23. Koncert

Sziasztok!

Nem sokára ki lesz téve az új időpont-lista, csak még össze kell állítani! 
Ez a rész már több mindent tartalmaz ami a főhőseink kapcsolatát illeti, remélem tetszeni fog, és páran írtok véleményt!:)
Köszönjük a múltkorihoz érkezettet is! 

Kellemes olvasást! 

Puszi, Shyla

Vonzalom nem vész el, az alkoholista 
akkor is alkoholista, amikor épp nem iszik.

A koncert említése annyira felvillanyozott, hogy az utóbbi napok szerencsétlenül alakult dolgait szinte el is felejtettem, vagy legalábbis szürkeállományom legmélyére süllyesztettem. El sem hittem, hogy Coldplay koncertre megyek. Én?? Coldplayre? Sosem hittem, hogy egyszer lehetőségem lesz elmenni egyre, pedig imádtam a dalaikat. Ennek fényében Ash-sel és Nikkivel együtt kezdtük megalapozni az este hangulatát a közös énekléssel. Sosem állítottam, hogy jó hangom lenne, most mégsem érdekelt, és látszólag a csajokat sem zavarta az itt-ott hamis szólam, egyszerűen jött és kész. 
Mikor a fürdőbe vonultam Ash-ék éppen azon vitatkoztak, hogy a fekete vagy a piros felsőt fogom-e felvenni, én meg vigyorogva és dúdolva mentem zuhanyozni és hajat mosni. A forró zuhany és az ápoló hajpakolás után felfrissülve léptem a szobámba egy szál törölközőben. A csajok nem voltak ott, gondolom ők is elmentek öltözni - persze az én ruhám gondosan ki volt terítve az ágyamra. Még a fehérneműim is hozzá voltak válogatva. Alapos munkát végeztek, az biztos. Az egyetlen kivetnivalóm a ruhámmal kapcsolatban annyi volt, hogy a felső alá nem vehettem melltartót. Nem szerettem mutatkozni nélküle, nem voltam megelégedve mellméretemmel, de nem akartam kihúzni a gyufát a csajoknál.
Az öltözködés sétagalopp volt, ahhoz képest, ami még rám várt. Olyan sminket kentek rám, amilyet még életemben nem viseltem. Ennél nagyobb kontrasztot nem is adhatott volna vissza a világos szemhéjpúder a sötét bőrömmel és szintén sötét ruhámmal.
A lányok is hasonlóképpen ki voltak csípve, jókedvünket pedig csak tetézte, mikor a fiúk elégedett tekinteteivel találtuk szemben magunkat az előcsarnokban. Ők is mind remekül festettek, de egyiküket sem néztem meg különösebben, reflexszerűen egyetlen személyt kutattam a sok arc között, és csalódottság járta át minden porcikámat, mikor nem találtam. Ezek szerint egy újabb Alex nélküli program?? Nem meglepő. Az utóbbi két napban alig jött a közelembe, pontosabban a Josh-os incidens óta. Leprás lettem?? Hahóó! 
Újra lejátszódott bennem a gondolat, hogy Alex talán miattam hagyja ki a programokat, a szabadidejét is miattam tölti a szállodában. De hisz nem is csináltam semmit. Sőt, azt hittem, hogy jól megvagyunk. Ennek ellenére lazán lerázott, és még a szobájából is a szó szoros értelmében kidobott. Pápá, szép napok...
- Hogy szereztetek jegyet?? - tudakoltam a kocsiban a lányoktól, akik sejtelmesen összemosolyogtak.
- Vannak kapcsolataink! Jobb, ha csak ennyit tudsz... - válaszolt Ashley.
- Egyenlőre - tette hozzá Nikki. 
Az út további része csendben telt. Míg én azon agyaltam, hogy ki lehet az összekötő, ők időről időre egymásra vigyorogtak, majd mint akik jól végezték dolgukat, sutyorogni kezdtek. Végül feladtam a küzdelmet a tudatlansággal és inkább az előttem álló fantasztikus estével kezdtem foglalkozni. Időközben meg is érkeztünk egy belvárosi klubhoz, ahonnan már messziről hallani lehetett a dübörgő zenét. A bejárat előtt két öltönyös fickó állt. Komolyan.. Mint a hollywoodi filmekben. A fal mellett kígyózó sort figyelembe sem véve indultunk előre egyenesen a biztonsági emberek felé, akiknek apró mosoly bujkált szájuk szegletében, ahogy a kis törpét meglátták. 
- Willhez? - kérdezte az egyik, aki láthatólag ismerte már a népes társaságot.
- Igen. Fent vagyunk a listán! - mutogatott a papírhalomra. A többiek ezen nevetni kezdtek, nyílván ennek volt valami előzménye is, amiről én lemaradtam, de nem kérdeztem rá. Izgatottan vártam, hogy végre bemehessek. 
- Ashley, igen... - mormolta az öltönyös és pipálgatni kezdte a neveket. - Nikki, Tinsel, Julia.. - nézett közben az említettekre. - Kristen? - kérdezte.
- Még a fotózáson van Robbal és Taylorral, de nemsokára biztosan beesnek ők is - adta meg a választ Kellan.
- Szevasz Kel! - ütötték össze öklüket, aztán újabb nevet pipált a listán. - Bronson, Kiowa, Jackson, Chaske.. Kit hagytam ki? - nézett fel vigyorogva. Aztán meglepetten látta, hogy nem egy ember áll előtte, hanem még három. - Áh, Booboo. Mehetsz! - találta meg a nevét a listán. - Titeket hogy is hívnak? - nézett ránk tanakodva.
- Richárd Horváth. - felelte azonnal Ricsi. Egy kis keresés után meg is lett a neve és csatlakozott a többiekhez, ezután én következtem.
- Gabriella Szabó - mosolyogtam. 
- Sajnálom, ilyen név nem szerepel a listán! - nézett rám homlokráncolva az öltönyös, miután néhányszor átfutotta a listát. - Nem engedhetem be.
A többiek ledermedtek. Mi az, hogy nem vagyok rajta?? Na basszus, ez aztán a cink helyzet.
- Biztos, hogy ott van. - erősködött Ashley. - Nézd meg még egyszer! - kérte.
- Nincs rajta, Ashley! - biztosította őt.
- Semmi vész! Menjetek nyugodtan! Fogok egy taxit. - indultam volna el, de valaki elkapta a könyökömet.
- Én kint maradok veled, Cica! - ajánlotta Kel azonnal, és hatalmas vigyor terült szét a képén.
- Még csak az kéne.. - hangzott a hátam mögül a reakció, mielőtt még szólásra nyithattam volna a számat. Meglepetten néztem magam mögé, ahol Alex állt és tekintete köztem és Kellan között ugrált. Néhány másodpercnyi hezitálás után magabiztosan lépett mellém és fonta karját derekam köré. Ez most mit jelent?? 
- Ugyan tesó.. - kezdte volna Kel, de senki sem figyelt rá.
- Mi a probléma? - fordult Alex a biztonságihoz. 
- A kiscsaj nincs rajta a listán. Nem mehet be! 
- Kev, próbáltad már Gabriella Tailor néven? - kacsintott a fickóra, akit ezek szerint Kevinnek hívnak.
- Igen, itt is van - bökött a papírra. - Bocs a kellemetlenségért! - nézett rám, mire csak a fejemet ráztam és Alexszel az oldalamon besétáltam az épületbe.
A zene ütemére dübörgött alattunk a padló, oldalt hosszú bárpult állt, mögötte csinos lányok és szexi pasik szorgoskodtak, középen egy színpad állt, az egész hely berendezése ultramodern volt. A dizájn magáért beszélt.
- Sziasztok! - jött ki hátulról egy rövid hajú, szakállas férfi és mindenkit üdvözölt. A lányoknak puszit adott, a srácokkal kezet fogott, egészen addig, amíg hozzánk nem ért. Csodálkozva nézett Alexre, aztán rám, végül Bron törte meg a csendet.
- Óvatosan Will, friss húsi... - nevetett.
- Gabriella vagyok. - nyújtottam kezet, amit el is fogadott és kezet csókolt. Egészen addig nem is zavart a dolog, sőt, kimondottan örültem neki, amíg rá nem jöttem, hogy Alex és a többiek is az én reagálásomra várnak, ezért kis késéssel elhúztam a kezemet. 
- ÓÓ, köszi, most mehetek kezet mosni... - grimaszoltam, mire Alex kicsit lazított testtartásán és elvigyorodott. Mégis mit várt? Hogy Will nyakába ugrok, mint valami eszement csitri?
A feszültség alább hagyott, egész jó hangulat kezdett alakulni, én mégsem tudtam teljesen a jelenre koncentrálni, miközben Alex minden lépésemnél ott volt és engem figyelt. Mint valami detektív.. Rosszabb, mint Sherlock...
Nem tudtam mi van vele.. velünk.. Ha van egyáltalán olyan, hogy Mi. Az utóbbi két napban nem igazán tett úgy, mintha bármi köze lenne hozzám. Sőt... Ezek után a nőket mondják kiismerhetetlennek? Ez a férfi kész rejtvény. De velem nem fog szórakozni. 
- Mosdóba menni még tudok egyedül is! - jegyeztem meg flegmán és lefejtettem a karját magamról. Már nem lepődtem meg, mikor azonnal utánam indult, de mikor a mosdó folyosójára értünk hátraarcot csináltam. - Oké, mostmár követsz is engem? Két napig levegőnek néztél.. Most meg tapadsz rám, mint egy pióca? - förmedtem rá. - Jó lenne ha leáll... - közelebb lépett és magához rántott, majd sietősen befogta a számat.. a sajátjával. Az a csók, azok az ajkak.. Nehezemre esett nem visszacsókolni, mikor édes ajkai ilyen mohón kényeztették az enyémeket, de muszáj volt összeszednem magamat. Kezeimet mellkasára illesztettem, tenyerem alatt éreztem szívének ritmusos tamtamját, de mindezek ellenére taszítottam rajta egyet. - Nem fejeztem be! - szűrtem fogaim között egyre idegesebben.
- Én sem! - válaszolta könnyedén és újra csókolni kezdett. Rövid válasza hallatán szívem eszeveszett ütemben kezdett dobogni. Ezúttal nem sikerült legyűrnöm magamban az iránta érzett szenvedélyt, ami elemi erővel söpört végig minden egyes porcikámon, hogy aztán belülről felemésszen. Szorosan mellkasának szorított, így melleim - a pólón keresztül is érezhetően kemény -, kockáihoz simultak. A tenyereimet feljebb csúsztattam a nyakára, majd a tarkójára, ahol ujjaimmal hajába túrtam. Heves csókja közben egyik tenyerét a fenekemre csúsztatta, ezzel a maradék józan eszemet is elvette.
A háttérből felrémlett a Coldplay egyik száma, nyílván ezzel nyitották az estét. És én nem voltam ott. Nem így terveztem az első Coldplay-koncertemet, de elmondhatatlanul örültem neki, hogy így alakult.
A zene ritmusára kezdtem mozgatni csípőmet, tovább ingerelve ezzel Alexet, akinek szenvedélyét hamar átvettem én is. Hirtelen egyik kezével combomhoz nyúlt, másikat még mindig fenekemen nyugtatta és óvatosan megemelt, én pedig automatikusan zártam combjaim közé csípőjét. Reakciómra belemosolygott csókunkba és a falhoz lépett velem, majd a hátamat nekitámasztotta. Kezeim pólója alatt kalandoztak, nehezen tartottam magam, de a tudatalattim megálljt parancsolt, ki tudja ki kaphat rajta minket? 
Valamiféle hetedik érzékként a megérzésem azt sugallta, hogy le fogunk bukni, ha tovább folytatjuk egymás édes kínzását, így nagyot sóhajtva szakítottam meg a csókunkat, mire csak egy értetlen pillantást kaptam Alextől. Néhány másodperccel később két csaj sétált be a folyosónkra. Idegességemben hajamba túrtam és még mielőtt észrevették volna zavaromat, Alexet kézen fogva megindultam vissza a hangzavarba. 
Kézfogásunk hamar váltott át derékölelésbe, hiszen ahhoz már a többiek is hozzá voltak szokva, nem keltettünk feltűnést. 
Az este további részében nem engedtük el egymást, szó szerint. Alex mindig mellett volt. Aztán mégis sürgős dolga támadt, én meg egyedül maradtam. Így már nem volt olyan élvezetes a koncert sem. Bár bevallom, nem igazán foglalkoztam a zenészekkel, sokkal inkább az iménti eseményen gondolkoztam. Nem volt túl só ötlet, mert ismét a lebukásnál lyukadtam ki. 
Megindultam egy kijáratot keresve, persze elől nem mehettem ki, főleg nem cigizni, így hátrafelé kalandoztam el. Pár perc múlva meg is találtam a célomat, és a hűvös éjszakai levegőben rágyújtottam. Miközben nagyokat szívtam az égő cigimből, a lépcsőre telepedtem, ami hideg volt, de nem eléggé ahhoz, hogy fel is keljek onnan. Utólag belegondolva nem ez volt az első rossz döntésem az utóbbi napokban. 
Halk suttogást hallottam nem messziről, és épp arra fordítottam a fejemet, mikor megláttam egy felém közelítő alakot.
- Szia kislány! - lépett közelebb, de mikor tudatosult benne, hogy nem fogok válaszolni folytatta, én meg közben elnyomtam a cigimet. - Éjszaka egyedül?
- Ki mondta, hogy egyedül vagyok? - fordultam felé és kifújtam az utolsó adag füstöt a tüdőmből.
- Nem látok itt rajtad kívül mást, Aranyom... - nézett körbe újra. - Nem iszunk meg valamit? - nyújtotta kezét az arcom felé, de elléptem mellőle és az ajtó felé fordultam, csak aztán tudatosult bennem, hogy kizárólag belülről nyílik. Bassza meg. Nem az én napom.. Piszkosul nem. Mire megfordultam újabb lépéssel közelebb jött hozzám.
- Húzz már a francba! - löktem rajta egyet és jobb ötlet híján elindultam, hogy megkerülöm az épületet. Már csak egy sarok választott el attól, hogy megpillantsam a bejáratot, de a könyökömnél fogva az ismeretlen visszarántott.
- Mit nem értesz azon... - kezdtem volna, de nem az előbbi srác volt. Hasonlóan vézna volt, és az ő szeme alatt is karikák voltak, de nem ő volt.
- Hoppá, hoppá... - röhögött a képembe. 
- Eressz el! - rántottam ki a karomat a szorításából és tovább indultam. Vagyis indultam volna, ha nem állták volna utamat. 
- Gyere, meghívlak - biccentett a klub felé, ahonnan kijöttem. 
- Felejtseket már el, a rohadt életbe! - ordítottam rájuk.
- Örülnék, hogyha békén hagynátok a barátnőmet - indult meg hármasunk felé egy újabb alak. 
- Alex! - sóhajtottam megkönnyebbülve és már mellette is voltam. Mellkasához bújva indultunk a klub bejárata felé. 
- Mi a franc ütött beléd? - kérdezte, de nem nézett rám.
- Csak cigiztem...
- Ja, meg majdnem ... - harapta félbe a mondatot.
- Majdnem, mi? - álltam meg. - Kibaszottul nem tartozok neked beszámolóval arról, hogy mikor, kivel és mit csinálok. Megoldottam volna! - csattantam fel. 
- Előkaptál volna egy szemceruzát? - ironizált.
- A picsába már! Téged se értelek... Két napig én vagyok az egyetlen, akihez alig szólsz hozzá, akkor mi volt ez ma este?? Nem vagyok játékszer. Jobban teszed, ha felfogod. - vágtam a képébe és bementem a többiekhez.
Nem sok kedvem volt már a koncerthez sem.. Azt hittem lesz legalább egy jó estém, de ennek az estének az egyetlen jó pontja az volt, mikor azt hittem tényleg kellek neki. Bassza meg, hogy megint ő jár a fejemben.
- Sajnálom.. Kiakadtam... - hallottam meg magam mellől újra a hangját. 
- Mégis mire? Nem tettem semmit... - válaszoltam vádlón.
- Ez az egész Josh- ügy... - kezdte.
- Te féltékeny vagy?? Pont rá?? - esett le a viselkedésének az oka. 
- Dehogy! - vágta rá azonnal.
- Hazudsz! - vigyorodtam el. - Felhúzod az orrod, mikor kamuzol! - kuncogtam. Egyből értettem a dolgokat. 
- Túl jó megfigyelő vagy...
- Megkeresem Ricsit és szólok neki, hogy visszamegyek a szállóba - álltam fel mellőle és a tömegbe vetettem magamat. Ricsi már megint Juliával társalgott, úgy tűnt egész jól elvannak, de muszáj volt elrángatnom mellőle néhány pillanatra, amiért kaptam is egy lenéző pillantást. Ki ez, hogy lenézzen engem??
- Visszamegyek a szállóba, te maradj csak nyugodtan. Az ajtót nem zárom be, hogy be tudj jönni! - súgtam a fülébe.
- Hé, várj! Alexszel mész? - kérdezte, mire csak bólintottam. Valószínűleg jön velem, hisz az este folyamán egyszer hagyott magamra, az se úgy sült el, ahogy ő akarta. - Fogadtak! 
- Kik?? - döbbentem meg. - És mire??
- A srácok, hogy mikor dönt meg. - röhögött.
- Milyen alternatívák vannak?? - kérdeztem komolyan. Cseppet sem tetszett, hogy ilyen témákban vagyok főszereplő. Nem mellesleg nem szeretném más malmára hajtani a vizet.
- Abban mindenki egyet értett, hogy még hajnal négy előtt megleszel neki, úgyhogy kapjátok össze magatokat, még van egy órátok addig - kacsintott rám. 
- Ezért még számolunk... - fenyegettem.
- Előtte éld túl az éjszakát! Vele! - mutatott a rám várakozó Alex felé, én meg egy grimasz kíséretében faképnél hagytam.
Nem tudtam, hogy tálaljam a dolgot Alexnek, leginkább nem is akartam elmondani, úgyhogy az utolsó pillanatig halogattam a dolgot.
A szállodai liftben Alex mögöttem állt. Fejemet minden gond nélkül dönthettem nyaka ívéhez, mindaddig, amíg kezét hasamra nem tette, ahonnan felfelé kezdett kalandozni. Átkoztam magam, amiért nem állítottam le kutakodó ujjait időben, mert mikor megéreztem őket mellembe markolni, olyan kéjes nyögés szabadult fel a torkomból, amibe azonnal belepirultam. Alex erre felbátorodva vette célba a nyakamat és könnyed csókokkal borította egészen a vállam csúcsáig, majd vissza.
- Alex... - fordultam szembe vele. De nem hagyta, hogy elmondjam, amit akarok. Sürgető csókkal folytotta belém a szuszt. - Alex.. - toltam el magamtól kuncogva, aztán komoly hangon folytattam. - A többiek fogadtak ránk.
- Mi? - nézett rám ködös tekintettel, de nem nagyon akaródzott neki távolabb mennie.
- A srácok fogadtak ránk, hogy mikor fektetsz le... - mondtam el végül nagyot sóhajtva.
- Hogy az a... - szitkozódott, aztán motyogott még valamit, de olyan gyorsan, és halkan, hogy alig hallottam, érteni meg pláne nem értettem.
- Gyere be! - kértem halkan, miközben még mindig dühöngött a meghiúsított esténk miatt. - Nem akarok egyedül maradni.. - tettem hozzá, mire nagyot sóhajtva homlokon csókolt és a derekamat ölelve kísért a szobámba, ahol kényelmesen eldobta magát az ágyamon. 
Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy kicibálja maga alól a takarót, addig én leszenvedtem magamról a magassarkút és a farmert, de mire észbe kaptam már rajta se volt póló. Nagyot nyelve feküdtem be mellé az ágyba és a mellkasára hajtott fejjel tudatosult bennem, hogy hosszú hajnalunk lesz.