31. Felavatás

Sziasztok! 

Íme meghoztam a 31. fejezetet. Bocsi, hogy nem hamarabb tettem fel, de tegnap jöttem meg Lengyelországból és még kicsit hulla vagyok. Frissen tudok beszámolni arról, hogy megnéztem az Auschwitz-Birkenau-i haláltáborokat, ami azért durva volt... Na visszakanyarodva a fejezethez jó olvasást kívánok Nektek! Jöhetnek vélemények, még mindig nem harapok! Grr.. ;)

xoxo: Shyla

A nap további részében mindenkivel kerültem a verbális érintkezést. Alexhez is csak szűk, tőmondatokban szóltam hozzá. A fejfájás elemi erővel robogott végig rajtam, mintha légkalapács zúzná a koponyámat. Elkeserítő volt a helyzet az estére nézve. Még a délután folyamán magamba döntöttem egy extraerős feketét, hátha csillapodik a fájdalom, de ugyanolyan nyúzott maradtam. Töprengtem kicsit, hogy talán nem is olyan jó ötlet most ez a közös vacsora, tekintve, hogy egy vinnyogó macska is jobb társaságnak bizonyulna nálam. A végleges elhatározásomat azonban az biztosította, hogy eszembe jutott, Ricsi és Nikki ma együtt vacsoráznak. KETTESBEN. Nem lehetek annyira önző, hogy a hőn áhított randiba belerondítok. Tehát reményeim szerint én is kettesben lehetek egy kicsit Alexszel.
És talán bevethetem az egyik friss rucit?! - vigyorogtam magamban gonosz módra és elmondtam Krisnek, hogy a bandabulit elnapoljuk. Persze nem húzzuk majd sokáig, de addig biztosan, amíg nem tudok valami bíztatót a Ricsi-Nikki párosról.
A többiek ugyanúgy folytatták a csipkelődést, de meglepetten vették tudomásul, hogy  egy-egy sötét pillantással vagy szemforgatással nyugtáztam a beszólásokat. Újra kezdtem aggódni, hogy a jó kis estémbe csúnyán belerondít egy erős hidegfront érkezése, hiszen nekem csak akkor szokott ilyen erős migrénem lenni.
A szállodáig vezető út komikusan telt. Alex és Kellan közé préselődtem az autóban, aminek nem kifejezetten örültem. Sőt, egyáltalán nem. Bár a közénk ékelődő feszültséget oldotta az elől ülő Ashley, aki azt ecsetelte Alexnek, hogy igenis szükséges volt az előző napi cipő-dolog, és ez mennyire az előnyömre fog válni, na meg, hogy Justin milyen szexi ruhát fog nekem tervezni. A témát ugyan csak érintették, Alex keze viszont automatikusan megindult a lábamon, egészen addig kúszott, amíg el nem érte a combom belső részét, ahol aztán megnyugtatóan lehorgonyozott. Fejemet vállára hajtottam és próbáltam úgy tenni, mint aki nem érzi magát piszkosul rosszul. Apró csókot adott homlokomra, én pedig a szemeimet lehunyva próbáltam gyógyítani önmagamat és kevésbé tudomást venni Kellanről, akinek a tekintetét végig magamon éreztem.
Újabb színjáték után - ami a szálloda előtt váró rajongók miatt lett esedékes -, a szállodában újra kéz a kézben vonultunk a liftig. A többeik még elszórakoztak kicsit kint, főleg Kellan. Velünk együtt csak Tinsel, Ricsi, Nikki és Peterék jöttek a liftig, aztán mindenki kicsatlakozott valahol.
- Mi a baj? - fordított maga felé Alex, mikor márcsak ketten voltunk.
- Nincs semmi - mosolyogtam rá, hátha leplezni tudom a dolgot. - Oké.. Csak a fejem fáj, de minden oké lesz, amint veszek be egy bogyót - ígértem neki és hozzábújtam.
- Talán le kéne pihenned... - aggodalmaskodott Alex, miközben körém fonta karjait.
- Alex, ez csak egy nyamvadt fejfájás... Jól leszek. - nyomatékosítottam, mire megadóan sóhajtott és tovább ölelt. Állát a fejem tetején pihentette egészen addig, amíg ki nem szálltunk a liftből. Ő a saját szobája felé ment, én pedig az enyém felé, persze közös megegyezés alapján - mivel nem akartam kikotyogni, hogy Ricsi és Nikki randiznak, ezért üres a lakosztály -, negyed óra múlva találkozunk nála. Szívem szerint azonnal hozzá mentem volna, de több okom is volt Alex megvárakoztatására: gyógyszerek, és nem utolsó sorban a ruha.
Ahogy vártam, a szobában Ricsi már fel-alá mászkált, minden egyes tükörbenézés után igazított a haján, vagy a gallérján. Meglehetősen viccesen festett, mintha az első randijára készülne, pedig azért valljuk be, volt neki már kellő tapasztalata.
- Nyugi már! Nem esküvőre mész, héé! - próbáltam oldani a feszültséget, ami szemmel láthatólag nem sikerült. - Oké, oké, itt se vagyok! - indultam szobám felé feltartott kezekkel.
Ismét gondosan az ágyon felejtettem a telefonomat, aztán összeszedtem pár cuccot, hogy reggel legyen mit felvennem és már a konyhában álltam. A konyhaszekrényben való kis kutakodás után megtaláltam a fájdalomcsillapítót, a markomban meg már ott lapult az esti buli kelléke, a fogamzásgátló, így egyszerre tettem a számba és ittam rá egy fél pohár vizet.
Még gyorsan ruháim közé gyűrtem a csábító darabomat, aztán Ricsitől elköszönve Alex szobája felé vettem az irányt. Most kicsit sokáig tartott, mire bejutottam hozzá, de az indokot azonnal megpillantottam - Alex éppen telefonált, a beszélgetésből meg vajmi keveset értettem meg, nyelvvizsga ide vagy oda. Nem is köszönt nekem, csak szélesre tárta az ajtót, hogy be tudjak menni, aztán az egyik fotelba süppedt, én meg mellé a karfára, és sikeresen el is kaptam néhány foszlányt a beszélgetésből. Valami dátum, egy név, meg egy helyszín, a többi már nem is igazán érdekelt, nem akartam a munkaügyeibe belefolyni. Aztán arra kaptam fel a fejemet, hogy az én nevem is elhangzik, de mivel a mondat első feléről sikeresen lemaradtam, már úszott a dolog, hogy kihámozom a beszélgetésből az én szerepemet.
Kicsit felhúztam magam a dolgon, aztán beláttam, hogy ez a beszélgetés bizony hosszú ideig el fog tartani, úgyhogy a fürdő felé vettem az irányt. Teljes mértékben otthon éreztem magamat. A polcról lekaptam egy törölközőt, a ruháimtól is megszabadultam és az előtte pontosan beállított vízsugár alá léptem. A kabin ajtaja azon nyomban elkezdett párásodni. Mivel sikeresen nem hoztam magammal a tusfürdőmet, kénytelen voltam beérni Alexével, bár ez fele annyira sem zavart, mint gondoltam volna. A fülledt levegőt megtöltötte az a mámorító illat, ami pólóiból és bőréből is áradt. Azt vártam, hogy amint végez a telefonálással, utánam jön, vagy legalábbis a keresésemre indul, de semmi ilyesmi nem történt. Csalódottan léptem ki a zuhany alól és burkoltam magam szorosan a törölközőbe. Hajamból csöpögött a víz, de jelenpillanatban abszolút nem törődtem bele, hogy az egész lakosztály tőlem lesz csurom vizes.
Mikor visszaértem a nappaliba, Alex még mindig ugyanabban a pózban ült, telefon ugyanúgy a fülén és hosszasan beszélgetett, most már valamivel könnyedebb hangnemben. Ebből a beszélgetésből semmi konkrétumot nem sikerült leszűrnöm, mivel azok nem hangzottak el, nyilván mindkét fél pontosan tudta már, hogy miről van szó, így nem kellett az információkat többszöri egymásutánban elmondani. Nagyot sóhajtva léptem a cuccom felé, és magam elé képzeltem az arcát, mikor meglát engem ebben. Kell neked mindig a telefonon lógni, Honey...
Újra a fürdőjébe mentem, a törölközőt a földre dobtam, aztán belebújtam a vörös csipkecsodába, amiből majdnem mindenem kikandikált. A hozzá passzoló tanga is épphogy takart valamit, a csípőmön végigfutó szaténcsík pedig nem hiszem, hogy sokáig bírni fogja Alex érintését. De cseppet sem bántam. Kisvártatva, miután már a hajam is félig megszáradt, visszamentem a nappaliba, Alex viszont felszívódott. Mostanában nagyon szeret aranyórásat játszani... De szerencsére nem kellett sokáig keresnem, a konyhában meg is találtam, éppen a telefonon lógott. Újfent. Gyorsan mellé léptem, kikaptam a kezéből a készüléket, és egyszerűen kinyomtam, aztán ki is kapcsoltam és a pultra tettem. Mire Alex megfordult, már nem volt a kezemben a telefonja, mégis mérgesen nézett rám.
- Épp kaját rendeltem... - morgott, aztán éhsége mintha elszállt volna, vagy éppen átalakult, mohó szemekkel nézett végig rajtam. - Ezt mikor?? - kérdezte félig értelmetlenül, mikor magához tért az enyhe kábulatból és újra felvette a szemkontaktust, még ha csak pár másodpercre is.
- Ashleynek néha hasznát is veszem... - fogalmaztam sejltemesen és közelebb léptem hozzá, olyannyira, hogy a majdnem csupasz mellem, mellkasához préselődött. Kezei azonnal rátaláltak csípőmre, és a vékony csipkeanyagot felfelé kezdte simogatni, miközben nyakamat csókolta önfeledten. Kutakodó ujjaim pólója alját keresték, hogy aztán alá férkőzve kidolgozott hátára csússzanak. Mikor megelégeltem, hogy pólója mindig visszaesik a kiindulási pontba, zsörtölődve bújtattam át a fején, majd övcsatjánál fogva rántottam magamhoz újra, még közelebb. Egyik kezével végigsimította a karomat egészen a vállamig, az apró leplem pántját gondosan lecsúsztatta róla, egészen addig, amíg mellem előre nem bukott rejtekéből. Megadóan zárta tenyerébe és izgató masszázsba kezdett, amivel kéjes nyögés csikart ki belőlem. Egyik kezemmel végigsimítottam meztelen mellkasán, körmömmel finoman cirógatva izmait, amitől meg-megremegett érintésem alatt, végül ujjaim tarkójánál mélyedtek sűrű tincsei közé. Ajkai már azelőtt elnyíltak, hogy találkoztak volna az enyémekkel, olyan éhesen kapott utánuk. Éreztem, hogy számára is egyre szűkebb lesz a farmer, így egy kézzel ügyeskedve próbáltam kicsatolni övét. Cseppet sem segített a helyzeten, hogy közben követelőzően fenekembe markolt, és egyik lábamat a csípőjére rántotta, amit néhány másodperc eltéréssel a másik is követett. Így természetesen megakadályozta magánakciómat, mivel egyáltalán nem fértem hozzá, nem hogy az övéhez, a nadrágjához se. Nagyot sóhajtva fontam karjaimat újra nyaka köré és csábítottam újfent édes csókommal, egészen addig, amíg váratlanul feljebb nem húzott magán, így a derekára kulcsolódó lábaimmal tartottam magamat, mivel ő maximálisan elengedett, hogy le tudja kínlódni magáról a nadrágját. Szemébe nézve huncut csillogást láttam és mérhetetlen vágyat. Miközben ő a nadrágjával vacakolt, én nyakához hajoltam, és ütőerére tapadva kezdtem felváltva szívni és csókolni. Néhány másodperc múlva hallotam, ahogy az öve hangosan landol a járólapon, aztán megindult velem a pult felé, ahová le is ültetett. Lábaim lazítottak a csípője szorításán, de épp csak annyira, hogy felhevült mellkasáról kezeim könnyedén közénk férkőzhessenek, egészen duzzadó férfiasságáig. Összeszorított ajkai közül vad morgás tört fel, aztán, mint egy megvadult bika, csípőm két oldalához nyúlt, ujjait falatnyi bugyim pántjai alá csúsztatta, de ahelyett, hogy lehúzta volna, egyszerűen eltépte - pontosabban a varrás engedett el túl hamar. Pajkos mosolyt villantott és térdhajlatomnál fogva előre rántott, én pedig erőnek erejével csapódtam mellkasához. Boxere még útban volt - gondosan ügyelve, hogy mikor alá férközök hozzáérjek vágyához -, könnyedén csúsztattam le róla, hogy teljes valójában érezzem.
- Pont a konyhában? - kuncogtam két kéjes sóhaj között, miután engem is megszabadított a feleslegessé vált felsőtől.
- Valamikor ezt is fel kell avatni... - kacsintott rám, miközben csókáradata egyre lejjebb haladt a melleim között. Egyik kezével óvatosan lefejtette magáról a lábaimat, másikkal már-már kínzóan becézgette mellemet, miközben ajkai köldököm táját érintették, belőlem pedig egyre hangosabb nyögések szakadtak ki. Egészen addiga pontig, mikor Alex lágy csókját meg nem éreztem a combom belső felén. Lélegzetem egy pillanatra elakadt, a szívem még vadabb tempót diktált, kezeim vállára siklottak, néha bele-belekarmoltam, de nem szólt, hogy fájna neki. A következő pillanatban ajkai egészen a bejárathoz siklottak, és addig csókolgatta lüktető nőiességemet, míg alsó ajkam remegni nem kezdett az elfojtott nyögésektől. Nyelvének néhány percnyi őrjítő űzése után, megadóan húztam fel újra magamhoz, hogy akjaira súgjam: - Akarlak! Most!
Neki sem kellett több, erőszakosan, majdhogynem fájdalmasan hatolt belém. Újfent fellángoló szenvedélye azonnal átragadt rám is. Remegő kezekkel simítottam végig nyakának ívén, aztán hátul a lapockáján. De nem tudtam mindenhol ott lenni. Ő azonban meglehetősen jól végezte a dolgát, már egész testemben remegtem és vártam a következő szilaj lökést, ami mindkettőnket önkívületi állapotba repít. Ajkaim újra és újra elnyíltak, Alexet visszatérő vendégként üdvözölték. Nyögéseink egymás szájában visszhangzottak, a testünkön végigszánkázó remegések pedig a kölcsönös beteljesüléshez vezettek. Alex még néhányszor görcsösen belém fúrta magát, aztán egy forró csókba vesző nyögés közben bársonyos forróság járta át a testemet. Gyöngyöző homlokát enyémnek döntötte és egy újabb, immár lágy csók kíséretében kezdett ütemes szavakat mormolni a fülembe.
- Me encanta hacer el amor con usted, gato montés - hangja még mindig rekedt a vágytól.
- Egy szavadat sem értem, de biztos úgy van... - pihegtem és fejemet nyaka ívéhez szorítva próbáltam légzésem hevességét csillapítani. Boldog voltam Alex karjaiban, amik úgy fogtak közre, mintha csak egy védtelen kislányt ölelne.
Óvatosan emelt fel a pultról, egyik kezével a combatat támasztotta, másikkal fenekem alá nyúlt, míg én nyakával rejtett arccal kuncogtam, amíg bevitt a szobába. Azzal a lendülettel bele is ugrott velem az ágyba, mire én hangosan felsikoltottam, végül mindketten nevetni kezdtünk. Fáradtan dőltem mellkasára és rajta fekve nyomott el az álom.

Reggel én keltem korábban, félig lecsúsztam már Alexről, de a takaró még mindig rajtunk volt. Bár azt nem tudom, hogy mikor és hogyan került ránk, mostanra sikerült elég rendesen belegabalyognom. Az egyik lábam kilógott alóla, a másik teljesen elveszett benne, mivel az Alex csípőjére volt tekeredve. Próbáltam minél kevesebbet mocorogni, nehogy felébresszem, mikor annyira édesen szuszog itt mellettem, és végül sikerült is nesztelenül kikecmeregnem az ágyból.
Automatikusan mentem a konyha felé, először is összeszedtem a tegnap este emlékeit, aztán a telefon felé léptem. Természetesen tegnap a nagy hevességben kikapcsoltam. A pinkódot pedig nem tudom... Naná, miért is tudnám??
Mérgesen öltöztem fel - és nagyon gyorsan -, majd még gyorsabban - hogy Alex ha akarná se venné észre a hiányomat -, átmentem a mi szobánkba, ahol csak a telefonomat kaptam fel és vissazfelé már hívtam is a szobapincért. Lediktáltam neki egy szép kis listát, többek között: friss eperről, palacsintáról, kávéról és narancsléről, és újra Alex szobájába léptem. Azonban mikor kinyitottam az ajtót a lábam előtt egy újság hevert. Talán át is léptem volna felette, ha nem magamat látom a címlapon. Azonnal lehajoltam érte és fújtatva csuktam be magam mögött az ajtót. Jobabn szemügyre véve a képet persze megláttam, hogy olcsó és béna szerkesztett kép, de jobbára a többi ember nem ezt hiszi róla. A szalagcím pedig ütős: Farkasfiú után pincérsráccal kavar a magyar tünemény.
Hát ez kibaszottul nem kellett volna, Aranyom...