17. Póker

Sziasztok! Remélem tetszeni fog az első bejegyzésem ezen a blogon:)) Pár komit kérhetnék?:))

Shyla

Nem kellett csalódnom a népes társaságban. A csókjelenetünk utáni percekben további elégedett vagy éppen hitetlenkedő pillantásokat kaptunk, mindketten. Alex mintha morgott volna valamit az orra alatt, de a többiek válasza beleveszett Kel felkiáltásába. 

-Srácok, ma este szabad a pub, na? Egy kis póker?? - lökte oldalba Jay-t, majd Alexet. Ilyen nagy játékos hírében állnának? A finom célzás hatására a srácok sunyin összevigyorogtak és erősen bólogatni kezdtek. Tutira terveznek valamit... 

Nem telt el két másodperc, mintha a levegőben drogbomba robbant volna. A csajok, élükön Ashleyvel éppen az esti szetteket beszélték meg, láthatóan nem érdekelte őket a szemforgatások sorozata, amiket a srácoktól kaptak. Kristennel próbáltunk minél hamarabb eliramodni, hogy még véletlenül se kerüljünk a látóterükbe. Kis híja volt, hogy nem sikerült időben kijutni a szobából. 

-Hol van Gabi? - kutatott utánam Ash. Na nem igaz... Egyszer akarok kimaradni valamiből, akkor is a sűrűjében találom magam!? 

 *** 

Kicsit aggasztott a dolog. Na jó, nem.. Nagyon aggasztott a dolog. Ricsi természetesen megint ellenem volt, még adta a lányok alá a lovat, miszerint igenis élvezni fogom a társaságukat, miközben készülődünk. Na nem mintha a társaságukkal bármi bajom lett volna, sokkal inkább a tevékenységükkel volt. Órákig matattak a szekrényekben, túrták a ruhákat, miközben Krsitennel néha-néha összenéztünk, majd sóvárgó pillantást vetettünk az ajtóra, de tudtuk, hogy jobb túlesni rajta most – legalábbis Kristen állította -, mintha később a bosszútól kellene tartanunk. 
Még a hajcsatok színét is összeválogatták, komolyan... Már-már az az érzésem támadt, hogy Ash hazahozta a munkáját. Ugyanolyan túlbuzgó volt most is, mintha a karaktere bőrében lenne. 
Akkor könnyebbültem csak meg egy kicsit, mikor végre kiadták a parancsot, hogy mehetek zuhanyozni. Kris már nem mondhatta volna el magáról, hogy teljesen nyugodt, mivel most őt vették kezelésbe. Kezdtem sajnálni szegény csajt. Mennyi mindenen mehetett már keresztül a kis törpe mellett...

Jó félórás forró zuhany után megkönnyebbülve és ellazulva csatlakoztam újra a többiekhez. A fürdő mögöttem inkább hasonlított szaunára, mint fürdőszobára, mindenhová pára ült ki. Hajam csapzottan tapadt hátamra és vállamra. Sorsomba beletörődve hagytam, hogy Ash utasítgasson, körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy holdkóros. Nem volt túl jó kedvem, akkor meg pláne elment a maradék hangulatom is, mikor a ruhámat megláttam.

-Én. Ezt. Nem. Veszem. Fel - hangoztattam sokadszorra, mikor aztán tudatosult benne, hogy valóban inkább elmegyek egy szál törölközőben a kártyapartira, az sem takar sokkal többet. Egyáltalán nem tetszettek a vágások és hasítások a ruhán, az meg pláne nem, hogy hasonló látványt nyújtottam volna benne, mint egy szál francia alsóban. Ha már mindenáron azt akarja, hogy szoknyában tegyem tiszteletemet a pubban, akkor jobbára hagyni fogja, hogy én válasszak magamnak. Végül kompromisszumra jutottunk: a cipőt ő választja ki. 

Eluralkodott rajtam az ideg, mikor megláttam, hogy Kris egy egyszerű farmerben és ujjatlanban vár ránk a bejárnál, és Nikki se volt annyira kiöltözve, mint én, bár a felsője kétségkívül kihívóbb volt az enyémnél. Ash pedig megelégedett egy leggingsszel és egy csatos felsővel. Ha csak engem pofoznak ki ennyire, akkor készülnek valamire. 

Tekintettel arra, hogy elég sok időt elvesztegettünk a veszekedésre, sietnünk kellett. A taxink lent állt, mind a négyen kissé feszengve ültünk be, gondolataim még mindig azon jártak, hogy vajon mit kell kiállnom a ma esti összejövetel folyamán.  

Egész sokáig autókáztunk, majd egy abszolút nem hivalkodó helyre érkeztünk. A környék eléggé kihalt volt.  

A félig nyitott ajtón világosság szűrődött ki, és a srácok hangját is hallottuk már jóval az épület előtt. Azt hiszem, ők már elkezdték az alapozást. Valóban, nem kellett csalódnom, mikor beértünk, valóban poharakkal járultak elénk, elég derűs hangulatban. Mióta lehetnek ezek itt?? 

Meglepődtem, Ricsi már most nem nézett ki túl jól. Csak nem leitatták? Tőlük az is kitelne. De aztán felébredt bennem a kisördög. Igenis megérdemli ez a mamlasz, az utóbbi beszólásaiért és a tényért, hogy rám szabadította Asht. Elégedetten néztem rá, aztán apró kárörvendő mosollyal mentem el mellette, ahogy Kel betessékelt minket.  

A hangulatos fényárban úszó terem meglehetősen nagynak bizonyult a kis társaságunk számára, ahhoz képest azonban, már semmi nem volt a helyén. Poharak voltak a bárpulton, a biliárdasztal is arról tanúskodott, hogy az előbb még nagyban játszottak. Az eddig halkan szóló zenét felhangosították, pont mikor Julia is beesett az ajtón. Rajta láttam egyedül az enyémhez hasonló ruhát, de mintha ő is pont erre számított volna.  

A fiúk visszaálltak biliárdozni, Rob és Tay játszott Bronson és Alex ellen, és sajnos az utóbbi páros állt vesztésre. Megérkezésünk óta próbáltam a legkevesebb figyelmet szentelni Alexnek, de valahogy még jobban nehezemre esett, a történtek után. Persze fogadás volt, oké, aláírom, mégis sokkal többnek éreztem. Valahogy olyan bensőséges volt az a pillanat, mintha a többiek nem is lettek volna körülöttünk, mintha csak mi lettünk volna. És élveztem. Nagyon is élveztem.  

Úristen, már megint rajta jár az eszem... 

Kapkodva kezdtem el kutatni a házigazdánk felé, aki – ha jól láttam – éppen a pókerfelszerelést pakolta elő. Tőlem megszokott magabiztos léptekkel indultam Kel felé, akinek láthatóan tettszett, mind a ruhám, mind a közeledésem. 

Leplezetlenül járatta végig szemeit a testemen, tekintete hosszan elidőzött lábaimon, melyeket a rövid ruha és a magassarkú együttes hatása még hosszabbnak mutatott. 

-Segítsek? - léptem mellé incselkedve.
- Ugyan, Cica! Ez nem a te tereped.. - pillantott rám és kaján vigyort villantott. 

-Úgy gondolod?? - kacérkodtam továbbra is. - Simán verlek... - mosolyogtam rá fölényesen. Közelebb lépett hozzám, testünk szinte összesimult. Fejét kicsit lehajtotta, amíg szemeink egy vonalba nem kerültek. Ajkaink között is vészesen fogyott a távolság, de az utolsó pillanatban egyáltalán nem úgy reagált, ahogy vártam.  

-Srácok! Gabi azt hiszi, hogy lenyom minket... - kiáltotta el magát erőteljesen. A hangerőtől kicsit megremegtem, a hangos zenében is tisztán hallható volt mély, bariton hangja, de ami a leginkább hatott rám, az az ajkaimra szálló, forró lélegzete volt.  

-Tudom, hogy így lesz! - néztem rá kihívóan és leültem az asztal legtávolabbi széléhez.

Lassan a többiek is elkezdtek szállingózni felénk, élükön Jay-jel és Alex-szel. Látszott rajtuk a játékláz és a bizonyítani akarás. Na ha csak ez kell nektek, drágáim...  

Ash ráérősen kezdte osztani a lapokat, miközben a srácok szintén helyet foglaltak. A kezdő körben azonnal megváltunk Tay-től, bár nem igazán figyelt oda a játékra. A tétek egyre nőttek, a srácok pedig egyre feszültebbek lettek. Látszott rajtuk, hogy bizony nagyon gáz lenne, hogyha egy nő nyerne ellenük. Kristen és Nikki nem játszottak, kezdettől fogva a hátam mögött álltak, és halkan pusmogtak.  

A következő körben kiesett a már eléggé illuminált állapotban levő Ricsi, aki nagyot sóhajtva tápászkodott fel az asztaltól és Rob mellé sétált, akinek Kel és Alex lapjaira is rálátása volt és valamin nagyon kuncogott. 

-Azt hiszem, Gabi nagyon megszívat titeket! Pókerben verhetetlen... - fűzte hozzá még gyorsan Ricsi. 

-Azért ne túlozzunk... - ráztam meg picit a fejemet. - De őket megverem! - kacsintottam még mindig magabiztosan Kellanre. 

A dolog ott kezdett érdekessé válni, mikor Jay önként dobta be a lapjait, közölve, hogy velem nem lehet normálisan játszani. Így édes hármasban maradtunk Alex-szel és Kellel. Dacosan néztem hol egyikre, hol másikra, de róluk nem tudtam olyan könnyedén olvasni, mint a többiekről. Helyettük inkább Rob fintorgó arckifejezését bámultam, és azon gondolkoztam, hogy vajon kinek az oldalán áll. Végső elhatározásomra amellett döntöttem, hogy meg akarja leckéztetni Kellant, sőt, valószínűleg még hálás is lesz, amiért lesz mivel cukkolnia a kollégáját, így emeltem a tétet, amit ők egyértelműen tartottak. Megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy a király párommal újfent én nyertem, Kelnek pedig legnagyobb bánatomra búcsút mondtunk. 

-Naaa... Nem is a legnagyobb kártyással kezdtem ki?? - villantottam felé egy csábos mosolyt és a vigyorgó Alex felé fordultam, amíg Ash újra kevert és osztott. 

Kellan bosszankodva állt fel az asztaltól és úgy gondolhatta, hogy a gáz szitura a legjobb gyógyszer egy dupla whisky, amit egyszerre le is húzott. A társaság pedig egyre hangosabban pusmogott körülöttünk, és zavaróan hatott rám, ahogy egyre többször szerepelt Alex neve és a sajátom, egymáshoz vészesen közel a mondatokban.  

Hol a lapjaimat, hol Alex arcát, hol pedig Robot figyeltem, de látszólag most nem nekem kedvezett, hiszen arca ugyanolyan kifejezéstelen volt, mint Alexé. Te piszok disznó! Kellannel szemben nem voltál ennyire pártatlan. - mérgelődtem magamban, miközben az elém pakolt kinézetre és ízre vodkanarancsnak beazonosított italomból kortyoltam. 

-Akkor játsszunk nagyban! - toltam az összes megnyert zsetonomat az asztal közepére és vártam a reakciókat. Ennyi, nincs visszaút, csak remélni mertem, hogy nem hagytak cserben a megérzéseim. 

Alex persze nem hagyta magát. Könyörgöm... Ki gondolta volna... Minden két lapon múlott. Az én kezemben ott lapult egy tízes pár és a flop-lapok között is volt egy, tehát közel éreztem magamat a győzelemhez. De rosszul jár az, aki túl hamar érzi biztonságban magát... 

Alex villantott. Méghozzá egy flush-t! A vigyorom azonnal lehervadt az arcomról. A drillemet könnyedén múlta felül a kör színével. 

Nagy meglepettségemben magyarul kezdtem szentségelni, amit csak Ricsi értett, de meg is kaptam érte a magamét. Még soha nem éreztem magam ennyire nyeregben, mint most, mégis egyetlen rossz döntés miatt bukom az egészet... 

-Legközelebb nem lesz ekkora szerencséd! - húztam el a számat kissé neheztelve, amiért kisiklatott nyerő szériámból. 

-Ez nem szerencse, Baby, ez tudás! - bólogatott fölényesen. 

-Na persze.... - hagytam rá és csatlakoztam az előttem haladó lányokhoz, akikkel a meglehetősen üres teremben táncra perdültünk. Néhány perc múlva megérkeztek közénk a srácok is. Bron Ash-sel táncolt, Nikki Jay-jel, és nemsokára feltűnt a Robsten páros is. Julia éppen Ricsivel beszélgetett a szemközti falnál. Hirtelen egy izmos felsőtestet éreztem meg a lapockámnak nyomódni, egy nagy tenyeret a hasamon, ahogy közelebb húzott magához, egy ajkat pedig a fülemnél;

-Mégsem te nyertél, Cica... - búgta rekedtesen. 

-A kihívás csak rád vonatkozott, Drága.. - nevettem, és megfordultam ölelésében. Táncunk egyre vadabb, már-már erotikus irányba haladt, de hátamon éreztem egy égető, frusztráló pillantást, ami megakadályozott abban, hogy még tovább menjek. Elvégre nem akartam én komolyabb kapcsolatba bonyolódni egy nagy sztárral, sőt, jobbnak láttam, ha semmilyen kapcsolatba nem bonyolódok vele.
Inkább a pulthoz mentem és újra töltöttem magamnak, de ezúttal nem figyeltem rá, hogy mit iszok. Egymás után három pohárral döntöttem le az erős piából, aminek meg is lett a hatása, tekintve, hogy egész nap alig ettem, és hogy előtte is ittam. Keverve pedig már nem az igazi.  

Nem sokkal később Kristen jött oda hozzám, hogy siessek, mert indulunk. Magyarázatra nem volt idő, de láttam a többieken, hogy ők már tudják, mi történt. Megadóan karoltam Ricsibe, aki időközben már teljesen elázott, és bűntudatom lett, hogy ennyire nem figyeltem rá. Mégsem érdemelte meg azt a hatalmas fejfájást, amire holnap ébredni fog. 

Taxi helyett most Rob fuvarozott minket haza, amin csodálkoztam is. Egész este ne ivott volna?? De aztán leesett, hogy valóban nem láttam a kezében mást, csak narancslevet. A visszaút egy része lazán kiesett az emlékezetemből, valószínűleg elaludhattam, mert arra lettem figyelmes, hogy Bron és Rob közös erővel próbálnak minket kicincálni az autóból. Én magamhoz tértem annyira, hogy saját lábamon menjek, Ricsi kevésbé, őt ketten támogatták fel a szobánkig, ahol egymás mellett dőltünk be az ágyba. Még annyi erőm volt, hogy a magassarkút lerúgjam magamról, aztán újabb feketeség ragadott magával.