolta a szitut. Na meg megígértette velem, hogy normálisan fogok viselkedni.
A helyszínre érve nagy nyüzsgés fogadott, épp a díszleteket igazították a helyükre. Az emberek nyakában kis kártyák lógtak, akár a koncertek backstage-es vendégein vagy a VIP ügyfeleken szoktak. Kész forgatag. Ahogy megpillantottak minket, szét is választottak. Engem egy Angie nevű fiatal lány kaparintott a karmai közé. Határozott megjelenése azonnal tekintélyt parancsolt neki, és stylist foglalkozása ellenére is hihetetlenül egyszerűen öltözött volt. Ez nekem csak előny. Felcsillant a remény szikrája, hogy talán engem sem fognak majd karneváli majomnak öltöztetni.
A hajammal nem sok mindent csináltak - szerencsére -, de messze még a nap vége.
Miután az első szettet magamra kaptam és sikeresen el is igazgatták rajtam, a stúdióba léptem. A magassarkú miatt lassan mentem egészen a fotósig, aki már egészen benne volt a munkában, hiszen Alex állt a kamera másik oldalán. Egy szűk, fehér izomtrikót adtak rá, ami hatalmas kontrasztot adott kreol bőrével, az izmai pedig úgy dudorodtak az anyag alatt, hogy azonnal büszkeség töltött el.
- Szia! - nyújtott kezet a fotós néhány perc múlva, mikor végeztek Alex portréival. - Greg vagyok! - vigyorgott rám. Magas volt és jóképű. Tipikusan az a férfitípus, akiről soha nem mondaná meg az ember, hogy fotós, ha civilben látja.
- Gabi! - mutatkoztam be mosolyogva, aztán kihúztam a kezemet az övéből és Alex felé indultam. Láttam rajta, hogy neki kevésbé tetszik ez a mitugrász, de kénytelen lesz elviselni..
- Ha még egyszer így néz rád, kinyírom! - vigyorgott rám Alex és szorosan magához húzott. Magassarkúmnak hála legalább nem kellett annyira lehajolnia, mikor meg akart csókolni.
- Nem vagy te egy kicsit féltékeny? - húztam végig mutatóujjamat az álla vonalán.
- Csak tudom, hogy hol a helye! - túrt a hajamba. - Jó messzire tőled!
- Drága szerelmeseim, kezdhetjük? - lépett mellénk Greg.
- Persze! - válaszoltam Alex helyett.
Na igen... Mikor azt hittem ez könnyű meló, rohadt nagyot tévedtem.. Csak fél órán keresztül az én egyszemélyes portréim beállításival szórakoztak, mivel sosem tudtam magam maximálisan odatenni. Egyszerűen nem tudtam felszabadulni úgy, hogy tudtam, minden egyes mozdulatomat 5 szakember figyeli, a kamera túloldaláról. Persze a gép egyből össze volt kötve egy laptoppal, így a friss képek a monitoron is megjelentek, ami miatt még inkább feszélyezve éreztem magam. Alex is látta rajtam, sőt, ismert már annyira, hogy tudja rólam, mennyire utálom, ha irányítani akarnak. Most pedig Greg azt akart. Beállítani, természetellenes pozíciókba, hogy mozdulatlanul, mégis életet sugározva álljak és üljek. A magassarkú is kezdte fájdítani a lábamat, én pedig már nem tudtam elnyomni az arcomra olykor kiülő fintorokat, mikor a bokámat is abnormális szögekben forgatta el.
Alex végig figyelt, tudtam, hogy pontosan tudja, mennyire szar érzés nekem ez az egész, hiszen ez az első fotózásom.
Végül Greg megkegyelmezett nekem és Angie egy teljesen új szettbe öltöztetett. Meg kell mondjam, ez sokkal jobban tetszett. A színösszeállítás és maga a tudat, hogy most Alex is velem lesz. Mivel végre Alexszel közös fotóinkat kattogtatták.
Eleinte egyszerű beállítások voltak. Alex átölelte a derekamat, a hátamat a mellkasának támasztottam, ajkait a vállamhoz majd a nyakam oldalához érintette. Nekem igazából semmi tennivalóm nem volt, hiszen az arckifejezésem abban a percben változott meg mindig az elvárt irányba, mikor Greg szólásra nyitotta volna a száját. Így Alex néha csak felkuncogott, az akciói meghiúsulásán.
Már kezdtem fáradni, a napnak viszont csak nem akart vége szakadni. Angie újabb és újabb szetteket hozott elő nekem, én pedig nem győztem hol csodálkozni, hol szörnyülködni bennük.
Még néhány átöltözős, haj és sminkigazításos szitu után, az utolsó képet is megcsinálták rólunk, én pedig fellélegeztem, hogy igen, mehetünk haza. A munka viszont itt nem ért véget. A laptopra töltött képeket visszanézhettük, sőt vissza kellett néznünk. Voltak jól sikerültek, voltak viszont olyan elkapott vicces pillanatok, mikor Alex épp felemel , az arckifejezésemen pedig tisztán látszik, mennyire meglepett a mozdulatával.
Minden munkatárs megállapítása szerint a legjobban sikerült képek azok közül kerültek ki, amiken mindketten oldottak voltunk. Úgy a fotózás közepén volt egy beállítás, ami igazán szexinek hatott. Rajtam egy farmer rövidnadrág és egy magassarkú bokacsizma volt, a lábaim így fedetlenek voltak. Szétterpesztett lábakkal kellett ülnöm, görnyedt háttal egy díszletlépcső tetején, karjaimmal a combjaimra könyököltem, csuklóim pedig hanyagul lógtak a lábaim között. Alex néhány lépcsőfokkal lejjebb ült féloldalasan, tornacipő és egy szakadt farmer volt rajta, póló nélkül, hagy csorgassák a népek a nyálukat a formás kockáira. Egyik kezével térdhajlatomba kapaszkodott, másik tenyerét lábfejemen nyugtatta, miközben ajkaival súrolta a térdem oldalát.
A másik hasonlóan jól sikerült sorozat egy spontán elkapott, minden beállítás nélkül lezajlott, mókás jeleneten alapult. Azt hittük tarthatunk egy kis szünetet, így Alex hátára ugorva bohóckodtunk egy kicsit. A lábaim kalimpáltak a levegőben, miközben hol szerelmem nyakába kapaszkodtam, hol trükkösen befogtam a szemeit.
A mindent elsöprő sikert viszont az a fotó jelentette, amit később címlapfotónak választottak, itt nem történik ugyan szenvedélyes jelenet, nem is bohóckodunk, mégis olyan bensőségesen nézünk egymásra, hogy minden rajongó biztos lehet benne, hogy ami köztünk van, az a szerelem.
Remélem kapunk hozzá néhány komit! ^^