29. Békülés

Sziasztok! 

Meghoztam a következő részt! Szerintem elég viccesre sikeredett, remélem sikerül vele néhány vidám percet okoznom. A véleményeket továbbra is várjuk!

xoxo: Shyla

A jó barátok olyanok mint a csillagok; nem látod őket mindig, de tudod hogy ott vannak

A kezdeti nehézségek után Justinnal egész szépen megértettük egymást. Hamar rájött arra, hogy amit én nem akarok, azt nem is fogom felvenni, így a félkész habcsodákat meg se próbálta rám erőltetni - a rózsaszínt meg végképp elkerülte. Mivel érkezésemkor a bőröm és az alkatom kimerítő elemzésével kezdte sikeresen megtudtam azt is, a bőrömhöz a világos pasztellszínek és az extravagáns minták is kiválóan illenek, a tartásom nem a legjobb, de azon lehet javítani, sőt kell is.
Egyből két magassarkút hozott nekem, és addig nem tágított, amíg az egyiket - a kevésbé rondát - rá nem erőltette a lábamra.
- Angyalom, most szépen ebben fogsz mászkálni! - rázta meg a csuklóját, aztán tovább folytatta a testtartásom javítását. Bassza meg, minek kell ez? Senki nem fogja nézni... - Nem, nem úgy mész benne!! Rosszul csinálod, Gabiiii! - állított le. - Kecsesen, suhansz! Nézd csak! - imitálta előttem az ideális női járást a magassarkúban, amitől majdnem röhögőgörcsöt kaptam. Ashley-éket miért nem szívatja??
- Oké... Majd igyekszem, Justin, ne aggódj! Senki nem a járásomra lesz kíváncsi - húztam el a számat. Amióta a Twilight-sztárokkal lógok, inkább a melltartó méretemet és a tangám mintáját akarják kideríteni.
- Jól van, drágám! - legyintett, de nem hagyta abba a macerálásomat. - Akkor lássuk csak! Nem fogunk egy ilyen vagány csajsziból Barbie-t csinálni - beszélt többesszámban. - Nézzük csak... Ősz.. Nem leszel évszakfüggő.. Legyen mondjuk... Nem, nem... A viola sem divat már.. Legalábbis nálunk! - mosolygott rám, miközben nekem dumált, én meg próbáltam felfogni, hogy miket zagyvál össze, de rohadtul nem értettem. - Legyen mondjuk, egy dögös vörös!
- Azért annyira hivalkodó nem akarok lenni - vágtam közbe.
- Angyalom... Mindenképpen fel fognak figyelni rád! Vagy így, vagy úgy - hangsúlyozta nem kis egoizmussal a hangjában.
- Mi lenne, ha megmaradnánk az egyszerű, de nagyszerű feketénél? - próbálkoztam.
- Ugyan már.. Temetésre mész? - hangja vagy két oktávval magasabbra csúszott és olyan arckifejezést öltött, amitől a rémület elkapott. Mintha az életének a munkáját dönteném romba.
- Oké. Nem szóltam... - sóhajtottam nagyot. Naná, ezért van olyan jóban Ashley-vel. Mindenkire ráerőszakolja az akaratát. Nyerő páros.
- Akkor piros kilőve... Mondd csak, láttad te a WMA átadón Mariah ruháját? Egyszerűen pocsék volt... Nem öltöztetlek feketébe.. - puffogott tovább.
- Jól van, felfogtam! De ha így folytatod lelépek, mielőtt bármibe öltöztethetnél! - fenyegettem meg.
- Megvan már! - nézett a szoba túloldalán a falra. Tekintetemmel követtem az övét, aztán megláttam az egymás hegyén-hátán fekvő anyagokat. - Általában nem nagyon akad lehetőségem teljes mértékben elengedni a fantáziámat.. Kivételek ez alól persze a divatbemutatók... - indult az asztal felé, ahol a papírhalmot kezdte túrni, majd egy füzettel a kezében tért vissza, lapozott egyet és felskiccelt egy női alakot. - Nem is szoktam nagyon ráfeküdni a témára, de most olyan ötletet adtál... Aranyom, lesz a ruhádban fekete - kacsintott rám.
Néhány percig a rajza és köztem kapdosta a tekintetét, aztán elégedetten elmosolyodott.
- Tracy, drágám! Interezz össze gyorsan egy fehér alapot, úgy 65-ös derékra - szólt hátra. Eddig észre sem vettem, hogy van itt még valaki, most viszont egy 30-as éveiben járó nő lépett ki a másik szobából, és az anyagok kupaca felé vette az irányt.
- Melyikből? - mutatott fel kétféle variációt. Csak az én avatatlan szemeimnek tűnik úgy, vagy tényleg egyforma a kettő?! - fixíroztam erőteljesen, aztán rájöttem, hogy az előbbi  megállapítás a helyes, mivel Justin könnyen kiválasztotta a neki szimpatikusat, aztán Nikkiék felé fordult.
Az eszem megáll! Ash és Nikki kész terveket vettek elő, amire Justin azonnal rá is bólintott. Kristennek meg kész ruhát hozatott elő. Csak én leszek ma szivatva?!
- Ash, a tied jobb lenne eper színből.. Mondjuk ezzel a lépővel, figyu! - hozott elő egy újabb magassarkút. Ashley szemei felcsillantak, igen, újra egymásra találtak. Ő meg a cipőmániája.
- Asszem én ezt leveszem.. - motyogtam halkan és már bújtam volna ki a magassarkúból, amitől már a bokám is megfájdult.
- Ha megpróbálod, esküszöm, Barbie nem volt elég rózsaszín ahhoz, amit én fogok veled művelni... - pillantott hátra vigyorogva Justin, én meg egy gyilkos pillantással visszaerőltettem a lábamat a szintél gyilkos cipőbe. Illünk egymáshoz... - Szóval, Nikki drágám... - fordult hozzá. - Ez kékben nem nézne ki jól... Akárhogy is nézem, ide az a zöld kell! - mutatott egyre a kupacból, aztán odament és kicincálta a többi anyagtöredék alól.
Miközben a díszítést vitatták meg, Tracy is visszatért hozzánk, kezében egy cseppet sem kecsegtető, összeintermicsodált fehér vacakkal, amit előbb mondtam volna felmosó rongynak, mint ruhabélésnek.
- Nagyszerű! - vette ki a kezéből Justin. - Kicsit bő lesz... - fintorgott, amikor derekamhoz próbálta, én meg majdnem hanyatt estem. - Semmi gond, oda bemész - mutatott egy kis elfüggönyözött sarokra. - ledobod a rucidat, én meg megtűzdelem, aztán a többi a mi dolgunk.
Kicsit lökött rajtam, amitől újra elveszítettem az egyensúly érzékemet, de hamar vissza is nyertem. Yeaaah, baby, haladok.... Nem is vagyok olyan béna... A nadrágomat és a pólómat hamar levettem, egy szál magassarkúban és fehérneműben álltam és vártam, hogy "megtűzze" az anyagot. Justin azonban csak nem akart jönni, úgyhogy egy kicsit szétnéztem itt. A függöny mögül pont ráláttam az asztal sarkára, ahonnan majdnem lebukdácsoltak a papírok és anyagdarabok. Az asztal alatti tárolóban anyagok feküdtek, egész tekercsekben, volt ami csillogott, akár a szatén, voltak kevésbé színesek és apró mintás darabok is. Furcsa összhatást keltettek. Kis forgolódás után magam mögött megpillantottam a tükörképemet, egy egész alakos tükörben. Justin is utánam jött végre és eligazgatta rajtam az anyagot, néhányszor megráncolta, kicsit puffogott a "ferde inter" miatt, akármi is legyen az. De végül óvatosan sikerült lehámozni magamról a negyed részében sem kész ruhámat, na meg a vérszomjas gyilkost, ami mindvégig a lábamon volt, és visszaöltöztem a saját cuccaimba.
Ashley és Nikki kint csacsogtak, most vettem észre, hogy Ash valamit rajzolgat közben. Na ne.. Még a végén tervezői babérokra tör és akkor még kevesebb esélyem lesz elmenekülni előle. Kris ruhája az egyik sztenderre volt akasztva, hogy bevárja a mieinket, és együtt szállíthassák ki nekünk a szállodába.
Hamar búcsút vettünk Justintól, aki majdnem hogy csak kidobott minket, azzal az indokkal, hogy három ilyen ruhakölteményt nem tud elkészíteni, ha zavarják őt. Persze ennek a fele sem volt igaz, tekintve, hogy ő itt csak utasítgatja Tracy-t, aki a munka javát elvégzi.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyenre vetemedek, főleg nem arra, hogy Ashley-t kérem meg rá, de nincs mit tenni, kell egy kis segítség: - Ash, nem megyük el vásárolni? - nyögtem ki nagy nehezen, de a végére meg is bántam. Azonnal felpörgött a gondolatra, az meg még jobban feldobta, hogy én hoztam fel a témát. - Szeretnék pár dögös cuccot, tudod.. A házisárkány bekeményít.. - kacsintottam rá.
Órákhosszat jártuk a boltokat, Krisnek már nem sok kedve volt velünk battyogni, de lojalitásból nem nyafogott. Szívem szerint minden második szexi fehérneműt megvettem volna, de beláttam, hogy hosszútávon sem magamra, sem a bankkártyámra nézve nem lenne kifizetődő a dolog, persze Alex képét megnéztem volna egy-egy ilyen "semmi" láttán.
Végül mindössze hármat vettem meg, megkímélve ezzel Alexszet is. Bár ha jobban belegondolok, így is piszkosul fogom őt kínozni..
A visszaút hamar eltelt, annak ellenére is, hogy mindenhol a sebességhatáron belül közlekedtünk. Ashley-ből még mindig semmit nem tudtunk kihúzni az új hódolójával kapcsolatban.
Mire visszaértünk a szállodához egészen besötétedett, hála a kora októberi időjárásnak. A szél is erőteljesen rákezdett és nem mondhatnám, hogy nagyon melegem volt a dzsekimben. Sőt, majdnem hogy fáztam benne. De az alatt a pár perc alatt, amíg felértem a meleg szobába, nem okozott komolyabb gondot a hideg.
- Megjöttem.. - bújtam ki a kabátomból és hanyagul a fotelba dobtam. Semmi válasz.. - Hahóó! - emeltem fel a hangom.
- Kössz, ha eddig nem voltam halláskárosult, most biztos az lettem - hallottam meg Ricsi gúnyos hangját mögülem.
- Szóval még mindig nem vagy hajlandó megütni velem szemben a normális hangnemet?! - fordultam felé. - Oké, én várok... - fontam keresztbe a karjaimat a mellem előtt.
- Ugyan mire? - cukkolt, ahogy nemtörődöm módon elment mellettem.
- Arra, hogy normálisan tudjak veled beszélni - ordítottam rá, ami eléggé meglephette, mert azonnal megtorpant és visszafordult.
- Velem nem lehet beszélni?? - mutatott magára és egyre közelebb jött. - Már az éjszakát is Alexnél töltöd.. Hogy a francba akarsz velem beszélni, ha nincs rám időd? - vágta a fejemhez.
- Eddig is megoldottam.. Mindig szakítottam rád időt, te balfék!
- Most mégsem tudod, hogy miért lenne rád a legnagyobb szükségem... - ment be a szobájába és becsapta az ajtót. Megkövülten álltam a kanapé mellett, fejemben pedig az utolsó mondata visszhangzott. Szívemre mázsás súly nehezedett, hiszen igaza van, nem tudom mi baja lehet, nem tudom miért viselkedik így. Elhanyagoltam... Ilyen még nem fordult elő.
Hipersebességgel ugrottam a telefonért és hívtam a szobapincért. Egy hatalmas - hangsúlyoztam ki a méretet - francia krémest és egy forró csokit kértem sürgős felhozatalra. A sürgős szó úgy tűnik megtette a hatását, mivel pár percen belül a szobapincér vigyorogva adta át a desszertet és meg a kezébe nyomtam egy ötöst és már rá is csuktam az ajtót. Óvatosan egyensúlyoztam végig a nappalin a tányérral és a bögrével, aztán a könyökömmel próbáltam kinyitni Ricsi szobaajtaját. Annyira megörültem, mikor nem hallottam a zár kattanását, hogy gyorsan be is léptem az ajtón, aminek következtében tetemes forrócsoki löttyent a pólómra. Ricsi meglepetten figyelte ténykedésemet, és hatalmas vigyor terült szét a képén, szerencsétlenkedésem láttán.
- Nem röhög, együtt érez! - sziszegtem, miközben az éjjeli szekrényére pakoltam a sütit meg a sűrű italt. A hangulat adott volt. Én az egyik - eddig - tiszta pólójával takarítottam le magamról a cuccot, ő meg  tovább röhögött.
- Megérdemelted...
- Tudom... Sajnálom. - engedtem le a kezemet, nem tudtam mit csinálni a hatalmas folttal a pólómon, így pacásan ültem le mellé az ágyra.
- Amerika elvette az eszedet... - nézett rám újra szomorúan.
- Nem Amerika volt az! - mosolyogtam rá és ölelésre nyitottam karjaimat. Kicsit hezitált, látszólag élvezte a helyzetet, hogy újra az idegeimen táncolhat, én meg csak felhúzom magam. Mint általában. Aztán megadóan húzott magához, de fél szemmel a sütit figyelte.
- Na oké, elengedhetsz.. Éhes lettem - tolt el magától, én meg nagy sóhajjal csúsztam hátrébb. - Ne csináld már ezt.. - húzott vissza és puszit nyomott az arcomra. - Tudod, hogy szeretlek.