18. Tanács

Sziasztok! Kellemes olvasást mindenkinek!:) Remélem egy-két komival megleptek érte:)

Naomi S.

Reggel valami eszméletlen hangos szentségelésre ébredtem, aztán amikor nehezen, a fény miatti éles szúrástól könnyezve nyitogattam a szemeim megpillantottam a földön ülő Ricsit is. Nem úgy tűnt, mint aki hozzám hasonlóan ramaty állapotban van ezért összevont szemöldökkel néztem rá. 

-Kuss már! - morogtam, mikor egyre hangosabban pofázott, de az én fejem majd szét esett. Olyan voltam, mint akin átment egy úthenger. 

-Neked is jó reggelt - motyogta szarkasztikusan. 

-Nem te ébredtél ilyen káromkodásra - suttogtam rekedten, elzsibbadt végtagokkal, erősödő fejfájással, hánykolódó gyomorral. Nem voltam túl jó állapotban. 

-Nem, én konkrétan arra ébredtem, hogy lerúgtál az ágyról! 

-Ne ordíts már, mert kiváglak az erkélyről - fenyegettem. - Mellesleg hogy kerültél a szobámba? - kérdeztem. 

-Ez az én ágyam - közölte egyszerűen. Sajgó retinával, és vadul ellenkező nyakkal néztem köbre a szobában, aztán erőtlenül ejtettem vissza a fejem a párnára. 

-Mindegy - suttogtam, és készültem visszaaludni, de nem hagyta. 

-Menj már ki! - hápogott, de leintettem. 

-Lehet, hogy te nem vagy másnapos, de én igen - sziszegtem. Utáltam, amiért valahogy sosem találta meg a fejfájás, fáradtság, apróra szűkült gyomor, és a többi kellemes mellékhatás.

-Akkor gyere - motyogta, aztán már csak az alám fúródó kezeit éreztem, és a karjaiban újra elaludtam. 

Legközelebb már sokkal jobb állapotban voltam, de a fejfájás még koránt sem múlt el. Hosszas nyújtózkodás után - amivel sikeresen szétbarmoltam az ágyam - felálltam az ágyról, de azonnal vissza is huppantam. A túlzott gyorsaságtól minden három árnyalattal sötétebb volt, de pár pislogás után újra az eredeti színükben pompáztak; a fejem tompán zúgott, olyan voltam mint akin átment egy úthenger. Ricsi bezzeg nem másnapos, a rohadt életbe. Nem tudom hogy csinálja. Botladozva jutottam el a fürdőszobáig, ahol elszörnyedtem a látványtól. A festék fele a szememről az arcomra került, a hajam olyan volt mint egy szénaboglya, és hunyorogva összehúztam a szemem, ami így csak egy kis csík volt. Nem is bírtam nézni; sietve fogtam neki az öltözésnek, de némiképp nehezítette a dolgot a másnaposságom. Legalább fél órát áztattam magam, aztán két perc alatt letusoltam. Villámgyorsan hajat is mostam közben, aztán kiléptem a kabinból; a fürdőben minden úszott a párától - megint -, nekiálltam lemosni az arcom, kifésültem a hajam, de nem szárítottam meg. Helyette a szobába mentem, és mivel valaki az este említette hogy a mai nap forgatási szünet, csak egy laza rövidnadrágot, és egy pólót vettem fel, előredobva beletúrtam a víztől tincsenként összetapadt, kissé csapzott hajamba, aztán kimentem. Miből is gondoltam hogy nem lesz ott senki?! Természetesen ott volt Bronson és Alex - nagyon örültem, mondhatom -, Kellan, Ashley, Kris, Rob, és Nikki. 

-Mi ez a tobzódás? - kérdeztem nyűgösen. 

-Gabi, ígérd meg hogy senkit nem fogsz megverni - lépett mellém Ricsi sunyi vigyorral a képén. 

-Mit csináltál már? - kérdeztem és teljesen gyanútlanul kivettem azt a tejnek nevezett akármit a hűtőből. 

-Én? Ti virítotok címlapokon! - tolt elém egy újságot, amin Alex-szel éppen behatóan tanulmányozzuk egymás száját. Közben kiöntöttem a tejet egy pohárba, és gyanútlanul belekortyoltam; de rögtön meg is bántam. Ahogy megéreztem az izét, kiköptem, a többiek szórakoztatására. 

-Mi a rák ez?! - tartottam el magamtól undorodva a poharat, és mintha valami radioaktív cucc lenne benne letettem a pultra, és kézbe vettem az üveget. "Természetes, zsírmentes pasztorizált tej". Hát beletelt vagy két percbe míg leesett hogy milyen szavakat olvasok, aztán megszólaltam - a többiek még mindig szakadtak a röhögéstől -; - Az meg milyen, bassza meg?! 

-Mi bajod van? - nézett rám értetlenül Ricsi. 

-Kóstoltad már? - emeltem meg a poharam. 

-Nem - rázta a fejét. 

-Hajrá - nyújtottam felé, de ő közölte hogy nem iszik abból, amibe már beleköptem, ezért töltöttem neki egy másik adagot. Majdnem úgy reagált rá mint én, azzal a különbséggel, hogy ő le tudta nyelni. 

-Fúj - borzongott meg. Az, hogy nem csak én keltem fel bal lábbal, és lettem hisztis, hanem Ricsi se bírja, persze felkeltette a figyelmüket. Nikki azonnal nyújtotta a kezét a pohárért, amit örömmel nyújtottam át neki. Nagyot kortyolt, és jólesően lenyelte. 

-Mi bajotok van? Egyszerű tej. 

-Oké, vágom én, hogy meg kell őrizni az amerikaiak fene nagy hírnevét, hogy mindenkinek modell alakja van, meg mit tudom én hány kiló izom, de azért egy normális tejet igazán ki lehetett volna kutyulni - morgolódtam. 

-Na mindegy. Nem zavar az újság? - kérdezte Rob. 

-A következő ötszázezer millió újságírói kérdés az lesz, hogy mi van köztünk Alex-szel. El fogom mondani hogy semmi, aki elhiszi elhiszi, aki nem nem. Az otthoniaknak is lesz vagy ezer kérdése, nekik is el fogom mondani, ti meg tudjátok, hogy fogadás volt, amit nem mellesleg megnyertem - villantottam bájos mosolyt Kristenre, aki csak morgott magában valamit, és befészkelte magát Rob ölébe. 

Lehet, hogy kívül nyugodt voltam, de mélyen belül valahogy bántott a dolog. Alex még el se vált, és ki tudja hogy reagál a felesége? Vagy ex felesége... Fene se tudja ezeket követni! Ráadásul a csók közben valami megváltozott, olyan furcsa volt, állandóan repetát akartam, de a világ minden kincséért nem vallottam volna be. 

-Hé - huppant le mellém Kellan, egy csomag gumimacival. - Kérsz? 

Mosolyogva bólintottam, és kivettem pár darabot a felém nyújtott zacskóból. 

-Érezd magad megtisztelve, ugyanis eddig nem sokan kaphattak a gumimacijaimból - bökött oldalba kaján vigyorral az arcán. 

-Ohh, akkor most megyek és ezt beírom a naplómba - vigyorogtam, és a konyhába menve ittam pár korty vizet. Mikor visszamentem, Kellan mellett az én helyem volt kihagyva, a másik oldalon viszont Alex ült; nem zavartattam magam, sőt valahol talán még örültem is neki, mert bár egyáltalán nem értünk egymáshoz, mégis mellettem volt. Fél szemmel szinte mindenki minket lesett, de alig néztünk egymásra. Akkor viszont nagyon. 

A vasárnapot nálunk töltöttük, tartottunk egy gyorstalpalót a magyarok szokásaiból, a kajákból és ilyesmikből, de hamar túlléptünk a témán. 

Másnap megint nem volt forgatás, hanem egy sajtótájékoztatóra kísértük a színészeket. Felváltva voltak fent a színpadon, egy ember többször is fent volt. Mi Ricsivel hátul voltunk, a pihenőben, az éppen pihenő emberekkel beszélgetve, miközben néhány telefon az asztalon hevert, köztük Alexé, ami többször is megrezzent. Egy idő után felvettem, és készen arra, hogy amint lejön a színpadról a kezébe nyomom hogy vegye fel, a kijelzőt bámultam. Legalább nyolc nem fogadott hívása volt, mind Kimtől, de nem volt pofám felvenni. 

Már 12-nél járt, amikor végre előkerült, én pedig azonnal hozzá lépve a kezébe nyomtam a készüléket; furcsán nézett rám, de látva a sürgető pillantásom a kijelzőre pillantott, és elvonult telefonálni. Minél tovább telefonált, annál idegesebb lett, minden ötödik másodpercben beletúrt a hajába, fel s alá mászkált, egy ér kidagadt a halántékán. Ez nem csak nekem, többeknek is feltűnt. 

-Mi baja? - intett Alex felé a fejével Chaske. 

-Nem tudom. Vagy milliószor keresték, most adtam oda a telefonját - vontam vállat, bár valójában nagyon is érdekelt mi baja. Chaske, Kiowa és én beszélgetni kezdtünk, miközben "Cullenék" felmentek a színpadra. 

-Van egy cigid? - lépett mellém hirtelen Alex. Olyan eszelős tekintete volt, szinte pattogott körülötte a levegő, mint aki mindjárt elveszti az eszét. Volt valami a tekintetében, ami megijesztett, nem mertem gúnyolódni, kérdezősködni, vagy bármi mást csinálni, csak előhúztam a dobozt, és felé nyújtottam. Kihúzott már rögtön kettőt, és elindult a terasz felé, de Kiowa utánaszólt. 

-Alex! Minden oké? 

-Igen - felelte ingerülten. 

-Segíthetünk valamit? - kérdezte Julia nyájasan, amitől felállt a szőr a hátamon. 

-Csak hagyjatok békén, oké?! - emelte fel a hangját, majd mint akinek megjött az esze rápillantott a cigikre, és a zsebeit kezdte tapogatni. 

-Alex - szólítottam meg. 

-Mi van?! - Szó nélkül ránéztem, és odadobtam a gyújtom. Csak hálásan biccentett egyet, és kivonult a teraszra. Feszült csend maradt utána, és nagyon érdekelt, mi történt amitől így kiborult. Halkan beszélgettünk tovább, de mikor fél óra elteltével még mindig kint ült a teraszon úgy éreztem ideje lépnem valamit. Nem foglalkoztam Julia féltékeny tekintetével (igen, határozottan az volt), sem a többiek kutató, kíváncsi pillantásával, csak behúztam magam mögött az üvegajtót, és leültem a mellette lévő székre. A térdére könyökölve időnként szívott egyet a cigiből, idegesen járatta a lábát, és szigorúan maga elé meredt. Csendben meggyújtottam egy szál cigit, letettem elé az asztalra a dobozt, hogy vehessen ha kér. Halkan szívtam vagy kettőt, szorosabbra húztam magamon a pulcsit, hideg szél fújt kint. 

-Nos... Elmondod mi történt, vagy takarodjak a francba? - kérdeztem végül. Legalább két percig csendben volt, és már épp felálltam mikor megszólalt így visszaültem. 

-Bocs, hogy... kiabáltam odabent. Elvesztettem a fejem.

-Baj van? - kérdeztem nyugodtan. 

-Somak kórházba került - felelte. - Kim hívását várom, hogy mi van már - dörzsölte meg az arcom. 

-Milyen idős? 

-Másfél éves - emelte rám a tekintetét. - Januári. 

-Mi történt? - kérdeztem kifújva a füstöt. 

-Kim elment dolgozni, és a csaj aki vigyázott rá nem james, hanem mogyorókrémes kenyeret adott neki, ő meg allergiás lett rá. Bent vannak a los angelesi kórházban - sóhajtotta. 

Egy fél pillanatig hallgattam, aztán felálltam, elgondolkodva az Alex-szel szemben lévő korláthoz sétáltam nekidőltem, és keresztbe téve a lábam újra kifújtam a füstöt, miközben megkérdeztem;

-Miért vagy még itt? 

-He? - emelte rám a pillantását. - Dolgozom. Nem tűnt fel? 

-Nem - mosolyodtam el gúnyosan, aztán komolyra váltottam; - Mondok neked valamit, Alex. 

-Hallgatlak, ó nagy mesterem. Csupa fül vagyok - jegyezte meg cinikusan. 

-Komolyan beszélek. Alex, a másfél éves fiad, akinek a szülei válnak, most ott van valamelyik istenverte kórházban, te meg ahelyett hogy odamennél csak itt ülsz, és a telefonod bámulod. Tudod mennyire fog utálni érte pár év múlva? Nagyon. Tapasztalatból mondom. A szüleim elváltak, vagy ha nem, hát jól titkolják, és az apámmal két percig se tudunk beszélgetni. Szóval emeld fel a segged, és indíts Los Angelesbe. Most - közöltem komolyan. Hitetlenkedve meredt rám, aztán felvonta a szemöldökét, de a szemében remény és hála csillant. 

-És a meló? 

-Bízd ide - bólintottam kurtán. - Megoldom. 

Hirtelen felpattant, és mire észbekaptam, olyan szorosan ölelt, hogy kiroppantotta a hátam. 

-Miért? - suttogta a fülembe. 

-Mert elment az eszem. 

-Köszönöm - suttogta hálásan, azzal eltűnt.