35. Vacsora

Sziasztok!
Shyla tételezett egész nap, és már nem jut géphez, ezért én teszem fel az új részt, de ő írta, övé az érdem, kellemes olvasást, és legyetek rosszak ebben a rövidke kis szünetben!

Puszi

Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat. 

- Most már igazán elmondhatnád, hogy hová viszel... - nyavalyogtam, mint szinte az egész úton, hiszen minden második mondatommal az uticélunkra próbáltam fényt deríteni.

- Ell.. Már csak órák kérdése és nem leszel ilyen kíváncsi! - húzta még mindig az idegeimet.

- Na jó, vagy most megmondod, vagy én most kiszállok és haza megyek! - fenyegettem meg durcásan. Semmi kedvem nem volt most ehhez a játékhoz, főleg azok után, hogy a délután egyik felét Emilyvel töltöttük a másikat meg áttelefonálta.

- Feladod? Mikor ilyen közel vagy a célhoz?? - nézett rám, közben pedig jót mulatott duzzogó ábrázatomon.

- Legalább egy kis együttérzést, ha kérhetném! - fordultam el tőle tüntetőleg, szilárdan elhatároztam, hogy megérkezésünkig nem is nagyon fogok hozzá szólni, de minden akaratom kevésnek bizonyult érintése ellen. Bal keze még mindig a kormányon volt ugyan, jobb kezét pedig már a combomon nyugtatta és várta a reakciómat. Ettől persze ördögi gondolatom támadt. Most én indultam meg bal kezemmel Alex jobb combján. Néhány pillanatig csak nyugtattam rajta tenyeremet, aztán tenyerem feljebb kalandozott, egészen veszélyes vizekre.

Alex hirtelen rám kapta a tekintetét, megértette, hogy mit akarok kezdeni újonnan felfedezett előnyömmel, de azért őt sem kellett félteni. Teljes nyugalmat próbált erőltetni magára, ami kevéssé sikerült, de meg kell mondanom, hogy nekem is nehézkessé vált már a levegővétel, mert azonnali bosszúra szomjazott. Kutakodó ujjai egészen két lábam közé férkőztek, miközben nagyon igyekezett azon, hogy ne nagyon dőljön el felém, az autó pedig még véletlenül se menjen át a másik sávba.

- Ha így folytatod, nem viszlek el sehová. Itt lesz az út vége.. És teszek rá, hogy ki, mit és mennyit lát a dologból, mert én Rád éhezem - fordult felém és rekedt hangon mormogta, jobban mondva súgta nekem, pont abban a pillanatban, mikor meredező férfiasságára simítottam a kezemet és jólesően rámarkoltam. Belőlem hatalmas sóhaj tört ki, míg az ő torkából veszedelmes morgás fakadt, a kettő együtt pedig azonnal felszította eddig bennem lappangó vágyamat. - Ell... - nyomatékosította előző szavait, mire megadóan vettem el a kezemet, ahogy ő is a sajátját, majd csalódottan vettem tudomásul, hogy a célomat nem sikerült elérnem. Még mindig nem tudom, hogy hová tartunk.

Még mindig fúrta az oldalamat a kíváncsiság, de egyenlőre annyiban hagytam a dolgot. Próbáltam úgy tenni, mintha teljesen hétköznapi dolognak számítana, hogy már majd fél órája kocsikázunk a városban, egyre kifelé haladva a belvárosi forgatagból. Pontosítok, már el is hagytuk azt a pontot, ahol a városhatár húzódott.

- Hová viszel engem?? - gondolkoztam hangosan, miközben körmeimet jó szokásomhoz híven a kesztyűtartó feletti faberakásos műszerfalon kopogtattam. Időközben lehajtottam a napellenzőt is és megnéztem magamat a tükrében, grimaszoltam néhányat, aztán visszahajtottam. Magamat is alaposan szemügyre vettem, megigazítottam a felsőmet a mellem vonalánál, mire Alex azonnal rám kapta a szemeit és hatalmas nyelés közben az ádámcsutkája láthatóan megugrott. Elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy iménti néhány mozdulatommal így fel tudtam izgatni a mellettem ülő férfit. A szerelmemet.

Még néhány percnyi csendes autókázás után Alex egy erdő szélén parkolt le. Értetlenül néztem rá, de meg nem szólalt volna a világért se. Naná... Miért is??

Csettegve és mérgesen fújtatva szálltam ki az anyósülésről, mivel Alex már az autó elejénél várt rám. Amint összetalálkoztunk sejtelmesen rám mosolygott és a derekamnál fogva vadul magához rántott. Ajkaival sürgetően kapott az enyémek után és önfeledten csókolni kezdett. Kezeim automatikusan kulcsolódtak nyakára, majd túrtak a hajába, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Bár, az is volt. Ebben a pillanatban legalábbis. Az viszont egy dolog, hogy az én kezeim Alex hajában kószáltak, az övéi egészen más helyeken jártak. Gyengéd simogatásával bejárta a puha bőrt a derekamon, majd a pólóm alá férkőzve egészen a lapockámig feltűrte azt, míg másik kezében ingerlően masszírozta fenekemet, ahogy farmerem zsebébe nyúlt. A levegőhiány miatt fél pillanatra megtántorodtam, Alex pedig ujjnyira távolodott ajkaimtól. Tisztán éreztem a tüdejéből ütemesen kiáramló elhasználódott levegő bizsergését a számon, majd miután lehajolt a nyakam ívéhez, ütőerem vonalán is. Szívem már régen kétszeres gyorsasággal verte a gyors tamtamját, de ezzel nem voltam egyedül. Alex mellemhez simuló mellkasában az övé is ficánkolva dübörgött. Hangosan felnyögtem - nem törődve az esetleges nézőközönséggel -, mikor édes csókot lehelt a nyakam alatti kis gödröcskébe és újra ajkaimra húztam. Alex hihetetlen sebességgel emelt fel és szinte dobott, a kocsi motorháztetejére.

- Nem volt szép dolog, amit műveltél. Ugye tudod, hogy ezért büntetés jár?! - duruzsolta a fülembe rekedt hangon, amivel csak még jobban korbácsolta feltörekvő vágyamat. Pontosan tudtam, hogy mire gondol. Hát hogy ne tudtam volna... De nálam volt az adu kártya, még mindig pontosan tudtam, hogy mivel tudom az őrület határáig kergetni.

- Alex... - nyögtem vágytól elfúló hangon és magamra rántottam, hogy újra ajkaira tapadjak. Ujjaimmal görcsösen kapaszkodtam inggallérjába, lábaimat csípője köré fontam és hozzá dörzsöltem magamat. Tervem bevált, Ő is megremegett, lehunyt szemekkel koncentrált.

- Az előbb még éhes voltál... - próbált szabadulni csípőjét erősen szorító combjaimtól.

- Alex, az fél órával ezelőtt volt, még azelőtt, mielőtt sikerült leválasztanom a füledről azt a tetves telefont... - puffogtam újra mérgesen. - Különben is az erdő közepén hol a picsában találsz te éttermet?! - kérdeztem tőle már-már cinikusan.

- Bízd ide! - kacsintott rám és fenekem alá nyúlva újra felemelt. Halkan felsikkantottam, ahogy dobott rajtam egyet, így szinte úgy néztem ki, mintha egy kismajom kapaszkodna rá. Alex persze hangos nevetésben tört ki, én meg a nyakába rejtettem az arcomat, miközben én is nevettem saját magamon.

- Nehéz vagyok! Igazán letehetnél.. - nyafogtam már harmadszorra, mikor égre eljutott a füléig a mondatom és erőteljesen megrázta a fejét.

- Kétszer annyit nyomok ki fekve, mint amennyi te vagy, Édesem - nyomott gyengéd csókot a szám sarkára, gondosan ügyelve, nehogy a kelleténél tovább időzzön ott. Pontosabban nehogy újra mohón rácuppanjak, itt az ösvény kellős közepén. Mert hogy már rendesen bent jártunk a fák között, ahol egy kitaposott avartól zizegő gyalogúton ment(ünk) felfelé. Ó bakker, még dombot akar mászni velem??!

- Kezdem úgy érezni, hogy engem csúnyán átvertél... Csak el akartál rabolni.. Nincs erre semmiféle étterem - néztem körbe, de csak a sötétséget láttam.

- Hiszen itt van előttünk! - nézett el vállam fölött, de én még nem láttam semmit a sötétben. - És öt, négy, három... - hirtelen visszafordultam felé, értetlenül álltam a dolog előtt, nem tudtam, miért számol vissza. - Kettő... Egy.. - és minden világosságba borult előttünk. Eddig észre sem vettem, hogy a fák között egy kis hangulatos házikó bújik meg. Első pillantásra is modernnek tűnt, de ahogy belülről megpillantottam azt a meghittséget, ami ott fogadott, elállt a szavam is. A bejárati ajtótól egy kis folyosón át, végig rózsaszirmokkal hintették be a  padlót. Mintha csak egy új ösvényt akartak volna kialakítani ezzel, irányítva minket, merre haladjunk. Alex kicsit visszahúzott egyenesen a bejárati ajtóig, majd hosszú, izmos karjaival átölelt, kezeit a melleim előtt kulcsolta össze. Fejét óvatosan az enyémnek támasztotta, arcvonásainak változásán éreztem, hogy mosolyog.

- Ez annyira szép - törtem meg a meghitt csendet.

- Sajnos nem én csináltam, de minden pontosan oda került, ahová én mondtam - búgta a fülembe és kézen fogva vezetett beljebb a lakásban. Mert hogy mint az kiderült, egy hétvégi házba hozott, még csak nem is étterembe, amit a haverja adott neki kölcsön a mai különleges estére, hogy megünnepeljük, a világ szeme előtt is egy párt alkotunk. Végre.

Volt egy nagy nappali, ezzel szemben pedig egy kis, alig pár fő befogadására képes étkező. Kis négyzet alakú asztallal, amin méretes fehér asztalterítő volt. A tányérok, evőeszközök és poharak az etikettnek megfelelően voltak elrendezve, ám a romantika kedvéért az asztalterítőt is halomnyi vörös szirom díszítette, és ha ettől még mindig nem olvadtam volna el, ott volt még a pici szív alakú mécsestartó, melyben két teamécses éget, andalító illattal borítva el az egész helyiséget.

A hatalmas vigyort,  ami az arcomra ült - mikor végre felfogtam, hogy ezt csak miattam csinálta, pontosabban csináltatta -, le se lehetett volna vakarni. Aztán az egyik székhez kísért. A rendelt előételt csendben fogyasztottuk el, ez javarészt azért volt, mert a megilletődöttségtől szóhoz sem jutottam. Nem voltak nagy igényeim, a cézársaláta pedig pont megfelelt ennek. A főétel is az egyik kedvencem volt: tejszínes csirkemellfilé, petrezselyemmel és párolt rizzsel. Igaz ennél már egyre közelebb araszoltunk egymáshoz. Így a kezdetbeli szemben ülésből lassanként egymás mellé keveredtünk és összemosolyogtunk. A fordulat viszont a desszertnél következett. Az hagyján, hogy már nem a saját székemen, hanem az ölében ültem, de hogy a fagyi nem az eredeti mód szerint lett felhasználva az is biztos. Előzőleg már kivettük a fagyasztóból, amiből egyértelműen következik, hogy az állaga már egyáltalán nem fagyira hasonlított. Probléma még ebből sem lett volna, de az apró csókváltások és nevetések eredményeként a kanalam tartalma Alex ingén landolt. Azt hiszem ez indította el a lavinát. Innentől nem volt megállás. Alex egyértelműen meg akarta torolni bénaságomat, így lassanként már nem csak az ő inge, hanem az én felsőm is az olvadt krémben úszott. Nevetve kentünk egymás arcára még többet a ragacsból, a végére már a hajamban is az volt, aminek persze cseppet sem örültem. Alex csókja viszont sürgetően fojtotta belém a kitörni készülő heves tiltakozásomat. Végigcsókolta krémes ajkaimat, majd a nyakamra folyott fagyit nyalta le érzékien, kényeztetve ezzel bőrömet. Ujjai hamar megtalálták felsőm alsó határát és ki is bújtattak belőle, hogy folytathassa útját egészen a melleimig. Közben én is megszabadítottam őt az ingjétől, és csupasz mellkasára simított tenyeremmel kényeztettem kreol bőrét.

- Ragadsz, Édes! - súgtam fülébe, de nevetésbe torkollott.

- Most már elmondhatom, hogy szó szerint rám ragadtál! - préselt szorosan magához, így tényleg éreztem, ahogy a csupasz bőrünkön csillogó ragacs összekapaszkodik.

- Azt hiszem, igazán szerencsés vagyok... - hajoltam újra ajkaira, hogy szenvedélyesen megcsókoljam. Önfeledt csókcsatánk közben csípőmet akaratlanul is erősebben szorítottam Alexhez, akinek férfias nyögése a számban visszhangzott.

- Ha zavar, hogy összeragadunk, talán le kellene zuhanyozni - nézett rám csibészes mosollyal, miután abbahagytam ingerlését.

- Zuhanyozni, mi? - nyögtem ajkaira, és végighúztam ujjaimat dudorodó férfiasságán.

Nem törődve a formaságokkal, egymásról szinte tépve a ruhát indultunk el a fürdő irányába. Pontosabban Alex elindult, én pedig magabiztosan követtem őt. Mire a fürdőajtóhoz értünk, alig maradt rajtunk ruha. A nadrágjainkat útközben elhagyva léptünk a zuhanykabinba, ami meglepően tágas volt. Alex megnyitotta a vizet, majd hátamhoz nyúlt és az enyhén vizes darabomat kihajította a járólapra. Ugyanerre a sorsra jutott a falatnyi csipkebugyim és az ő fehér boxere is. Amilyen gyorsan szabadítottuk meg egymást a ruháktól, olyan lassan léptünk egymáshoz közelebb. A melegvíz folyamatosan folyt ránk, mi pedig csak álltunk és mélyen néztünk egymás szemébe. Karjaimat óvatosan nyaka köré fontam, majd lábujjhegyre állva édes csókot nyomtam ajkaira. Alex egyik kezével a hátamat markolta, másikkal fenekemnél fogva emelt meg, én pedig automatikusan kulcsoltam csípőjére a lábaimat. Alex nem hazudtolta meg magát. Magabiztosan vette birtokba a testemet, csüngött ajkaimon, kényeztetett a kezeivel. Vele minden egyes szeretkezés új élményt nyújtott. Tudott még újat mutatni, mindent megadott, amire abban a pillanatban szükségem volt. És nekem csak rá volt szükségem. Érezni akartam teste melegét, ütemes, vad szívdobogását és hallani rekedt hangját, ahogy egyre keményebb tempóban mozog. Hátamat a hideg falnak vetettem, de még az se volt eléggé hideg ahhoz, hogy a bennem dúló érzelmi vihart lehűtse. Testem mélyén apró remegések jelezték, hogy izgalmam a végéhez közeledik, majd Alexszel egyszerre ért el a kielégülés hulláma. Ölemet bársonyos forróság járta át, a melegvíz pedig egyre csak folyott ránk.

- Szeretlek! - néztem fel csapzott hajával keretezett arcába csillogó szemekkel és boldogan bújtam ölelésébe. Megnyugtató volt a tudat, hogy már minden félelem nélkül mondom a szemébe, hogyan is érzek iránta. Valóban szerettem őt. Fülig belezúgtam. Még most is rácsodálkozok, hogyan bolondított magába ennyire.

Mosolyogva váltunk el egymástól, de éppen csak olyan távolságra húzódtunk, hogy egymás testét könnyedén végigkenhessük a krémes tusfürdővel. Alex hatalmas tenyereivel gyengéden a hátamat masszírozta, majd vállam után kezei végigkúsztak lefelé a kulcscsontomon, egészen addig, míg a melleimig nem ért. Ott aztán újra idegtépő finomkodásba kezdett. Miután leöblítette rólam a habot, kicsit elfordult, hogy aztán a kezeimet a fejem fölé emelve fogaival végigszánthasson az oldalamon, a csípőmön keresztül, a combomon át, egészen a térdhajlatomig. Foga nyomán jóleső libabőr lepte el a testemet. Megállj csak, visszakapod még, Édes!!

Mint az be is igazolódott, nem kényeztethet örökké engem, most rajtam a sor. Apró tenyereimbe tusfürdőt öntöttem és a háta mögé somfordáltam. Viszonoztam a tőle kapott masszázst, majd lemostam a hátát, mire azonnal meg is fordult volna, de megállítottam. Újra a tusfürdőért nyúltam és most mellkasát és hasát mosdattam le vele, miközben még mindig háttal állt nekem. A karjai alatt nyúltam át, közben öleltem testét, és jólesően csókoltam széles hátát. Kezeimet lejjebb csúsztattam, egészen combjáig - de férfiasságát nem mertem megérinteni, féltem, hogy akkor abbamarad a kínzása. Mindkét kezemmel végigsimítottam lábán, egészen addig, míg már a háta mögött guggoltam. De amint megemelkedtem, már nem tudtam türtőztetni magam és muszáj volt megfognom újra duzzadó vágyát.

Éppen ahogy sejtettem, egy másodperc leforgása alatt fordult felém és karjaiba kapott. Vizesen, habosan, úgy ahogy voltunk elindult velem valamerre - persze miután a vizet gyorsan és fél kézzel elzárta.

Csak sejtésem volt, hogy hová tart velem éppen, de tagjaim éppen elfoglaltak voltak, így nem sokat törődtem azzal sem, hogy a kölcsönházat éppen most vizezzük agyon. Mással voltam elfoglalva.

*****

Úgy tűnik, kezd szokássá válni, hogy én kelek hamarabb reggelente. Hirtelen ötlettől vezérelve indultam meg a fürdő felé, mivel alszik, legalább arra lesz elég időm, hogy végre hajat mossak, a tegnapi fagyicsata után. Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, aztán összekapkodtam a járólapról a cuccainkat és egy szál törölközőben mentem vissza Hozzá. Belépésemkor éppen a plafont tanulmányozta álmos tekintettel. Nyílván nemrég kelt fel.

- Van fogalmad róla, hogy milyen szar Nélküled kelni? - tette fel a költői kérdést, ami azonnal mosolyt csalt az arcomra. A kezemben tartott cuccokat az ágy mellé dobva vetődtem be mellé az ágyba, hogy aztán egy üdítő jóreggelt-csók után szedelőzködni kezdjünk. A forgatás nem vár...