34. rész - Interjú

Kellemes olvasást!

Puszi, NS

-Fogd be a szám, ha hülyeséget kezdek dumálni - dőltem a lift falának zsebre dugott kézzel. 

-Mivel? - kérdezte kacéran. 

-Amíg a nő ott van, addig lehetőleg a kezeddel - kuncogtam fel. - Utána lehet szó másról is - húztam pimasz mosolyra az ajkaim. - És mit mondunk miért késtünk? - vontam fel a szemöldököm. 

-Gyanítom az igazság nem megoldás. 

-Nem - ráztam a fejem. - Mindegy, ha nem kérdezi nem mondunk semmit. Ja, és nem is értem hogy jutott eszedbe elvállalni azt a tetves fotózást!

-Hé, ácsi! A te ötleted volt az interjú, a te ötleted volt hogy találkozzunk azzal a hárpiával, és az exkluzív interjúk mellé mindig társul fotózás. Tudod, mert valahogy illusztrálni kell a dolgokat, és nem lehet mindenki festő - kacsintott rám, aztán gyorsan megcsókolt, és kilépett az éppen kinyíló liftajtón. 

Utánasiettem, aztán összekulcsolva a kezünket a kávézó felé vettük az irányt. Nem izgultam, tudtam hogy olyat nem tud kérdezni ami zavarba hozna, inkább az angolom miatt izgultam kicsit, de reméltem hogy nem fogják helytelenül lehozni. 

-Gyere, ott van - ölelte át a derekam, és az egyik ablak melletti asztalhoz húzott. 

-Jó napot - biccentettem, miközben Alex a gyengéden beljebb tolt, és ő ült kívülre. - Bocs, hogy késtünk. 

-Jó napot - köszönt mosolyogva. Középhosszú fekete haja egy fényes csattal fogta össze oldalra, rikító kék szemeit fekete sminkkel emelte ki, fiatal, ovális arca volt. Vékony ajkain kedves mosoly játszott, miközben felállva kezet nyújtott. - Semmi gond. Emily Maslow. Kathrine engem küldött a riporthoz. 

-Gabriella Tailor - mosolyogtam. Rosszabbra számítottam. 

-Mi már találkoztunk - rázott kezet Alex-szel. 

-Üdv - mosolygott Alex kedvesen. 

-Hozhatok valamit? - jelent meg hirtelen a pincér. 

-Igen, én egy extra erős kávét kérek - tűrtem a fülem mögé a hajam. 

-Én egy sima feketét - bólintott Alex. 

-Máris hozom. 

-Kezdhetjük? - kérdezte Kathrine belekortyolva a teájába. 

-Persze - bólintottam. 

-Rendben. Nem bánjátok ha felveszem, ugye? 

-Nem, dehogy - ráztam a fejem. 

-Mióta vagytok együtt? - kérdezte elsőként. 

-Uhh, nagyon régen - szorítottam meg Alex kezét, halvány mosollyal a szám szélén. 

-Tizedikétől - röhögött fel Alex. 

-Hanyadika is van? Tizenhárom? - nevetett fel Em. 

-Mondom én hogy régen - kacsintottam rá. 

-Alex, mi fogott meg Gabiban? - tette fel a következő kérdést. 

-Nem is tudom, talán hogy makacs, mint egy öszvér. Talpraesett, nem hagyja magát, és mindenből kivágja magát egy pillanat alatt. Arról nem is beszélve hogy gyönyörű - kacsintott rám kajánul.

Emily édesen elmosolyodott, aztán hozzám fordult. 

-Gabi? 

-Mi fogott meg magamban? - kérdeztem vissza viccelődve. Elég érdekesen nézett rám, ezért gyorsan folytattam; - Vicceltem. Alex... Alexben talán a humora fogott meg legelőször, aztán az hogy komolyan is beszélhetek vele - feleltem. - Ja, és bukom az izmos pasikra - kuncogtam fel. - Gyengém a barna szem - tettem hozzá. 

Másfél kemény óráig nyúzott az idiótábbnál idiótább kérdésekkel, nagyjából az összes létező kérdést feltehette, a végére teljesen le lettem amortizálva. 

-Ez a nő lefárasztott - hajtottam a vállára a fejem a liftben állva. 

-A riportereknél alapkövetelmény hogy fárasztóak legyenek - nyomott puszit a hajamra. - Viszont, most hogy ezen túl vagyunk, elmehetnénk vacsorázni - ölelte át a derekam. 

-Ugye nem akarsz valami puccos, kiöltözős étterembe vinni, ugye? - kérdeztem. 

-Nem, én a sarki hot dog árusra gondoltam - vágta rá ironikusan. - Egyébként tényleg nem, csak egy egyszerű hétköznapi étteremre gondoltam, ahol istenien főznek, és nem dobnak ki ha nem fojtom meg magam a nyakkendővel. 

-Még mázli - léptem ki liftből, és meg sem álltam a lakosztályig. 

-Szevasz Miss Bulvársajtó! Hol hagytad Mr Lógóst? - üdvözölt Bronson. 

-Öö.. Gondolom a saját szobájába ment - legyintettem. - Majd jön. 

-Milyen volt az interjú? - kérdezte Nikki... Ricsi karjai körül. Információ-éhesen összeszűkült szemekkel, és visszafojtott mosollyal elmeséltem nagy vonalakban az elmúlt másfél óra eseményeit. - Ja, és most ti jöttök - kacsintottam rá. - Szóltam neki hogy nem sokára jön a váltás, szóval ott ül, szerencsétlen issza a kávéját, és várja hogy lemenjetek. 

-Császtok - lépett be Alex is. 

-Alex, ugye Gabi nem mondta a riporternek hogy megyünk le hozzá? - kérdezte Ricsi. 

-Ugye, hogy mondtam? - tártam szét a karom, célzatos pillantással. 

-Ö, igen mondta - bólintott Alex. 

-Lemegyek, elküldöm - pattant fel Nikki harciasan. Alig tette ki a lábát a szobából, Ricsi már rohant is utána. 

-Gonosz vagy - nézett rám Alex, miközben valami süti szerűt evett. 

-Miért éreztem én hogy nem mondtál neki semmit...? - tette fel a költői kérdést Bron. 

-Mert ismersz - vontam vállat. 

-Hánykor menjünk? - rázta meg a vállam Alex. 

-Hétkor - feleltem. - Addig leállítom Ricsit, átveszem a pólóm, és felveszek egy kényelmesebb cipőt. 

-Miért kell átvenni a pólód? - ráncolta a homlokát. 

-Mert Ricsi pohárral a kezében ment ki, és biztos vagyok benne, hogy amint visszajött rámborítja - feleltem nyugodtan. 

-Komplikáltak vagytok - sóhajtott Bron. 

-Csak ismerjük egymást, de úgy tűnik Ricsinek elvette az eszét... valaki - köszörültem meg a torkom kacarászva. - Egyébként mindig észre veszi, ha füllentek. 

-Én felhúzom az orrom... te mit csinálsz? - nézett rám várakozóan Alex. 

-Nem mondom meg, vissza akarok vágni a pókerért - vágtam rá. 

-Ugye nekem elmondod? - bazsalygott Bron. - Nem adom tovább. 

-Ahha, persze - forgattam a szemem. - Nem mondom el. És mielőtt kitalálod, nem nem bízom benned, de ismerem Alexet is, aki viszont tuti kiszedi belőled, ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy nem beszélsz álmodban. Azon kívül, ki ne találd, hogy kiszeded Ricsiből. Nem fog menni. Megbízható, és még gimiben megegyeztünk, hogy bosszú ide, bosszú oda, nem adjuk ki egymás gyenge pontjait. Ha ő kiadja, én is kiadom. Nincs mese - zártam le a hosszúra nyúlt monológom. 

-Mondom én hogy komplikáltak - legyintett Bron. 

-Te átkozott, agyafúrt, gonosz bestia, megállj, esküszöm lenyomok egy poharat a torkodon, de legalábbis megfürdetlek egy kis üdítőben - szitkozódott Ricsi, mikor a kivágódott az ajtó, és maga mögött a füstölgő, de engem mindenképp a barátom gondjaira bízó Nikki között trappolt. 

-Léptem - pattantam fel, és sietve rohantam a szobám ajtaja felé, azon belül is a fürdő felé, de még mielőtt bezárhattam volna az ajtót, rámöntött valami sárgás, szénsavas löttyöt. - Tűnj innen - morogtam mérgesen, de nem tudtam sokáig haragudni, és méregtől fuldokolva felröhögtem. 

-Egy ideig ne gyere a közelembe! - kiáltott vissza. 

Gyorsan átvettem a felsőm, egy kicsit csinosabb, és testhez simulósabbra, na meg alá egy csipkecsodát vettem, a cipőt pedig egy egyszerű csipkés balerinacipőre cseréltem, aminek gumiból volt pántja hogy a lábamon maradjon. Felkentem egy natúr sminket, de mire kimentem Alex füléhez megint hozzánőtt a mobilja. 

-Nem igaaz - nyafogtam. 

-Mi az? - kérdezte az idő közben betoppant Kris. 

-Mostanában állandóan telefonál - böktem Alex mellkasára, aki az ölébe húzva átkarolta a derekam. 

-A helyébe én is telefonálnék - morgott Ricsi. 

-Ha nem fogod be telefonálhatsz az ambulanciának - vágtam vissza. 

Alex.

-Hallo - vettem fel a telefont. 

-Szevasz Alex, a tárgyalás miatt hívlak - köszönt Matt. 

-Hallgatlak - sóhajtottam. - De ne legyen túl hosszú - figyelmeztettem. 

-Nem segítettél ezzel az egész felkapom-a-vizet-és-beismerem-hogy-már-túlléptem-az-exnejemen dologgal, de megoldjuk - kezdte, mikor én az ölembe húztam Ellt, aki igazán szexi pólót vett fel, és tudom, hogy nem véletlenül. Az az átkozott boszorka... - A tárgyalás október húsz, reggel kilencre legyél a Los Angelesi Bíróságon, ott találkozunk a lépcsőn. Tudod mit kér Kim, mondtam én neked hogy kellett volna szerződést kötni, de túl makacs vagy te barom... 

-Kösz haver, én is szeretlek - gúnyolódtam. 

-Áh, így már értem a válást, de nem tudom miért csajoztál újra be, te kis buzi - röhögött. 

-Rádvágom a telefont - fenyegettem vigyorogva. 

-Oké, csak a tisztánlátásért; felügyeleti jog, los angelesi ház, a közös tőke fele, az autó a tiéd, és kell a nyaraló is. Mármint neki, tudod hogy sose bírtam a csajt - hadarta. 

-Tudom. Ember, most mennem kell, huszadikán ott leszek - búcsúztam. 

-Csá - köszönt el. 

-Kivel beszéltél? - kérdezte Ell kedvesen. 

-Matthew Colferrel, az ügyvédem, és régi barátom - feleltem. - És még nem végeztem, akárhogy hisztizel - néztem rá komolyan. 

-Mi? De hisz az előbb köszöntél el tőle! - nézett rám szenvedve. 

-Más emberek is vannak még a világon - közöltem vele az újszerű tényt, aztán tárcsáztam Karent. 

-Indulnunk keeeeell - nyígott. - Mondd, a szád és a lábad egyszerre nem tud mozogni? Mert ha tud, akkor leszel szíves útközben beszélni, mielőtt a barátnőd éhen hal és új riportot kell csinálni a novemberi Celebrity Gossipbe - fenyegetett. - Újabb másfél óra kegyetlen szenvedés Emily Maslow-al... - kezdte a rosszabbnál rosszabb lehetőségekkel való kecsegtetést, úgyhogy inkább elköszöntem mindenkitől, és elindultunk. 

-Tudod... - vetettem át a karom a vállán, mikor ő átölelte a derekam. - Legkésőbb tizenkilencedikén Los Angelesbe kell utaznom, mert reggel kilencedikén a bíróságon kell lennem. Mármint huszadikán, reggel kilenckor. Eljössz velem? - kérdeztem. 

-Ha szeretnéd, akkor mindenképp - bújt hozzám. 

-Akkor mostmár hívhatom Karent - vettem elő a telefonom. 

-Esküszöm, utána kidobom azt a vackot az emeletről - morgolódott. 

-Előtte felhívok egy... 

-Senkit! - morrant rám.

-Szia Karen, lenne két óriási kérésem - köszöntem. 

-Hallgatlak, drágám - sóhajtotta. 

-Huszadikán lesz a tárgyalás Los Angelesben, felszabadítanál aznapra? - tettem fel az első kérdést. 

-Persze Alex, mindjárt szervezek kicsit - engedte ki a gőzt. - Másegyéb?

-Ell... Gabinak is szereznél jegyeket? - kérdeztem. 

-Hát hogyne, gerlicéim - kacarászott.