22. Josh

Sziasztok! 

Köszönjük az előzőhöz érkezett komikat, örülünk hogy tetszik nektek! Viszont szeretnénk még mindig mindenkit a vélemény nyilvánításra buzdítani, mégis csak az lendít előre, szerintem minden Bloggert:)
Kicsit kavarunk a szálakon, de ne aggódjon senki. 
Ui.: Hogy tetszenek a közös képek, és az új szereplők képei?:)

Kellemes olvasást!

Puszi, NS

A féltékenység ugyanúgy, mint a vágy, fölötte áll az
értelemnek, a szív van olyan önkényes hatalom, mint a test.

-Na, megjött Csipkerózsika is - villantott felém 32 fogas mosolyt Bron. 

-Én is szeretlek - vigyorogtam ironikusan, aztán a kosárlabdáért nyúltam. 

-Csak lassan azzal a szeretgetéssel - kacsintott rám Alex. 

-Add még alájuk a lovat - bólintottam szarkasztikusan, aztán ráemeltem a tekintetem. Sunyin nézett rám, pimaszul néztem vissza. Egyszerű. 

Lazán pattogtattam a labdát, aztán néhányszor rádobtam, de ezt hamar meguntam. Inkább leülve az egyik padra visszavertem a beszólásokat, nevettem a vicceken, illetve rövidebb-hosszabb pillantásokat váltottam Alex-szel. 

Talán hét óra lehetett, mikor úgy döntöttünk beülünk a kajáldába enni. Alex és én egymás után vettük el a tányért, de mikor oldalra fordította a fejét élesen beszívta a levegőt, kezével fájdalmasan masszírozni kezdte a nyakát, illetve a vállát, aztán fintorogva elindult az asztal felé, ami naná hogy a terem másik végében volt. Rengeteg asztal, ezek közül kettő foglalt; egy, amit néhány technikus ült körül Daviddel, és egy, a terem másik végében, ahol a srácok ültek Juliával. Mi a fenét keres ez itt?!

-Jól vagy? - kérdeztem Alextől. 

-Fáj a nyakam - fintorgott, aztán féloldalas mosollyal hozzátette; - Elaludhattam... 

-Ahha, ismerős - nevettem fel. - Ha gondolod a szállodában megmasszírozom - ajánlottam fel bizonytalanul. 

-Ne ígérgess, mert szavadon foglak - sóhajtotta. 

Csak halkan felkuncogtam; a hangsúlyából ítélve elfogadta az ajánlatot, de hála a jó istennek, nem hozta fel a többiek előtt, és én sem. 

-Csak így? - nézett végig rajtam, mikor beléptem a szobájába. A mázlista egyedül lakott, és nem háborgatták percenként. 

-Miért, mit vártál? Gardedamot a hátam mögé, vagy hogy luxusvacsival jelenek meg... esetleg hogy bikiniben? - vontam fel a szemöldököm. Halkan felnevetett aztán látványosan végigmért. 

-Hát, mint látom az első kettőt kilőhetem, bár a másodikkal nem vitatkoznék... Azt viszont még nem bizonyítottad, hogy az utóbbi nem igaz - jegyezte meg pajzánul. Vigyorogva megráztam a fejem. 

-Nem is fogom. Na, feküdj le valahová - kezdtem volna neki. 

Ő meg lefeküdt. A kanapéra; háttal. 

-Úgy értem hasra - forgattam meg a szemem, ő meg röhögve megfordult. Ráültem a derekára, és tanácstalanul néztem a fedetlen, rézszínű izomkötegeket. Igazán csábító látvány volt... - Hol fáj?

-A bal lapockám alatt, meg a nyakam.... vállam - tette hozzá a magyarázatához, aztán az arcát ellazulva a párnára ejtette. Lehunyta a szemét. 

A bekapcsolva maradt rádióból halkan szólt egy Adele szám, ami megadta az alaphangulatot, miközben masszírozni kezdtem. Kint már sötét volt, bent pedig mindenhol égett a villany. Mindketten csendben voltunk, ő is csak egyszer sóhajtott fel, pár másodperccel azután, hogy elkezdtem. Minél tovább érintkeztem vele, minél tovább tartott ez a belsőséges csend kettőnk között, annál jobban úgy éreztem hogy ott helyben letámadom. 

-Mondták már, hogy isteni kezed van? - kérdezett rá végül. 

-Nem, ez eddig valahogy kimaradt a repertoáromból - nevettem fel. - Így jó lesz? - kérdeztem, a végén még gyengéden végighúzva a kezem a hátán. 

-Tökéletes. 

Valahogy egyikünk sem akart megmozdulni, pedig nem lehetett túl kényelmes, hogy ott ültem a derekán, ezért percekkel később, mikor észbekaptam, hátrébb csúsztam a kanapén. A lábamat ott hagytam, így mire észbekaptam, már megint az ölében volt. Halkan felnevettem, aztán ráemeltem a tekintetem. Átható tekintete egy pillanatra sem engedett el, és ez kezdett kissé kellemetlen lenni; ő is valami hasonlóra gondolhatott, mert gyorsan megszólalt:

-Gondoltál arra hogy ezzel foglalkozz? Mert ezt tanítani kéne - dörzsölte meg elégedetten a nyakát. 

-Tanítják, úgy hívják masszázs tanfolyam - vágtam rá kapásból. - Most arra céloztál, hogy nem tudok rajzolni? - húzódtam el, alsó ajkamat sértetten lebiggyesztettem, és a mellem előtt összefontam a karom. 

-Nők...! - fortyant fel hátradőlve a kanapén. - Mert az nem is lehet, hogy jól rajzolsz, és még masszírozni is tudsz... - nézett rám, a hangsúlya amolyan cinikus kérdés féle volt, mégsem éreztem kérdésnek, inkább kijelentés volt az. 

-Viccelek, nyugi már - böktem oldalba vigyorogva. 

Beszélgetni kezdtünk, aztán nem tudom hogy alakult úgy, hogy míg Alex a hátát vetette a kanapé háttámlájának, addig én a vállammal dőltem neki, és így az arcunk elég közel került egymáshoz. Aztán már csak az átható tekintetére, ami az ajkaim és a szemem között ingázott, majd egyre közeledő arcára figyeltem fel. Az agyam azt üvöltötte, hogy húzódjak el, toljam el a fejét. Tudtam hogy nem haragudna. Tudtam, hogy nem mondaná, hogy húzzak a picsába. Kínosan felröhögött volna, és elsütött volna valami poént. 

De a szívem azt követelte csókoljam meg. Éreztem a forró lehelletét az ajkaimon, szinte végigsimított rajtuk, az egész testem megremegett. 

És megcsókolt. 

Lassan, óvatosan kényeztette az ajkaimat, ráérősen, kellemesen csókolt, miközben azt kívántam, bár soha nem érne véget. Szorosabban ölelt magához, éreztem az izmait a kezeim alatt, ahogy végigsimítottam a karján, aztán mohón kaptam a kezem a tarkójához, ujjaimat türelmetlenül fúrtam sűrű hajába. Nyelve kutakodóan furakodott be a számba, ahol szívélyes üdvözlésben volt része. Ujjai szórakozottan kalandoztak az oldalamon, egy pillanatra megfogta a felsőm alját, mintha azon gondolkozna tovább menjen e. A szívem vadul dübörgött, hallottam a vérem pulzálását a fülemben, mintha... nem is tudom. Életem legjobb csókja volt. A hosszú, és szenvedélyes csók végeztével két keze közé fogta az arcomat, és apró, leheletnyi puszikat hintett a számra. Nem hallottam mást, csak a saját szívverésem, és éreztem a tenyerem alatt az övét is; nyugodtabb volt mint én, de nem volt normális a pulzusa. 

***

A napok szinte összefolyva rohantak, észre se vettem, és már szeptember végén jártunk. Majdnem egy hónappal az érkezés után már mindenkivel volt valamilyen kapcsolatom, és rengeteg mindenkit kiismertem...

A csókot követően nem maradt sokáig titokban hogy hol voltunk, és azonnal elindultak a találgatások, hogy mi történhetett Alex szobájának magányában, de egyikünk sem mondott semmit. Egy idő után ráuntak arra, hogy mindig minket győzködjenek arról, hogy össze kéne jönnünk... Ami ezt illeti, Alex és én még másnap megbeszéltük, és egyenlőre maradtunk a túl a barátságon szinten. Rengeteg időt töltöttünk együtt, a többiek megszokták a bensőséges öleléseket, és röpke arcrapuszikat, a halk suttogásokat... És hogy mindig egymás mellett ültünk. Kellemes volt, mint amikor a kisgyerek karácsony előtt jobban izgul az ajándékokért, mint amikor már megkapta őket. 

Ashley adta fel legkésőbb, legfőbb szándékában állt összehozni minket, csak amíg én csendben szenvedtem, Ashley imádni való természete miatt tűrtem, addig Alex valahogy nem volt ilyen türelmes. Ashley csak akkor hagyta abba, mikor Alex majdnem felrobbant mikor egy órája nyaggatta... Nem irigyeltem érte. 

A lányok közül Kristen állt hozzám legközelebb, függetlenül Ash kotnyeles, Nikki belevaló, Tinsel kedves, és Lisa békés természetétől. Voltak jó beszólásai, nem sértődött meg, hasonlított hozzám a stílusa, volt humora, lehetett vele beszélgetni, és megértette a macska-egér játékunkat is. 

Bronsont is hasonló okok miatt szerettem meg, bár vele egyszer sem hoztam szóba az Alex-szel való kapcsolatom. Nem-kapcsolatom. ISTENEM! Mindegy, mert szóba hozta ő maga.

A rengeteg vicc, poénkodás, és komoly munka után aztán kaptak egy négy napos pihenőt, amit mi igyekeztünk kihasználni. Bár ne tettük volna!

-Mit csináljunk? - kérdezte Ashley elterülve Rob és Kris kanapéján, a fejét Kel ölébe fektette. 

-Elmehetnénk moziba - vetette fel Ricsi, de többen lehurrogták. 

Az előző éjjel az öcsémmel beszélgettem, ezért nem sokat aludtam. Fáradtan hallgattam a többiek civakodását a programot illetően, aztán feladva a harcot egyszerűen fél kézzel átkaroltam Alex derekát, és miután nyomott egy puszit a hajam tövébe szorosan átöleltem a másik kezemmel is, fejemet a mellkasára hajtottam, és vártam a végeredményt, miközben ő az állát a fejemre támasztotta, és az egyik kezével átölelte a hátam. 

A végső döntés értelmében egy közeli parkot céloztunk meg. Csütörtök délelőtt lévén a film legnagyobb rajongói nem találtak meg, mert vagy suliban voltak, vagy dolgoztak. Én Alex és Kristen között sétáltam, és míg utóbbi Robert kezét szorongatva, szinte kétségbeesetten pillantgatott jobbra-balra lesifotósok és őrült rajongók után kutatva, addig Alex lazán hülyült a másik oldalán sétáló Kiowával. Hiába a köztük lévő korkülönbség, nagyon jó barátok voltak. 

Zavartalanul beszélgettem Krisszel, akivel a parkba érve bevállaltuk hogy hozunk kávékat. Annyira belemerültünk a világutazás témájába, hogy nem is figyeltem hova megyünk be. Én hülye, átkozott liba!

Éppen Olaszország gyönyörűségeit ecseteltem a barátnőmnek, mikor átnézve a válla fölött, ismerős szőke srácot pillantottam meg. És ő is engem. Szemei egy pillanatra megvillantak, majd kárörvendő mosoly ült ki az arcára. Intett a felénk induló másik srácnak, hogy majd ő, és elém lépve Kristent figyelmen kívül hagyta, és köszönés helyett így indított;

-Jössz nekem egy randival. 

-Jön a halál - vágtam rá kapásból. 

-Azután, hogy otthagytál azzal az idegesítő libával, ennyi a minimum - húzta ki magát. 

-Ha csak feleannyira idegesítő volt, mint te, akkor már te jössz nekem minimum egy üveg borral, és valami olcsó szarral! És most rendelnénk - néztem rá szúrósan. Nagy nehezen leadtuk a nem kis rendelést, de a várakozási idő alatt elszívtunk kint egy cigit. 

-Ki ez a tag? - kérdezte Kris kifújva a sütöt. 

-A srác, aki a virágokat is küldte, pár nappal azután hogy idejöttünk - feleltem. Aprót bólintott, majd kíváncsian visszaterelt az előző témára. Odabent fizettünk, és kezünkben a kávék tucatjával a parkba mentünk. Kiosztottuk a rendeléseket, aztán elfoglaltuk a helyünket a szökűkút padkáján a többiekkel; Kris Rob karjai közé menekült, én pedig Alex mellé fészkeltem be magam. 

-Mi a baj, Baby? - kérdezte Alex nagyot kortyolva a feketéjéből. 

-Semmi - vontam vállat, aztán ráemeltem a tekintetem. Mint már annyiszor, most is könnyedén átlátott rajtam. 

-Hellosztok - zöttyent le valaki a másik oldalra. Mindenki csendben maradt, értetlenül nézett az illető irányába. Nyújtogatnom kellett a nyakam, hogy megtudjam ki az, de akkor elborult az agyam. 

-Te mi a rákot keresel itt?! - sziszegtem. Felpattantam, és indulatosan megálltam előtte. 

-Mondtam hogy jössz egy randival, és ha azóta nem pasiztál be, akkor ez is felér annak - rántotta meg a vállát. 

-És ha azt mondom igen? - vontam fel a szemöldököm. Nem tudom mikor szabadultak el az indulatok, de csak azt vettem észre, hogy én Josh-sal ordítok, ő ordítva védekezik... Alex ellen. A végén mindenki beszélt mindenkivel, ki halkabb, ki hangosabb módon, egyre többen felfigyeltek ránk, ezért ideje lett volna már lelépni, amit elsőnek Alex tett meg. Rohamos léptekkel haladt a szálló felé. Utána én, a többiek szerintem nem mertek gyorsabban jönni. Lépcsőn rohantunk fel, és Alex rám csapta a szobája ajtaját, amiből világosan levettem, hogy egyedül akar lenni. 

Lassan, szomorúan mentem vissza a szobánkba, és nem törődve a többiek kutakodó pillantásával, kimentem az erkélyre, magamra zártam az ajtót, és rágyújtottam.

Este, az ágyban fekve bámultam a plafont, és gondolkodtam. A végén odajutottam, hogy sikeresen felbasztam az agyam. 

Na, tudja kire csapkodhatja az ajtót! 

Hatalmas elszántsággal meneteltem át a szobájába, és már éppen berobbantam volna - megjegyzem negyed egykor -, mikor akadályba ütköztem; az ajtó ugyanis szokatlanul zárva volt. Kulcs hiányában a szomszédos szobába kopogtam be, ahol Kellan lakott.

-Te mit keresel itt? - pislogott rám értetlenül, és felettébb álmosan a hatalmas maci. - Ráadásul ilyenkor. Egyesek itt dolgoznak, tudod... - jegyezte meg. 

-Csak annyira zavarlak, hogy engedj be a szobádba. 

-Értem én, hogy Alex ott hagyott, de ennyire nem lehetsz beindulva, Cica... - vette elő szokott humorát. 

-Kellan, ne idegesíts még te is - morrantam fel, és félrelökve az útból egyenesen az erkélyajtóhoz mentem. Ahogy arra számítottam, itt sem volt nagyobb hely a két erkély között, mint húsz centi. Feltornáztam magam, átléptem a szakadékot, és már be is jutottam Alexhez. Egyszerű, mint az egyszer egy. 

-Alex! - rontottam be a szobába. Épp a fürdőből lépett ki, meztelen mellkasán még ott csillogtak a vízcseppek, a haja is fénylett a víztől, barna szemei elkerekedtek, mikor meglátott. 

-Mit keresel itt? - kérdezte. - Hogy a francba jöttél be?! 

-Az erkélyen át - biccentettem arra a fejemmel. 

-Te hülye vagy - közölte velem szemrebbenés nélkül. 

-Tudom. Alex elárulnád mi bajod?! 

Egy percig nézett rám, a szemében megcsillant valami, amit nem tudtam behatárolni, aztán felvonta a szemöldökét, és végül komoran válaszolt; - Semmi. 

-Ne szórakozz velem - kértem lágyabban. Percekig kérleltem, hogy mondja el, mitől lett ilyen bájosan undok, de nem mondott semmit. Végül duzzogva elvonultam eleget téve a kérésének, miszerint húzzak szépen aludni. 

A következő két nap laza punnyadással telt, bárhogy próbáltam kiszedni belőle hirtelen haragja okát, hallgatott mint a sír. Nem csak én, de szinte mindenki megpróbálta; Kiowa, Chaske, Bron, Ricsi, Rob, Jay, Kellan még másnap próbálkoztak, a csajok vártak szombatig. Most vagy engem vertek át kegyetlenül, de akkor az bosszúért kiált, vagy tényleg nem tudnak semmit. 

A vasárnap délelőtt is kellemes semmittevéssel telt, de délután Nikki, aki Ashley-vel együtt nem forgatott másnap (plusz a farkasok), beállított, hogy akkor készülődjünk. 

-Oké, csajok.... de mire is? - tettem fel a nagy kérdést, mikor megint nekiálltak áttúrni a ruhatáram, amit szombaton sikeresen áttelepítettem a szekrénybe, míg a bőrönd az ágy alatt pihent. 

-Az esti koncertre. Te nem is tudsz róla? - emelte fel a fejét Ash meglepetten. 

-Nem, milyen koncert? - kérdeztem kíváncsian. 

-Coldplay - felelte Nikki, akinek csak a segge lógott ki a szekrényből. 

Itt jött el az a pont, hogy nem tiltakoztam, csak hagytam, hogy átalakítsanak ahogy akarnak, egyetlen kérdésem volt; kik jönnek?