33. Csali

Sziasztok!

Shyla most tanul, és ma nem tud géphez kerülni, de az én agyamban most túl sok angol halandzsa keringőzik a tanuláshoz, szóval kisegítem, és most én teszem fel a részt, amit ő írt, szóval az érdem az övé:) És ha megtennétek, hogy pár szóval véleményezitek az fejezetet, akkor gyorsabban tanulnánk, hogy gyorsabban írhassunk fejezetet;) És köszönjük az előzőhöz jött komikat:)

Azt hittem a mai napot, a megtestesült tökéletességet nem lehet elrontani. Hát nagyot tévedtem... Alig hogy kikászálódtunk az ágyból - és így végetértek a felejthetetlen kora reggeli szerelmes pillanatok -, Alex telefonja megállíthatatlanul csörögni kezdett. Elnéző mosollyal intettem a fejemmel a fürdő felé - jelezve, hogy nem szándékozom zavarni őt a halaszthatatlannak tűnő dolgaiban - és frissítő zuhanyt vettem. Alig értem ki a fürdőből, Alex már váltott is engem. Az asztalon közben megpillantottam a telefonomat, aminek a képernyője időnként fel-felvillant. Nyugodtan felöltöztem, aztán visszabattyogtam a nappaliba, hogy végre megnézzem kinek vagyok annyira nélkülözhetetlen, hogy hajnali fél kilenckor zaklatni merészel.

A telefonomban azonban egy sokkal korábbi időpont szerepelt és Karen neve. Ez már alapjában véve sem sejtet túl sok jót. Akaratlanul is visszagondoltam a tegnap reggelre, mikor megtudtam, hogy Alex nyíltan világgá kürtölte, hogy mi bizony egy párt alkotunk és kezdtem megrémülni. A legrosszabbat azonban már a kezdet kezdetén elvetettem. Ha Karen engem hív, akkor nagy valószínűséggel Alexnek még megvan az állása - merem remélni, hogy a kis malőr nem is tesz keresztbe nekünk ezen a téren.

Mély levegőt vettem, és már tárcsáztam is.

- Gabriella! Végre, hogy jelentkezel... - lelkendezett, de hangjában feszültség bujkált.

- Ki vele Karen... Mennyire súlyos a helyzet? - kérdeztem rá a leglényegesebb dologra, ami jelen pillanatban foglalkoztatott.

- A vezetőség beszélni akar Alexszel.. Egyenlőre nincs gáz, sem botrány. Mindenki annyit tud, amennyi tegnap reggel elhangzott, tekintve, hogy okos kislány módjára tartottad a szádat. Mindezek mellett ma mindenki számára ki fog derülni, hogy valójában mi is a helyzet. Mindenképpen mi billenünk a mérleg rossz oldalára, vagy így, vagy úgy. Ha ma kézen fogva szerelmespárként jelentek meg, azért perelhetnek, mert eddig tagadtátok. Ha viszont a tegnapi információt cáfoljátok, ugyanott vagyunk. Ugyan mindkét helyzet előnytelen nekünk, de a két rosszból célszerű mindig a kisebbiket választanunk - vázolta jelen helyzetünket, én pedig csendben hallgattam.

- Itt melyik a kisebbik? - firtattam tanácstalanul és abszolút nem éreztem magam a helyzet magaslatán. Nem értek én ezekhez... Csinálhatunk ezután bármit, mindenképpen őrjöngő, éhes sáskarajként csapnak majd le az újonnan kiszivárgó információkra.

- Mindegyik verziónak vannak hátulütői, ezt jobb ha tudod, és itt nem feltétlenül a perre gondolok. Alex válását még nem mondták ki hivatalosan, tehát ez sem kelti jó hírét a közvéleményben. Ahogy most áll a dolog, könnyen szétbombázhatnak titeket. Persze ezt, amennyire a helyzet engedi megpróbálom majd kiküszöbölni. Konkrétumot nem tudok mondani, amíg Alexszel nem beszéltek.

- Ugye nem rúgják ki? - kérdezősködtem tovább.

- Nem, biztosan nem... - nyugtatott meg Karen. - Azonban ez nem az én hatásköröm, a nagyok dolgába nem szólhatok én sem, ugye megérted?!

- Természetesen... - vágtam rá azonnal. - És Karen... Köszönöm, hogy ennyire a szíveden viseled az ügyet!

- Ennél többet sajnos nem tehetek, de ha gondolod egyeztetek időpontot Mr. Friedmannal , biztosan akad néhány perce egy telefonos bájcsevelyre. Hátha befolyást gyakorolnak a fejleményekre az érveid.

- Azt megköszönném. A telefonom nálam lesz, kérlek, szólj ha megtudsz valamit.

- Azonnal - búcsúzott és letettük a telefont.

Agyam vészesen kattogott, nem tudtam mit kellene tennem. Azt sem fogtam fel igazából, hogy Friedmannal fogok beszélni, nem hogy az érveimről esett megjegyzést. Ugyan milyen érveket tudnék én felsorakoztatni?? Egy: Szeretem Alexet. Oké, ez stimm. Nagyon megható, valószínűleg ez inkább a rajongókra lenne hatással, mint a vezérigazgatóra. Lássuk csak, kettő. Kettő... Alex is mondta: hírverés! Igen, ám nem a legjobb formában. A legfőbb gond, hogy nem a filmről cikkeznek, hanem a felborult szerelmi életünkről. Ez inkább hátrány. És mit lehet a hátránnyal tenni?! Naná!! Az előnyünkre kell fordítani! - bravó Gabi, ügyes vagy.

Újra a kezembe vettem a telefonomat, de ezúttal leültem a kanapéra. Valószínűleg hosszadalmas beszélgetésnek nézek elébe.

- Hali Karen! - csiviteltem boldogan a telefonba. - Megvan már az időpont?

- Niiiincs... - válaszolta és várakozásteljes csende burkolózott.

- Csodás! Hagyd is.. Egyenlőre! Szerezd meg nekem a Celebrity Gossip főszerkesztőjének a számát. Ugye ők jelentették meg Alex nyilatkozatát??

- Mihez kezdesz egy telefonszámmal?

- Olyan ajánlatot teszek nekik, amit nem utasíthatnak vissza... - mondtam sokat sejtetően.

Néhány perc múlva - miközben Alex is mellém telepedett a kanapéra és a felhúzott lábaimat az ülébe húzta - megérkezett a telefonszám egy sms-ben. Nem foglalkoztam Alex kérdésével, amit már legalább harmadszor tett fel, hogy mi a francot telefonálgatok én ennyit, csak rányomtam a hívásra és vártam.

Alex azonban csak nem fogta be a száját, folyamatosan duruzsolt, persze úgy, hogy csak én halljam, és egészen addig, amíg a másik fél fel nem vette a telefont, nem is zavart, akkor viszont egész tenyeremmel befogtam a száját és a levegőben egy csókot küldtem felé. Most, hogy megvolt a szükséges óvintézkedés, végre a kezembe vehetem a saját sajtómat.

- Itt Kathrine Larter! - hangzott a dallamos női hang a vonal túloldaláról.

- Üdvözlöm, én Gabriella Tailor vagyok... - mutatkoztam be és vártam a hatást, ami természetesen elmaradt. Ne idegesíts, hogy olyan perfektül töröm az angolt, hogy nem veszed észre az akcentusomat, baszki?? - fortyogok magamban, de még mindig mosolygós hangon folytatom. - ... Alex Meraz barátnője!

Ha erre nem kapja fel a fejét, akkor kibaszottul suta egy nőszemély... Szavaim azonban - ha nem is a kellő embernél, de - célba találtak és Alex képén hatalmas vigyor terül szét, annak hallatán, hogy már én sem tagadom le: mi egy pár vagyunk.

- Áh... Gabriella! Ne haragudjon kérem.. Miben segíthetek?

- Alex tegnapi nyilatkozatáról lenne szó... Jól tudom, hogy csak Önök jelentették meg ilyen formában a sajtóanyagot, amire aztán a többi újság is rákapott?

- Mire akar ezzel célozni?

- Exkluzív interjút ajánlok Önöknek - dobtam be a csalit.

- Csakugyan? - mi a francért nem vagy képes belemenni??

- Tekintve, hogy elsőként cikkeztek a kapcsolatunkról, gondoltam érdekelné Önöket a lehetőség... - játszottam rá egy kicsit.

- Ugyan, Csillagom.. Előbb-utóbb úgyis interjúra kerül a sor... - próbált fölém kerekedni.

- Akkor viszont már nem lesz breaking news!! - vetettem be utolsó és legfontosabb érvemet. Egy újságíró életében fontos a felkészültség, Ő azonban jelenleg nem túl informált a témában, legalábbis nem veszi észre, hogy pont azt fogja tenni, amit én is szeretnék. A bibi akkor lenne, ha nem harapna a csalira. Valahogy nem túl szimpatikus a lehetőség, miszerint személyesen a nagyfőnökkel kell lezsíroznom a dolgokat.

- Legyen! A fotózást mikor ejthetjük meg? - kérdez mellékesen.

- Fotózásról nem volt szó...

- Ugyan kérem... Ha már az "Ősz párjával" készül exkluzív interjú, dukál mellé egy fotósorozat is, nemde?? - erőlteti rám az akaratát. Ó, basszus.. Ez nagyon kompromisszum-szagú.. Egyáltalán nem tetszik az ötlet... Alex is felfigyel a hirtelen hangulatváltozásomra és próbál jobban a beszélgetésre koncentrálni, na nem mintha hallana belőle akármit is... Aztán hirtelen eltűnik a kezemből a telefonom és már csak azt veszem észre, hogy Alex az időpontokat egyezteti. Időről időre hosszan hallgat, aztán hümmög egyet, néhány szavas válaszban egyezkedik is, de nem sok minden jön le a beszélgetés további részéből azon kívül, hogy bizony lesz fotózás. A hátam közepére se kívánom. De így legalább patthelyzet van.

A ma délutáni interjú időpontját is megbeszélték, a helyszín természetesen adott: a szálloda kávézója.

- Nem akarok fotózást! - duzzogtam még ebéd közben is. Karen kimentette Alexet mára - tekintve, hogy csak edzenie kellett volna, mivel ma Edward&Bella részt forgatnak.

- Nem fogsz belehalni pár kattintásba, Baby.. Különben is a te fejedből pattant ki ez a hiperszuper ötlet, az interjúról. Most viseled a következményeit - vigyorogva próbált megölelni, de hárítottam.

- Alex, ez kibaszottul nem vicces.... - löktem arrébb. Utálom, ha valaki rajtam röhög, most pedig nagyon úgy tűnik, hogy épp ez történik. - Nem akarok még ennél is nagyobb felhajtást.

- Azzal már akkor elkéstél, Baby, mikor leszálltál a gépről - ölelt át ezúttal hátulról, hogy ne tudjak kitérni előle. Karjait mellem előtt kulcsolta össze és önfeledten magához húzott, miközben ajkaival nyakamat súrolta. - Egyébként nem tudom mi bajod lehet pár fotótól.. Szakemberek vesznek körbe, stylist öltöztet, sminkest kapsz és fodrászt is. - próbált a színtisztán női részemre hatni: ruhák, csillogás, figyelem... - És hahóóó! Ott leszek veled, Baby! Mi ez, ha nem a csajok álma? - fordított maga felé és szenvedélyes csókra csábított.

- Kicsit nagy az egód, Baby - nyomtam meg az utolsó szót. - De sebaj, majd segítek lefaragni belőle - súgtam kéjesen. Vágytól fűtött csókja azonnal beindította a fantáziámat, kezeim már a pólója alatt kalandoztak, ahogy az övéi is önálló életet éltek. Ingerlően végignyaltam elnyíló ajkain, ezzel elterelve a figyelmét arról, hogy ujjaim vészesen közel kerültek övcsatjához, ezzel együtt véges tűrőképességének határához.

- Nyugodtan csináld csak, Ell.. Nem is kell az az interjú... - vigyorog a képembe, miközben fenekemre markol, én pedig akaratlanul is felnyögtem. Édesem, gonosz játékot űzöl velem... Meglátjuk, neked mennyire tetszik, ha fordított a felállás.

Karjaimat nyaka köré kulcsolva ágaskodtam fel, hogy elérjem az ajkait, aztán a legváratlanabb pillanatban minden lendület nélkül csípőjére ugrottam. Egy másodpercre megingott ugyan, de combomra és fenekemre tapasztott tenyereivel azonnal megtartott. Ajkaink csak annyi időre váltak szét, amíg egy pillanatra sötét szemeibe néztem. Tüzes tekintete azonnal folytatásra késztetett. Ujjaim sűrű hajába túrtak, ahogy közelebb vontam magamhoz és olyan csókot adtam neki, mint eddig talán még soha. Nyelveink vad, erotikus játékát csípőm mozgatásával tetőztem, így végre belőle is kicsikartam egy férfias nyögést, a nadrágján alaposan meglátszó vágya mellett.

Ördögi mosollyal az arcomon ugrottam le ugyanolyan gyorsan az öléről, mint az imént fel, és keze után nyúlva az ajtót vettem célba. Ideje volt már, hogy elinduljunk lefelé, már jócskán negyed hármat mutatott a vekker. Nekünk pedig kettőre volt megbeszélve a találkánk a riporterrel.

- Azt lesheted, mikor megyek én ki innen, így! - préselt az ajtónak és lehajolt, hogy szemeink egy vonalba kerüljenek. - Baby, gonosz vagy... - súrolta ajkaval az enyémeket, de nem csókolt meg.

- Erről vitatkozhatnánk - mosolyogtam rá csábosan és karjaimat átbújtatva az oldalamon időző kezei alatt, izmos hátára simítottam.

- Menjünk, mielőtt meggondolom magam - kulcsolta össze ujjainkat, és hivatalosan is egy párként léptünk a folyosóra.