27. Végre / 18+

 Sziasztok, drágáim! :)

Tudom, még nincs szombat, de előre láthatólag a húsvéti ünnepeket nem töltöm gépközelben. Úgyhogy tekintsétek ezt elő-húsvéti ajándéknak. :D 

A további fejezetek időpontja nem változik. 

Megjegyzem még, hogy újabb díjjal gyarapodtunk, hipp-hipp hurrá! :D

Jó olvasást kívánok, kommentet hagyjatok magatok után! 

xoxo: Shyla

A szex az öntudat tudatos elvesztése.

Igaza volt Karennek. Az újságírók valóban tömegekben vártak ránk, a bejárat előtt. Persze egy jól irányzott manőverrel sikerült úgy helyezkednem, hogy Bronson közénk kerüljön, így nem tűnt fel annyira az embereknek a hirtelen jött zaklatottságom. Mert igen is az voltam. Zaklatott. Tudtam ugyan, hogy Alex már nem szereti Kimet, mégis frusztrálva éreztem magam, hogy papíron még mindig egymáshoz tartoznak. Alex csak az enyém! Önző módon ki akartam sajátítani, ám derült égből villámcsapásként ért a tény, hogy a "csak az enyém" szöveggel még majd fél hónapot várhatok. Válnak... Te jó ég! Mi lesz Somakkal?? - zakatoltak a fejemben a kérdések. Mindeddig bele se gondoltam, hogy mennyi minden áll kettőnk közé. Egy házasság, a média és.. Te jó ég. Egy óceán! 
Mosolyogva válaszoltunk az újságírók azon kérdéseire, amik eljutottak hozzánk a nagy hangzavarban, de tartottuk a távolságot, ami egy idő után kezdett feltűnő lenni, úgyhogy közelebb mentem Alexhez, nehogy még a végén kikombinálják az igazságot.
Néhány perc elteltével azonban Karen kiszakított minket a körgyűrűből, aztán kocsiba pattantunk és újra utat törtek a jövő képei. Hogy leszünk mi együtt több ezer kilométer távolsággal a nyakunkban?
- Itt az álompáááááááááááár! - húzta el a szót a felkiáltás közben Ash, de még a nagy ölelése sem rángatott ki a letargikus helyzetemből. Gondolt egyáltalán erre Alex? Ezt így képtelenség lenne végigcsinálni. Persze neki most is könnyű megjátszania magát, elvégre színész... Ez a dolga, vagy mi...
- Pszt! - pisszegte le azonnal Alex. - Elég, ha ti tudjátok, nem akarok botrányt...
- Gratulálok haver! Elszedtél előlem egy bomba nőt! Pedig már komolyan azt hittem, hogy én leszek a befutó nála... Főleg, hogy én voltam a kedvenc... - húzta el a száját Kel, akár egy sértődött kisfiú.
- Jól mondod! - kacsintottam rá, mire arca felderült. - Voltál... - tettem hozzá, mire mindenki nevetésben tört ki körülöttünk. Végre az én kedvem is visszatért. Ráérek ezzel foglalkozni, mikor itt lesz az ideje.
A közös cigizés után a srácok az edzőterembe indultak volna, mikor közölték velük, hogy változott egy kicsit a program, és egy kis "farkasfiús" extrát vesznek fel. Fogalmam sem volt, mit kell ez alatt érteni, de Alexéknek nyílván többet mondott a bejelentés, mint nekem. A levegőből menten eltűnt a feszültség összes apró szikrája, helyét az izgatott várakozás vette át. 
Még mielőtt a kamera ténylegesen forogni kezdett volna, a srácok már melegítettek. Egymást ugratták, hecceltél, kergették - komolyan azt mondaná róluk az ember, hogy testvéri kötelék van közöttük, ha látná a jelenetet. Kisfiúk voltak mind. 
A csajokkal mosolyogva figyeltük a jelenetet, amit a sminkes hangja szakított meg, miszerint a rendező szeretné, ha Ricsivel mi is benne lennénk az egyik jelenetben, amiben a színfalak mögé; a film kulissza titkaiba avatjuk be a nézőket. Kiderült az is, hogy ezt csakis a kiváltságos nézők láthatják majd, akik a premier estéjén már a moziban tömörülnek.
Ennek fényében a sminkes leheletnyi púderrel dominálta arcom csillogását, de több maszlagot nem engedtem neki. Fő a természetesség! A reggeli sminkem meg pláne elég. 
A ruháimat is le akarták cserélni, valami trendi bőrszerelésre, de gyönyörű mosolyomnak - és feltehetőleg terebélyes magyar szitok-szókincsemnek - köszönhetően erről is hamar letettek.
Néhány órán belül felvették a nyerset, de az eszemet eldobtam, mikor még a természetes és a pillanatfelvételeket is pontosan beállították. Ennek nem az a lényege, hogy váratlan és vicces legyen?! Kész röhej..
Szerencsémre nem kérték, hogy menjek a srácokhoz, sőt, a srácok olyan jól elvoltak nélkülünk, hogy szinte levegőnek éreztem magam. Kezdtem én is komolyabb beszélgetésbe bonyolódni az Ashley-Nikki-Tinsel trióval, mikor hatalmas puffanást hallottunk a hátunk mögül, így a téma - ami természetesen a gálaest volt - elnapolódott. 
Sietősen fordultam meg, hogy a hang forrását megtaláljam, de ami fogadott az szinte sokkolt. Alex a földön volt, arccal lefelé, Kellan a hátán ült, és a kezeit hátraszorította. 
Nem kérdeztem semmit, forgatás ide vagy oda, azonnal talpra ugrottam és sietős léptekkel indultam a srácok felé. Az incidens azonban nem tartott sokáig. Mire a közelükbe értem, már önfeledten vigyorogtak egymásra, aztán pacsiztak egyet. De a jókedv is csak addig tartott, amíg meg nem láttam, hogy Alex megsérült.
A rövidujjúja alól vészesen szivárogni kezdett a vére, átitatta a világos anyagot és terebélyes foltot hagyott maga után. Gyorsan kaptam karja után, hogy miután felmértem, mekkora a baj, hisztirohamot kapjak.
- Normálisak vagytok??! - fordultam először Kel felé, de tudtam, hogy a buliban Alex is ugyanakkora mértékben benne volt. - Ezt most bekötöm... - rángattam magam után a visszakozó sérültet. - Azt mondtam, hogy most - húztam tovább, mire végre engedett az akaratomnak. 
Az épületbe érve azonnal keresni kezdtem az elsősegélydobozt, végül pedig csinos - valamint méretes - kötést tettem Alex felkarjára. 
- Máskor ne vitatkozz... És ne legyél hülye... Komolyabb bajod is lehetett volna... - vágtam a fejéhez.
- Ha ilyen szexi ápolónőm van... - csúsztatta kezeit fenekemre és közelebb húzott magához. -Biztosan sűrűbben fogok bajba keveredni. - érintette ajkait az enyémhez lágyan. Szám azonnal mosolyra húzódott, ujjaimmal követtem karja ívét, egészen a kötésig, ahol megállapodott tenyerem néhány simogatás erejéig, végül homlokunkat egymásnak döntve kapdostuk a levegőt. 
- Túl sokan zavarhatnak meg itt... - nyögtem lemondó hangon. Tudtam, hogy ugyanaz jár a fejünkben. Lássuk be.. Pasiból van... 
- Menjünk vissza a szállóba... Kétlem, hogy Bronék újra megtennék. Nem kockáztatnak... - nevetett fel jóízűen. - Bár az is sokat nyom a latba, hogy csúnyán lealáztad őket... - röhögött tovább.
- Ha már rajtunk röhögsz, legalább azt valld be, hogy papucs lettél... - vágott vissza Kel. Basszus, hogy kerültek ide?! Alex nem foglalhatott le annyira, hogy a bejövetelüket ne vegyem észre.
- Én aztán nem... - vágta rá azonnal.
- Francokat nem! Az asszony hordja a nadrágot.. Bár, rajta valahogy jobban megnézem a farmert.. - kacsintott rám Kel. - Ne haragudj Alex.. Rajtad nincs mit nézni! - vigyorgott.
- Ne bókolj már a házisárkánynak... - vágta vállba Bronson a mellette álló Kellant.
- Nem vagyok házisárkány... - ellenkeztem, és alaposan meglepődtem a megfogalmazáson.
- Mindketten tudjuk, hogy az vagy! - kontrázott Alex.
- Na megállj! Ezért este számolunk.... - jelentettem ki sokat sejtetően és lefejtettem magamról kezeit. 
- Ne már Baby.... - szólt utánam vágyakozva, de főgonosz módjára otthagytam a srácokkal, persze elvonulásomkor csípőmet erőteljesen ringattam.


A hazaérkezésünk nem volt zökkenőmentes. Mint mindig most is a csajokkal mentem egy kocsiban, na meg Ricsivel, akivel a nap folyamán szinte alig váltottunk szót. Hirtelen újra elfogott a bűntudat, amiért ennyire elhanyagolom őt, de pár pillanat múlva meg is nyugodtam. Ha ez őt nem zavarja - márpedig látszik, hogy megvan nélkülem is -, akkor én nem csinálok belőle problémát.
A szobámba lépve az ágyamra dobtam a telefonomat, aztán ott is hagytam - mikor Alex hangját hallottam a folyosóról beszűrődni -, nehogy véletlenül ingerem támadjon felvenni. A kabátomat is hanyagul ledobtam, miközben igyekeztem minél hamarabb és minél észrevétlenebbül átjutni az ő szobájába. 
Nem kellett várnom az ajtónyitásra, meglepődtem, hogy nyitva hagyta. Ennyire kiszámítható vagyok? Készülj, Alex Meraz... 
Gondosan bezártam magam mögött az ajtót és füleltem, hátha hallok valami mozgást, amiből kideríthetem merre lehet. Végül csak a fürdőből kiszűrődő vízcsobogás ütötte meg a fülemet. Nem tétováztam, a cipőmet lerúgtam magamról már az ajtó előtt, most a hosszúujjúmat is a kanapéra fektettem, így egy ujjatlan felsőben és egy farmerben nyitottam be hozzá és nagyra tártam az ajtót. A zuhanykabin párájától csak testének körvonalait tudtam kivenni, mégis akkora tüzet ébresztett bennem - hogy itt van a férfi akit már annyira és olyan régen akarok - amekkorát talán még soha semmi. 
Önelégült mosollyal támaszkodtam az ajtókeretnek, miközben magam elé képzeltem, ahogy a vízcseppek végigszántják testét, gondosan simogatva minden egyes izomcsoportját. 
Percekkel később, mikor elzárta a vizet sarkon fordultam és meg sem álltam a hálóig, ahol aztán kényelmesen elhelyezkedtem az ágyán és vártam, hogy bejöjjön. 
A várva várt bejövetel azonban elmaradt. Hallgatóztam, hogy mikor szándékozik végre a hálóba totyogni, de az egész lakásra néma csend borult. Hová lett Alex?
Kíváncsiságom hajtott előre, mikor a hálóajtóhoz léptem, de utólag belátom, nem kellett volna kikukucskálnom rajta. 
- Szóval kukkoló is vagy? - kapta el Alex a csuklómat, miközben betolt a szobába. Kint várt rám, az ajtó előtt, egy szál törölközőben. Milyen gonosz...
- Soha nem mondtam, hogy nem - hátráltam előle tovább, miközben kihívóan incselkedtem vele. - Még nem tudod, kivel van dolgod...
- Azért remélem, egy kis betekintést engedélyezel... - szorított magához a derekamnál fogva és ajkaival követelőzően kereste az enyémeket. Körém fonódó karjaival csípőmről simította egye feljebb a nemkívánatossá vált pólómat, majd gyors mozdulattal meg is szabadított tőle, így ajkaink elváltak egymástól, ha csak néhány másodpercre is.
- Talán lehet róla szó - leheltem ajkaira bódult tudattal.
Ezek után nem volt szükség szavakra. A pólómat hamar követte a többi ruhadarabom, az egész szoba csatatérré változott a széthajigált holmijaimtól. Vigyorogva figyeltem, ahogy Alex a farmeromat cincálja le rólam, de az istenért sem segítettem volna neki. Kínlódjon csak vele egy darabig. Elég szűk nadrág volt ahhoz, hogy élmény legyen a levétele... Főleg most... 
Szívem eszeveszett tempót diktált, amikor az ágyra ült velem. Vadmacska módjára döntöttem hátra az ágyon, hogy aztán lovaglóülésben elhelyezkedhessek a csípőjén. A rácsavarodott törölköző nem sokat csillapított vágyán, én pedig csak fokoztam azzal, hogy apró mozdulatokkal hergeltem. Tenyeremet mellkasára simítottam, majd végigcsúsztattam felsőteste teljes hosszán, egészen a törölköző széléig. Kutakodó ujjaimmal nem találtam a végét, így kicsit megemelkedtem róla, hogy le tudjam fejteni az anyagot, ám ezt a mozdulatot kihasználva Alex lendületesen fölém kerekedett és mélyen a matracba nyomott.
Kezeimet a fejem két oldalán szorította le, aztán újra vadul megcsókolt. De ez a csók más volt. Nem volt benne az a túlzott szexuális feszültség, ami kettőnk között felgyülemlett az utóbbi néhány percben. Lágy volt és gyengéd; romantikus. Ajkaink lassan kényeztették egymást, éreztem bőrömön forró lélegzetét, hallottam csókunkba vesző nyögéseit, és ez mindennél jobban feltüzelt. Kiszabadítottam a kezeimet a fogságukból, na nem volt ám olyan nagy meló.. Alex készségesen engedett nekem, mikor kihámoztam a törölközőjéből. Ajkai lejjebb vándoroltak, egészen a mellem vonaláig, amit még mindig melltartó fedett. Határozott mozdulattal nyúlt hátra, hogy kikapcsolja. Mire észbe kaptam, már csak egyetlen ruhadarab választott el minket. Kezem öntudatlanul indult meg férfiassága felé, hogy aztán ráfonódjon és gyengéd kényeztetésbe kezdjen. Nyögések és sóhajok törtek fel torkából, ahogy lassan engem is elárasztott a neki okozott öröm hatása. Végül lábaim közé térdelt és lerángatta rólam a bugyimat is. Furcsa pózban kötöttünk ki, tekintve, hogy szétvetett lábaimtól a bugyi csak a combom közepéig csúszott le. Felhúztam a térdeimet, ezzel segítve őt, míg végül tényleg sikeresen lekerült rólam az utolsó textil is. Magabiztosan simított végig combjaimon, aztán csípőmön, de tekintete nem követte a mozdulatot. Egyetlen dologra fókuszált most, én pedig jól tudtam, hogy a tetkómat vizsgálgatja...
- Mintha azt mondtad volna, hogy nem fogom látni... - kuncogva simított végig, az eddig bugyim által takart feliraton, miközben hosszan a köldökömbe csókolt.
- Akkor még nem volt meg rá az esélyed... - nyúltam álla alá, hogy felnézzen rám végre, de nem csak ezt értem el vele. Sietve mászott feljebb, hogy melleimet kényeztesse hol csókjaival, hogy hatalmas tenyerének forró érintésével. Csípőmet megemelve simultam testéhez és hangos nyögés hagyta el az én ajkaimat is, mikor férfiassága nekem préselődött. Löktem egyet rajta oldalra, persze teljesen átfordítanom nem sikerült, mégis félig lecsúszott rólam, így már könnyedén fordítottam a hátára őt, hogy aztán újra csípőjére lendítsem a lábamat. De gonosz voltam, és a hasára ültem... Kínzó lassúsággal csókoltam végig egész arcát, végül egyetlen egy apró szájrapuszi után továbbhaladtam és a nyakát kezdtem harapdálni. Végignyaltam ütőerének ívét, elmémet pedig újfent elborította a bőréből áradó Alex-illat.
- Most már mondhatod, hogy házisárkány vagyok... - súgtam kéjesen a fülébe.
- Ezek után az is vagy - kapott ajkaim után mohón és újra szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Kezével belemarkolt fenekembe, másikkal a nyakamból tűrte félre a hajamat. - El kell mennem gumiért... - sóhajtotta lemondóan és már tolt is el magától.
- Gyógyszert szedek... - fojtottam bele a szót egy újabb csókkal. Innentől kezdve nem volt megállás. Lejjebb csúsztam rajta, tenyeremet újra mellkasára tapasztottam, de most ott is hagytam. Lassan megemelkedtem, majd óvatosan vágyára ereszkedtem. Éreztem, ahogy mélyen belém fúródik, lélegzetem el-elakadt. Szívverésemtől valószínűleg még az orvosi ketyerék is kiakadtak volna. Alex tekintete végig az arcomat pásztázta, kezeit csípőmre fonta, és még jobban ölébe húzott. Azt hittem, szétszakadok belülről, mégis jóleső érzés járta át testemet, torkomból eddig soha nem hallott szoprán hang tört elő és keveredett az ő rekedtes baritonjával. Csípőmet lassan kezdtem mozgatni felette, így mindkettőnket sikerült lassan az őrület határára száműznöm, de a kínzás nem tartott sokáig. Alex megelégelve a gyötrelmes ütemet, újra maga alá fordított, lábaimat csípője köré kulcsolta és egy határozott lökéssel újra bennem volt. Tempója sokkal követelőzőbb volt az enyémnél. Minden egyes szilaj lökése után hangos nyögést hallattam, mire mosoly ült ki arcára. Nyakamhoz hajolt és szívni kezdte, de az ütemen nem változtatott. Mindvégig abban a kemény ritmusban mozgott bennem, amit az elejétől fogva diktált. De én azt akartam, hogy neki is jó legyen.. Ennél még jobb. Újra mozgásba lendültem, de Alex ütemével ellentétes ritmusra. Szemeit egy pillanatra lehunyta, de mikor kinyitotta tekintetét azonnal az enyémbe fúrta. Sötétbarna szemei feketén csillogtak a félhomályban, ami a szobában uralkodott. Tudtam, hogy rajtam is csak az önfeledt boldogságot láthatja, így újabb csókra csábítottam, de ez már vad volt. Talán túlságosan is. Alsó ajkába harapva feszítettem tovább a húrt nála, amire hevesebb lökésekkel reagált. 
Már éreztem a gerincem mentén felkúszó bizsergést, ami megbénította az érzékszerveimet. Alex is egyre görcsösebben fúrta belém magát, aztán egy pillanat leforgása alatt ért el minket a kielégülés boldog hulláma, bensőmet pedig bársonyos forróság járta át. Hangunk újra egyszerre harsant, a hangzásba beleremegtem. Alex még mindig két kezével tartotta magát, de az ő karjai is meg-megremegtek, amikor tetkómra adott óvatos csók után egész felsőtestemet végigkóstolta. Tekintete még mindig izzott, akárcsak az enyém. Újra lágy csókot nyomott ajkaimra, aztán félig legördült rólam, az oldalára feküdt és végigcirógatta a hasamat.
- El sem tudod képzelni, mennyire vágytam már erre.. - suttogta a fülembe. Levegővétele csiklandozta a bőrömet, ahol hozzáért, így kuncogva fordultam felé.
- Maximum annyira vágyhattál rá, mint én... 
- Tévedsz.. Mióta megjelentetek vágyom rád, csak te nem voltál rám vevő - bizonygatta igazát.
- Ó, dehogynem! - feleltem erőtlenül, ahogy ujjait megéreztem belső combom érzékeny bőrén. Már tudtam, hogy hosszú éjszaka vár Ránk...


*******


Még félálomban is mosolyra húzódott a szám, mikor utánam tapogatózó kezét éreztem meg derekamon. Úgy látszik ő sem aludt már valami mélyen, mégis csak én keltem fel a hangos dörömbölésre. Kopogtak. Majd elmegy... - gondoltam. Naná, hogy rosszul. Néhány másodperc múlva újra kopogtak. Mocorogni kezdtem, de már sikerült kivernie a szememből az álmot, akárki is áll az ajtóban. Csak gratulálni tudok neki... Mérgesen húzódtam el Alextől, ölelő karját lefejtettem magamról, és megindultam az ajtó felé. Félúton esett le, hogy bizony totálisan meztelen vagyok, de már nem álltam meg, legalább azt megnézem, hogy ki kopog.. Azt megtudom, hogy mennyire kell felöltöznöm. Ahogy kikukucskáltam az ajtón rejtőző nyíláson szemeim elkerekedtek. Kellan állt előtte morcos ábrázattal és hozzá meglehetősen unott képpel.
Most aztán kapsz... - kezdtem megint gonoszkodni.
Halk léptekkel visszaosontam Alex hálójába, ahol Ő még nagyban szuszogott. Néhány pillanatig csak néztem, ahogy alszik, és hatalmas mosoly terült szét az arcomon. 
A következő kopogást már nem a szobában állva hallottam. Időközben Alex szekrényéből kikaptam egy inget, amit egy két mozdulattal összegyűrtem, hanyagul magamra kaptam és néhány helyen begomboltam. Elég lenge öltözéknek tűnt, úgyhogy mégis felkaptam alá a bugyimat, sőt, az ujjaiból kibújva gyorsan a melltartómat is a helyére tettem, biztos, ami biztos alapon. Kezeimet végül újra az ujjakba csúsztattam és felhúztam a vállamra. Alex méretes izmainak köszönhetően takart rendesen a lábaimból is, így cseppet sem éreztem magam kellemetlenül benne. Persze erre az is rátett egy lapáttal, hogy ebből is Ő illata érződött.
- Mit keresel itt? - nyitottam ajtót, mire Kel szemei elkerekedtek, végigpásztáztak néhányszor, hosszan elidőzve a lábaimon és a melleimen, aztán hátrált egy lépést, és megnézte az ajtó melletti számot. Mekkora barom vagy!! - nevettem gondolatban. Még azt hiszi, hogy számot tévesztett.
- Alexet.. - válaszolta végül. - Persze, ha te ráérsz egy kicsit... Veled is tudnék mit kezdeni.. - ajánlotta.
- Na azt mindjárt gondoltam... - húztam el a számat. - Alex még alszik. - tettem hozzá. - Mit mondjak neki?
- Ugyan Cica.. Ha már ilyen lengén vagy... Legalább legyen értelme.. - kacsintott rám.
- Mit mondjak neki? - kérdeztem újra.
- Karen keresi.. valami reklám.. meg szerződés.. - gondolkozott el. - Azért gondold meg, az ajánlatom áll! - fogalmazott elég kétértelműen és kaján vigyorral az arcán elballagott.