24. Szökés

Sziasztok!

Egy kicsit "veszélyesebb" rész következik, mivel Gabival nem lehet csak úgy kibabrálni:) És persze egy kicsit megint közelebb kerül a két főhős, de az már túl egyszerű lenne, ha most egymás nyakába borulnának, és mindenki heppy lenne. Kellemes olvasást, remélem elmondjátok mit gondoltatok róla;)

Puszi, NS

Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, 
a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt 

mindig ott van a lehetőség.

[Albert Einstein]

-Oh, a picsába - morogtam percekkel később, és teljesen átöltöztem pizsibe, ami egy laza csőrikés felsőt, amin már temperától kezdve falfestéken át hajfestékig minden volt, néhányan alá is írták, és az alja ki is szakadt, meg egy fekete rövidnadrágot jelentett. Nem túl szexi, de még az Ő kedvéért se vagyok hajlandó jobbat felvenni. Szerettem azt a felsőt. 

-Mi az? - kérdezte értetlenkedve.

-Egyrészt kizártuk Ricsit - közöltem, miközben nyitva hagytam az ajtót, és kimentem kinyitni a másikat.

-Másrészt? 

-Másrészt ha csak annyiban aludtam volna, biztos hogy reggel kitalálták volna, hogy "annyira siettünk, hogy még le sem vettem" - forgattam meg a szemem, és résnyire nyitvahagytam az ajtót. Így már tényleg nem mondhatnak semmit!

-Ne aggódj, találnak mást - röhögött fel kelletlenül. Felnéztem az arcára; mint mindig most is szinte tökéletes volt, egyenes orr, markáns arcélek, csillogó szemek, kaján félmosoly... Pár pillanatig elmerültem a tanulmányozásában, aztán hasra fordulás közben sóhajtva megszólaltam;

-Bazd meg, valaki egy hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy ilyen értelemben lesz kínszenvedés melletted feküdni körberöhögöm, erre tessék... - fúrtam a fejem a párnába. Mellettem felharsant a jól ismert öblös nevetés, ami bejárta a szobát. 

-Akkor tudod mit? - kérdezte. Éreztem hogy megemelkedik mellettem az ágy, ezért rögtön tudtam hogy felállt. Csodálkozva, és kissé fáradtan néztem fel rá, miközben visszavette a pólóját. 

-Mit csinálsz? - kérdeztem mielőtt folytathatta volna. 

-Fogadok, hogy még négy óra előtt be fognak csődülni, hogy megnézzék lefeküdtünk e. Ha nem találnak itt, hagyják az egészet a francba, és elmennek aludni. Te írsz nekem egy sms-t, és már itt is vagyok - csókolt szájon, aztán már ott sem volt. Döbbenten néztem utána, nem akartam elhinni, hogy komolyan ilyen egyszerűen itt hagyott. Volt logika abban amit mondott, ez a gyerekekre emlékeztető bagázs hülye mód kíváncsi volt mindenre, itt aztán egy szem magánélet sincs, de ilyen egyszerű praktikákkal is ki lehetett őket játszani. Arról nem is beszélve, hogy a bosszú nem is volt kérdéses. 

Nem tévedtünk nagyot, négy előtt tíz perccel berobbant a szobába Ricsi, Bron, Chaske, és Kel, Robstenék, Ashley, Nikki, és Julia. Nem kérdéses kik voltak a főkolomposok; Ash és Kel. Ki más?! Talán még Bron. 

Én persze tök véletlenül éppen akkor mentem ki inni, mikor beléptek a nappaliba. Feszült kíváncsisággal néztek körbe, aztán kiszúrtak; ócska pizsamában ittam vizet a csap mellett, és semmi smink, és a hajamat is szétszedtem. Hiába, meg kellett adni a látszatot, hogy nyugis volt az estém. 

-Hát te?! - sipította hisztérikusan Ashley. Majd belehalt hogy nem volt igaza. Nikki egyszerűen nem tudta feldolgozni hogy láthatóan egyedül vagyok, még a hálószobámba is bement. 

-Iszok - feleltem egyszerűen. 

-És Alex? - ráncolta a homlokát Chaske. 

-Nem tudom hogy ő iszik e. Nincs röntgen szemem - vontam vállat. 

-Tehát itt van! - csapott le rám azonnal Nikki. 

-Nincs. De nem tudom feltűnt e, hogy az épületek javarészt falakból állnak, amik általában nem átlátszóak - jegyeztem meg ironikusan. 

-Humoros vagy ma reggel, mondhatom - jegyezte meg Bronson. 

És nekiálltak átkutatni a szobát. Még Ricsi szekrényébe is benéztek, meg az ágya alá. Mindenhová. Hol vagyunk bakker, az oviban?! 

Julia volt az egyetlen aki végig nem mozdult, egyszerűen leült velem szembe, és gyilkos szemekkel méregetett. Kezdett felmenni bennem a pumpa. Mikor már sokadjára is lenézően végignézett a pólómon, és cittegni kezdett, idegesen lecsaptam a poharat az asztalra, amiből a víz a kezemre fröccsent, és Bronsonhoz füstölögtem. 

-Vigyétek innen, mielőtt kidobom - sziszegtem. Bronson elnézett fölöttem - elképesztő, hogy mindenki ilyen magas itt -, aztán szórakozott mosolyt húzott az arcára. 

-Máris - röhögött ki, aztán Chaske-el együtt magukkal invitálták a nőt, aki dacosan kivonult. Már nem sokan vannak... De többen mint kéne. 

Kellan perverz mosollyal lépett mellém. 

-Na mi történt? Már megint füstölög? - kérdezte. Amikor idejöttem, ő volt az egyetlen, akivel egy futó kapcsolat még bele fért volna, azok az izmok... most mégis, valahogy ha végignéztem rajta nem láttam mást csak tömény izmokat, nem láttam mögé azt a fantasztikus sztárt, akinek hittem. Egy volt közülük, közülünk, nem vonzott, nem mozgatott meg. Bezzeg Alex... Már a gondolatától is megremegett a gyomrom.

-Igen. De ez most a ti hibátok, elrontottátok az esténket - fontam össze a karomat, miközben durcásan lebiggyesztettem az alsó ajkam. 

-Tudjátok? - kerekedtek el tengerkék szemei, arca megnyúlt, és kissé hátrébb húzódott, várt arra a pontra ahol torkom szakadtából kezdek ordítani. 

-Jóhogy - bólintottam nyugodtan, kissé nagyképűen. 

-Honnan? - kérdezte megsemmisülve Rob, aki mindent hallott.

-A titkolózást még egy kicsit gyakorolni kell srácok - ütögettem meg a vállukat, aztán a szobám ajtajához lépkedtem, és végignéztem ahogy lassan mindenki kimegy. Míg a két srác totál ledöbbenve húzták be fülüket, farkukat, addig Ash és Nikki füstölögve sutyorogtak, Kris pedig csak rám kacsintott. Ricsi egy jó éjt felkiáltás után elvonult aludni, én pedig betipliztem a szobába, bezártam az ajtót, és SOS tempóban írtam meg az sms-t. 

Minden tiszta... Fárasztóak ezek a hülyék. 

Remegő gyomorral küldtem el az üzenetet, miközben a ma estén gondolkodtam. Micsoda órák várnak ránk - sóhajtottam akadozva, aztán a fürdőszobába mentem. Nagy volt a kísértés hogy rágyújtsak, de végül inkább nem, nem lenne túl szerencsés. Sőt, inkább még egy gyors fogmosás után egy rágót is bevettem. Egy kis parfüm után párszor átfésültem a hajam, végül megráztam, így kicsit csapzott lett, de ezt szerette. Te jó ég, mint egy szűzlány a nászéjszakáján - forgattam a szemem mikor végigterültem az ágyamon. Szűz se voltam már, és nem is a nászéjszakámra készültem, úgyhogy kicsit próbáltam oldani magamban a görcsöt. 

Abban a pillanatban nyeltem le a fogamzásgátlót, amelyikben kinyílt az ajtó; Alex alig csukta be maga mögött, máris ráfordította a kulcsot, és lerúgta a cipőjét. 

-Szia - suttogta elégedetten, miközben magához rántva megcsókolt. Ajkai lágy ostrom alá vették az enyémeket, hasonlóan mentolos volt a szája íze, ami megmosolyogtatott. Vékony ajkai puhák voltak, és minden mozdulatuktól megremegett a térdem; nem vagyok az a mindjárt elájulok típus, de Alextől az utóbbi időben bármikor rosszabb lettem mint egy szerelmes kiskamasz.

Ujjaim akaratlanul is a hajába túrtak, a másik kezemmel a pólója alatt matattam; egyre fentebb simogattam az izmokon feszülő barna bőrt, érintésem nyomán enyhe libabőr futkosott rajta, amitől megnyugodtam. Nem csak ő kerget engem az őrületbe. Bosszúból egyik hatalmas tenyerét a fenekemre csúsztatta, másikkal a combomba markolt, és csak úgy mint bárban a falnak döntve megemelt, én pedig ismét köré fontam a lábaimat. Mosolyogva elszakadt, de csak pár centit hátrált, huncut mosolyra húzta tudatpusztító ajkait, és a szemembe nézett;

-Megőrülök tőled - rázta meg a fejét vigyorogva, aztán újra az ajkaimra tapadt. 

Kirántottam a pólóját a combom szorításából, és lassan simogatva a bőrét szabadítottam meg a sötétkék textiltől, ami eddig a nők idegrendszerét próbára téve feszült felsőtestére. Ledobtam a sötétkék padlószőnyegre, aztán a karjaimat szorosan a nyaka köré fonva újra az ajkaihoz hajoltam, miközben ujjaim a haját szántották. Gonosz mód elszakította az ajkait az enyémektől, de átvándorolt helyette a nyakamra és előrehajolva kezdte csókolgatni. Oldalra döntve a fejem kihúztam a kezem a sérójából, a vállán át a mellkasára simítottam; a szíve őrült mód zakatolt a tenyerem alatt, ami egy kicsit feldobott. Az én fülemben dübörgött a vér, a mellkasomat verdeső izé félő volt hogy túlterheltség miatt végleg leáll, és ezen az sem segített, hogy Alex ajkai levándoroltak a kulcscsontomra. 

Ellökte magunkat a faltól, aztán már az ágyon is találtam magam, a puha párna szinte elnyelt, főleg hogy Alex azonnal fölémkerekedett és folytatta útját a mellkasomon. Keze ijesztő messzeségekbe kalandozott a pólóm alatt, a mellem környékén, mikor csak arra eszméltem fel, hogy az ajtó kivágódott, a szívritmusomat kínzó férfi eltűnt rólam, és zavartan nézett legjobb barátjára. Bronson vigyorogva nézett ránk, mögötte Kellan gonosz mosollyal nézett Alexre.

-Még hogy jó kislány, hát hogyne - morogta az orra alatt, mintha csak magának beszélne, miközben egyszerűen a vállára kapott. - Mivel az elég buzis lenne, ha téged cipelnénk, viszem őt - közölte Alex-szel, aztán kivonult. 

-Na még mit nem! Tegyél le, most azonnal! - kezdtem el csapkodni a hátát. Kellan vigyorogva jött utánunk, szigorúan maga mögé utasítva az öltözködő férfit, aki elég morcosnak tűnt, konkrétan Kel háta mögött kezdte imitálni - hangtalanul -, hogyan fogja megfojtani. Beleharaptam az alsó ajkamba, és igyekeztem morcos maradni mikor majdnem felröhögtem. - Bronson Pelletier, ha nem teszel le most azonnal, életed legrosszabb hete veszi reggel kezdetét. Kezdve a sós kávéval, és hasonlók - fenyegettem komoly hangon. Egy picit megmerevedett, akár csak társa. 

-Akkor ti bizony sosem fogtok lefeküdni, az is biztos - vágta rá egy kis késéssel. 

-Mi a fene bajod van?! - csattantam fel idegesen, rávágva egyet a hátára. 

-Bron haver, úgy látom te már nem fogsz a héten edzeni, a csaj szétgyepálja az izmaidat - röhögött fel Kellan. 

-Te csak ne vigyorogj ott! - sziszegtem. Alex vetett rám egy büszke pillantást, majd újra csalódottan, és végtelenül dühösen csapta be maga mögött az ajtót. - Miért is szerettek minket ennyire?

-Mert ti is olyan rendesek voltatok velünk az elmúlt hónapban - vágta rá sértődötten, és befordult a szobájába. Végre lerakott a földre, és kulcsra zárta az ajtót, az apró fémet szorosan a tenyerébe zárta, és vigyorogva nézett rám. 

-Honnan tudtad, hogy nálam van? - kérdeztem egy árnyalattal sötétebben. 

-Kellan mondta, hogy rájöttetek a fogadásra. Ismerlek titeket, biztos voltam benne, hogy csak a négy órát, és minket vártatok meg - forgatta a szemét, aztán...

... ELVONULT ALUDNI. A szobájába. Engem meg ott hagyott a nappali közepén. Sóhatjva zöttyentem le a kanapéra, és a plafont bámulva gondolkodtam. INNEN HOGY A FÉSZKES FRANCBA JUTOK KI?! Mert kijutok ez tuti. Érdeklődve kezdtem körbejárni a szobát, hátha találok valami alkalmas megoldást. 

Oké, hogy párszor megvicceltük őket, meg értem én hogy bosszút akartak állni, de álljon meg a nászmenet. EZ SOK VOLT! Kibaszott sok!!

Halkan elhúztam erkélyajtót. A hideg szél tombolva süvített odakint, a fák levelei zörögtek, mintha az eső szakadna. Nem sok fény volt, a Holdat egy hatalmas felhő tornázta maga mögé. Érdeklődve kémleltem körbe, hátha találok menekülési útvonalat. Behúztam az ajtót, mert megtaláltam a tökéletes egérutat; az egymás alatt lévő erkélyeket széles faoszlopok kötötték össze. Simára voltak csiszolva, ergo szálkák kilőve. Már csak abban reménykedtem hogy elmúlt évek csínytevései otthon, és a sok-sok év sportolás eredménythoz, és nem zuhanok le a hatodikról. 

Óvatosan átnyúltam a másik erkély szélére, rátenyereltem, aztán leengedtem magam, karból tartva az egész testem. A lábaimat óvatosan az egyik rúd köré tekertem, amiről azonnal eszembe jutott, hogy nemrég még Alex csípőjét fogták így közre. Bizsergés szaladt végig a gerincemen, de most nem adhattam át magam az érzésnek, és a képzelgéseknek. Erősen szorítottam, aztán lassan rákapaszkodtam az erkély aljára, onnan pedig lassan, óvatosan a fontam a karjaimat a faoszlop köré. Ereszkedni kezdtem, ahogy anno az iskolában tanították. Nem volt olyan hosszú, mint hittem, és a tériszony sem kínzott, alig láttam valamit. A szívem viszont vadul dübörgött. 

Szép, óvatos mozdulatokkal hagytam magam mögött sorra az oszlopokat, és az emeleteket, de aztán kisebb akadály várt rám az első emeletnél; innen nem volt több oszlop. Három méter... Ugrottam már nagyobbat is. Három... Kettő... Egy! 

Egész jól landoltam, bár kijöttem már a gyakorlatból. Kissé sántikálva bicegtem be az épületbe, de mivel hátul naná, hogy nem találtam a bejáratot, a hajnali fagyban kellett körbemennem. Ha most nem kaptam tüdőgyulladást, akkor soha. Igaz az ajtónálló furcsállva nyitotta ki előttem az ajtót, a portás majd hanyat esett mikor meglátott - jó erre az is rászolgált, hogy éppen a székével hintázott -, miközben a bice-bócaságommal küzdve igyekeztem a lift felé. Odafent bezuhantam az ágyba, de még mielőtt elaludtam volna, írtam egy sms-t Alexnek;

Még két ilyen barmot nem hordott a hátán a föld, de ezt még nagyon megbánják, esküszöm neked. Csúnya haláluk lesz... 

Reggel arra ébredtem, hogy Ricsi robban be a szobámba, nyomában a két barommal. 

-Jó reggelt - köszöntem magyarul, és gyorsan kislisszoltam mellettük. A két srác értetlenül nézett a szavaimat értő barátomra, aki gyorsan, homlokráncolva fordította szavaimat. 

-Mi van, már nem is szólsz hozzánk angolul? - kérdezte Kellan. 

-Nem - vágtam rá, aztán megrendeltem a reggeli capuccino-mat. Nem volt kedvem a feketéhez. 

Egy kicsit még sajgott a lábam, ezért azt masszírozva ültem be a tévé elé, amit kapcsolgatni kezdtem. Bron leült elém az asztalra, de odébb költöztem, hogy lássam a tévét, amit Kellan kinyomott. 

-Kapcsold vissza, menj arrébb - néztem rájuk egyesével, nem kímélve Ricsit a fordítói munkásságától. Sóhajtva tolmácsolta szavaim, miközben Bron egy tapodtat sem mozdult, Kel pedig továbbra is a tévé előtt állt.

Kinyílt az ajtó, és Alex lépett be rajta. Ahogy meglátott rámmosolygott, de a két kollégáját már nem fogadta ennyire szívélyesen. 

-Alex, csinálj vele valamit, nem hajlandó angolul beszélni! - mutatott rám panaszkodva Bron. A kérlelt csak felvont szemöldökkel, vigyorogva nézett rám, kezembe nyomva egy capuccino-t. Értetlenkedve figyeltem a gőzölgő bögrét. 

-Nem szólok rá. Tanulj meg magyarul, megérdemlitek - vont vállat. - Találkoztam a pincérrel az ajtóban, gondoltam behozom - jegyezte meg nekem magyarázatként. Hálás puszit nyomtam az arcára, aztán hátamat a vállának vetve bújtam az ölelő karja alá.

-Elárulnátok mit csináltatok?! - tárta szét a karját türelmetlenül Ricsi, sötétkék szemét idegesen kapkodta a két bűnös között. 

-Rájöttek, hogy Alex átjött az este, miután elmentek, és berontottak éjnak évadján - böktem ki megunva a ludasok hallgatását, és bár kicsit elpirultam, azonnal a hajamra nyomódó ajkak foglaltak le. 

Ricsi egy percig csak nézett aztán, eszméletlen röhögésbe kezdett. 

-Hát ti betegek vagytok! - csapkodta a térdét, aztán törölgetve a kicsordult könnyeket a szobájába ment. 

-Bezzeg vele beszélsz angolul, holott ő érti a magyart - sziszegte Kel kedvetlenül, aztán elrángatva a haverját magunkra hagyott. Hamarosan Ricsi is visszatért a laptopjával. Nem tudtunk sokáig beszélgetni, mert hangosan üvölteni kezdett a szobámban a Mennyország Tourist, ami csak akkor zendít rá, ha az öcsém hív. Vigyorogva pattantam fel, és sietve a telefonhoz rohantam. 

-Hát hello! Mi újság ti felétek? - vigyorogtam. 

-Semmi újdonság... Anya rohangál, dolgozik... Elvileg - sóhajtotta. 

-Baj van? - kérdeztem komolyan. 

-Nincs minden rendben, és bár ég a pofám rendesen... Tudod, hogy utálok kölcsönkérni. - Nem akartam félbeszakítani, hagy mondja el, ismertem, tudtam hogy akkor csak rosszul fogja érezni magát, ha nem indokolhatja meg. - De anya mostanában nagyon le van égve, a napokban költözést emlegetett... - Itt a tüdőmben ragadt a levegő. - És az osztállyal mennénk moziba, de nem rég lenulláztam a használható kártyám, mikor segítettem anyunak. Nem tudnál átutalni egy kicsit? - kérdezte zavartan. Nagyon nehezére esett. 

-Ugyan drágám, persze hogy küldök. Mennyit kérsz? - kérdeztem. Hülyeségnek tartottam hogy az aputól származó kártyájához nem nyúlhatott hozzá 18 éves koráig... Okos kölyök, és tud bánni a pénzzel. Miután megnevezte az összeget - 5000 forint, de szerintem 10-et küldök, hogy maradjon elég -, beszélgettünk még egy kicsit, ami alatt lazán tébláboltam a szobában. Mire visszaértem, Alex már nem volt sehol, Ricsi pedig dühösen meredt rám. 

-Ki a franccal beszéltél te?! - kérdezte idegesen. 

-Az öcsémmel - feleltem értetlenül. 

-Óh, bazd meg de sok baj van veletek! - csapott a homlokára, majd hangosan szentségelni kezdett, de mivel a magyar nyelv ebben profibb, most azt választotta.