Soo evriibádi iz hííír? :D O.K.
Mint mindenki tudja megkezdődött szépen az iskola. Kezdhetném azzal a sablonos szöveggel, hogy ez mennyire totál rossz vagy épp az ellenkezője, de nem teszem, mindenki szépen az okos fejecskéjével el tudja dönteni, hogy neki melyik alternatíva a szimpibb. Na nekem a kettő keveréke.
Lényeg a lényeg, hogy fogggaaaalmaaaaam sincs mikor jön a következő friss (Lejjebb lehet olvasni az indokokat, már akit érdekel. Nem akarok untatni senkit.), mivel én vagyok a soros és nem akarom NS. nyakába sózni ezt is. Ő ugyanis naponta fél órát lehet majd gépnél, ami nem csak a fejezetírásra, de úgy cakli-pakli mindenre borzalmasan kevés.
Tehát....
Először is. Eddig nem írtam meg a következő fejezetet, mert készültem a vizsgámra. Ami jelentem... *dobpergés* 5-ös, azaz ötös lett. :D Ezzel azonban még koránt sincs vége. Októberben megyek érettségizni és ez abszolút nem könnyít a helyzetemen.
Két emelt szintű felkészítőt vállalok el, mivel idén végzős vagyok. (igen, ilyen vén szamár)
És pontosan ezért nekem idén még szalagavatóm is lesz. Két táncban fogok közreműködni. Az egyik a nyitótánc, ami az évfolyamkeringő, a másik pedig az osztálytánc, ami még eldöntve sincs, hogy mi lesz.
Innentől kezdve nem hogy az írásra alig marad időm, még az elsős kisöcsémet is úgy kell majd benyomorítanom a sok tennivalóm közé.
És hogy legyen már valami pozitívuma is a dolognak: ezek ellenére nem hagyok fel az írással, titeket sem hagylak itt, NS-t sem hagyom cserben, csupán még lassabban fognak jönni a frissek.
A megértéseteket köszönöm. Imádlak titeket! :) <3
xoxo: Shyla
P.S.: Addig is ajánlott olvasmány NS. - London, baby. :D Mindenkinek ajánlom. Azoknak is, akik esetleg nem szeretik a 1D-t. Én sem szerettem, viszont NS megszerettette velem, amiért agyon tudnám csapni. Nem ám csajszi, tudod, hogy szeretlek! :)
hétfő
csütörtök
Díj :)
Köszönjük szépen a díjat Tündinek! :)
Szóval akkor jöjjön az a 11 dolog. Mivel mi ketten vagyunk, értelemszerűen ezt külön-külön oldjuk meg, viszont a kérdések nem lesznek duplázva, senkit nem akarunk megrémíteni. :)
Shyla:
1. Kislányként elterveztem, hogy én bizony híres énekesnő leszek, (ez akkoriban volt, mikor Britney, Pink és Beyonce gladiátoros Pepsi-reklámban szerepelt. rémlik valami?! :D) aztán időközben rájöttem, hogy hangom nincs hozzá, de mindig is egy szép álom marad.
2. Az újságíró-tábor óta egyre többször játszok el a gondolattal, hogy mi lenne, ha azt a pályát választanám.
3. Szerepjáték függőségben szenvedek. Sajnos gyógyíthatatlan, ez van. :D
4. Az előrehozott érettségim miatt egy időre el fogok tűnni az éterből, úgyhogy előre is bocsi, persze NS. remélhetőleg addig kárpótol majd titeket.
5. Mostanában egyre több Carbonfools-t hallgatok, Fehér Balázs hangjába egyszerűen beleszerettem. :D
6. Nem csak szerepjáték függőségem van, de imádom a Hollywood Hírügynökség kritikáit, és KisViku tékasztorijait is. Ez az a dolog, amit magam sem értek, de tetszik!
7. Egy kis háttérinfó a történethez: Gabi és az Én szülinapon egy napra került. :P (megjegyzem én alapból is apu szülinapján születtem, ez csak úgy jött a sztorihoz) :D
8. Megszállottan Teenwolf-őrült vagyok, imádom azt a sorozatot képes vagyok angol nyelven megnézni a részeket még felirat nélkül is. (németet tanultam világ életemben.)
9. Imádom a középkori, Arthur-királyos filmeket. Ez is anyu hibája... Tőle örököltem. :D
10. Olimpia-szurkoló vagyok. Tehát reggeltől estig megy a TV-nk és hol anyu nekem, hol én neki, de közvetítjük egymásnak az eseményeket. Velünk aztán élmény nézni az úszást. :D Ugyan nem vagyunk jobb közvetítők, mint Knézy Jenő, de hangosabbak biztosan. :D
11. És így utoljára, hogy titeket se untassalak tovább és ennek az idegölő sorozatnak is véget vessek: egy igaz, de némiképp érdemtelen információ rólam: a minap sikeresen megtanítottam a 7 éves öcsémet úszni. :D
A válaszaim pedig a feltett kérdésekre:
Melyik könyves karakterrel kerülnél egy lakatlan szigetre?
Valószínűleg most mindenki meg fog lepődni, de Emmett Cullen-nel. :D
Mi a véleményed a könyvből készült filmekről?
Szerintem nem lehet úgy átírni egy könyvet forgatókönyvvé, hogy valami ne maradjon ki belőle, akarattal vagy akaratlanul. Mindenképpen ki kell hagyni infókat belőle, hogy ne legyen túl vontatott a sztori, így én inkább könyv párti vagyok. Az egyetlen olyan film, amit szintén könyv alapján készítettek és, amiben nem csalódtam az a Sorstalanság volt.
Van-e olyan könyv, aminek teljesen az imádója lettél? Ha igen, miért?Nincs kifejezetten kedvenc könyvem. Én az a fajta olvasó vagyok, aki 50. olvasásra is ugyanolyan izgatottan várja a már ismert sztori végét. Engem általában a nagy lovestory-k fognak meg, mivel ilyen kis romantikus lélek vagyok. :))
Régi vagy új könyvek? Miért?
Erre nehéz válaszolni, voltaképpen nem is tudok, hiszen ez nálam teljesen mindegy.
Szoktál moziba járni? És milyen gyakran?
Bevallom nem sűrűn járok moziba, mert nehéz eljutnom oda. Buszozás, sok séta stb. Elég lusta vagyok, úgyhogy ez kimarad az életemből. Viszont neten megnézem az összes filmújdonságot, úgyhogy nem maradok le semmiről.
Milyen típusú könyveket, filmeket szeretsz?
Szeretem ha egy könyv vagy nagyon romantikus, vagy nagyon tragikus. Mindenképpen a szélsőséges érzelmek tudnak lekötni.
Mi az, ami megfog egy karakterben?
Mindenképpen a természete, a többi emberhez való viszonya. Általában ilyenkor beleképzelem magam az adott szituációba és a magam fejével gondolkozva próbálok döntésre jutni a dolgok felett, így döntöm el, hogy valaki szimpi vagy unszimpi.
Szerinted fontos-e az, hogy a könyveknek, vagy filmeknek van-e valami mondanivalója?
Igen, szerintem fontos, de nem elengedhetetlen. Van olyan film, ahol megtehetik azt, hogy nem a mondanivalót állítják középpontba és mégis kasszasiker lesz belőle, mert egyszerűen jó az amit csináltak. A könyveknél ez máshogy van, attól függ milyen könyvekről beszélünk. Nyilván itt az írok törekednek arra, hogy legyen mondanivalója.
Írsz-e saját történeted? Ha igen, neked mi ad ihletet?
Igen, írok saját történetet. Sokan mondják, hogy nagyon kreatív vagyok, szinte szárnyal a fantáziám, azonban ez nem így van. Igenis sokra tartom a visszajelzéseket és anyukám véleményét. Ez is furcsa lehet, de anyuval én mindent megbeszélek, még a blogos dolgokat is, és sokszor kikérem a tanácsát is. Nekem a sok beszélgetés és a tudat, hogy van akit érdekel az, amit csinálok és nem hiába töröm magam. Ez ad ihletet.
Mit csinálnál, ha a kedvenc karaktereddel találkozhatnál a valóságban?
Hát, valószínűleg először vagy fél óráig visítanék, utána meg megpróbálkoznék beszélgetni vele. Közben idétlenül vigyorognék és nem hinnék a szememnek, hogy mekkora mázlista vagyok. De mindenképpen kifaggatnám alaposan, úgyhogy mással már nem szívesen futna össze utánam az a karakter. :D
Ha alkalmad nyílna rá, melyik film háttérmunkájába kukkantanál be? Miért?
Hűhaa... Szerintem az Avatar háttérmunkái lennének azok. A film maga engem nagyon elvarázsolt. Az egy egész más világ, még akkor is, ha csak animációk. Engem nagyon megfogott az egész környezet. Kíváncsi vagyok hogy csináltak ilyen klassz filmet.
Naomi:
- Írói példaképem Leiner Laura.
- Röhögni lehet, sőt! Kiskoromban annyi állattal aludtam, hogy sokszor nem fértem el tőlük, ezért kitaláltam, hogy berakom őket a pizsimbe, és úgy mászkáltam, hogy akkora voltam mint egy ház.
- Elég későn, 2 és fél évesen tanultam meg beszélni, azóta viszont be nem áll a szám.
- Amikor végre tudtam beszélni, és anya énekelni akart nekem, egyszer megkérdeztem: Anya muszáj? Tesómék nem voltak ilyen bátrak.xd
- Onnantól kezdve a nővérem esténként a Mi atyánkot énekelte nekem, ezért sokáig csak énekelve tudtam elmondani. A helyzet az, hogy pocsék hangom van.
- Egyszer hazajöttem oviból, feljöttem a szobámba, és akkor volt az átalakítás, ezért minden ki volt pakolva a folyosóra, és nekem ez csak akkor tűnt fel, mikor a szobámba értem, és az üres volt.
- Van négy Kocsonya Fesztiválos békám, pedig rettegek a békáktól.
- Ahogy a pókoktól is.
- Sokszor visszatévedek a régi számokhoz - értem ezt mondjuk Britney kezdő számaira, stb. És én még mindig szeretem őket.
- Egy barátnőm ezzel a három szóval jellemzett (meglepődtem, kissé): humoros, kedves, széplelkű.
- Van egy hatalmas amcsi zászló a szobám falán.
Válaszaim:
- Cortezzel a Szent Johanna Gimiből, vagy Jake-kel a Twilight-ból.
- Nem lehet őket összehasonlítani, nem ugyanaz a műfaj, nem ugyanazt szeretem bennük.
- Nővérem húga. Elképesztő.
- Nem mindegy? Jó legyen.
- Ritkán, inkább itthon filmezek.
- Mindenevő vagyok. Majdnem.
- Az, ahogy bizonyos helyzetekre reagál.
- Bizonyos könyveknél igen, bizonyos könyveknél nem.
- Igen írok, és bármi.
- Összehaverkodnék vele.
- Harry Potter. Nem tudom:)
Shyla megkért, hogy ezt linkeljem ki, hátha valaki kedvet kap: http://freeforum4u.hu/forums/forums.php?forum_id=2314
szerda
47. Huszonhárom
Sziasztok!
Először is egy hatalmas bocsánatkéréssel szeretnék indítani, de nem tudtam megírni a részt a nyaralásom előtt, de remélhetőleg ezzel kárpótollak titeket. És szeretném megköszönni a rengeteg köszöntést, amit a szülinapomon írtatok. Nem nagyon tudok mit írni, így inkább át is adom a szót Gabinak...:D
Legyetek rosszak,
Naomi
Nem akartam Alexet felkelteni, mert ilyenkor olyan volt, akár egy édes kisfiú, mintha Somakot láttam volna, ami azért elég bizarr gondolat volt. Viszont utál nélkülem kelni, az én gyomrom pedig kongott az ürességtől. Végül úgy döntöttem, hogy úgy keltem, ahogy szereti; apró csókokat nyomtam az álla vonalára, egyre közelebb araszolva a szájához, majd hosszú, érzelmes csókot nyomtam a szájára, amire csak kis késéssel válaszolt.
-Jó reggelt - vigyorgott édesen. - Minek köszönhetem - csókot nyomott az ajkamra -, ezt a kellemes ébresztést.
-Annak hogy éhes vagyok, te viszont utálsz egyedül kelni - húztam széles mosolyra a szám, mire az ő arcán átfutott egy fura grimasz, de azért lerúgta magáról a takarót.
-Rendelek reggelit - nyomott puszit a homlokomra, majd kicsusszant alólam, így én az ágyra roskadtam.
-Isten vagy! - szóltam utána.
-Ezért szeretsz, nem? - kérdezett vissza magabiztosan. Néztem ahogy sétálás közben az izmok meg-megrezdültek a hátán, miközben a karját lóbálta, és arra gondoltam, hogy lehet valaki ennyire tökéletes.
Zuhanyzás után léptem a nappaliba, ahol már ott várt rám a kávém és a reggelim, mire hálás csókot nyomtam a tévét néző férfi ajkaira, aki közben felállt, és a fürdőbe vonult, hogy ő is lezuhanyozhasson.
-Boldog születésnapooot! - ordította Ricsi, mikor hirtelen a berobbant a szobába, kezében egy lila csomagolópapírba bújtatott dobozzal.
-Css! - ugrottam fel, szájára tapasztva a kezem. - Kussolj már!
-Mi van?
-Én nem említettem neki, szóval ha nem médium és a te szád se járt el, semmiről nem tud - sziszegtem, figyelmeztetve arra, hogy ez maradjon is így.
-Ki fog akadni - rázta a fejét, de rám hagyta. - Minden esetre tőlem megkapod az ajándékod. - Megforgattam a szemem, de ráhagyva tovább néztem a tévét.
Pár perc múlva Alex is megjelent, így csak rámosolyogva megfogtam a kezét, leültettem magam mellé, és az ölébe ülve folytam bele a beszélgetésbe.
Időnként loptam egy-egy csókot Alextől, vagy a hajával játszottam, ilyesmi, de Ricsi állandóan megköszörülte a torkát.
A nap egész eseménytelenül telt, elütöttem az időt a fiúkkal amíg a kondiban voltak, dobtunk pár kosarat, aztán amikor nekik dolguk volt lógtam egy kicsit Ashley-ékkel, és hála Istennek egyedül Nikki tudott még a szülinapomról, de tartotta a száját. Nikki épp kiment cigizni, mikor Ashley felvetette, hogy este menjünk el bulizni, amire én jóhiszeműen igent mondtam. Egy kis kikapcsolódás nem fog megártani.
-Szia - mosolyogtam az épp cigiszüneten lévő páromra, aki a stúdió második emeleti erkélyén állt, kezében a füstölgő csikkel, már az utolsókat szívta. - Hogy hogy rágyújtottál?
-Nem gyújthatok rá csak úgy?
-Nem szoktál. Jobban mondva ritka az, amikor nincs okod, mégis rágyújtasz - vontam meg a vállam, majd kihúztam a könyöke mellett heverő dobozból egy szálat, és meggyújtva a szám sarkába akasztottam. Mélyet szívtam belőle, pont mikor Alex annyira elgondolkodva szívott bele a sajátjába, hogy észre se vette, hogy a vékonyka szál már a füstszűrőig égett, így el tudtam képzelni milyen szar lehet az íze. Észbekapva köhögni kezdett, majd elnyomta a csikket, és maga elé ültetve a derekamra csúsztatta a kezét.
-Mint egy kezdő - nevettem fel, letörölve valami arcára ragadt koszt.
-Nos, akkor... - kezdte, majd rátapadt az ajkaimra, és hosszú percekig csókolt olyan szenvedéllyel, hogy ha nem tart sziklaszilárd karokkal ki tudja hány méterről zuhantam volna a mélybe. - Ez is kezdő volt?
-Az én cigimet is füstszűrőig akarod égetni? - kérdeztem vissza válasz helyett. A számba vettem a narancssárga végét, mélyen letüdőztem a nikotint, majd elfújtam oldalra fordítva a fejem kifújtam a füstöt.
Mélyen néztünk egymás szemébe, volt valami furcsa a tekintetében amit eddig nem láttam, valami olyan aminek a milétére ha megveszek se jövök rá.
-Minden rendben? - kérdeztem végigsimítva jóképű vonásain.
-Persze. Este dolgoznom kell, felvesszük a tábortüzes jeleneteket - közölte.
-Egész éjjel? - szontyolodtam el.
-Nem tudom. Attól függ hányszor kell felvennünk, és hogy milyen lesz az idő - magyarázta. - Ne várj ébren.
-Lehet hogy te még hamarabb hazaérsz mint én. Elmegyünk Ashey-ékkel valahová, és reméltem hogy te is tudsz jönni - simítottam a mellkasára a kezem.
-Sajnálom - nyomott csókot a homlokomra, majd elnyomta a cigim. Összefont ujjakkal indultunk le, visszamentünk a többiekhez, akikkel együtt mentünk haza, pontosabban vissza a szállodába. Ashley a szobájába rángatott, és hosszas vacilállás után a kezembe nyomott egy fekete, testresimuló ruhát.
-Hogy álltok most Alex-szel? - kíváncsiskodott egy bögre kávé mellett.
-Jól - vigyorogtam rá. - Most valahogy minden klappol.
-Kérdezhetek valamit? - pislogott fel rám óvatosan.
-Persze - bólintottam.
-Az előző kapcsolatod milyen volt? Annyira hallgatsz róla, hogy tuti valami...
-Csak a szokásos - szakítottam félbe. - Belehabarodtam egy rosszfiúba, aztán szépen pofára estem.
-Na, mert Alex egy ma született bárány - forgatta a szemét Ashley, majd huncutul rám vigyorgott.
-Nem, de nem egy taknyos. Régen volt, és ez most egy olyan kapcsolat amiben teljesen jól érzem magam - áradoztam. - Alex... szeretem - mosolyogtam elgondolkodva.
-Látom. Egy ideje már úgy ragyogsz, hogy mikor idejöttél nem hittem volna, hogy ez lehetséges. Nem is értem mire volt jó ez a macska-egér játék.
-Ezt hagy ne kelljen újra végighallgatnom - néztem rá kérlelően, mire felröhögött. Pár perc kedélyes beszélgetés után elhagytam a szobáját, és a sajátomba vonulva beálltam a tus alá.
Ahogy a forró víz végigszánkázott a bőrömön arra vágytam hogy néhány ujj kísérje őket, de Alex alig valamivel az után hogy visszajöttünk már ment is el, így nem értettem mire volt jó ez az egész oda-vissza rohangálás.
Azon kezdtem töprengeni, mennyire fog haragudni ha rájön mikor van a szülinapom. Tudni fogja, hogy együtt voltunk aznap, így lelkiismeret furdalásom támadt, mert bár utálok kapni, Alexet ismerve még jobban fog utálni, ha megtudja. De már mindegy volt.
Alig értem oda a telefonomhoz, hogy felvegyem, a törülköző is éppen csak lógott rajtam.
-Igen?
-Isten éltessen, Gabi! - ordította Márk a telefonba, mire akaratlanul is hatalmas vigyor kúszott a képemre.
-Köszönöm - nevetgéltem. - Hiányzol, prücsök - vallottam be.
-Te is. Miket kaptál eddig?
-Ricsi még nem adta ide - feleltem.
-És a többiek? Itt az a hír járja, hogy pasid is van. Igazi híresség vagy. Tudod milyen király az öcsédnek lenni? - lelkesedett.
-Örülök, hogy tehettem érted valamit - röhögtem. - Karácsony körül biztos lesz valami szünetük a színészeknek, mit szólnál ha akkor ideutaznál? Itt tölthetnéd a szünetet, küldök neked jegyet, amint tudok valami biztosat. Mit szólsz?
-Király! - kiáltott fe ujjongva, és szinte láttam ahogy a levegőbe bokszol.
-Akkor még majd hívlak, meg írok. Most viszont mennem kell. Vigyázz magadra, öcsi - búcsúztam, majd magamra vettem azt a fekete ruhát amit Ash adott, előkotortam egy fekete cipőt, és kifestettem a szemem. Kivasaltam a hajam, felvettem a kabátom, majd ahogy Ashley-vel megbeszéltük a hallba mentem.
-Hello, csajszi! - vigyorgott Ash, majd karon ragadva kiráncigált az épületből a többiekhez. Kellan ráérősen végigmérte a lábaim, és a hátsóm is, kedvem lett volna képen törölni, de Nikki még épp időben lépett elém. Mindenki partihoz volt öltözve, de a rikítókék szemek csak engem vizslattak, és már az is megfordult a fejemben, hogy a parti helyett Alexhez veszem az irányt.
Negyed órás autóút állt előttünk, aminek a végére már volt bennem egy tequila, amit a limuzin hátsóülésén öntöttek belém.
-Na gyere - karolt át hirtelen Kellan a semmiből, mikor a bejárat felé igyekeztem, nyomomban a többiekkel.
-Levennéd rólam a kezed? - kérdeztem negédes vigyorral a képemen.
-Mi van, már barátkozni sem lehet? - értetlenkedett.
-Gondolod hogy ez Alexnek is barátkozásnak fog tűnni? - vágtam rá.
-Oké, oké, értek én a szóból - húzta vissza a kezét, majd kérdőn nézett rám. - Kedvencből mikor lettem közellenség?
-Nem vagy közellenség, mindaddig míg a kezed az aurámon kívül tartod - kacsintottam rá, majd benyitottam a bárba, ahol hirtelen kapcsolták fel a villanyt, majd egy hatalmas tömeg ordította a képembe; Boldog születésnapot!
Döbbenten álldogálltam az ajtóban, Kellan félmosollyal oldalazott odébb, hogy mindenki megszorongathasson, elsőként például Ashley, aki persze azonnal letámadott a csipogásával;
-Mégis hogy a francba titkolhattad el ezt előlünk? Tudod te, milyen volt előtted is színészkedni? Karentől megtudni, hogy szülinapod van?!
-Elvetted a szerepem - morrant rá Ashley-re Alex, elfojtva egy vigyort, majd a karjaiba kapva megpörgetett.
-Sajnálom - suttogtam az ajkaira. - Annyira sajnálom - karoltam át a nyakát jó szorosan, majd mikor elváltunk hagytam, hogy mindenki megszorongasson, egy-két pohárka italt is a kezembe nyomtak, majd mikor újra Alex felé indultam volna, Ricsi a táncparkettre vonszolt. Eltelt úgy két óra mire végre fájó lábaimon sántikálva vetettem magam a fehér rövidujjúba bújtatott karok közé.
-Szeretem, mikor fehérben vagy - suttogtam a fülébe, az ujjaimat a hajába fúrva.
-Miss Rejtély - csókolt meg hosszan, az egyik oszlopnak dőlve.
-Mr. Hazudós - vágtam rá. - Azt mondtad dolgozol.
-Nem mondtad hogy ma vagy huszonhárom - ütötte le a labdát, majd felültetett egy bárszékre. - De akkor nem is két év van köztünk. Csak egy - hajolt az ajkaimra csókot kérve, amit én készségesen megadtam neki.
-Bizony egy - mosolyogtam. - Szeretlek.
-Én is szeretlek - felelte, szorosan körém fonva a karjait.
kedd
46. Fotózás
Sziasztok!
Először is NS. nagyon szépen köszöni mindenkinek a szülinapi jókívánságokat, így utólag is. :)
Másodszor pedig sűrű elnézések közepette teszem fel nektek a 46. részt. Nem túl eseménydús fejezet, nem is a leghosszabb, de így is "megkínlódtam" a megírásával. :) A következő fejezetet ígérjük, hamarabb kapjátok és hosszabb is lesz valamivel, mi is megpróbálunk visszazökkenni a megszokott ütembe.
xoxo: Shyla
 |
| "A fénykép egy titokról készült titok. Minél többet mutat, annál kevesebbet árul el." |
Amíg én lezuhanyoztam, Alex még az ágyban heverészett és szórakozottan nézegette a laptopja kijelzőjét. Két nap telt már el a gála óta. Mi másnap délelőtt azonnal repülőre ültünk és visszautaztunk a forgatás helyszínére, annak ellenére is, hogy most nem volt szükségük Alexre. Éppen Edward-Bella jeleneteket forgattak.
- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle, mikor a hajamat törölve léptem ki a fürdőből, egy szál köntösben. Alexen is csak egy boxer volt és tudtam jól, hogyha túl közel megyek és elkap, akkor újra nem fogok tudni ellenállni a csábításának. Annak pedig mindketten meginnánk a levét, hogyha nem lennénk mindketten percre pontosan fél óra múlva menetkészek. Azt ugyan nem árulta el nekünk a főszervezőnő - Karen -, hogy mégis hová vagyunk hivatalosak, hiszen elvileg az egész hetünk szabad, így november elején.
- Csak szörfözök egy kicsit... - sandított rám felhúzott szemöldökkel.
- Csak nem a gálán készült képeket csodálod újfent? - csücsörítettem rosszallóan az ajkaimat és végül mégis mellé huppantam az ágyra. Azonnal körülfont karjaival és állát a vállamon pihentetve mutatta sorra a bulvár oldalakon megjelent képeket. Engem inkább a cikkek érdekeltek, amik alatta-fölötte-mellette jelentek meg. Volt pár érdekes hír, az azonban mindegyikben megjelent, hogy magyar vagyok. Furcsa volt nekik a származásom? Nem értem, miért is olyan nagy szenzáció ez... A leírások további részében Justin és a ruhám tervezése is leírásra került, de hát mit vár az ember, hiszen ez Amerika. Javarészt a ruha teszi az embert. Bár eddig a pöttyös kihalni látszott, úgy tűnik Justin ezzel a húzásával újra divatba hozta, az pedig külön élmény, hogy én voltam a művelet alanya.
- Ne nézegesd már annyit! - pirítottam rá komolytalanul, mikor a sokadik ilyen képet nézte már meg.- Inkább menj zuhanyozni! - utasítottam, miközben felálltam és megfelelő cucc után kutattam. Alex nagy nehezen elengedett, így sikeresen felöltöztem, aztán megcsörgettem Karent, hogy mégis hova a fészkes fenébe küld minket. A hívás rövid volt ugyan, mégis tele új információkkal. Ma az állam egyik legkeresettebb fotósához fogunk menni, mindketten, hogy végre elkészüljenek azok a bizonyos képek az interjú mellé.
A hír hallatán először kicsit megrémültem, de aztán megnyugtattam magam azzal, hogy ha Alex velem van, az biztonságot nyújt nekem, így attól is megvéd majd a közelsége, hogy valami orbitálisan nagy baromságot csináljak. Legalábbis ez a terv.
Mire Alex végzett a zuhannyal én már a friss kávémat szürcsölgettem. Néhány perc alatt ő is elkészült, majd a cuccainkat összeszedve indultunk meg a hall felé.
- Te tudtad, hogy ma lesz a fotózás? - fordultam felé a liftben.
- Öh.. Asszem, mintha derengene valami. - nézett rám bocsánatkérően.
- Remek, tehát összeesküvést szőttetek a hátam mögött Karennel, nehogy ki tudjak bújni alóla... - pontosítottam a tényállást.
- Csak nem akartam, hogy idegeskedj miatta. Láttam, hogy a gála előtt is majd' kitépted a hajad.. - kuncogott. - Hidd el, a mai nap sem lesz olyan szörnyű. - biztatott. - Sminkes, fodrász, stylist... - soroltam.
- Ha úgy néznék ki, mint Ashley, úgy gondolkoznék, mint Ashley és ... legfőképp, ha én lennék Ashley, na akkor megnyugtattál volna. - vágtam egy fintort, miközben becsatlakozott mellénk Karen.
Mint kiderült, Karen nem tart velünk, csak gyorsan felvázolta a szitut. Na meg megígértette velem, hogy normálisan fogok viselkedni.
A helyszínre érve nagy nyüzsgés fogadott, épp a díszleteket igazították a helyükre. Az emberek nyakában kis kártyák lógtak, akár a koncertek backstage-es vendégein vagy a VIP ügyfeleken szoktak. Kész forgatag. Ahogy megpillantottak minket, szét is választottak. Engem egy Angie nevű fiatal lány kaparintott a karmai közé. Határozott megjelenése azonnal tekintélyt parancsolt neki, és stylist foglalkozása ellenére is hihetetlenül egyszerűen öltözött volt. Ez nekem csak előny. Felcsillant a remény szikrája, hogy talán engem sem fognak majd karneváli majomnak öltöztetni.
A hajammal nem sok mindent csináltak - szerencsére -, de messze még a nap vége.
Miután az első szettet magamra kaptam és sikeresen el is igazgatták rajtam, a stúdióba léptem. A magassarkú miatt lassan mentem egészen a fotósig, aki már egészen benne volt a munkában, hiszen Alex állt a kamera másik oldalán. Egy szűk, fehér izomtrikót adtak rá, ami hatalmas kontrasztot adott kreol bőrével, az izmai pedig úgy dudorodtak az anyag alatt, hogy azonnal büszkeség töltött el.
- Szia! - nyújtott kezet a fotós néhány perc múlva, mikor végeztek Alex portréival. - Greg vagyok! - vigyorgott rám. Magas volt és jóképű. Tipikusan az a férfitípus, akiről soha nem mondaná meg az ember, hogy fotós, ha civilben látja.
- Gabi! - mutatkoztam be mosolyogva, aztán kihúztam a kezemet az övéből és Alex felé indultam. Láttam rajta, hogy neki kevésbé tetszik ez a mitugrász, de kénytelen lesz elviselni..
- Ha még egyszer így néz rád, kinyírom! - vigyorgott rám Alex és szorosan magához húzott. Magassarkúmnak hála legalább nem kellett annyira lehajolnia, mikor meg akart csókolni.
- Nem vagy te egy kicsit féltékeny? - húztam végig mutatóujjamat az álla vonalán.
- Csak tudom, hogy hol a helye! - túrt a hajamba. - Jó messzire tőled!
- Drága szerelmeseim, kezdhetjük? - lépett mellénk Greg.
- Persze! - válaszoltam Alex helyett.
Na igen... Mikor azt hittem ez könnyű meló, rohadt nagyot tévedtem.. Csak fél órán keresztül az én egyszemélyes portréim beállításival szórakoztak, mivel sosem tudtam magam maximálisan odatenni. Egyszerűen nem tudtam felszabadulni úgy, hogy tudtam, minden egyes mozdulatomat 5 szakember figyeli, a kamera túloldaláról. Persze a gép egyből össze volt kötve egy laptoppal, így a friss képek a monitoron is megjelentek, ami miatt még inkább feszélyezve éreztem magam. Alex is látta rajtam, sőt, ismert már annyira, hogy tudja rólam, mennyire utálom, ha irányítani akarnak. Most pedig Greg azt akart. Beállítani, természetellenes pozíciókba, hogy mozdulatlanul, mégis életet sugározva álljak és üljek. A magassarkú is kezdte fájdítani a lábamat, én pedig már nem tudtam elnyomni az arcomra olykor kiülő fintorokat, mikor a bokámat is abnormális szögekben forgatta el.
Alex végig figyelt, tudtam, hogy pontosan tudja, mennyire szar érzés nekem ez az egész, hiszen ez az első fotózásom.
Végül Greg megkegyelmezett nekem és Angie egy teljesen új szettbe öltöztetett. Meg kell mondjam, ez sokkal jobban tetszett. A színösszeállítás és maga a tudat, hogy most Alex is velem lesz. Mivel végre Alexszel közös fotóinkat kattogtatták.
Eleinte egyszerű beállítások voltak. Alex átölelte a derekamat, a hátamat a mellkasának támasztottam, ajkait a vállamhoz majd a nyakam oldalához érintette. Nekem igazából semmi tennivalóm nem volt, hiszen az arckifejezésem abban a percben változott meg mindig az elvárt irányba, mikor Greg szólásra nyitotta volna a száját. Így Alex néha csak felkuncogott, az akciói meghiúsulásán.
Már kezdtem fáradni, a napnak viszont csak nem akart vége szakadni. Angie újabb és újabb szetteket hozott elő nekem, én pedig nem győztem hol csodálkozni, hol szörnyülködni bennük.
Még néhány átöltözős, haj és sminkigazításos szitu után, az utolsó képet is megcsinálták rólunk, én pedig fellélegeztem, hogy igen, mehetünk haza. A munka viszont itt nem ért véget. A laptopra töltött képeket visszanézhettük, sőt vissza kellett néznünk. Voltak jól sikerültek, voltak viszont olyan elkapott vicces pillanatok, mikor Alex épp felemel , az arckifejezésemen pedig tisztán látszik, mennyire meglepett a mozdulatával.
Minden munkatárs megállapítása szerint a legjobban sikerült képek azok közül kerültek ki, amiken mindketten oldottak voltunk. Úgy a fotózás közepén volt egy beállítás, ami igazán szexinek hatott. Rajtam egy farmer rövidnadrág és egy magassarkú bokacsizma volt, a lábaim így fedetlenek voltak. Szétterpesztett lábakkal kellett ülnöm, görnyedt háttal egy díszletlépcső tetején, karjaimmal a combjaimra könyököltem, csuklóim pedig hanyagul lógtak a lábaim között. Alex néhány lépcsőfokkal lejjebb ült féloldalasan, tornacipő és egy szakadt farmer volt rajta, póló nélkül, hagy csorgassák a népek a nyálukat a formás kockáira. Egyik kezével térdhajlatomba kapaszkodott, másik tenyerét lábfejemen nyugtatta, miközben ajkaival súrolta a térdem oldalát.
A másik hasonlóan jól sikerült sorozat egy spontán elkapott, minden beállítás nélkül lezajlott, mókás jeleneten alapult. Azt hittük tarthatunk egy kis szünetet, így Alex hátára ugorva bohóckodtunk egy kicsit. A lábaim kalimpáltak a levegőben, miközben hol szerelmem nyakába kapaszkodtam, hol trükkösen befogtam a szemeit.
A mindent elsöprő sikert viszont az a fotó jelentette, amit később címlapfotónak választottak, itt nem történik ugyan szenvedélyes jelenet, nem is bohóckodunk, mégis olyan bensőségesen nézünk egymásra, hogy minden rajongó biztos lehet benne, hogy ami köztünk van, az a szerelem.
Remélem kapunk hozzá néhány komit! ^^
szombat
Meglepetés
Sziasztok!
Most nem Naomi S. vagyok, hanem az egyik barátnője, és ő nem tud arról, hogy ezt most ide kiírom. Mint a cím is mutatja, meglepetésnek szánom neki, remélem örülni fog.:)
Naomi S., eredeti nevén Fruzsi ma, azaz július 8-án tölti be a tizenötöt, szóval arra szeretnék kérni MINDENKIT, hogy írjon egy rövid kommentet neki, vagy az előző, nemrég felkerült fejezethez, vagy ehhez a bejegyzéshez. Köszöntsük fel minél többen!
Erre a napra Fruzsi el van tiltva - általam - a géptől (kérdés, hogy meddig tartja be, ha betartja e egyáltalán). De biztos nem a blogspotot bújja, ezért kérek mindenkit, hogy írjon neki! Hagy érje hatalmas meglepetés hétfőn:)
Ha szépen kéritek, talán még egy képet is kaptok a tortájáról;)
Előre is köszönöm!
xoxo
péntek
Csúszás..
Sziasztok, Drágáim! :)
Tudom, hogy már elég régen volt friss, de NS és én is táboroztunk. Most pedig úgy néz ki, hogy az új fejezet csúszik egy kicsit. Pontosan nem tudom, mikor kerül fel, de számítunk Rátok.
Helyette most kaptok egy kis élménybeszámolót a táborról. :D
Nos, 3 napos, igen, három napos táborban voltam. Ez első hallásra kevésnek tűnik, bár az is volt. :) Nagyon összehaverkodtunk. Az egész tábor a SÉTA-program keretei között valósult meg, és mind nagyon élveztük. Nem kezdek ömlengésbe, de élménydús 3 nap volt az biztos (atomerőmű látogatás, programok a Bikali Élménybirtokon, közös újságírás a csapattal, vetélkedők).
Az eredménye?
Így tehát összegezve a friss csúszik, de még így sem hagytalak titeket olvasnivaló nélkül! ;)
xoxoShyla
vasárnap
szombat
45. Gála
Sziasztok!
Mindketten nagyon sajnáljuk, hogy ilyen sokáig elmaradtunk ezzel a résszel, de egyéb okok mellett közrejátszott a késésben, a tippek és komik hiánya, ugyanis az előző két fejezethez csak 1-1 komi érkezett, és ez bizony nagyon lehangoló tud lenni. Megtennétek, hogy pár szóban írtok valamit? Csak hogy hogy tetszett, vagy mit szeretnétek, mi lenne benne a következőkben... Persze köszönjük demon-nak, aki minden - vagy majdnem minden - részhez ír komit, ezért tényleg hálásak vagyunk:) Lényeg a lényeg: pár komi ösztönzőleg hatna ránk!
Ezt a részt is közösen írtuk, de ebben Shyla csak egy kis részt írt, mert egyéb elfoglaltságai miatt gyorsabb volt, ha én fejezem be, ezért most nem játszunk;)
Ui.: Örömmel jelentem, hogy rögtön, elsőre 70%-al sikerült az angol B2-es nyelvvizsgám:))
Puszi, NS / Shyla
Reggel erőteljes kopogásra keltünk, én legalábbis.
-Nem akaroook - hisztiztem. Hasonfekve a párna alá fúrtam a fejem, és úgy döntöttem nem megyek sehová.
-Mi van? - fordult felém Alex. Álmos, rekedt hangja igazán szexi volt.
-Kopogtak. Fel kéne kelni. Élni kéne. De kibaszottul nincs kedvem. Egyikhez se.
-Azért az utolsót ne vesd el csípőből - simított végig a hátamon, keze megállapodott a derekamon.
-Csak a tényeket mondtam ki hangosan. De aki odakint áll, az nem megy el egyhamar - utaltam az újabb kopogásra.
-Ja hogy te így akarod elérni, hogy én nyissam ki - rúgta le magáról a takaróját.
-Jóhogy - helyezkedtem vissza, hogy újra elaludhassak, de erre nem került sor. Alex felvett egy gatyát, ajtót nyitott. A fadarab másik oldalán Karen állt, közölte hogy most azonnal kezdjünk el készülődni, hogy még a reggel 9.30-as repülőt elérjük. Ezért keltünk reggel hatkor. Imádom azt a nőt.
Zuhanyzás után Alex már kész reggelivel fogadott, mire hálás csókot nyomtam az ajkaira, és szorosan átöleltem a nyakát, arcomat pedig a nyakába fúrtam.
-Mi az? - kérdezte nevetve, miközben derekamnál fogva magához szorított.
-Semmi. Csak szeretlek - kuncogtam.
-Ez valóban semmi - jegyezte meg ironikusan.
Hosszú percekig álltunk így a konyhában, és annyira jól esett érezni a karjait magam körül... Kicsit mintha hazaértem volna.
Nem sokkal később viszont már a repülőn ültünk, és miután elértük a repülési magasságot elővettem a könyvem, Alex vállának dőltem, aki közben Bronsonnal beszélgetett.
-Mit olvasol? - nézett rám Alex kedvesen.
-Öö... Bodrog-parti szerelmeink - fordítottam le kissé nehézkesen a címet, miközben majdnem szétesett a könyvem. Még valamikor a gimiben kaptam a városi könyvtárból, még az olvasójegy is benne van, és a könyv anno komoly 19 forintot ért meg a kereskedőknek. Komoly összeg, mondhatom.
-Bodrr...
-Bodrog - feleltem. - Az egyik főfolyónk mellékfolyója, és az egyik folyóparti városban van ez a vár - mutattam fel a borítót.
-Minek olvasol ilyen régi cuccokat, azóta is jelentek meg könyvek - szólt közbe Bronson.
-De ez a könyv már évek óta megvan, és még mindig nem olvastam el, és ez akadt a kezembe reggel. Ráadásul még soha nem olvastam 19 forintos könyvet - merültem vissza a sorok közé, de a srácok nem így vélekedtek a dologról.
-19... forintot - itt a pillanatnyi megakadás után még el is bizonytalanodott kedvesem hangja - adtál ezért a kis vacakért? - nézett rám, akár egy elmeháborodottra.
-Ha manapság otthon 19 forint lenne egy könyv, meglenne az összes könyv, ami valaha forgalomba került az országban - néztem rájuk. - Nálatok egy dollár, nálunk körülbelül 250 forintot ér. Mostanság. Az euró még többet, a fontba pedig nem akarok belegondolni.
-250? - kérdezett rá Bron döbbenten.
-Annyi. Minimum. Otthon ugyan vannak még ilyen pöttyös könyvek, meg... azok nagyjából anyám-gyerekkoriak, de egyikhez se fűllött a fogam.
-Mi van még, ami ennyire eltér? - néztek rám kíváncsian.
-Névnapok - szólalt meg az előttem ülő Richárd.
-Nem fogom elfelejteni - néztem rá sértetten.
-Mi van? - nézett rám zavartan Alex.
-Tavaly elfelejtettem a névnapját, jobban mondva szeptember 18-ára megvettem az ajándékot, mivel azt hittem akkor tartja, november 15-én pedig nem kapott semmit. Szeptemberben sem kapta meg, mert akkor nem találkoztunk a suli miatt, és novemberben elég sértetten szólt rám vagy két nappal később. Azóta haragszik - sóhajtottam.
-Akkor ez mi is? Több is van egy évben? - értetlenkedett Bronson.
-Igen. A nevünk védőszentjének az ünnepén van a névnapunk, vagy valami ilyesmi, ha jól tudom - ráncoltam a szemöldököm, és segélykérően néztem Ricsire, aki csak megerősítésként bólintott. - Nekem például három van, Ricsinek pedig... négy, ha jól tudom.
-Mindet meg is tartjátok?
-Dehogy! Ha valakinek több van, az eldönti mikor tartja - vontam meg a vállam. - Emlékszem az osztályunkba volt két Fruzsi, mindketten a nevük eredetének napján tartották a névnapjukat, mert Fruzsina-nap január elsején van, és olyankor minden az újévről szól.
-Ja, emlékszem - bólintott Ricsi.
-És te? Te mikor is tartod? - kérdezte Alex, mintegy mellesleg. Ahha, szivi, ha engem akarsz átvágni, korábban kell kelned.
-Hát, azt tőlem ugyan nem tudod meg - merültem vissza a sorokba. Persze feltűnt az a pár mondat, amit Alex eltátogott, és amire Ricsi vad bólogatással felelt, de gondoltam úgyse tudnám megakadályozni.
-Oké, mi van még? - kérdezte kíváncsian Bron.
-A karácsony - vágta rá Alex.
-Te az államtitkokba is beavattad? - nézett rám Ricsi felháborodva.
-Ha most azt mondod, hogy te nem mondtál el semmit Nikkinek, esküszöm kihajítalak az ablakon.
-Pedig tényleg semmit - húzta ki magát büszkén.
-Hazudsz! - vágtam rá röhögve. - Majd ha kitaláltál valami jobb hazugságot, akkor majd beszélhetsz, addig viszont ülj csak szépen vissza a helyedre - néztem rá negédes vigyorral.
-Utálom, mikor így nézel rám - huppant le a hátsójára.
-Tudom - trilláztam vidáman.
-Gonosz vagy - csókolt bele a hajamba Alex. Csókja nyomán kellemes bizsergés szaladt végig a bőrömön a gerincemig, aztán a bizsergés, azon is le szinte csavarban lecsúszott, és a gerincem tövénél állapodott meg. Hát... Én meg ezt utálom. Amúgy imádom, de most nincs lehetőségem egyes dolgokra.
A leszállás után egyből a szállodába mentünk. Los Angeles után New York volt a másik kedvenc amerikai városom, ahová el akartam menni, így én körül akartam nézni, de a srácok egyáltalán nem voltak oda ezért. A lányok viszont tényleg lelkesen jöttek velem végig a városon, Kris-szel is egész jókat lehetett fecsegni, bár ő hozzám hasonlóan kicsit távol tartotta magát Ashey és Nikki tébolyától. Julia nem jött velünk, Tinsel is csak órák múltán csatlakozott hozzánk.
Másnap délelőtt Alex-szel jártam a várost, és tudom hogy készült pár kép, de nem hagyhattam hogy elrontsák a napom.
Ebéd után azonban Ashley szószerint elrabolt. A Justin által tervezett ruha már a szállóban várt, magassarkúval együtt. Természetesen Ashley sminkeseket és fodrászokat is szerzett, így mire elindultunk a gálára, már teljesen leépült az idegrendszerem.
Nem volt semmiféle puccos limuzin, sem vörös szőnyeg, elvégre ez nem az Oscar-gála. A paparazzik viszont itt is önfeledten kattogtatták a gépeiket, ami eleinte igen is zavart, aztán mivel beugrott, hogy pár nap múlva fotózásra is hivatalosak vagyunk, csendben tűrtem, hogy minél több különféle fényerősségű vakut villantsanak a szemembe. Eközben persze a boldog mosoly ott virított az arcomon. Ideges voltam ugyan, a derekamat ölelő kar viszont megóvott mindenféle óvatlan mozdulattól, Alex jelenléte nyugtató hatással volt rám. Már amennyire egy ilyen eseményen nyugodt maradhat az ember.
Az előttünk kígyózó tömegben több hírességet is láttam. Itt volt például Madonna, Sarah Jessica Parker és ha jól hallottam a fotósok mögé gyűlt rajongók még Dicaprio nevét is sikoltozták. Aztán persze derült égből villámcsapásként érte őket Robert és Taylor érkezése. Hiába nem volt ez nagy rendezvény, a fanatikus rajongók a kedvencük minden lépéséről tudtak. Egy pillanatra elgondolkoztam: talán olyan kiscsaj is van itt, aki Alexet lesi? Kis gondolatmenetemből a mellénk lépő Julia-Kellan páros rázott fel. Julia nem volt annyira kiöltözve mint én. Pontosabban fogalmazva, neki voltak olyan testrészei, amit a ruhája takart is, nem csak kiemelt. Mivel Justin az én ruhámat annyira szexi fazonra vette, hogy a végén én éreztem magam kellemetlenül a sok szolid alkotásba burkolt nőcsoda mellett. Igaz, nem kellett sok idő, mire rájöttem, hogy a fotósok erre éhesek, elvégre minél rövidebb egy ruha, annál könnyebben kandikál ki alóla egy melltartó vagy bugyi. Az én esetemben viszont erre várhatnak, mivel akár tetszik akár nem, Justin tényleg kitett magáért - annak ellenére is, hogy magával a ruhával nem voltam kibékülve. A fekete-fehér pöttyös anyag mellrészéhez előre formázott kosarakat varratott, hogy a melltartóval ne legyen gond - na meg azzal se, hogy kicsi a mellem. A magassarkúm viszont életveszélyes volt, sőt a bokámnak se tett túl jót a csigalassú haladás.
Mikor végre a színház közelébe értünk, Alex váratlanul kirántott a sorból és megpróbált a fotósok háta mögött egy másik bejárat felé terelni. Egészen addig nem is tudtam, mit akar csinálni, míg meg nem láttam a kétszárú ajtó fölé írt feliratot: Művészbejáró. Igen ám, de rólunk ki hiszi el, hogy művészek vagyunk?! Pontosabban csak rólam, hiszen Alex színész... Ezzel a ténnyel azonban nem is kellett foglalkoznom, mert az ajtó mellettii számzár segítségével Alex ki is nyitotta az ajtót. Úgy tűnik ismerik már őt errefelé, a portással is régi cimboraként kezelt le.
Nem figyeltem merre megyünk, azt vettem észre, hogy felfelé vezet a lépcsőn. A második emeleten álltunk csak meg, mikor azonban a tekintetemmel a széksorokat kerestem volna, egy nagy fényárban úszó termet láttam csak. Hangos zsivaj szűrődött ki a lépcső mindkét oldalán visszhangzott a folyosó. A lányok és fiúk is egyaránt készülődtek. A lányok épp a szokott fekete balett- illetve sportcipőt vették fel, a fiúk pedig, amennyire láttam egymás ugratásával voltak elfoglalva. Látszólag cseppet sem izgultak, vérprofin kezelték a helyzetet.
Alex körülnézett a lányok között, épphogy bedugta az orrát az öltözőbe, máris a nyakán csimpaszkodott egy hosszú hajú, karcsú testalkatú, nálam pár centivel alacsonyabb lány. Nem kellett sok ész hozzá, hogy kitaláljam: Natalie az.
Alex kilépett az öltözőből, és bezárta az ajtót, Natalie pedig még szorongatta egy ideig.
-Én is örülök, hogy látlak - röhögött Alex. - Nat, ő a barátnőm, Gabi - mosolygott rám, és átölelte a derekam.
-Szia - nyújtottunk egyszerre kezet, megráztuk egymás kezét.
-Gyertek, megmutatom hol a helyetek - intett egy hossú folyosó felé amin elindult, mi pedig követtük. - Meddig maradtok a városban?
-Holnap este megyünk haza - felelte kedvesem.
-Akkor még holnap tudunk találkozni, ugye? - kérdezte.
-Hát persze! Afterparty-ra jössz? - érdeklődött Alex.
-Nem, nem az én világom - ráncolta az orrát. - Nézzétek, ott a harmadik sor négyes-ötös - mutatott a helyünkre Nat. - Utána találkozunk! - köszönt el vidáman, és már ott sem volt, mi pedig elfoglaltuk a helyünket. Alex ösztönösen karolta át a vállamat. A srácok közül nem ült körülöttünk senki, viszont a nyüzsgő tömegben még több hírességet szúrtam ki. Rihanna, Britney Spears, Beyonce, még Jennifer Anistont is látni véltem, de ebben nem voltam teljesen biztos.
-Lesz afterparty is? - kaptam észbe, jó sokkal a beszélgetés után, amivel sikerült is egy mély, öblös nevetést kicsalni belőle.
-Lesz. De ha gondolod nem kell elmennünk, jobb terveim is vannak az estére - búgta kéjesen, belecsókolva a hajamba.
-Én elmegyek szívesen, bár lehet hogy ölben viszel haza - utaltam a cipőmre.
-Ezer örömmel, hölgyem - mosolygott rám. - Fáj a bokád?
-Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tesz jót neki ez a cipő.
-Én mondtam Ashley-nek, hogy ne adja rád ezt a szart - morgott.
-Hé, nyugi! Ez amúgy is Justin alkotása - tettem hozzá. - És még az is lehet, hogy mezitláb leszek az afterpartyn, az már úgyis lazább lesz. Kezdődik - tettem hozzá kis idő múlva.
A felvezető szöveg után színpadra lépett egy maximum tíz fős társaság, köztük Natalie. Az 5 fiú az 5 lánypartnerrel ugyanazt a táncot járták, tökéletesen egyszerre, mintha egy párt raktak volna körül négy tükörrel. Natalie partnere egy, a korához képest egész izmos srác volt, összehangoltan, összeszokottan mozogtak, miközben a Bleeding Love szólt aláfestésnek. Volt egy rész, amikor a lányok mintha hisztisen toporzékoltak volna, ekkor hajolt hozzám Alex:
-Hisztizésben nagy tapasztalata van - közölte szarkasztikusan.
-Alex - nevettem fel halkan.
Volt egy pillanat, amikor a srác Nat mellkasára tette a kezét - ránéztem Alex arcára. Hát, a srác jobban teszi, ha nem fut össze Alex-szel egy sötét sikátorban.
A következő egy teljesen más csoport volt, abban Nat nem volt benne, és szinte egyáltalán nem mozogtak együtt, össze-vissza ugráltak, mintha impróznának.
-Felszabadító nézni azt a szabadságot, hogy nem köti őket a koreográfia - jegyeztem meg epésen. Alex (és többen körülöttem) felröhögött, miközben az Apologize ordított a hangszórókból.
Következőnek egy nagyon tehetséges csoport lépett színpadra, először azt hittem fiúcsapat, de aztán megláttam egy lányt is köztük. Valami nagyon idióta zenére táncoltak, de őszintén szólva k*rva jól csinálták amit csináltak.
Ez után Nat és egy másik srác jött vissza, hogy a Happy Endingre táncoljanak.
A többi szám színvonala változó volt, Nat többször is fellépett, volt pár énekkaros fellépés is.
Lassan már végetért a gála, mindenki szedelőzködni kezdett, mikor a már percek óta elsötétült színpadon kigyúltak a fények, oldalt ott állt egy zenekar, a táncosok is elfoglalták már a helyüket, mikor a reflektor a közönség sorai közé világított, megvilágítva ezzel Natalie-t, aki énekelni kezdett, és szó szerint feltáncolt a színpadra, ahol egy tök új számra kezdett mozogni, miközben énekelt. Mindenki elfoglalta az eddigi helyét, és hangosan vastaps közben figyelte a lehengerlő finálét.
-Héhéhéhéé, nagylány! - tárta szét a karját Alex vidáman, mikor meglátta a húgát, aki immár átöltözve várt ránk az előcsarnok közepén a forgatagban. - Elképesztő voltál! - ölelte meg szorosan.
-A bátyádnak igaza van, tényleg nagyon jó voltál - helyeseltem.
-Köszönöm, tényleg. Örülök hogy tetszett.
-Te mikor tanultál meg énekelni?! - kérdezte Alex teljesen elvarázsolva.
-Ja, már egy pár éve járok énektanárhoz, akivel összedobtunk egy számot, a zenét pedig a suli zenekara dobta össze, és egy emelt infós srác pedig megszerkesztette, és segített felvenni demónak. A csoportommal pedig csináltunk egy koreográfiát - mesélte. - Mentek az afterpartyra? - kérdezte.
-Igen, benézünk - bólogattunk.
-Akkor holnap találkozunk, hol szálltatok meg?
-A Four Seasons-ben - feleltem.
-Kilenc körül a hallban! - köszönt el gyorsan, és már ott sem volt.
-Ez gyors volt - kuncogtam. - Mehetünk? - intettem a kijárat felé, miközben megcsókolt, én pedig a mellkasára simítottam a tenyerem.
-Mehetünk - sóhajtotta, aztán a derekamra simítva a kezét kiterelt az épületből, és egyenesen az egyik limó felé igyekeztünk. - Szóval tetszett?
-Igen, nagyon tehetséges kiscsaj - bólogattam. - És hasonlít rád - mosolyogtam rá kedvesen, amit széles mosollyal viszonzott.
-Ugye ezt most bóknak vehetem? - kérdezett rá egy pillanattal később.
-Te hülye! - kacagtam fel, aztán bólintottam.
Nem sokkal később megérkeztünk az afterparty helyszínére, ahol megint tolongtak az emberek, de Alex elállta az utat, és sietve bementünk a szórakozóhelyre.
-Hozok egy italt - engedett el Alex, mikor a többiekhez értünk, így én ott maradtam, ő pedig a bárpulthoz szaladt.
-Sziasztok - mosolyogtam a többiekre. - Mizu?
-Semmi különös - legyintett Ash. - Istenien nézel ki, ugye tudod?
-Ash a számból vetted ki a szót - kacsintott rám Kellan, és mire észbekaptam már mellettem is állt, és közelállt ahhoz hogy átkaroljon, mikor megjött Alex, és én a mellkasához bújtam miközben elvettem az italt. Láttam Alex hogy néz Kellanra, mire az mondott valamit spanyolul, amire Alex ugyanúgy felelt. Nem tűnt túl barátságosnak a párbeszédük, ami a többieknek is feltűnt, ezért Nikki figyelemelterelésbe kezdett, aztán elráncigálta Kellant táncolni.
Pár pohár után kimentünk cigizni, újabb és újabb hírességek között próbáltam meg elsomfordálni, bár volt aki megállított, hogy beszéljünk pár szót. Emellett persze táncoltunk is, de a lábam még így is elég korán fájni kezdett, így Alex egyszerűen megfogta a kezem, és a táncparkettre húzva a mellkasára vont, és lassan lépegetve kezdtünk táncolni. Ezt követték többen is, így a dj is inkább valami ehhez passzoló lassút tett fel egymás után háromszor.
Alex nyakába akasztottam a kezem, ő a derekamnál fogva tartott és vezetett, párszor a mellkasára hajtottam a fejem, néha beszélgettünk.
-Sose mondanám ki a többiek előtt, mert egy életen át hallgathatnánk, de... azt hiszem hálás vagyok - kezdte halkan a fülembe suttogva.
-Miért? - kérdeztem mosolyogva.
-Nem játszottam meg magam - annyira -, mikor állandóan csesztettük egymást, aztán jöttél te, és pár szóval megváltoztattál mindent.
-Alex - mosolyogtam még szorosabban bújva a nyakához -, nem én változtattalak meg, és eszemben se volt ilyen. Egyszerűen magadhoz tértél. Egyébként... Mit beszéltél Kellan-nal? Nem tűntetek túl barátságosnak - kérdeztem hátrébb húzódva, csak hogy láthassam az arcát. Markáns vonalain megint az a megkeményedett maszk ült, amitől kitört a frász, ugyanakkor elképesztően szexi volt.
-Csak megmondtam neki, hogy tartsa magát féken, magát is, és a száját is - felelte. - Köztudott hogy beszél spanyolul, csak arra nem számított hogy van aki érti is mit mond.
-Menjünk vissza - nyújtottam csókra a szám. Csók közben összefonta az ujjainkat, aztán maga után húzva a kijárat felé vette az irányt. A bejárattól nem messze már kezdtej ritkulni az emberek, de engem pont ott kapott el Katy Perry.
-Öö, bocsánat - fogta meg a kezem, mire kíváncsian hátrafordultam.
-Én kint megvárlak - simogatta meg a karom Alex.
-Rendben, mindjárt megyek - néztem rá, aztán a Törpilla mintájú fehér ruhában lévő szőkeség felé fordultam.
-Ne haragudj, hogy csak így letámadlak, csak szeretném ha tudnád, hogy elképesztően jól nézel ki ebben a ruhában - bókolt. - Ki tervezte?
-Uh... Valamilyen Justin.... Én nem igazán ismerem, párszor találkoztam vele, de tehetséges! Ismered Ashley Greene-t? Engem ő vitt el hozzá, biztos megadja a számát! Nézd, itt is van Ash - mutattam közeledő barátnőm felé, akinek megragadtam a karját, és egymásra hagyva a két divatgurut kedvesem után siettem, aki a hátsókijárat előtt várt rám, és amikor kissé sántítva mellé értem, átölelte a derekam, ezzel segítve a járást.
-Sajnálom, de a kocsi csak néhány utcával arrébb tudott megállni. Itt itt van a rengeteg fotós, és a környező uták mind tele vannak kocsikkal, úgyhogy...
-Semmi gond - legyintettem.
-Mit akart Katy?
-Csak Justinról érdeklődött - vontam vállat.
Lassan eljutottunk a kocsihoz, aminek a hátsóülésén szerelmes csókokat váltottunk, aztán felmentünk a szobánkba.
-Ahh, megváltás! - rúgtam le a cipőmet, mire Alex felröhögött.
Mire észbekaptam, Alex ajkai már a nyakamon kóboroltak, ujjaim a haját szántották, miközben ő a cipzárommal bajlódott. Villámgyorsan megszabadultam a ruhámtól, aztán őt is kisegítettem a nadrágjából; éreztem, hogy lassan az alsónadrág is szűkössé válik számára, de mielőtt abból is kisegíthettem volna, Alex ölbekapott, és meg sem állt velem az ágyig. Gyengéden a matracra dobott, majd azonnal fölémtornyosult, ajkai lágyan cirógattak, sosem csókolt még ilyen szerelmesen. Most bizonyos értelemben hiányzott a szenvedély, bizonyos értelemben pedig sokkal több volt benne, mint bármikor máskor.
Mielőtt a derekára kulcsoltam a lábam, lesegítettem róla az alsónadrágot, aztán magamba fogadtam. Miközben egyik kezével a mellemet masszírozta, másikkal a fejem fölé emelte a kezem, és összefonta ujjainkat.
Érintése nyomán forrt a vérem, és felhevült a bőröm, miközben egy ritmusra mozgott a testünk. A szívem vadul verte a mellkasom, a vérem dübörgött a fülemben, szinte alig hallottam Alex elfojtott nyögéseit, és a sóhajaimat.
Kihúzta a kezét az enyémből, végigsimított a karomon, majd a nyaka köré csavarta azt, és a vállam kezdte cirógatni, miközben én a hátán lévő izmokat kényeztettem.
Alex csípője lágy ütemet diktált, miközben én a hátára görgettem, és átvéve az irányítást a nyakát csókolgattam és nagyobb, de még kellemesen lágy tempóra kapcsoltam.
Nem sokkal később azonban Alex újra maga alá fordított, és megcsókolva eljuttatott a csúcsa, amitől úgy éreztem minden apró darabokra hullott körülöttünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)