péntek

23. Koncert

Sziasztok!
Nem sokára ki lesz téve az új időpont-lista, csak még össze kell állítani! 
Ez a rész már több mindent tartalmaz ami a főhőseink kapcsolatát illeti, remélem tetszeni fog, és páran írtok véleményt!:)
Köszönjük a múltkorihoz érkezettet is! 
Kellemes olvasást! 
Puszi, Shyla


Vonzalom nem vész el, az alkoholista 
akkor is alkoholista, amikor épp nem iszik.

A koncert említése annyira felvillanyozott, hogy az utóbbi napok szerencsétlenül alakult dolgait szinte el is felejtettem, vagy legalábbis szürkeállományom legmélyére süllyesztettem. El sem hittem, hogy Coldplay koncertre megyek. Én?? Coldplayre? Sosem hittem, hogy egyszer lehetőségem lesz elmenni egyre, pedig imádtam a dalaikat. Ennek fényében Ash-sel és Nikkivel együtt kezdtük megalapozni az este hangulatát a közös énekléssel. Sosem állítottam, hogy jó hangom lenne, most mégsem érdekelt, és látszólag a csajokat sem zavarta az itt-ott hamis szólam, egyszerűen jött és kész. 
Mikor a fürdőbe vonultam Ash-ék éppen azon vitatkoztak, hogy a fekete vagy a piros felsőt fogom-e felvenni, én meg vigyorogva és dúdolva mentem zuhanyozni és hajat mosni. A forró zuhany és az ápoló hajpakolás után felfrissülve léptem a szobámba egy szál törölközőben. A csajok nem voltak ott, gondolom ők is elmentek öltözni - persze az én ruhám gondosan ki volt terítve az ágyamra. Még a fehérneműim is hozzá voltak válogatva. Alapos munkát végeztek, az biztos. Az egyetlen kivetnivalóm a ruhámmal kapcsolatban annyi volt, hogy a felső alá nem vehettem melltartót. Nem szerettem mutatkozni nélküle, nem voltam megelégedve mellméretemmel, de nem akartam kihúzni a gyufát a csajoknál.
Az öltözködés sétagalopp volt, ahhoz képest, ami még rám várt. Olyan sminket kentek rám, amilyet még életemben nem viseltem. Ennél nagyobb kontrasztot nem is adhatott volna vissza a világos szemhéjpúder a sötét bőrömmel és szintén sötét ruhámmal.
A lányok is hasonlóképpen ki voltak csípve, jókedvünket pedig csak tetézte, mikor a fiúk elégedett tekinteteivel találtuk szemben magunkat az előcsarnokban. Ők is mind remekül festettek, de egyiküket sem néztem meg különösebben, reflexszerűen egyetlen személyt kutattam a sok arc között, és csalódottság járta át minden porcikámat, mikor nem találtam. Ezek szerint egy újabb Alex nélküli program?? Nem meglepő. Az utóbbi két napban alig jött a közelembe, pontosabban a Josh-os incidens óta. Leprás lettem?? Hahóó! 
Újra lejátszódott bennem a gondolat, hogy Alex talán miattam hagyja ki a programokat, a szabadidejét is miattam tölti a szállodában. De hisz nem is csináltam semmit. Sőt, azt hittem, hogy jól megvagyunk. Ennek ellenére lazán lerázott, és még a szobájából is a szó szoros értelmében kidobott. Pápá, szép napok...
- Hogy szereztetek jegyet?? - tudakoltam a kocsiban a lányoktól, akik sejtelmesen összemosolyogtak.
- Vannak kapcsolataink! Jobb, ha csak ennyit tudsz... - válaszolt Ashley.
- Egyenlőre - tette hozzá Nikki. 
Az út további része csendben telt. Míg én azon agyaltam, hogy ki lehet az összekötő, ők időről időre egymásra vigyorogtak, majd mint akik jól végezték dolgukat, sutyorogni kezdtek. Végül feladtam a küzdelmet a tudatlansággal és inkább az előttem álló fantasztikus estével kezdtem foglalkozni. Időközben meg is érkeztünk egy belvárosi klubhoz, ahonnan már messziről hallani lehetett a dübörgő zenét. A bejárat előtt két öltönyös fickó állt. Komolyan.. Mint a hollywoodi filmekben. A fal mellett kígyózó sort figyelembe sem véve indultunk előre egyenesen a biztonsági emberek felé, akiknek apró mosoly bujkált szájuk szegletében, ahogy a kis törpét meglátták. 
- Willhez? - kérdezte az egyik, aki láthatólag ismerte már a népes társaságot.
- Igen. Fent vagyunk a listán! - mutogatott a papírhalomra. A többiek ezen nevetni kezdtek, nyílván ennek volt valami előzménye is, amiről én lemaradtam, de nem kérdeztem rá. Izgatottan vártam, hogy végre bemehessek. 
- Ashley, igen... - mormolta az öltönyös és pipálgatni kezdte a neveket. - Nikki, Tinsel, Julia.. - nézett közben az említettekre. - Kristen? - kérdezte.
- Még a fotózáson van Robbal és Taylorral, de nemsokára biztosan beesnek ők is - adta meg a választ Kellan.
- Szevasz Kel! - ütötték össze öklüket, aztán újabb nevet pipált a listán. - Bronson, Kiowa, Jackson, Chaske.. Kit hagytam ki? - nézett fel vigyorogva. Aztán meglepetten látta, hogy nem egy ember áll előtte, hanem még három. - Áh, Booboo. Mehetsz! - találta meg a nevét a listán. - Titeket hogy is hívnak? - nézett ránk tanakodva.
- Richárd Horváth. - felelte azonnal Ricsi. Egy kis keresés után meg is lett a neve és csatlakozott a többiekhez, ezután én következtem.
- Gabriella Szabó - mosolyogtam. 
- Sajnálom, ilyen név nem szerepel a listán! - nézett rám homlokráncolva az öltönyös, miután néhányszor átfutotta a listát. - Nem engedhetem be.
A többiek ledermedtek. Mi az, hogy nem vagyok rajta?? Na basszus, ez aztán a cink helyzet.
- Biztos, hogy ott van. - erősködött Ashley. - Nézd meg még egyszer! - kérte.
- Nincs rajta, Ashley! - biztosította őt.
- Semmi vész! Menjetek nyugodtan! Fogok egy taxit. - indultam volna el, de valaki elkapta a könyökömet.
- Én kint maradok veled, Cica! - ajánlotta Kel azonnal, és hatalmas vigyor terült szét a képén.
- Még csak az kéne.. - hangzott a hátam mögül a reakció, mielőtt még szólásra nyithattam volna a számat. Meglepetten néztem magam mögé, ahol Alex állt és tekintete köztem és Kellan között ugrált. Néhány másodpercnyi hezitálás után magabiztosan lépett mellém és fonta karját derekam köré. Ez most mit jelent?? 
- Ugyan tesó.. - kezdte volna Kel, de senki sem figyelt rá.
- Mi a probléma? - fordult Alex a biztonságihoz. 
- A kiscsaj nincs rajta a listán. Nem mehet be! 
- Kev, próbáltad már Gabriella Tailor néven? - kacsintott a fickóra, akit ezek szerint Kevinnek hívnak.
- Igen, itt is van - bökött a papírra. - Bocs a kellemetlenségért! - nézett rám, mire csak a fejemet ráztam és Alexszel az oldalamon besétáltam az épületbe.
A zene ütemére dübörgött alattunk a padló, oldalt hosszú bárpult állt, mögötte csinos lányok és szexi pasik szorgoskodtak, középen egy színpad állt, az egész hely berendezése ultramodern volt. A dizájn magáért beszélt.
- Sziasztok! - jött ki hátulról egy rövid hajú, szakállas férfi és mindenkit üdvözölt. A lányoknak puszit adott, a srácokkal kezet fogott, egészen addig, amíg hozzánk nem ért. Csodálkozva nézett Alexre, aztán rám, végül Bron törte meg a csendet.
- Óvatosan Will, friss húsi... - nevetett.
- Gabriella vagyok. - nyújtottam kezet, amit el is fogadott és kezet csókolt. Egészen addig nem is zavart a dolog, sőt, kimondottan örültem neki, amíg rá nem jöttem, hogy Alex és a többiek is az én reagálásomra várnak, ezért kis késéssel elhúztam a kezemet. 
- ÓÓ, köszi, most mehetek kezet mosni... - grimaszoltam, mire Alex kicsit lazított testtartásán és elvigyorodott. Mégis mit várt? Hogy Will nyakába ugrok, mint valami eszement csitri?
A feszültség alább hagyott, egész jó hangulat kezdett alakulni, én mégsem tudtam teljesen a jelenre koncentrálni, miközben Alex minden lépésemnél ott volt és engem figyelt. Mint valami detektív.. Rosszabb, mint Sherlock...
Nem tudtam mi van vele.. velünk.. Ha van egyáltalán olyan, hogy Mi. Az utóbbi két napban nem igazán tett úgy, mintha bármi köze lenne hozzám. Sőt... Ezek után a nőket mondják kiismerhetetlennek? Ez a férfi kész rejtvény. De velem nem fog szórakozni. 
- Mosdóba menni még tudok egyedül is! - jegyeztem meg flegmán és lefejtettem a karját magamról. Már nem lepődtem meg, mikor azonnal utánam indult, de mikor a mosdó folyosójára értünk hátraarcot csináltam. - Oké, mostmár követsz is engem? Két napig levegőnek néztél.. Most meg tapadsz rám, mint egy pióca? - förmedtem rá. - Jó lenne ha leáll... - közelebb lépett és magához rántott, majd sietősen befogta a számat.. a sajátjával. Az a csók, azok az ajkak.. Nehezemre esett nem visszacsókolni, mikor édes ajkai ilyen mohón kényeztették az enyémeket, de muszáj volt összeszednem magamat. Kezeimet mellkasára illesztettem, tenyerem alatt éreztem szívének ritmusos tamtamját, de mindezek ellenére taszítottam rajta egyet. - Nem fejeztem be! - szűrtem fogaim között egyre idegesebben.
- Én sem! - válaszolta könnyedén és újra csókolni kezdett. Rövid válasza hallatán szívem eszeveszett ütemben kezdett dobogni. Ezúttal nem sikerült legyűrnöm magamban az iránta érzett szenvedélyt, ami elemi erővel söpört végig minden egyes porcikámon, hogy aztán belülről felemésszen. Szorosan mellkasának szorított, így melleim - a pólón keresztül is érezhetően kemény -, kockáihoz simultak. A tenyereimet feljebb csúsztattam a nyakára, majd a tarkójára, ahol ujjaimmal hajába túrtam. Heves csókja közben egyik tenyerét a fenekemre csúsztatta, ezzel a maradék józan eszemet is elvette.
A háttérből felrémlett a Coldplay egyik száma, nyílván ezzel nyitották az estét. És én nem voltam ott. Nem így terveztem az első Coldplay-koncertemet, de elmondhatatlanul örültem neki, hogy így alakult.
A zene ritmusára kezdtem mozgatni csípőmet, tovább ingerelve ezzel Alexet, akinek szenvedélyét hamar átvettem én is. Hirtelen egyik kezével combomhoz nyúlt, másikat még mindig fenekemen nyugtatta és óvatosan megemelt, én pedig automatikusan zártam combjaim közé csípőjét. Reakciómra belemosolygott csókunkba és a falhoz lépett velem, majd a hátamat nekitámasztotta. Kezeim pólója alatt kalandoztak, nehezen tartottam magam, de a tudatalattim megálljt parancsolt, ki tudja ki kaphat rajta minket? 
Valamiféle hetedik érzékként a megérzésem azt sugallta, hogy le fogunk bukni, ha tovább folytatjuk egymás édes kínzását, így nagyot sóhajtva szakítottam meg a csókunkat, mire csak egy értetlen pillantást kaptam Alextől. Néhány másodperccel később két csaj sétált be a folyosónkra. Idegességemben hajamba túrtam és még mielőtt észrevették volna zavaromat, Alexet kézen fogva megindultam vissza a hangzavarba. 
Kézfogásunk hamar váltott át derékölelésbe, hiszen ahhoz már a többiek is hozzá voltak szokva, nem keltettünk feltűnést. 
Az este további részében nem engedtük el egymást, szó szerint. Alex mindig mellett volt. Aztán mégis sürgős dolga támadt, én meg egyedül maradtam. Így már nem volt olyan élvezetes a koncert sem. Bár bevallom, nem igazán foglalkoztam a zenészekkel, sokkal inkább az iménti eseményen gondolkoztam. Nem volt túl só ötlet, mert ismét a lebukásnál lyukadtam ki. 
Megindultam egy kijáratot keresve, persze elől nem mehettem ki, főleg nem cigizni, így hátrafelé kalandoztam el. Pár perc múlva meg is találtam a célomat, és a hűvös éjszakai levegőben rágyújtottam. Miközben nagyokat szívtam az égő cigimből, a lépcsőre telepedtem, ami hideg volt, de nem eléggé ahhoz, hogy fel is keljek onnan. Utólag belegondolva nem ez volt az első rossz döntésem az utóbbi napokban. 
Halk suttogást hallottam nem messziről, és épp arra fordítottam a fejemet, mikor megláttam egy felém közelítő alakot.
- Szia kislány! - lépett közelebb, de mikor tudatosult benne, hogy nem fogok válaszolni folytatta, én meg közben elnyomtam a cigimet. - Éjszaka egyedül?
- Ki mondta, hogy egyedül vagyok? - fordultam felé és kifújtam az utolsó adag füstöt a tüdőmből.
- Nem látok itt rajtad kívül mást, Aranyom... - nézett körbe újra. - Nem iszunk meg valamit? - nyújtotta kezét az arcom felé, de elléptem mellőle és az ajtó felé fordultam, csak aztán tudatosult bennem, hogy kizárólag belülről nyílik. Bassza meg. Nem az én napom.. Piszkosul nem. Mire megfordultam újabb lépéssel közelebb jött hozzám.
- Húzz már a francba! - löktem rajta egyet és jobb ötlet híján elindultam, hogy megkerülöm az épületet. Már csak egy sarok választott el attól, hogy megpillantsam a bejáratot, de a könyökömnél fogva az ismeretlen visszarántott.
- Mit nem értesz azon... - kezdtem volna, de nem az előbbi srác volt. Hasonlóan vézna volt, és az ő szeme alatt is karikák voltak, de nem ő volt.
- Hoppá, hoppá... - röhögött a képembe. 
- Eressz el! - rántottam ki a karomat a szorításából és tovább indultam. Vagyis indultam volna, ha nem állták volna utamat. 
- Gyere, meghívlak - biccentett a klub felé, ahonnan kijöttem. 
- Felejtseket már el, a rohadt életbe! - ordítottam rájuk.
- Örülnék, hogyha békén hagynátok a barátnőmet - indult meg hármasunk felé egy újabb alak. 
- Alex! - sóhajtottam megkönnyebbülve és már mellette is voltam. Mellkasához bújva indultunk a klub bejárata felé. 
- Mi a franc ütött beléd? - kérdezte, de nem nézett rám.
- Csak cigiztem...
- Ja, meg majdnem ... - harapta félbe a mondatot.
- Majdnem, mi? - álltam meg. - Kibaszottul nem tartozok neked beszámolóval arról, hogy mikor, kivel és mit csinálok. Megoldottam volna! - csattantam fel. 
- Előkaptál volna egy szemceruzát? - ironizált.
- A picsába már! Téged se értelek... Két napig én vagyok az egyetlen, akihez alig szólsz hozzá, akkor mi volt ez ma este?? Nem vagyok játékszer. Jobban teszed, ha felfogod. - vágtam a képébe és bementem a többiekhez.
Nem sok kedvem volt már a koncerthez sem.. Azt hittem lesz legalább egy jó estém, de ennek az estének az egyetlen jó pontja az volt, mikor azt hittem tényleg kellek neki. Bassza meg, hogy megint ő jár a fejemben.
- Sajnálom.. Kiakadtam... - hallottam meg magam mellől újra a hangját. 
- Mégis mire? Nem tettem semmit... - válaszoltam vádlón.
- Ez az egész Josh- ügy... - kezdte.
- Te féltékeny vagy?? Pont rá?? - esett le a viselkedésének az oka. 
- Dehogy! - vágta rá azonnal.
- Hazudsz! - vigyorodtam el. - Felhúzod az orrod, mikor kamuzol! - kuncogtam. Egyből értettem a dolgokat. 
- Túl jó megfigyelő vagy...
- Megkeresem Ricsit és szólok neki, hogy visszamegyek a szállóba - álltam fel mellőle és a tömegbe vetettem magamat. Ricsi már megint Juliával társalgott, úgy tűnt egész jól elvannak, de muszáj volt elrángatnom mellőle néhány pillanatra, amiért kaptam is egy lenéző pillantást. Ki ez, hogy lenézzen engem??
- Visszamegyek a szállóba, te maradj csak nyugodtan. Az ajtót nem zárom be, hogy be tudj jönni! - súgtam a fülébe.
- Hé, várj! Alexszel mész? - kérdezte, mire csak bólintottam. Valószínűleg jön velem, hisz az este folyamán egyszer hagyott magamra, az se úgy sült el, ahogy ő akarta. - Fogadtak! 
- Kik?? - döbbentem meg. - És mire??
- A srácok, hogy mikor dönt meg. - röhögött.
- Milyen alternatívák vannak?? - kérdeztem komolyan. Cseppet sem tetszett, hogy ilyen témákban vagyok főszereplő. Nem mellesleg nem szeretném más malmára hajtani a vizet.
- Abban mindenki egyet értett, hogy még hajnal négy előtt megleszel neki, úgyhogy kapjátok össze magatokat, még van egy órátok addig - kacsintott rám. 
- Ezért még számolunk... - fenyegettem.
- Előtte éld túl az éjszakát! Vele! - mutatott a rám várakozó Alex felé, én meg egy grimasz kíséretében faképnél hagytam.
Nem tudtam, hogy tálaljam a dolgot Alexnek, leginkább nem is akartam elmondani, úgyhogy az utolsó pillanatig halogattam a dolgot.
A szállodai liftben Alex mögöttem állt. Fejemet minden gond nélkül dönthettem nyaka ívéhez, mindaddig, amíg kezét hasamra nem tette, ahonnan felfelé kezdett kalandozni. Átkoztam magam, amiért nem állítottam le kutakodó ujjait időben, mert mikor megéreztem őket mellembe markolni, olyan kéjes nyögés szabadult fel a torkomból, amibe azonnal belepirultam. Alex erre felbátorodva vette célba a nyakamat és könnyed csókokkal borította egészen a vállam csúcsáig, majd vissza.
- Alex... - fordultam szembe vele. De nem hagyta, hogy elmondjam, amit akarok. Sürgető csókkal folytotta belém a szuszt. - Alex.. - toltam el magamtól kuncogva, aztán komoly hangon folytattam. - A többiek fogadtak ránk.
- Mi? - nézett rám ködös tekintettel, de nem nagyon akaródzott neki távolabb mennie.
- A srácok fogadtak ránk, hogy mikor fektetsz le... - mondtam el végül nagyot sóhajtva.
- Hogy az a... - szitkozódott, aztán motyogott még valamit, de olyan gyorsan, és halkan, hogy alig hallottam, érteni meg pláne nem értettem.
- Gyere be! - kértem halkan, miközben még mindig dühöngött a meghiúsított esténk miatt. - Nem akarok egyedül maradni.. - tettem hozzá, mire nagyot sóhajtva homlokon csókolt és a derekamat ölelve kísért a szobámba, ahol kényelmesen eldobta magát az ágyamon. 
Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy kicibálja maga alól a takarót, addig én leszenvedtem magamról a magassarkút és a farmert, de mire észbe kaptam már rajta se volt póló. Nagyot nyelve feküdtem be mellé az ágyba és a mellkasára hajtott fejjel tudatosult bennem, hogy hosszú hajnalunk lesz.

szerda

22. Josh

Sziasztok! 
Köszönjük az előzőhöz érkezett komikat, örülünk hogy tetszik nektek! Viszont szeretnénk még mindig mindenkit a vélemény nyilvánításra buzdítani, mégis csak az lendít előre, szerintem minden Bloggert:)
Kicsit kavarunk a szálakon, de ne aggódjon senki. 
Ui.: Hogy tetszenek a közös képek, és az új szereplők képei?:)
Kellemes olvasást!
Puszi, NS


A féltékenység ugyanúgy, mint a vágy, fölötte áll az
értelemnek, a szív van olyan önkényes hatalom, mint a test.

-Na, megjött Csipkerózsika is - villantott felém 32 fogas mosolyt Bron. 
-Én is szeretlek - vigyorogtam ironikusan, aztán a kosárlabdáért nyúltam. 
-Csak lassan azzal a szeretgetéssel - kacsintott rám Alex. 
-Add még alájuk a lovat - bólintottam szarkasztikusan, aztán ráemeltem a tekintetem. Sunyin nézett rám, pimaszul néztem vissza. Egyszerű. 
Lazán pattogtattam a labdát, aztán néhányszor rádobtam, de ezt hamar meguntam. Inkább leülve az egyik padra visszavertem a beszólásokat, nevettem a vicceken, illetve rövidebb-hosszabb pillantásokat váltottam Alex-szel. 
Talán hét óra lehetett, mikor úgy döntöttünk beülünk a kajáldába enni. Alex és én egymás után vettük el a tányért, de mikor oldalra fordította a fejét élesen beszívta a levegőt, kezével fájdalmasan masszírozni kezdte a nyakát, illetve a vállát, aztán fintorogva elindult az asztal felé, ami naná hogy a terem másik végében volt. Rengeteg asztal, ezek közül kettő foglalt; egy, amit néhány technikus ült körül Daviddel, és egy, a terem másik végében, ahol a srácok ültek Juliával. Mi a fenét keres ez itt?!
-Jól vagy? - kérdeztem Alextől. 
-Fáj a nyakam - fintorgott, aztán féloldalas mosollyal hozzátette; - Elaludhattam... 
-Ahha, ismerős - nevettem fel. - Ha gondolod a szállodában megmasszírozom - ajánlottam fel bizonytalanul. 
-Ne ígérgess, mert szavadon foglak - sóhajtotta. 
Csak halkan felkuncogtam; a hangsúlyából ítélve elfogadta az ajánlatot, de hála a jó istennek, nem hozta fel a többiek előtt, és én sem. 

-Csak így? - nézett végig rajtam, mikor beléptem a szobájába. A mázlista egyedül lakott, és nem háborgatták percenként. 
-Miért, mit vártál? Gardedamot a hátam mögé, vagy hogy luxusvacsival jelenek meg... esetleg hogy bikiniben? - vontam fel a szemöldököm. Halkan felnevetett aztán látványosan végigmért. 
-Hát, mint látom az első kettőt kilőhetem, bár a másodikkal nem vitatkoznék... Azt viszont még nem bizonyítottad, hogy az utóbbi nem igaz - jegyezte meg pajzánul. Vigyorogva megráztam a fejem. 
-Nem is fogom. Na, feküdj le valahová - kezdtem volna neki. 
Ő meg lefeküdt. A kanapéra; háttal. 
-Úgy értem hasra - forgattam meg a szemem, ő meg röhögve megfordult. Ráültem a derekára, és tanácstalanul néztem a fedetlen, rézszínű izomkötegeket. Igazán csábító látvány volt... - Hol fáj?
-A bal lapockám alatt, meg a nyakam.... vállam - tette hozzá a magyarázatához, aztán az arcát ellazulva a párnára ejtette. Lehunyta a szemét. 
A bekapcsolva maradt rádióból halkan szólt egy Adele szám, ami megadta az alaphangulatot, miközben masszírozni kezdtem. Kint már sötét volt, bent pedig mindenhol égett a villany. Mindketten csendben voltunk, ő is csak egyszer sóhajtott fel, pár másodperccel azután, hogy elkezdtem. Minél tovább érintkeztem vele, minél tovább tartott ez a belsőséges csend kettőnk között, annál jobban úgy éreztem hogy ott helyben letámadom. 
-Mondták már, hogy isteni kezed van? - kérdezett rá végül. 
-Nem, ez eddig valahogy kimaradt a repertoáromból - nevettem fel. - Így jó lesz? - kérdeztem, a végén még gyengéden végighúzva a kezem a hátán. 
-Tökéletes. 
Valahogy egyikünk sem akart megmozdulni, pedig nem lehetett túl kényelmes, hogy ott ültem a derekán, ezért percekkel később, mikor észbekaptam, hátrébb csúsztam a kanapén. A lábamat ott hagytam, így mire észbekaptam, már megint az ölében volt. Halkan felnevettem, aztán ráemeltem a tekintetem. Átható tekintete egy pillanatra sem engedett el, és ez kezdett kissé kellemetlen lenni; ő is valami hasonlóra gondolhatott, mert gyorsan megszólalt:
-Gondoltál arra hogy ezzel foglalkozz? Mert ezt tanítani kéne - dörzsölte meg elégedetten a nyakát. 
-Tanítják, úgy hívják masszázs tanfolyam - vágtam rá kapásból. - Most arra céloztál, hogy nem tudok rajzolni? - húzódtam el, alsó ajkamat sértetten lebiggyesztettem, és a mellem előtt összefontam a karom. 
-Nők...! - fortyant fel hátradőlve a kanapén. - Mert az nem is lehet, hogy jól rajzolsz, és még masszírozni is tudsz... - nézett rám, a hangsúlya amolyan cinikus kérdés féle volt, mégsem éreztem kérdésnek, inkább kijelentés volt az. 
-Viccelek, nyugi már - böktem oldalba vigyorogva. 
Beszélgetni kezdtünk, aztán nem tudom hogy alakult úgy, hogy míg Alex a hátát vetette a kanapé háttámlájának, addig én a vállammal dőltem neki, és így az arcunk elég közel került egymáshoz. Aztán már csak az átható tekintetére, ami az ajkaim és a szemem között ingázott, majd egyre közeledő arcára figyeltem fel. Az agyam azt üvöltötte, hogy húzódjak el, toljam el a fejét. Tudtam hogy nem haragudna. Tudtam, hogy nem mondaná, hogy húzzak a picsába. Kínosan felröhögött volna, és elsütött volna valami poént. 
De a szívem azt követelte csókoljam meg. Éreztem a forró lehelletét az ajkaimon, szinte végigsimított rajtuk, az egész testem megremegett. 
És megcsókolt. 
Lassan, óvatosan kényeztette az ajkaimat, ráérősen, kellemesen csókolt, miközben azt kívántam, bár soha nem érne véget. Szorosabban ölelt magához, éreztem az izmait a kezeim alatt, ahogy végigsimítottam a karján, aztán mohón kaptam a kezem a tarkójához, ujjaimat türelmetlenül fúrtam sűrű hajába. Nyelve kutakodóan furakodott be a számba, ahol szívélyes üdvözlésben volt része. Ujjai szórakozottan kalandoztak az oldalamon, egy pillanatra megfogta a felsőm alját, mintha azon gondolkozna tovább menjen e. A szívem vadul dübörgött, hallottam a vérem pulzálását a fülemben, mintha... nem is tudom. Életem legjobb csókja volt. A hosszú, és szenvedélyes csók végeztével két keze közé fogta az arcomat, és apró, leheletnyi puszikat hintett a számra. Nem hallottam mást, csak a saját szívverésem, és éreztem a tenyerem alatt az övét is; nyugodtabb volt mint én, de nem volt normális a pulzusa. 

***

A napok szinte összefolyva rohantak, észre se vettem, és már szeptember végén jártunk. Majdnem egy hónappal az érkezés után már mindenkivel volt valamilyen kapcsolatom, és rengeteg mindenkit kiismertem...
A csókot követően nem maradt sokáig titokban hogy hol voltunk, és azonnal elindultak a találgatások, hogy mi történhetett Alex szobájának magányában, de egyikünk sem mondott semmit. Egy idő után ráuntak arra, hogy mindig minket győzködjenek arról, hogy össze kéne jönnünk... Ami ezt illeti, Alex és én még másnap megbeszéltük, és egyenlőre maradtunk a túl a barátságon szinten. Rengeteg időt töltöttünk együtt, a többiek megszokták a bensőséges öleléseket, és röpke arcrapuszikat, a halk suttogásokat... És hogy mindig egymás mellett ültünk. Kellemes volt, mint amikor a kisgyerek karácsony előtt jobban izgul az ajándékokért, mint amikor már megkapta őket. 
Ashley adta fel legkésőbb, legfőbb szándékában állt összehozni minket, csak amíg én csendben szenvedtem, Ashley imádni való természete miatt tűrtem, addig Alex valahogy nem volt ilyen türelmes. Ashley csak akkor hagyta abba, mikor Alex majdnem felrobbant mikor egy órája nyaggatta... Nem irigyeltem érte. 
A lányok közül Kristen állt hozzám legközelebb, függetlenül Ash kotnyeles, Nikki belevaló, Tinsel kedves, és Lisa békés természetétől. Voltak jó beszólásai, nem sértődött meg, hasonlított hozzám a stílusa, volt humora, lehetett vele beszélgetni, és megértette a macska-egér játékunkat is. 
Bronsont is hasonló okok miatt szerettem meg, bár vele egyszer sem hoztam szóba az Alex-szel való kapcsolatom. Nem-kapcsolatom. ISTENEM! Mindegy, mert szóba hozta ő maga.
A rengeteg vicc, poénkodás, és komoly munka után aztán kaptak egy négy napos pihenőt, amit mi igyekeztünk kihasználni. Bár ne tettük volna!
-Mit csináljunk? - kérdezte Ashley elterülve Rob és Kris kanapéján, a fejét Kel ölébe fektette. 
-Elmehetnénk moziba - vetette fel Ricsi, de többen lehurrogták. 
Az előző éjjel az öcsémmel beszélgettem, ezért nem sokat aludtam. Fáradtan hallgattam a többiek civakodását a programot illetően, aztán feladva a harcot egyszerűen fél kézzel átkaroltam Alex derekát, és miután nyomott egy puszit a hajam tövébe szorosan átöleltem a másik kezemmel is, fejemet a mellkasára hajtottam, és vártam a végeredményt, miközben ő az állát a fejemre támasztotta, és az egyik kezével átölelte a hátam. 
A végső döntés értelmében egy közeli parkot céloztunk meg. Csütörtök délelőtt lévén a film legnagyobb rajongói nem találtak meg, mert vagy suliban voltak, vagy dolgoztak. Én Alex és Kristen között sétáltam, és míg utóbbi Robert kezét szorongatva, szinte kétségbeesetten pillantgatott jobbra-balra lesifotósok és őrült rajongók után kutatva, addig Alex lazán hülyült a másik oldalán sétáló Kiowával. Hiába a köztük lévő korkülönbség, nagyon jó barátok voltak. 
Zavartalanul beszélgettem Krisszel, akivel a parkba érve bevállaltuk hogy hozunk kávékat. Annyira belemerültünk a világutazás témájába, hogy nem is figyeltem hova megyünk be. Én hülye, átkozott liba!
Éppen Olaszország gyönyörűségeit ecseteltem a barátnőmnek, mikor átnézve a válla fölött, ismerős szőke srácot pillantottam meg. És ő is engem. Szemei egy pillanatra megvillantak, majd kárörvendő mosoly ült ki az arcára. Intett a felénk induló másik srácnak, hogy majd ő, és elém lépve Kristent figyelmen kívül hagyta, és köszönés helyett így indított;
-Jössz nekem egy randival. 
-Jön a halál - vágtam rá kapásból. 
-Azután, hogy otthagytál azzal az idegesítő libával, ennyi a minimum - húzta ki magát. 
-Ha csak feleannyira idegesítő volt, mint te, akkor már te jössz nekem minimum egy üveg borral, és valami olcsó szarral! És most rendelnénk - néztem rá szúrósan. Nagy nehezen leadtuk a nem kis rendelést, de a várakozási idő alatt elszívtunk kint egy cigit. 
-Ki ez a tag? - kérdezte Kris kifújva a sütöt. 
-A srác, aki a virágokat is küldte, pár nappal azután hogy idejöttünk - feleltem. Aprót bólintott, majd kíváncsian visszaterelt az előző témára. Odabent fizettünk, és kezünkben a kávék tucatjával a parkba mentünk. Kiosztottuk a rendeléseket, aztán elfoglaltuk a helyünket a szökűkút padkáján a többiekkel; Kris Rob karjai közé menekült, én pedig Alex mellé fészkeltem be magam. 
-Mi a baj, Baby? - kérdezte Alex nagyot kortyolva a feketéjéből. 
-Semmi - vontam vállat, aztán ráemeltem a tekintetem. Mint már annyiszor, most is könnyedén átlátott rajtam. 
-Hellosztok - zöttyent le valaki a másik oldalra. Mindenki csendben maradt, értetlenül nézett az illető irányába. Nyújtogatnom kellett a nyakam, hogy megtudjam ki az, de akkor elborult az agyam. 
-Te mi a rákot keresel itt?! - sziszegtem. Felpattantam, és indulatosan megálltam előtte. 
-Mondtam hogy jössz egy randival, és ha azóta nem pasiztál be, akkor ez is felér annak - rántotta meg a vállát. 
-És ha azt mondom igen? - vontam fel a szemöldököm. Nem tudom mikor szabadultak el az indulatok, de csak azt vettem észre, hogy én Josh-sal ordítok, ő ordítva védekezik... Alex ellen. A végén mindenki beszélt mindenkivel, ki halkabb, ki hangosabb módon, egyre többen felfigyeltek ránk, ezért ideje lett volna már lelépni, amit elsőnek Alex tett meg. Rohamos léptekkel haladt a szálló felé. Utána én, a többiek szerintem nem mertek gyorsabban jönni. Lépcsőn rohantunk fel, és Alex rám csapta a szobája ajtaját, amiből világosan levettem, hogy egyedül akar lenni. 
Lassan, szomorúan mentem vissza a szobánkba, és nem törődve a többiek kutakodó pillantásával, kimentem az erkélyre, magamra zártam az ajtót, és rágyújtottam.

Este, az ágyban fekve bámultam a plafont, és gondolkodtam. A végén odajutottam, hogy sikeresen felbasztam az agyam. 
Na, tudja kire csapkodhatja az ajtót! 
Hatalmas elszántsággal meneteltem át a szobájába, és már éppen berobbantam volna - megjegyzem negyed egykor -, mikor akadályba ütköztem; az ajtó ugyanis szokatlanul zárva volt. Kulcs hiányában a szomszédos szobába kopogtam be, ahol Kellan lakott.
-Te mit keresel itt? - pislogott rám értetlenül, és felettébb álmosan a hatalmas maci. - Ráadásul ilyenkor. Egyesek itt dolgoznak, tudod... - jegyezte meg. 
-Csak annyira zavarlak, hogy engedj be a szobádba. 
-Értem én, hogy Alex ott hagyott, de ennyire nem lehetsz beindulva, Cica... - vette elő szokott humorát. 
-Kellan, ne idegesíts még te is - morrantam fel, és félrelökve az útból egyenesen az erkélyajtóhoz mentem. Ahogy arra számítottam, itt sem volt nagyobb hely a két erkély között, mint húsz centi. Feltornáztam magam, átléptem a szakadékot, és már be is jutottam Alexhez. Egyszerű, mint az egyszer egy. 
-Alex! - rontottam be a szobába. Épp a fürdőből lépett ki, meztelen mellkasán még ott csillogtak a vízcseppek, a haja is fénylett a víztől, barna szemei elkerekedtek, mikor meglátott. 
-Mit keresel itt? - kérdezte. - Hogy a francba jöttél be?! 
-Az erkélyen át - biccentettem arra a fejemmel. 
-Te hülye vagy - közölte velem szemrebbenés nélkül. 
-Tudom. Alex elárulnád mi bajod?! 
Egy percig nézett rám, a szemében megcsillant valami, amit nem tudtam behatárolni, aztán felvonta a szemöldökét, és végül komoran válaszolt; - Semmi. 
-Ne szórakozz velem - kértem lágyabban. Percekig kérleltem, hogy mondja el, mitől lett ilyen bájosan undok, de nem mondott semmit. Végül duzzogva elvonultam eleget téve a kérésének, miszerint húzzak szépen aludni. 

A következő két nap laza punnyadással telt, bárhogy próbáltam kiszedni belőle hirtelen haragja okát, hallgatott mint a sír. Nem csak én, de szinte mindenki megpróbálta; Kiowa, Chaske, Bron, Ricsi, Rob, Jay, Kellan még másnap próbálkoztak, a csajok vártak szombatig. Most vagy engem vertek át kegyetlenül, de akkor az bosszúért kiált, vagy tényleg nem tudnak semmit. 
A vasárnap délelőtt is kellemes semmittevéssel telt, de délután Nikki, aki Ashley-vel együtt nem forgatott másnap (plusz a farkasok), beállított, hogy akkor készülődjünk. 
-Oké, csajok.... de mire is? - tettem fel a nagy kérdést, mikor megint nekiálltak áttúrni a ruhatáram, amit szombaton sikeresen áttelepítettem a szekrénybe, míg a bőrönd az ágy alatt pihent. 
-Az esti koncertre. Te nem is tudsz róla? - emelte fel a fejét Ash meglepetten. 
-Nem, milyen koncert? - kérdeztem kíváncsian. 
-Coldplay - felelte Nikki, akinek csak a segge lógott ki a szekrényből. 
Itt jött el az a pont, hogy nem tiltakoztam, csak hagytam, hogy átalakítsanak ahogy akarnak, egyetlen kérdésem volt; kik jönnek?

hétfő

21. Kanapé

Helloka! 
A mostani részben egy kicsit közelebb kerülnek egymáshoz, amit szerintem már sokan vártok:D De még nincs minden teljesen tisztában, ne örüljetek. 
Pár komit ha írnátok azt megköszönnénk, mert elég kevés komi jön mostanság:S
Kellemes olvasást! 
Puszi, Shyla


Mit számolnak a bárányok,
 ha nem tudnak elaludni?
Reggeli rutin helyett, reggeli kapkodással kezdtem a következő napot. Szlalom a földön heverő összegyűrt takaró és a bőröndöm között, aztán egy gyorsasági fogmosás, majd fésülködés, végül villámgyors felöltözés. És a végén naná, hogy megbotlok a saját lábamban. A konyhában egy bögre kávé várt, sietve kortyoltam belőle gyors ütemben kettőt, le is égettem vele a nyelvem sikeresen. Ezek szerint Ricsi nemrég még itt volt - néztem szét a már üres helyiségen. Akkor nyomás! Sietősen felkaptam a dzsekimet, aztán az asztalról a telefonomat. A bonbonos doboz még mindig az asztalon volt, bár ahogy láttam már nem volt érintetlen. Ricsi ezért kinyírlak!
Ez a reggel is jól kezdődik - tudatosult benne, miközben az előtérben rám várakozó srácokhoz léptem. 
-Bocs a késésért! - nyomtam el egy hatalmas ásítást. 
-Hosszú volt az éjszaka?? - villantott eszelős viygort Bron, és oldalba bökte Kellant. Mi van ezekkel? Francnak kombinálnak mindig... Bár meg kell hagynom, a gondolataim az előbbi mondat hatására sikeresen elkalandoztak. MÁS területekre. 
-Eltaláltad! Kel gumimacijai nem hagytak aludni... Hiába, nem nekem való az édesség! Valaki biztos ezért kotnyeleskedett bele a csokimba, ugye?? - próbáltam visszazökkeni. De nem az volt erre a legjobb módszer, hogy felevenítettem a tegnap estét, az már holtbiztos. 
Zavaromat a szemeime dörzsölésével próbáltam észrevétlenné tenni, senkinek nem akartam okot adni egy újabb pletykára, pláne, ha az újra címlapra kerülne. 
-Kit várunk? - ásítottam újra, szemeim le akartak csukódni. Tényleg nem sokat aludtam előző éjjel. Úgy gondoltam, hogyha Alex visszajön, már nem fognak körülötte járni a gondolataim. Erre tessék, itt van, és még jobban ráhangolódtam. Ez őrület!
-Nem csak neked volt hosszú éjszakád! - kacsintott rám Kiowa és elnézett a vállam fölött. Akaratlanul is 180 fokos fordulatot vettem a tengelyem körül és arcomra apró mosoly ült ki. Alex többet késett nálam. Tehát jól gondoltam, hogy kimerült volt. A kórházban éjszakázhatott?
-Hé! Most jöttem vissza, nem kibeszélni! - érkezett első megnyilvánulása, ami után a társaságunk azonnal elindult a forgatás helyszínére. 
Újabb nap, újabb jelenetek, megszokott hangulat. A nap eleji kis eligazítáds után, mindenki ment a maga dolgára. Elvégezték a szükséges beállításokat, én meg bevonultam a fiúk mellé a kondiba, és elfeküdtem az egyik padon, annak reményében, hogy pihenhetek kicsit. Percenként majdnem sikerült alfából bétába csöppennem, de egy-egy hangos nevetés, ajtócsapkodás, légáramlat, midnig kimosta a szememből az álom apró parázsszemeit. Újra és újra lépteket hallottam magam mellől, de nem akaródzott kinyitni a szemeimet. Mikor azonban már negyszerre ment el mellettem az az ütemes, dinamikus léptű cipőtulajdonos, kénytelen-kelletlen nyitottam fel pilláimat, és a jótékoy sötétség után a szemimbe szökő napsugarak csaknem megvakítottak. Hirtelen felültem, meg is szédültem tőle, néhány másodpercig összehúztam a szemeimet, éppen addig, amíg teljesen biztos nem voltam benne, hogy nem fogok kóvályogni, ha kinyitom őket. 
Ez a nap is tartogat számomra még meglepetéseket! - nyugtáztam magamban, mikor egy izmos alhassal találtam szemben magam. Itt-ott megcsillant rajta egy-egy izzadtságcsepp, én pedig irigyeltem őket, amiért hozzáérhetnek ehhez a kidolgozott csodához. Tekintetemet ráérősen csúsztattam végig a hasfalon, a szintén gyöngyöző mellkason, majd az izmos bicepszen, és a kitüremkedő kulcscsonton. Akkor pillantottam csak csodálatom tárgyának arcának, mikor szembetűnően megugrott az ádámcsutkája, és állát kicsit megemleve pimasz mosolyt villantott felém. Baszki Alex!! Hogy lehet valakinek ilyen teste?? Valami állami terhet kellene bevezetni érte. Nem tisztességes, egy nővel szemben sem. 
Még mindig bámultam, igaz már csak a férfias arcvonásai elemzésében merültem el, és nagyon reméltem, hogy az előbbi mustrálást nem vette észre. De az ajkai virító vigyor nem ezt tükrözte, sajnos. Helyes! Meglegyeztem az egóját, ismét. 
Próbáltam helyre rakni a gondolataimat, már amennyire a helyzet engedte. Nem sok sikerrel jártam ugyan, de legalább jövetelének az okát megtudtam. Jobb kezével egy gőzölgő kávésbögrét tartott felém. Elég feltűnően. Hé, ez eddig is itt volt?!
-Nem is tűnsz már olyan álmosnak, kislány! - törölgette a nyakáról a kis cseppeket, aztán a törölközőt hanyagul a szomszédos feknyomópadra tette. 
-Ha te azt tudnád... - sóhajtottam, miközben elvettem tőle a nekem szánt kávét, és felhúztam a lábaimat. Egyből jobban éreztem magamat, de azt hiszem, ez nem a friss feketének volt köszönhető. Sokkal inkább a kiszolgálás minőségének. 
A nap további részét átbeszélgettük Alexszel. Alaposan kikérdezett az otthoni életemről - amiről egyébként nem igazán szerettem beszélni -, a tanulmányaimról, és a későbbi terveimről. Az egész csevej valahogy olyan sablonosnak tűnt, most annak kellene jönnie, hogy megkérdezem milyen volt a gyerekkora, és miért lett színész? Ugyan már... Ezekre a kérdésekre bármelyik bulvárlapban megkaphatom a választ. Még csak keresgélnem sem kellene. Ilyenkor bezzeg nem találékonyak az újságírók... 
Végül csak találtunk témát. Somak. Róla mindenki keveset tudott, hiszen védte a családját a hírveréstől. Áhítattal, és odaadással beszélt a fiáról, saját elmondása szerint ő a személyes csodája. Néha ugyan szóba került Kim is, de csak futólag. 
Észre sem vettem, hogy lassan három óra lesz és a többiek szedelőzködni kezdtek. Ilyen korán vége a melónak? A jó világ...
Kis párosunk, néhány taggal kiegészülve vette az irányt egy közeli büfé felé, ahol a pincérlánynak elakadt a szava, amiért maga Edward Cullen rendelt tőle. Kel és Bron még mindig mókás kedvükben voltak, most ugyan a kiscsaj kárára poénkodtak: azt találgatták, mikor fog sikítozva, levegőt kapkodva berobbanni a konyhába, hogy szétkürtölje kik kajálnak náluk. Erre azonban nem került sor, ugyanis a lány láthatóan sokkot kapott, rosszabb esetben azonnal éber kómába zuhant, de ezt már nem tudjuk meg. Mindenesetre amíg mi ott voltunk, ki sem lépett a konyhából. 
A kései ebéd után a társaság két részre oszlott, voltak akik a közeli parkba mentek sétálni és hülyülni, de én a többiekhez csapódva mentem vissza  a szállodába.
Kávészervírozás ide vagy oda, nem aludtam az éjjel, és nyűgös vagyok. 
Ricsi a parkba ment, úgyhogy ahogy az ajtóhoz léptem és bezártam magam mögött, már vettem is le magamról a felsőt, ami a nappaliban kötött ki. A fürdőbe érve teleengedtem a kádat forróvízzel és megkönnyebbülten merültem a habokba. Valószínűleg elég sikeres kísérlet volt, mert nem sokkal később arra riadtam, hogy valaki kopog a fürdőajtón. A víz meg naná, hogy hideg. 
-Sellőlány, élsz még? - csapott rá még egyet az ajtóra Ricsi röhögve. Menj már a picsába! A legszebb álmot verted ki a szememből! - mérgelődtem magamban, de aztán belátta, hogy tényleg enyge tüdőgyulladással ér fel minden egyes perc, amit a kihűlt vízben töltök el. Megmakacsoltam magam, és a fürdőlepedőt magam köré tekerve indultam el a szobámig, ahol minden a reggelemet tükrözte. Minden engem tükrözött. A bőröndbe túrva megmaradtam egy spagettipántos toppnál, és egy bő szabadidőnacinál. Hajamat lófarokba kötöttem a fejem tetején, majd néhányszor áthurkoltam még rajta a gumit. Megmondani nem tudnám, hogy állt a frizurám abban a pillanatban, de elég bizarr látványt nyújthatott. 
Hirtelen tört rám a nikotin hiánya, a kardigánom hiányában Ricsi pulcsuját kaptam magamra, mikor a teraszra léptem. A hűvös szél megcsapta az arcomat, egész testemen remegések futottak végig. 
-Csatlakozhatok? - kérdezte egy rekedt hang a hátam mögül, mire automatikusan fordultam meg, és mikor Alex-szel találtam szemben magam, már kínáltam is cigivel. 
-Hogy kerülsz ide? - néztem rá mosolyogva. Nem mintha bánnám a dolgot, sőt... 
-Lehet, hogy néha nem tűnik fel, de van egy szobatársad... - húzta el a száját, miközben látványosan végigmérte a kölcsönzött felsőmet.
-Marha vicces... - forgattam meg a szemeimet. Végül mindketten nevetni kezdtünk, amiből majdhogynem röhögőgörcs lett. 
Körbenéztem a lakásban, Ricsi már megint aranyórásat játszott. Mostanában szokása volt felszívódni, nem tudom Kellannal, vagy Bronnal van-e, a lényeg, hogy nincs itt. 
A kanapén elhelyezkedve kezdtünk beszélgetni Alex-szel. A lábaimat felhúztam, tenyeremet fázó lábfejemre tapasztottam, de sehogy sem akaródzott zoknit húzni. Alex egy ideig kuncogott rajtam, aztán az ölébe fektette a lábaimat, és a tenyerével végigsimított a lábfejemen, amitől megrázkódtam. 
-Vigyázni! Csikis vagyok! - vallottam be nevetve és félig kicsavarodott pózban hajtottam fejemet a karjának. Éreztem a testéből áradó forróságot és jóleső érzéssel töltött el, ez a 180 fokos változás a kapcsolatunkban. 
Sokáig beszélgettünk, vagy csak nekem tűnt soknak?! Válaszaink egyre többet várattak magukra, szavaink halkabbak lettek - legalábbis az enyémek biztosan -, aztán mintha csak egy félbeharapott sóhaj lett volna - elszálltak. 
***
Csukott pilláim ellenére biztos voltam benne, hogy felébredtem. Mellőlem halk lépteket hallottam. A frissen főtt kávé illata belengte az egész nappalit, így mintha elhúzták volna előttem a mézes madzagot, a szemeim kipattantak. 
-Kávééét! - nyögtem álmos hangon, mire lágy kuncogás volt a reakció.
-Na, mit mondtam... kivételes érzések van a kávéillat felismeréséhez - poénkodott Ricsi. Kinek beszél el? - értetlenkedtem. 
-Mér nem tért magához - állapította meg egy másik férfihang. Mi van itt?!
Nehézkesen nyitottam ki a szemeimet, de amivel szemben találtam magma, megrendített. Megint átjáróház lett a helység? A szemben lévő két fotelt Bron és Kel foglalta el. A karfákon pedig ott ültek a lányok. Mindenki úgy vigyorgott, mintha élete legszerencsésebb napján lenne túl. 
-Mi van? - ásítottam nagyot, és már fordultam volna a másik oldalamra, mikor rájöttem, hogy nem az oldalomon fekszek. De még csak nem is a szobámban vagyok... Oldalra fordítottam a fejemet, majd elakadt lélegzettel figyeltem, a tőlem alig pár centire szuszogó Alexet. Karjai még mindig körülöttem voltak, testem ugyanabban a kicsavart pózban, mint este. Alex feje hátrabillent a kanapé támlájára, a lábait feltette a közeli asztalra, az enyémek viszont még mindig az ölében voltak. Egyik keze a combomon volt, a másikkal a derekamat ölelte szorosan magához.
-Ne nézz! Nem tudok aludni... - suttogta reszelős hangon, mire akaratlanul is mosoly ült ki az arcomra. Néhány másodperc múlva azonban már ő is a kíváncsi tekinteteket szemlélte. 
Természetesen azonnal zavartan bontakoztunk ki egymás öleléséből, amitől azonnal hiányérzetem támadt. Hirtelen mozgásunknak azonban meglett a következménye. Mindketten egyszerre nyögtünk fel fájdalmunkban. A derekam le akart szakadni, csak úgy mint a nyakam és a karjaim. Nem jó dolog félig ülő helyzetben a kanapén aludni, és félig zsibbadt félig sajgó tagokkal kelni, de kétségkívül megéri. 
Persze ekez után nem csak a srácoktól kaptuk a frappáns kis megjegyzéseket és a kétértelmű hozzászólásokat. Ash is kezelésbe vett minket. Kezdve a közös shopping-túrával. Alexet a srácok rángatták el valahová, én meg mentsváramként magammal cibáltam Kristent. Biztos ami biztos alapon. De mint kiderült, két tucat is kevés lenne ahhoz, hogy Ash-t bármiben is korlátozza. 
-Mikor ismered már el végre? - nézett rám kérdőn. 
-Mégis mit? - fordultam hozzá, miközben újabb ruhákat láttam a kezében, és imádkoztam, hogy ne velem akarja felpróbáltatni őket.
-A vak is látja, hogy oda vagytok egymásért... - mosolyodott el sejtelmesen. - Csak mindketten makacsok vagytok... - húzta fintorra előbbi mosolyát, mire Kristennel együtt nevetésben fakadtunk ki. 
A vártnál korábban szabadultunk a vásárlásból, ami annak köszönhető, hogy a Robsten párosnak, és még néhány szereplőnek a kora délutáni órákban fotózásra kellett menniük. 
A szállóban sietve felkaptam a vázlatfüzetemet - tanulva a múltkori hibából, mikor nem vittem magammal - és a táskámba vágtam pár ceruzát is, aztán Ash kitett a forgatás helyszínén, ahol most csak a technikai emberek dolgozak, valamint a farkasfiúk edzettek. Na meg nyomatták a pikánsabbnál pikánsabb megjegyzéseket.