vasárnap

35. Vacsora

Sziasztok!
Shyla tételezett egész nap, és már nem jut géphez, ezért én teszem fel az új részt, de ő írta, övé az érdem, kellemes olvasást, és legyetek rosszak ebben a rövidke kis szünetben!
Puszi



Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat. 

- Most már igazán elmondhatnád, hogy hová viszel... - nyavalyogtam, mint szinte az egész úton, hiszen minden második mondatommal az uticélunkra próbáltam fényt deríteni.
- Ell.. Már csak órák kérdése és nem leszel ilyen kíváncsi! - húzta még mindig az idegeimet.
- Na jó, vagy most megmondod, vagy én most kiszállok és haza megyek! - fenyegettem meg durcásan. Semmi kedvem nem volt most ehhez a játékhoz, főleg azok után, hogy a délután egyik felét Emilyvel töltöttük a másikat meg áttelefonálta.
- Feladod? Mikor ilyen közel vagy a célhoz?? - nézett rám, közben pedig jót mulatott duzzogó ábrázatomon.
- Legalább egy kis együttérzést, ha kérhetném! - fordultam el tőle tüntetőleg, szilárdan elhatároztam, hogy megérkezésünkig nem is nagyon fogok hozzá szólni, de minden akaratom kevésnek bizonyult érintése ellen. Bal keze még mindig a kormányon volt ugyan, jobb kezét pedig már a combomon nyugtatta és várta a reakciómat. Ettől persze ördögi gondolatom támadt. Most én indultam meg bal kezemmel Alex jobb combján. Néhány pillanatig csak nyugtattam rajta tenyeremet, aztán tenyerem feljebb kalandozott, egészen veszélyes vizekre.
Alex hirtelen rám kapta a tekintetét, megértette, hogy mit akarok kezdeni újonnan felfedezett előnyömmel, de azért őt sem kellett félteni. Teljes nyugalmat próbált erőltetni magára, ami kevéssé sikerült, de meg kell mondanom, hogy nekem is nehézkessé vált már a levegővétel, mert azonnali bosszúra szomjazott. Kutakodó ujjai egészen két lábam közé férkőztek, miközben nagyon igyekezett azon, hogy ne nagyon dőljön el felém, az autó pedig még véletlenül se menjen át a másik sávba.
- Ha így folytatod, nem viszlek el sehová. Itt lesz az út vége.. És teszek rá, hogy ki, mit és mennyit lát a dologból, mert én Rád éhezem - fordult felém és rekedt hangon mormogta, jobban mondva súgta nekem, pont abban a pillanatban, mikor meredező férfiasságára simítottam a kezemet és jólesően rámarkoltam. Belőlem hatalmas sóhaj tört ki, míg az ő torkából veszedelmes morgás fakadt, a kettő együtt pedig azonnal felszította eddig bennem lappangó vágyamat. - Ell... - nyomatékosította előző szavait, mire megadóan vettem el a kezemet, ahogy ő is a sajátját, majd csalódottan vettem tudomásul, hogy a célomat nem sikerült elérnem. Még mindig nem tudom, hogy hová tartunk.
Még mindig fúrta az oldalamat a kíváncsiság, de egyenlőre annyiban hagytam a dolgot. Próbáltam úgy tenni, mintha teljesen hétköznapi dolognak számítana, hogy már majd fél órája kocsikázunk a városban, egyre kifelé haladva a belvárosi forgatagból. Pontosítok, már el is hagytuk azt a pontot, ahol a városhatár húzódott.
- Hová viszel engem?? - gondolkoztam hangosan, miközben körmeimet jó szokásomhoz híven a kesztyűtartó feletti faberakásos műszerfalon kopogtattam. Időközben lehajtottam a napellenzőt is és megnéztem magamat a tükrében, grimaszoltam néhányat, aztán visszahajtottam. Magamat is alaposan szemügyre vettem, megigazítottam a felsőmet a mellem vonalánál, mire Alex azonnal rám kapta a szemeit és hatalmas nyelés közben az ádámcsutkája láthatóan megugrott. Elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy iménti néhány mozdulatommal így fel tudtam izgatni a mellettem ülő férfit. A szerelmemet.
Még néhány percnyi csendes autókázás után Alex egy erdő szélén parkolt le. Értetlenül néztem rá, de meg nem szólalt volna a világért se. Naná... Miért is??
Csettegve és mérgesen fújtatva szálltam ki az anyósülésről, mivel Alex már az autó elejénél várt rám. Amint összetalálkoztunk sejtelmesen rám mosolygott és a derekamnál fogva vadul magához rántott. Ajkaival sürgetően kapott az enyémek után és önfeledten csókolni kezdett. Kezeim automatikusan kulcsolódtak nyakára, majd túrtak a hajába, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Bár, az is volt. Ebben a pillanatban legalábbis. Az viszont egy dolog, hogy az én kezeim Alex hajában kószáltak, az övéi egészen más helyeken jártak. Gyengéd simogatásával bejárta a puha bőrt a derekamon, majd a pólóm alá férkőzve egészen a lapockámig feltűrte azt, míg másik kezében ingerlően masszírozta fenekemet, ahogy farmerem zsebébe nyúlt. A levegőhiány miatt fél pillanatra megtántorodtam, Alex pedig ujjnyira távolodott ajkaimtól. Tisztán éreztem a tüdejéből ütemesen kiáramló elhasználódott levegő bizsergését a számon, majd miután lehajolt a nyakam ívéhez, ütőerem vonalán is. Szívem már régen kétszeres gyorsasággal verte a gyors tamtamját, de ezzel nem voltam egyedül. Alex mellemhez simuló mellkasában az övé is ficánkolva dübörgött. Hangosan felnyögtem - nem törődve az esetleges nézőközönséggel -, mikor édes csókot lehelt a nyakam alatti kis gödröcskébe és újra ajkaimra húztam. Alex hihetetlen sebességgel emelt fel és szinte dobott, a kocsi motorháztetejére.
- Nem volt szép dolog, amit műveltél. Ugye tudod, hogy ezért büntetés jár?! - duruzsolta a fülembe rekedt hangon, amivel csak még jobban korbácsolta feltörekvő vágyamat. Pontosan tudtam, hogy mire gondol. Hát hogy ne tudtam volna... De nálam volt az adu kártya, még mindig pontosan tudtam, hogy mivel tudom az őrület határáig kergetni.
- Alex... - nyögtem vágytól elfúló hangon és magamra rántottam, hogy újra ajkaira tapadjak. Ujjaimmal görcsösen kapaszkodtam inggallérjába, lábaimat csípője köré fontam és hozzá dörzsöltem magamat. Tervem bevált, Ő is megremegett, lehunyt szemekkel koncentrált.
- Az előbb még éhes voltál... - próbált szabadulni csípőjét erősen szorító combjaimtól.
- Alex, az fél órával ezelőtt volt, még azelőtt, mielőtt sikerült leválasztanom a füledről azt a tetves telefont... - puffogtam újra mérgesen. - Különben is az erdő közepén hol a picsában találsz te éttermet?! - kérdeztem tőle már-már cinikusan.
- Bízd ide! - kacsintott rám és fenekem alá nyúlva újra felemelt. Halkan felsikkantottam, ahogy dobott rajtam egyet, így szinte úgy néztem ki, mintha egy kismajom kapaszkodna rá. Alex persze hangos nevetésben tört ki, én meg a nyakába rejtettem az arcomat, miközben én is nevettem saját magamon.
- Nehéz vagyok! Igazán letehetnél.. - nyafogtam már harmadszorra, mikor égre eljutott a füléig a mondatom és erőteljesen megrázta a fejét.
- Kétszer annyit nyomok ki fekve, mint amennyi te vagy, Édesem - nyomott gyengéd csókot a szám sarkára, gondosan ügyelve, nehogy a kelleténél tovább időzzön ott. Pontosabban nehogy újra mohón rácuppanjak, itt az ösvény kellős közepén. Mert hogy már rendesen bent jártunk a fák között, ahol egy kitaposott avartól zizegő gyalogúton ment(ünk) felfelé. Ó bakker, még dombot akar mászni velem??!
- Kezdem úgy érezni, hogy engem csúnyán átvertél... Csak el akartál rabolni.. Nincs erre semmiféle étterem - néztem körbe, de csak a sötétséget láttam.
- Hiszen itt van előttünk! - nézett el vállam fölött, de én még nem láttam semmit a sötétben. - És öt, négy, három... - hirtelen visszafordultam felé, értetlenül álltam a dolog előtt, nem tudtam, miért számol vissza. - Kettő... Egy.. - és minden világosságba borult előttünk. Eddig észre sem vettem, hogy a fák között egy kis hangulatos házikó bújik meg. Első pillantásra is modernnek tűnt, de ahogy belülről megpillantottam azt a meghittséget, ami ott fogadott, elállt a szavam is. A bejárati ajtótól egy kis folyosón át, végig rózsaszirmokkal hintették be a  padlót. Mintha csak egy új ösvényt akartak volna kialakítani ezzel, irányítva minket, merre haladjunk. Alex kicsit visszahúzott egyenesen a bejárati ajtóig, majd hosszú, izmos karjaival átölelt, kezeit a melleim előtt kulcsolta össze. Fejét óvatosan az enyémnek támasztotta, arcvonásainak változásán éreztem, hogy mosolyog.
- Ez annyira szép - törtem meg a meghitt csendet.
- Sajnos nem én csináltam, de minden pontosan oda került, ahová én mondtam - búgta a fülembe és kézen fogva vezetett beljebb a lakásban. Mert hogy mint az kiderült, egy hétvégi házba hozott, még csak nem is étterembe, amit a haverja adott neki kölcsön a mai különleges estére, hogy megünnepeljük, a világ szeme előtt is egy párt alkotunk. Végre.
Volt egy nagy nappali, ezzel szemben pedig egy kis, alig pár fő befogadására képes étkező. Kis négyzet alakú asztallal, amin méretes fehér asztalterítő volt. A tányérok, evőeszközök és poharak az etikettnek megfelelően voltak elrendezve, ám a romantika kedvéért az asztalterítőt is halomnyi vörös szirom díszítette, és ha ettől még mindig nem olvadtam volna el, ott volt még a pici szív alakú mécsestartó, melyben két teamécses éget, andalító illattal borítva el az egész helyiséget.
A hatalmas vigyort,  ami az arcomra ült - mikor végre felfogtam, hogy ezt csak miattam csinálta, pontosabban csináltatta -, le se lehetett volna vakarni. Aztán az egyik székhez kísért. A rendelt előételt csendben fogyasztottuk el, ez javarészt azért volt, mert a megilletődöttségtől szóhoz sem jutottam. Nem voltak nagy igényeim, a cézársaláta pedig pont megfelelt ennek. A főétel is az egyik kedvencem volt: tejszínes csirkemellfilé, petrezselyemmel és párolt rizzsel. Igaz ennél már egyre közelebb araszoltunk egymáshoz. Így a kezdetbeli szemben ülésből lassanként egymás mellé keveredtünk és összemosolyogtunk. A fordulat viszont a desszertnél következett. Az hagyján, hogy már nem a saját székemen, hanem az ölében ültem, de hogy a fagyi nem az eredeti mód szerint lett felhasználva az is biztos. Előzőleg már kivettük a fagyasztóból, amiből egyértelműen következik, hogy az állaga már egyáltalán nem fagyira hasonlított. Probléma még ebből sem lett volna, de az apró csókváltások és nevetések eredményeként a kanalam tartalma Alex ingén landolt. Azt hiszem ez indította el a lavinát. Innentől nem volt megállás. Alex egyértelműen meg akarta torolni bénaságomat, így lassanként már nem csak az ő inge, hanem az én felsőm is az olvadt krémben úszott. Nevetve kentünk egymás arcára még többet a ragacsból, a végére már a hajamban is az volt, aminek persze cseppet sem örültem. Alex csókja viszont sürgetően fojtotta belém a kitörni készülő heves tiltakozásomat. Végigcsókolta krémes ajkaimat, majd a nyakamra folyott fagyit nyalta le érzékien, kényeztetve ezzel bőrömet. Ujjai hamar megtalálták felsőm alsó határát és ki is bújtattak belőle, hogy folytathassa útját egészen a melleimig. Közben én is megszabadítottam őt az ingjétől, és csupasz mellkasára simított tenyeremmel kényeztettem kreol bőrét.
- Ragadsz, Édes! - súgtam fülébe, de nevetésbe torkollott.
- Most már elmondhatom, hogy szó szerint rám ragadtál! - préselt szorosan magához, így tényleg éreztem, ahogy a csupasz bőrünkön csillogó ragacs összekapaszkodik.
- Azt hiszem, igazán szerencsés vagyok... - hajoltam újra ajkaira, hogy szenvedélyesen megcsókoljam. Önfeledt csókcsatánk közben csípőmet akaratlanul is erősebben szorítottam Alexhez, akinek férfias nyögése a számban visszhangzott.
- Ha zavar, hogy összeragadunk, talán le kellene zuhanyozni - nézett rám csibészes mosollyal, miután abbahagytam ingerlését.
- Zuhanyozni, mi? - nyögtem ajkaira, és végighúztam ujjaimat dudorodó férfiasságán.
Nem törődve a formaságokkal, egymásról szinte tépve a ruhát indultunk el a fürdő irányába. Pontosabban Alex elindult, én pedig magabiztosan követtem őt. Mire a fürdőajtóhoz értünk, alig maradt rajtunk ruha. A nadrágjainkat útközben elhagyva léptünk a zuhanykabinba, ami meglepően tágas volt. Alex megnyitotta a vizet, majd hátamhoz nyúlt és az enyhén vizes darabomat kihajította a járólapra. Ugyanerre a sorsra jutott a falatnyi csipkebugyim és az ő fehér boxere is. Amilyen gyorsan szabadítottuk meg egymást a ruháktól, olyan lassan léptünk egymáshoz közelebb. A melegvíz folyamatosan folyt ránk, mi pedig csak álltunk és mélyen néztünk egymás szemébe. Karjaimat óvatosan nyaka köré fontam, majd lábujjhegyre állva édes csókot nyomtam ajkaira. Alex egyik kezével a hátamat markolta, másikkal fenekemnél fogva emelt meg, én pedig automatikusan kulcsoltam csípőjére a lábaimat. Alex nem hazudtolta meg magát. Magabiztosan vette birtokba a testemet, csüngött ajkaimon, kényeztetett a kezeivel. Vele minden egyes szeretkezés új élményt nyújtott. Tudott még újat mutatni, mindent megadott, amire abban a pillanatban szükségem volt. És nekem csak rá volt szükségem. Érezni akartam teste melegét, ütemes, vad szívdobogását és hallani rekedt hangját, ahogy egyre keményebb tempóban mozog. Hátamat a hideg falnak vetettem, de még az se volt eléggé hideg ahhoz, hogy a bennem dúló érzelmi vihart lehűtse. Testem mélyén apró remegések jelezték, hogy izgalmam a végéhez közeledik, majd Alexszel egyszerre ért el a kielégülés hulláma. Ölemet bársonyos forróság járta át, a melegvíz pedig egyre csak folyott ránk.
- Szeretlek! - néztem fel csapzott hajával keretezett arcába csillogó szemekkel és boldogan bújtam ölelésébe. Megnyugtató volt a tudat, hogy már minden félelem nélkül mondom a szemébe, hogyan is érzek iránta. Valóban szerettem őt. Fülig belezúgtam. Még most is rácsodálkozok, hogyan bolondított magába ennyire.
Mosolyogva váltunk el egymástól, de éppen csak olyan távolságra húzódtunk, hogy egymás testét könnyedén végigkenhessük a krémes tusfürdővel. Alex hatalmas tenyereivel gyengéden a hátamat masszírozta, majd vállam után kezei végigkúsztak lefelé a kulcscsontomon, egészen addig, míg a melleimig nem ért. Ott aztán újra idegtépő finomkodásba kezdett. Miután leöblítette rólam a habot, kicsit elfordult, hogy aztán a kezeimet a fejem fölé emelve fogaival végigszánthasson az oldalamon, a csípőmön keresztül, a combomon át, egészen a térdhajlatomig. Foga nyomán jóleső libabőr lepte el a testemet. Megállj csak, visszakapod még, Édes!!
Mint az be is igazolódott, nem kényeztethet örökké engem, most rajtam a sor. Apró tenyereimbe tusfürdőt öntöttem és a háta mögé somfordáltam. Viszonoztam a tőle kapott masszázst, majd lemostam a hátát, mire azonnal meg is fordult volna, de megállítottam. Újra a tusfürdőért nyúltam és most mellkasát és hasát mosdattam le vele, miközben még mindig háttal állt nekem. A karjai alatt nyúltam át, közben öleltem testét, és jólesően csókoltam széles hátát. Kezeimet lejjebb csúsztattam, egészen combjáig - de férfiasságát nem mertem megérinteni, féltem, hogy akkor abbamarad a kínzása. Mindkét kezemmel végigsimítottam lábán, egészen addig, míg már a háta mögött guggoltam. De amint megemelkedtem, már nem tudtam türtőztetni magam és muszáj volt megfognom újra duzzadó vágyát.
Éppen ahogy sejtettem, egy másodperc leforgása alatt fordult felém és karjaiba kapott. Vizesen, habosan, úgy ahogy voltunk elindult velem valamerre - persze miután a vizet gyorsan és fél kézzel elzárta.
Csak sejtésem volt, hogy hová tart velem éppen, de tagjaim éppen elfoglaltak voltak, így nem sokat törődtem azzal sem, hogy a kölcsönházat éppen most vizezzük agyon. Mással voltam elfoglalva.
*****
Úgy tűnik, kezd szokássá válni, hogy én kelek hamarabb reggelente. Hirtelen ötlettől vezérelve indultam meg a fürdő felé, mivel alszik, legalább arra lesz elég időm, hogy végre hajat mossak, a tegnapi fagyicsata után. Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, aztán összekapkodtam a járólapról a cuccainkat és egy szál törölközőben mentem vissza Hozzá. Belépésemkor éppen a plafont tanulmányozta álmos tekintettel. Nyílván nemrég kelt fel.
- Van fogalmad róla, hogy milyen szar Nélküled kelni? - tette fel a költői kérdést, ami azonnal mosolyt csalt az arcomra. A kezemben tartott cuccokat az ágy mellé dobva vetődtem be mellé az ágyba, hogy aztán egy üdítő jóreggelt-csók után szedelőzködni kezdjünk. A forgatás nem vár...

szerda

34. rész - Interjú

Kellemes olvasást!
Puszi, NS


-Fogd be a szám, ha hülyeséget kezdek dumálni - dőltem a lift falának zsebre dugott kézzel. 
-Mivel? - kérdezte kacéran. 
-Amíg a nő ott van, addig lehetőleg a kezeddel - kuncogtam fel. - Utána lehet szó másról is - húztam pimasz mosolyra az ajkaim. - És mit mondunk miért késtünk? - vontam fel a szemöldököm. 
-Gyanítom az igazság nem megoldás. 
-Nem - ráztam a fejem. - Mindegy, ha nem kérdezi nem mondunk semmit. Ja, és nem is értem hogy jutott eszedbe elvállalni azt a tetves fotózást!
-Hé, ácsi! A te ötleted volt az interjú, a te ötleted volt hogy találkozzunk azzal a hárpiával, és az exkluzív interjúk mellé mindig társul fotózás. Tudod, mert valahogy illusztrálni kell a dolgokat, és nem lehet mindenki festő - kacsintott rám, aztán gyorsan megcsókolt, és kilépett az éppen kinyíló liftajtón. 
Utánasiettem, aztán összekulcsolva a kezünket a kávézó felé vettük az irányt. Nem izgultam, tudtam hogy olyat nem tud kérdezni ami zavarba hozna, inkább az angolom miatt izgultam kicsit, de reméltem hogy nem fogják helytelenül lehozni. 
-Gyere, ott van - ölelte át a derekam, és az egyik ablak melletti asztalhoz húzott. 
-Jó napot - biccentettem, miközben Alex a gyengéden beljebb tolt, és ő ült kívülre. - Bocs, hogy késtünk. 
-Jó napot - köszönt mosolyogva. Középhosszú fekete haja egy fényes csattal fogta össze oldalra, rikító kék szemeit fekete sminkkel emelte ki, fiatal, ovális arca volt. Vékony ajkain kedves mosoly játszott, miközben felállva kezet nyújtott. - Semmi gond. Emily Maslow. Kathrine engem küldött a riporthoz. 
-Gabriella Tailor - mosolyogtam. Rosszabbra számítottam. 
-Mi már találkoztunk - rázott kezet Alex-szel. 
-Üdv - mosolygott Alex kedvesen. 
-Hozhatok valamit? - jelent meg hirtelen a pincér. 
-Igen, én egy extra erős kávét kérek - tűrtem a fülem mögé a hajam. 
-Én egy sima feketét - bólintott Alex. 
-Máris hozom. 
-Kezdhetjük? - kérdezte Kathrine belekortyolva a teájába. 
-Persze - bólintottam. 
-Rendben. Nem bánjátok ha felveszem, ugye? 
-Nem, dehogy - ráztam a fejem. 
-Mióta vagytok együtt? - kérdezte elsőként. 
-Uhh, nagyon régen - szorítottam meg Alex kezét, halvány mosollyal a szám szélén. 
-Tizedikétől - röhögött fel Alex. 
-Hanyadika is van? Tizenhárom? - nevetett fel Em. 
-Mondom én hogy régen - kacsintottam rá. 
-Alex, mi fogott meg Gabiban? - tette fel a következő kérdést. 
-Nem is tudom, talán hogy makacs, mint egy öszvér. Talpraesett, nem hagyja magát, és mindenből kivágja magát egy pillanat alatt. Arról nem is beszélve hogy gyönyörű - kacsintott rám kajánul.
Emily édesen elmosolyodott, aztán hozzám fordult. 
-Gabi? 
-Mi fogott meg magamban? - kérdeztem vissza viccelődve. Elég érdekesen nézett rám, ezért gyorsan folytattam; - Vicceltem. Alex... Alexben talán a humora fogott meg legelőször, aztán az hogy komolyan is beszélhetek vele - feleltem. - Ja, és bukom az izmos pasikra - kuncogtam fel. - Gyengém a barna szem - tettem hozzá. 

Másfél kemény óráig nyúzott az idiótábbnál idiótább kérdésekkel, nagyjából az összes létező kérdést feltehette, a végére teljesen le lettem amortizálva. 
-Ez a nő lefárasztott - hajtottam a vállára a fejem a liftben állva. 
-A riportereknél alapkövetelmény hogy fárasztóak legyenek - nyomott puszit a hajamra. - Viszont, most hogy ezen túl vagyunk, elmehetnénk vacsorázni - ölelte át a derekam. 
-Ugye nem akarsz valami puccos, kiöltözős étterembe vinni, ugye? - kérdeztem. 
-Nem, én a sarki hot dog árusra gondoltam - vágta rá ironikusan. - Egyébként tényleg nem, csak egy egyszerű hétköznapi étteremre gondoltam, ahol istenien főznek, és nem dobnak ki ha nem fojtom meg magam a nyakkendővel. 
-Még mázli - léptem ki liftből, és meg sem álltam a lakosztályig. 
-Szevasz Miss Bulvársajtó! Hol hagytad Mr Lógóst? - üdvözölt Bronson. 
-Öö.. Gondolom a saját szobájába ment - legyintettem. - Majd jön. 
-Milyen volt az interjú? - kérdezte Nikki... Ricsi karjai körül. Információ-éhesen összeszűkült szemekkel, és visszafojtott mosollyal elmeséltem nagy vonalakban az elmúlt másfél óra eseményeit. - Ja, és most ti jöttök - kacsintottam rá. - Szóltam neki hogy nem sokára jön a váltás, szóval ott ül, szerencsétlen issza a kávéját, és várja hogy lemenjetek. 
-Császtok - lépett be Alex is. 
-Alex, ugye Gabi nem mondta a riporternek hogy megyünk le hozzá? - kérdezte Ricsi. 
-Ugye, hogy mondtam? - tártam szét a karom, célzatos pillantással. 
-Ö, igen mondta - bólintott Alex. 
-Lemegyek, elküldöm - pattant fel Nikki harciasan. Alig tette ki a lábát a szobából, Ricsi már rohant is utána. 
-Gonosz vagy - nézett rám Alex, miközben valami süti szerűt evett. 
-Miért éreztem én hogy nem mondtál neki semmit...? - tette fel a költői kérdést Bron. 
-Mert ismersz - vontam vállat. 
-Hánykor menjünk? - rázta meg a vállam Alex. 
-Hétkor - feleltem. - Addig leállítom Ricsit, átveszem a pólóm, és felveszek egy kényelmesebb cipőt. 
-Miért kell átvenni a pólód? - ráncolta a homlokát. 
-Mert Ricsi pohárral a kezében ment ki, és biztos vagyok benne, hogy amint visszajött rámborítja - feleltem nyugodtan. 
-Komplikáltak vagytok - sóhajtott Bron. 
-Csak ismerjük egymást, de úgy tűnik Ricsinek elvette az eszét... valaki - köszörültem meg a torkom kacarászva. - Egyébként mindig észre veszi, ha füllentek. 
-Én felhúzom az orrom... te mit csinálsz? - nézett rám várakozóan Alex. 
-Nem mondom meg, vissza akarok vágni a pókerért - vágtam rá. 
-Ugye nekem elmondod? - bazsalygott Bron. - Nem adom tovább. 
-Ahha, persze - forgattam a szemem. - Nem mondom el. És mielőtt kitalálod, nem nem bízom benned, de ismerem Alexet is, aki viszont tuti kiszedi belőled, ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy nem beszélsz álmodban. Azon kívül, ki ne találd, hogy kiszeded Ricsiből. Nem fog menni. Megbízható, és még gimiben megegyeztünk, hogy bosszú ide, bosszú oda, nem adjuk ki egymás gyenge pontjait. Ha ő kiadja, én is kiadom. Nincs mese - zártam le a hosszúra nyúlt monológom. 
-Mondom én hogy komplikáltak - legyintett Bron. 
-Te átkozott, agyafúrt, gonosz bestia, megállj, esküszöm lenyomok egy poharat a torkodon, de legalábbis megfürdetlek egy kis üdítőben - szitkozódott Ricsi, mikor a kivágódott az ajtó, és maga mögött a füstölgő, de engem mindenképp a barátom gondjaira bízó Nikki között trappolt. 
-Léptem - pattantam fel, és sietve rohantam a szobám ajtaja felé, azon belül is a fürdő felé, de még mielőtt bezárhattam volna az ajtót, rámöntött valami sárgás, szénsavas löttyöt. - Tűnj innen - morogtam mérgesen, de nem tudtam sokáig haragudni, és méregtől fuldokolva felröhögtem. 
-Egy ideig ne gyere a közelembe! - kiáltott vissza. 
Gyorsan átvettem a felsőm, egy kicsit csinosabb, és testhez simulósabbra, na meg alá egy csipkecsodát vettem, a cipőt pedig egy egyszerű csipkés balerinacipőre cseréltem, aminek gumiból volt pántja hogy a lábamon maradjon. Felkentem egy natúr sminket, de mire kimentem Alex füléhez megint hozzánőtt a mobilja. 
-Nem igaaz - nyafogtam. 
-Mi az? - kérdezte az idő közben betoppant Kris. 
-Mostanában állandóan telefonál - böktem Alex mellkasára, aki az ölébe húzva átkarolta a derekam. 
-A helyébe én is telefonálnék - morgott Ricsi. 
-Ha nem fogod be telefonálhatsz az ambulanciának - vágtam vissza. 

Alex.

-Hallo - vettem fel a telefont. 
-Szevasz Alex, a tárgyalás miatt hívlak - köszönt Matt. 
-Hallgatlak - sóhajtottam. - De ne legyen túl hosszú - figyelmeztettem. 
-Nem segítettél ezzel az egész felkapom-a-vizet-és-beismerem-hogy-már-túlléptem-az-exnejemen dologgal, de megoldjuk - kezdte, mikor én az ölembe húztam Ellt, aki igazán szexi pólót vett fel, és tudom, hogy nem véletlenül. Az az átkozott boszorka... - A tárgyalás október húsz, reggel kilencre legyél a Los Angelesi Bíróságon, ott találkozunk a lépcsőn. Tudod mit kér Kim, mondtam én neked hogy kellett volna szerződést kötni, de túl makacs vagy te barom... 
-Kösz haver, én is szeretlek - gúnyolódtam. 
-Áh, így már értem a válást, de nem tudom miért csajoztál újra be, te kis buzi - röhögött. 
-Rádvágom a telefont - fenyegettem vigyorogva. 
-Oké, csak a tisztánlátásért; felügyeleti jog, los angelesi ház, a közös tőke fele, az autó a tiéd, és kell a nyaraló is. Mármint neki, tudod hogy sose bírtam a csajt - hadarta. 
-Tudom. Ember, most mennem kell, huszadikán ott leszek - búcsúztam. 
-Csá - köszönt el. 
-Kivel beszéltél? - kérdezte Ell kedvesen. 
-Matthew Colferrel, az ügyvédem, és régi barátom - feleltem. - És még nem végeztem, akárhogy hisztizel - néztem rá komolyan. 
-Mi? De hisz az előbb köszöntél el tőle! - nézett rám szenvedve. 
-Más emberek is vannak még a világon - közöltem vele az újszerű tényt, aztán tárcsáztam Karent. 
-Indulnunk keeeeell - nyígott. - Mondd, a szád és a lábad egyszerre nem tud mozogni? Mert ha tud, akkor leszel szíves útközben beszélni, mielőtt a barátnőd éhen hal és új riportot kell csinálni a novemberi Celebrity Gossipbe - fenyegetett. - Újabb másfél óra kegyetlen szenvedés Emily Maslow-al... - kezdte a rosszabbnál rosszabb lehetőségekkel való kecsegtetést, úgyhogy inkább elköszöntem mindenkitől, és elindultunk. 
-Tudod... - vetettem át a karom a vállán, mikor ő átölelte a derekam. - Legkésőbb tizenkilencedikén Los Angelesbe kell utaznom, mert reggel kilencedikén a bíróságon kell lennem. Mármint huszadikán, reggel kilenckor. Eljössz velem? - kérdeztem. 
-Ha szeretnéd, akkor mindenképp - bújt hozzám. 
-Akkor mostmár hívhatom Karent - vettem elő a telefonom. 
-Esküszöm, utána kidobom azt a vackot az emeletről - morgolódott. 
-Előtte felhívok egy... 
-Senkit! - morrant rám.
-Szia Karen, lenne két óriási kérésem - köszöntem. 
-Hallgatlak, drágám - sóhajtotta. 
-Huszadikán lesz a tárgyalás Los Angelesben, felszabadítanál aznapra? - tettem fel az első kérdést. 
-Persze Alex, mindjárt szervezek kicsit - engedte ki a gőzt. - Másegyéb?
-Ell... Gabinak is szereznél jegyeket? - kérdeztem. 
-Hát hogyne, gerlicéim - kacarászott. 

vasárnap

33. Csali

Sziasztok!
Shyla most tanul, és ma nem tud géphez kerülni, de az én agyamban most túl sok angol halandzsa keringőzik a tanuláshoz, szóval kisegítem, és most én teszem fel a részt, amit ő írt, szóval az érdem az övé:) És ha megtennétek, hogy pár szóval véleményezitek az fejezetet, akkor gyorsabban tanulnánk, hogy gyorsabban írhassunk fejezetet;) És köszönjük az előzőhöz jött komikat:)



Azt hittem a mai napot, a megtestesült tökéletességet nem lehet elrontani. Hát nagyot tévedtem... Alig hogy kikászálódtunk az ágyból - és így végetértek a felejthetetlen kora reggeli szerelmes pillanatok -, Alex telefonja megállíthatatlanul csörögni kezdett. Elnéző mosollyal intettem a fejemmel a fürdő felé - jelezve, hogy nem szándékozom zavarni őt a halaszthatatlannak tűnő dolgaiban - és frissítő zuhanyt vettem. Alig értem ki a fürdőből, Alex már váltott is engem. Az asztalon közben megpillantottam a telefonomat, aminek a képernyője időnként fel-felvillant. Nyugodtan felöltöztem, aztán visszabattyogtam a nappaliba, hogy végre megnézzem kinek vagyok annyira nélkülözhetetlen, hogy hajnali fél kilenckor zaklatni merészel.
A telefonomban azonban egy sokkal korábbi időpont szerepelt és Karen neve. Ez már alapjában véve sem sejtet túl sok jót. Akaratlanul is visszagondoltam a tegnap reggelre, mikor megtudtam, hogy Alex nyíltan világgá kürtölte, hogy mi bizony egy párt alkotunk és kezdtem megrémülni. A legrosszabbat azonban már a kezdet kezdetén elvetettem. Ha Karen engem hív, akkor nagy valószínűséggel Alexnek még megvan az állása - merem remélni, hogy a kis malőr nem is tesz keresztbe nekünk ezen a téren.
Mély levegőt vettem, és már tárcsáztam is.
- Gabriella! Végre, hogy jelentkezel... - lelkendezett, de hangjában feszültség bujkált.
- Ki vele Karen... Mennyire súlyos a helyzet? - kérdeztem rá a leglényegesebb dologra, ami jelen pillanatban foglalkoztatott.
- A vezetőség beszélni akar Alexszel.. Egyenlőre nincs gáz, sem botrány. Mindenki annyit tud, amennyi tegnap reggel elhangzott, tekintve, hogy okos kislány módjára tartottad a szádat. Mindezek mellett ma mindenki számára ki fog derülni, hogy valójában mi is a helyzet. Mindenképpen mi billenünk a mérleg rossz oldalára, vagy így, vagy úgy. Ha ma kézen fogva szerelmespárként jelentek meg, azért perelhetnek, mert eddig tagadtátok. Ha viszont a tegnapi információt cáfoljátok, ugyanott vagyunk. Ugyan mindkét helyzet előnytelen nekünk, de a két rosszból célszerű mindig a kisebbiket választanunk - vázolta jelen helyzetünket, én pedig csendben hallgattam.
- Itt melyik a kisebbik? - firtattam tanácstalanul és abszolút nem éreztem magam a helyzet magaslatán. Nem értek én ezekhez... Csinálhatunk ezután bármit, mindenképpen őrjöngő, éhes sáskarajként csapnak majd le az újonnan kiszivárgó információkra.
- Mindegyik verziónak vannak hátulütői, ezt jobb ha tudod, és itt nem feltétlenül a perre gondolok. Alex válását még nem mondták ki hivatalosan, tehát ez sem kelti jó hírét a közvéleményben. Ahogy most áll a dolog, könnyen szétbombázhatnak titeket. Persze ezt, amennyire a helyzet engedi megpróbálom majd kiküszöbölni. Konkrétumot nem tudok mondani, amíg Alexszel nem beszéltek.
- Ugye nem rúgják ki? - kérdezősködtem tovább.
- Nem, biztosan nem... - nyugtatott meg Karen. - Azonban ez nem az én hatásköröm, a nagyok dolgába nem szólhatok én sem, ugye megérted?!
- Természetesen... - vágtam rá azonnal. - És Karen... Köszönöm, hogy ennyire a szíveden viseled az ügyet!
- Ennél többet sajnos nem tehetek, de ha gondolod egyeztetek időpontot Mr. Friedmannal , biztosan akad néhány perce egy telefonos bájcsevelyre. Hátha befolyást gyakorolnak a fejleményekre az érveid.
- Azt megköszönném. A telefonom nálam lesz, kérlek, szólj ha megtudsz valamit.
- Azonnal - búcsúzott és letettük a telefont.
Agyam vészesen kattogott, nem tudtam mit kellene tennem. Azt sem fogtam fel igazából, hogy Friedmannal fogok beszélni, nem hogy az érveimről esett megjegyzést. Ugyan milyen érveket tudnék én felsorakoztatni?? Egy: Szeretem Alexet. Oké, ez stimm. Nagyon megható, valószínűleg ez inkább a rajongókra lenne hatással, mint a vezérigazgatóra. Lássuk csak, kettő. Kettő... Alex is mondta: hírverés! Igen, ám nem a legjobb formában. A legfőbb gond, hogy nem a filmről cikkeznek, hanem a felborult szerelmi életünkről. Ez inkább hátrány. És mit lehet a hátránnyal tenni?! Naná!! Az előnyünkre kell fordítani! - bravó Gabi, ügyes vagy.
Újra a kezembe vettem a telefonomat, de ezúttal leültem a kanapéra. Valószínűleg hosszadalmas beszélgetésnek nézek elébe.
- Hali Karen! - csiviteltem boldogan a telefonba. - Megvan már az időpont?
- Niiiincs... - válaszolta és várakozásteljes csende burkolózott.
- Csodás! Hagyd is.. Egyenlőre! Szerezd meg nekem a Celebrity Gossip főszerkesztőjének a számát. Ugye ők jelentették meg Alex nyilatkozatát??
- Mihez kezdesz egy telefonszámmal?
- Olyan ajánlatot teszek nekik, amit nem utasíthatnak vissza... - mondtam sokat sejtetően.

Néhány perc múlva - miközben Alex is mellém telepedett a kanapéra és a felhúzott lábaimat az ülébe húzta - megérkezett a telefonszám egy sms-ben. Nem foglalkoztam Alex kérdésével, amit már legalább harmadszor tett fel, hogy mi a francot telefonálgatok én ennyit, csak rányomtam a hívásra és vártam.
Alex azonban csak nem fogta be a száját, folyamatosan duruzsolt, persze úgy, hogy csak én halljam, és egészen addig, amíg a másik fél fel nem vette a telefont, nem is zavart, akkor viszont egész tenyeremmel befogtam a száját és a levegőben egy csókot küldtem felé. Most, hogy megvolt a szükséges óvintézkedés, végre a kezembe vehetem a saját sajtómat.
- Itt Kathrine Larter! - hangzott a dallamos női hang a vonal túloldaláról.
- Üdvözlöm, én Gabriella Tailor vagyok... - mutatkoztam be és vártam a hatást, ami természetesen elmaradt. Ne idegesíts, hogy olyan perfektül töröm az angolt, hogy nem veszed észre az akcentusomat, baszki?? - fortyogok magamban, de még mindig mosolygós hangon folytatom. - ... Alex Meraz barátnője!
Ha erre nem kapja fel a fejét, akkor kibaszottul suta egy nőszemély... Szavaim azonban - ha nem is a kellő embernél, de - célba találtak és Alex képén hatalmas vigyor terül szét, annak hallatán, hogy már én sem tagadom le: mi egy pár vagyunk.
- Áh... Gabriella! Ne haragudjon kérem.. Miben segíthetek?
- Alex tegnapi nyilatkozatáról lenne szó... Jól tudom, hogy csak Önök jelentették meg ilyen formában a sajtóanyagot, amire aztán a többi újság is rákapott?
- Mire akar ezzel célozni?
- Exkluzív interjút ajánlok Önöknek - dobtam be a csalit.
- Csakugyan? - mi a francért nem vagy képes belemenni??
- Tekintve, hogy elsőként cikkeztek a kapcsolatunkról, gondoltam érdekelné Önöket a lehetőség... - játszottam rá egy kicsit.
- Ugyan, Csillagom.. Előbb-utóbb úgyis interjúra kerül a sor... - próbált fölém kerekedni.
- Akkor viszont már nem lesz breaking news!! - vetettem be utolsó és legfontosabb érvemet. Egy újságíró életében fontos a felkészültség, Ő azonban jelenleg nem túl informált a témában, legalábbis nem veszi észre, hogy pont azt fogja tenni, amit én is szeretnék. A bibi akkor lenne, ha nem harapna a csalira. Valahogy nem túl szimpatikus a lehetőség, miszerint személyesen a nagyfőnökkel kell lezsíroznom a dolgokat.
- Legyen! A fotózást mikor ejthetjük meg? - kérdez mellékesen.
- Fotózásról nem volt szó...
- Ugyan kérem... Ha már az "Ősz párjával" készül exkluzív interjú, dukál mellé egy fotósorozat is, nemde?? - erőlteti rám az akaratát. Ó, basszus.. Ez nagyon kompromisszum-szagú.. Egyáltalán nem tetszik az ötlet... Alex is felfigyel a hirtelen hangulatváltozásomra és próbál jobban a beszélgetésre koncentrálni, na nem mintha hallana belőle akármit is... Aztán hirtelen eltűnik a kezemből a telefonom és már csak azt veszem észre, hogy Alex az időpontokat egyezteti. Időről időre hosszan hallgat, aztán hümmög egyet, néhány szavas válaszban egyezkedik is, de nem sok minden jön le a beszélgetés további részéből azon kívül, hogy bizony lesz fotózás. A hátam közepére se kívánom. De így legalább patthelyzet van.
A ma délutáni interjú időpontját is megbeszélték, a helyszín természetesen adott: a szálloda kávézója.

- Nem akarok fotózást! - duzzogtam még ebéd közben is. Karen kimentette Alexet mára - tekintve, hogy csak edzenie kellett volna, mivel ma Edward&Bella részt forgatnak.
- Nem fogsz belehalni pár kattintásba, Baby.. Különben is a te fejedből pattant ki ez a hiperszuper ötlet, az interjúról. Most viseled a következményeit - vigyorogva próbált megölelni, de hárítottam.
- Alex, ez kibaszottul nem vicces.... - löktem arrébb. Utálom, ha valaki rajtam röhög, most pedig nagyon úgy tűnik, hogy épp ez történik. - Nem akarok még ennél is nagyobb felhajtást.
- Azzal már akkor elkéstél, Baby, mikor leszálltál a gépről - ölelt át ezúttal hátulról, hogy ne tudjak kitérni előle. Karjait mellem előtt kulcsolta össze és önfeledten magához húzott, miközben ajkaival nyakamat súrolta. - Egyébként nem tudom mi bajod lehet pár fotótól.. Szakemberek vesznek körbe, stylist öltöztet, sminkest kapsz és fodrászt is. - próbált a színtisztán női részemre hatni: ruhák, csillogás, figyelem... - És hahóóó! Ott leszek veled, Baby! Mi ez, ha nem a csajok álma? - fordított maga felé és szenvedélyes csókra csábított.
- Kicsit nagy az egód, Baby - nyomtam meg az utolsó szót. - De sebaj, majd segítek lefaragni belőle - súgtam kéjesen. Vágytól fűtött csókja azonnal beindította a fantáziámat, kezeim már a pólója alatt kalandoztak, ahogy az övéi is önálló életet éltek. Ingerlően végignyaltam elnyíló ajkain, ezzel elterelve a figyelmét arról, hogy ujjaim vészesen közel kerültek övcsatjához, ezzel együtt véges tűrőképességének határához.
- Nyugodtan csináld csak, Ell.. Nem is kell az az interjú... - vigyorog a képembe, miközben fenekemre markol, én pedig akaratlanul is felnyögtem. Édesem, gonosz játékot űzöl velem... Meglátjuk, neked mennyire tetszik, ha fordított a felállás.
Karjaimat nyaka köré kulcsolva ágaskodtam fel, hogy elérjem az ajkait, aztán a legváratlanabb pillanatban minden lendület nélkül csípőjére ugrottam. Egy másodpercre megingott ugyan, de combomra és fenekemre tapasztott tenyereivel azonnal megtartott. Ajkaink csak annyi időre váltak szét, amíg egy pillanatra sötét szemeibe néztem. Tüzes tekintete azonnal folytatásra késztetett. Ujjaim sűrű hajába túrtak, ahogy közelebb vontam magamhoz és olyan csókot adtam neki, mint eddig talán még soha. Nyelveink vad, erotikus játékát csípőm mozgatásával tetőztem, így végre belőle is kicsikartam egy férfias nyögést, a nadrágján alaposan meglátszó vágya mellett.
Ördögi mosollyal az arcomon ugrottam le ugyanolyan gyorsan az öléről, mint az imént fel, és keze után nyúlva az ajtót vettem célba. Ideje volt már, hogy elinduljunk lefelé, már jócskán negyed hármat mutatott a vekker. Nekünk pedig kettőre volt megbeszélve a találkánk a riporterrel.
- Azt lesheted, mikor megyek én ki innen, így! - préselt az ajtónak és lehajolt, hogy szemeink egy vonalba kerüljenek. - Baby, gonosz vagy... - súrolta ajkaval az enyémeket, de nem csókolt meg.
- Erről vitatkozhatnánk - mosolyogtam rá csábosan és karjaimat átbújtatva az oldalamon időző kezei alatt, izmos hátára simítottam.
- Menjünk, mielőtt meggondolom magam - kulcsolta össze ujjainkat, és hivatalosan is egy párként léptünk a folyosóra.

csütörtök

32. Vallomás

Nem csupán szeretlek: szeretem, ahogy te szeretsz engem.

Döbbenten, mérgesen, ámuldozva, és végtelenül felháborodva futattam végig a szemem a fehér alapon fekete sorokon. 
-Hogy az a jó büdös istenverte villám csapna a remélhetőleg lakhatatlanul kicsi házába, miközben a vizes ujja a konektor felé közelít. Bassza meg a ... - folytattam tovább a szitkozódást, miközben észre se vettem hogy Alex a vállam mögül olvassa az újságot. - Jesszus úristen, te mióta vagy itt? - tértem át angolra. 
-Add ide - nyúlt az időközben leeresztett újságért homlokráncolva. 
-Tessék - sóhajtottam, miközben odanyújtottam neki a lapot. 
-Ezt honnan szerezted? - kérdezte álmosan, és rendkívül morcosan. - És egyáltalán ki ez a fazon?
-Mielőtt féltékenységi rohamot kapnál, ez az a fickó, aki mellől fejvesztve menekültem egy randiról. Egy. Kettő, ő az a szerencsés aki egy park közepén majdnem találkozott az öklöddel - magyaráztam közelebb lépve hozzá. - Én pedig az a jótét lélek vagyok, aki rendelt neked kaját - tettem hozzá, mikor kopogtak.
-Majd én - húzott vissza. 
-Már mindegy, egyrészt én rendeltem, másrészt elég gyakran mászkálok a szobádba - kerültem ki, aztán sietve ki is nyitottam az ajtót. - Jó étvágyat - tettem le elé a kaját, miután elbúcsúztam a pincértől. 
Halkan kortyolgattam a kávémat, aztán győzött a kíváncsiság. 
-Mit mondtál az este? - léptem mellé. 
-Hm? - emelte fel kíváncsian az egyik szemöldökét, aztán gyorsan lenyelte a falatot. 
-Este mondtál valamit... spanyolul? - néztem rá kérdőn mire bólintott. - Mióta beszélsz te spanyolul? Nem is mondtad, hogy beszélsz spanyolul. Mit mondtál spanyolul? - bombáztam kérdésekkel, makacsul hajtogatva a spanyol szót. 
-Befejezted? - kérdezte pimasz mosollyal. 
-Be - bólintottam. 
Válasz helyett felállt, a csípőmnél fogva magához húzott, és a fülemhez hajolva suttogni kezdett:
-Imádok veled szeretkezni, te vadmacska - lehelte úgy, hogy mindenem beleremegett. Nevetve döntöttem a fejem a vállának, aztán a kezemet a tarkójára csúsztatva húztam magamhoz egy édes csókra. Csak akkor kaptam észbe, mikor felültetett a pultra. 
-Soha többé nem fogok tudni itt úgy enni, hogy ne jutnának eszembe mocskos gondolatok. 
-Mocskos? 
-Nagyon mocskos - kacsintottam rá. - Alex... Ugye nem fogsz kiborulni? - hajtottam le a fejem, komolyra fordítva a szót. Mikor karjai megfeszültek körülöttem, majd lejebb csúsztak felnéztem. 
-Hogy érted? - kérdezett rá. 
-Alex, tudod hogy hogy értem. Az újságírók kérdezgetni fognak, a lapok cikkezni, a fotósok fotózni, az emberek meg találgatni - vázoltam fel röviden. 
-Meg fogom próbálni - fúrta a tekintetét az enyémbe. 
Hálából csak egy lágy csókot nyomtam a szájára, aztán hagytam hogy befejezze a reggelijét, én pedig megittam a kávém maradékát. 

-Nagyon kiakadt? - kérdezte Kris, mikor kiálltunk az ebédlő eresze alá cigizni, az egyik forgatási szünetben. Odakint szakadt az eső, és rettentő hideg szél fújt. 
-Egyenlőre nem - ráztam meg a fejem. - De... várom a kitörést - kuncogtam fel. 
-Reggel egész nyugodt volt, bár nem örült a cikknek. Nem tudom mit forgat a fejében, de mikor kidobta az újságot roppant elégedett fejet vágott - nevettem fel. 

Az egész nap eseménytelenül telt, a srácok nem igen vették észre azt hogy Alex egyre idegesebb lett, valahányszor olyan helyre ment ahol látta a fotósok és riporterek hadát. 
-Alex! - rohantam oda hozzá, mielőtt kiléptünk volna az elkerített területről a fotósok karmai közé. - Ugye nem fogsz kiborulni? 
-Megmondtam hogy igyekszem! - simított végig a karomon, aztán futó csókot nyomott a homlokomra, és lágy noszogatásként magával húzott a kocsik felé. Sietve haladt, hatalmas léptekkel, Bronson kérdőn nézett rám, de csak megráztam a fejem. 
Ezúttal Chaske került a kocsiban a másik oldalamra, ami jól jött, mert ő nem tudott semmiről, és sikeresen elterelte a figyelmem, míg én nyugtatólag simogattam a kézfejét. Próbálkozott, tényleg próbálkozott, de nem lehetett könnyű elviselnie a kérdéseket, amiket nekem szegeztek. 
Nem sokkal később már - szokás szerint - a mi szobánkban tobzódtunk, mikor hirtelen kopogtak. Nehezen, de kikászálódtam az egész feloldódott Alex öléből, és a vicceken röhögve nyitottam ajtót, de mikor megláttam ki áll az ajtóban, lefagyott a mosoly az arcomról. 
-Te mi az istent keresel itt? - léptem ki az ajtón, bezárva magam mögött az ajtót. 
-Téged - nyújtott felém egy csokor virágot. 
-Megmondtam hogy allergiás vagyok az idióta gazaidra - vágtam a földhöz idegesen. 
-Hé! 20 dolcsim ráment! - háborodott fel. 
-Bocs, hogy elvettem egyhavi fizetésed, de most bent vannak a barátaim! Jut eszembe, melyik istenverte ördög vett rá, hogy azt hazudd a médiának, hogy együtt vagyunk?! A múltkor majdnem megvertek, a randiról elszöktem. Volt még valami? Ja igen! Tudom már, nem elég, hogy négy évvel fiatalabb vagy, az esetem se vagy, de nálad idegesítőbb embert még nem hordott a hátán a föld, DE KOMOLYAN! - hangsúlyoztam. 
-Akkor ez nemet jelent, de komolyan? Mert akkor megyek, de komolyan - intett a lift irányába. 
-Húzz már innen, könyörgöm! - indult meg a kezem egy jól irányzott ütésre, de egy kéz az oldalam mellé húzta. Mikor megfordultam, Alex látszólag nyugodt, de gyilkos tekintettel meredt rá az ajtófélfának dőlve, odabent a többiek állítólag beszélgettek, gyakorlatilag hallgatóztak. 
-Ember, szerintem itt az ideje hogy lelépj - sziszegte összeszorított fogain keresztül. 
-Ki vagy te, a pasija? - kérdezte Josh, miközben egy lépést hátrálva egy oktávval magasabbra szökött a hangja. 
-Nem - vágtam közbe gyorsan. A csuklómat eddig bilincsként közrefogó ujjak most lehullottak a kezemről, én pedig tudtam hogy megbántottam. Még odabent is vészjósló csend támadt. - De te sem vagy az, ez az év poénja! - nevettem fel erőltetetten. - Szóval most tűnés innen. És vidd a gyomokat is! - hajítottam a srác után. Kissé félve fordultam Alex felé, aki zsebre dugott kézzel állt a bezárt ajtónak dőlve - jóhogy, hát így a kukucslyukat is eltakarta -, keresztbe tett lábbal, és lehajtott fejjel. - Nagyon utálsz? - kérdeztem félszegen. 
-Gabi, könyörgöm most ne vicceld el - rázta a fejét. 
-Nem vicceltem - ráztam meg a fejem. - De, gyere már el onnan, idegesít hogy minden szavunkat hallják - húztam el onnan, mire ő a derekamnál fogva a saját szobája felé kezdett terelni. 
-Miért? - tette fel az egyetlen kérdést. 
-Mert a srác egy olcsó hazugsággal is azonnal rohant a médiához, és ha most beismerjük, abból holnapra égigérő botrány kerekedik. És azért jó lenne, ha nem rúgnának ki - magyaráztam. 

Alex két napig bírta. Két átkozott napig bírta, hogy csendben a seggén maradjon, míg Josht állandóan elővették a lapok, a tévések, mindenki. Esküszöm az a srác nem is miattam csak a hírnév miatt csinálta az egészet. Mondjuk ez nekem csak jó. 
A baj csak az hogy az én drága jó Alexem, nem az a türelmesen-kivárjuk-míg-elcsitul-a-dolog fajta. Neem, az túl egyszerű lenne. 
Reggel egyedül kellett mennem a forgatásra, mert a többiek egy része már elment, egy része még nem ment, Ricsi pedig Nikkit boldogította. Este úgy alakult, hogy egy kis játékos csipkelődés után a saját ágyamban aludtam, ahogy Alex is a sajátjában. 
Ahogy kiléptem a forgóajtón, egy halom, a szokásosnál több riporter és fotós várt, látszólag rám, mert ahogy kiléptem a nyugis, beszélgessünk&kávézzunk pózból azonnal átkapcsoltak vadra leső ragadozó pózra. 
Ezernyi kérdés és mikrofon tolódott elém, rengeteg vaku villant, én pedig csak a kocsiig akartam eljutni. Aztán egy érdekes kérdés ütötte meg a fülem;
-Tényleg együtt van Alex-szel? - kérdezte egy vékony, kissé törékenynek látszó nő, látszólag elszántan. 
-Tessék? - kérdeztem. 
Mindenki elcsöndesedett kicsit, hogy abból a beszélgetésből, amit a nővel folytatok, abból ő is jól jöjjön ki. Hallani akarták a folytatást. 
-Alex ma reggel azt nyilatkozta együtt vannak egy ideje. Milyen régen vannak együtt? Mi van a pincérfiúval? Gabi kérem nyilatkozzon! - szaladt után megannyi fotós és újságíró, miközben én masszívan harcoltam, hogy átfurakodjak az emberek között. 
-Elnézést... Bocsánat... Sajnálom, elmehetnék? Elnézést... - mormoltam megállás nélkül, aztán kocsiba pattanva meg sem álltam a forgatási helyszínig. Ott tornádóként vágódtam ki a járműből, megint egy rakat emberen verekedtem át magam, aztán megkönnyebbülve nyújtottam a kezem Rob testőrének Dean-nek a kezem, hogy kihúzzon két jókora pasas fogságából. 
-Köszi, Dean - mosolyogtam a férfira, aki jó két fejjel magasabb volt nálam, és legalább másfélszer olyan széles. 
-Semmiség.
-Nem láttad Alex-szet? - kérdeztem azonnal.
-Mikor utoljára láttam Ashley lakókocsijánál beszélgettek - intett a lakókocsik felé. 
-Kösz - intettem, aztán lazán futva mentem a megadott helyre. Most is ott voltak, ott ültek és röhögtek. 
-Jó reggelt, Miss Szélvész! - köszönt rám már messziről Bronson, mire mindenki felém fordult. 
-Sziasztok - köszöntem. - Beszélhetnénk? - néztem kissé ziláltan Alexre. 
-Gyere - állt fel. 
-Alex, bajban vagy! - kiáltott utána valamelyik srác, miközben mi az üresen álló kondiba mentünk. 
-Teljesen elment az eszed? - kérdeztem idegesen, mikor bezártuk az öltöző ajtaját. 
-Most mi bajod? - kérdezte értetlenül. - Csámcsognak rajta egy kicsit, aztán nem kell kerülgetnünk egymást az utcán - lépett közelebb, hogy megöleljen. 
-És belegondoltál, hogy a Summit bármikor kirúghat ezért? - emeltem rá a tekintetem. 
-De nem fognak - vágta rá. 
-Alex, az rémlik, hogy épp ezért nem mondtam el Joshnak? - léptem hátrébb egyet, kezdett tényleg felidegesíteni, hogy ennyire félvállról veszi. Nem akartam, hogy éppen miattam rúgják ki, mikor épp most indul be úgy igazán a karrierje... - Pár jelenetet dobnak a kukába, és újraveszik mással. Alex, könyörgöm, egyszer kellett volna gondolkodnod! - vágódtam le az egyik padra. 
-Higgadj le, nem fognak kirúgni. Azon kívül, hogy ez jó hírverés, a szerződésem még a Breaking Dawn-ra is szól. 
-A szerződésbontás fogalma mond neked valamit? - kérdeztem cinikusan. - Alex ne legyél már hülye! Egy normális észérvet mondj, hogy miért csináltad ezt! - kértem, egyre hangosabban. 
-Mondjuk, hogy ne kelljen bújkálnunk? Hogy elvihesselek arra a tetves vacsorára, amit napok óta ígérgetek?! - emelte fel ő is a hangját. 
-Alex, nekem az is jó, ha a szobapincér felhoz nekünk valamit, de a rohadt életbe, csak gondolj bele hogy mit varrhatnak a nyakadba! Lehet hogy nem rúgnak ki. Most! De hogy a Breaking Dawnra felbonthatják a szerződést az is biztos, és hogy ajánlólevelet nem fogsz kapni, arra befizetek! - A feszültség percről percre nőtt, egyikünk sem akart megnyugodni, és mindketten makacsul állítottuk a saját igazunkat. 
-És az mire jó hogy bújkálnunk kell? Hogy nem ölelhetlek át az utcán?! - kérdezte idegesen. - De ha te inkább azzal a faszjankóval lennél címlapokon, hát csak tessék, én nem állok az utadba! - indult el kifelé, de elkaptam a karját. 
-Ne legyél már idióta, tudod, hogy nem így van! Kezdjük ott, hogy még csak címlapon se akarok lenni, pláne nem ilyen hülyén összeszerkesztett képeken Josh-sal, ha már mindenképp rólam cikkeznek, akkor ne vele kapcsolatban! De azt beláthatnád, hogy hülyeség volt amit csináltál, Alex, a francba már csak neked akarok jót! - fakadtam ki. - Miért csináltad?!
-Mert szeretlek, bazd meg! - tört ki belőle hirtelen, nekem pedig még a szívverésem is leállt egy pillanatra. Tessék? A vita egy pillanat alatt befagyott, várakozva nézett rám, aztán elnéző mosollyal az arcán kisétált. 

Nap közben ez többször nem került szóba, úgy viselkedett mint eddig. Nem rótta fel, hogy nem reagáltam. Nem kérte, hogy mondjak valamit, jóformán mintha meg se történt volna. Hálás voltam, amiért nem nyaggatott, de míg látszólag őt hidegen hagyta a téma, nekem egész nap ezen járt az agyam. Gondolkodtam már kettőnkön, már akkor is, mikor még csak "barátok" voltunk, jókora idézőjelekben. 
-Hé, mi volt ez az egész reggel? - lépett mellém Nikki, mikor oldalról figyeltem a felvételt. Kicsit ijesztő volt így, vámpírsminkben. 
-Ja... Kicsit veszekedtünk - vontam vállat. - Nem éppen kellemes arra kijönni reggel, hogy egy csapat riporter neked szegezi hogy a pasid kijelentette hogy együtt vagytok, holott a Summit közölte hogy ne. 
-Oh... Hát azt elhiszem - bólintott. - De kár lenne ha a nyilvánosság, vagy valami ilyen miatt mennétek szét - közölte. - Kelletek egymásnak, még a vak is látja. Kicsit furcsa nekem, ahogy egymáshoz ragaszkodtok, de ezt már múlt hónapban is mondtam. 
-Őszintén? Nekem is - bólintottam. - Nem szokásom ennyire kötődni valakihez, pláne nem ahhoz akit ennyire nem bírtam, és nem ilyen rövid idő alatt. Távolságtartóbb szoktam lenni - ismertem be. 
-Amennyire tudom, Alex is. De mindegy, ezt hozzátok ki egymásból. Min rágod magad?
-Semmin - ráztam meg a fejem. 
-Ahogy gondolod - vont vállat. 
-És, milyen volt a randi Ricsivel? Erről még nem tudtunk beszélni - dőltem neki a fának háttal, kíváncsian figyelve Nikkit, aki talán a smink alatt elvörösödött. 
-Kellemes. Teljesen más volt... abban a környezetben vele lenni, mint itt, de határozottan jó értelemben. 
-Hajrá - kacsintottam rá. Tényleg szurkoltam nekik. 

Este mikor Alex és én kettesben maradtunk, olyan volt, mint máskor. Látszólag eszébe sem jutottak a forgatáson történtek. Én már nem voltam ilyen szerencsés helyzetben. 
Az ágyban fekve gondolkodni kezdtem. Alex karja szokás szerint a test és a matrac közé préselt, miközben a nyakamba szuszogott. 
Nem tudnám behatárolni mi van köztünk, mit jelent nekem Alex. Még szeptemberben kialakult bennem valami furcsa ragaszkodás, amit még soha senki iránt nem éreztem. Nem szerelem volt ez, akkor még nem. Ettől lettünk barátok. Alex nem csak a pasim lett, hanem a legjobb barátom is, de teljesen más volt mint Ricsi. Hozzá a végletekig ragaszkodtam, kötődtem, míg Ricsi hiányát el tudtam viselni. Alex és köztem kialakult valami furcsa bizalom, furcsán erős, és megszakíthatatlannak látszó, amiről az ember tudja, hogy sok mindent kibír, de mégsem meri próbára tenni, mert a hiányát nem tudná elviselni, épp ésszel legalábbis biztos nem. Szükségem volt rá. Mindig. És ez megrémített, az előző kapcsolataim ehhez képest felszínesnek tűntek, pedig akkor mindegyiket komolynak hittem, ami pár hónapnál tovább tartott. Baszki, beleszerettem.
Boldog, de szemérmes mosollyal az arcomon fordultam meg a karjai közt, fejemet a nyakába fúrtam, és a hátát simogatva nyomott el az álom. 
Reggel én keltem hamarabb. Érintés nélkül feküdtünk egymás mellett, a takaró a két lábam közt, az övé a mellkasán. Egy percig csak néztem a markáns vonalait, keskenyen metszett ajkait, amik kicsit elnyíltak, a hosszú pillákat... A picsába, mikor bolondított ennyire magába?!
Hirtelen ötlettől vezérelve a csípőjére ültem, miközben lágyan megcsókolva ébresztettem. 
-El tudnék viselni minden reggel egy ilyen ébresztőt - vigyorgott, miközben felült, és a lábaimat csípője köré fonta, aztán átölelte a derekam. Karjaimat hanyagul a nyakába akasztottam, és újabb lágy csóközönt indítottam az ajkaira. 
-Szeretlek - mormoltam két csók között. Ajkai boldog mosolyra húzódtak, szorosabban ölelt magához, aztán belemarkolt az egyik combomba. 
-Sokáig tartott - röhögött fel. 
-Hé! - csaptam rá a vállára. 
-Bocs - mosolygott még mindig. - Szeretlek - nyújtotta csókra a száját, én pedig mosolyogva hajoltam közelebb, hogy teljesíthessem kívánságát. 

Remélem élveztétek! Írnátok pár szót?
Puszi NS