45. Gála

Sziasztok!

Mindketten nagyon sajnáljuk, hogy ilyen sokáig elmaradtunk ezzel a résszel, de egyéb okok mellett közrejátszott a késésben, a tippek és komik hiánya, ugyanis az előző két fejezethez csak 1-1 komi érkezett, és ez bizony nagyon lehangoló tud lenni. Megtennétek, hogy pár szóban írtok valamit? Csak hogy hogy tetszett, vagy mit szeretnétek, mi lenne benne a következőkben... Persze köszönjük demon-nak, aki minden - vagy majdnem minden - részhez ír komit, ezért tényleg hálásak vagyunk:) Lényeg a lényeg: pár komi ösztönzőleg hatna ránk!

Ezt a részt is közösen írtuk, de ebben Shyla csak egy kis részt írt, mert egyéb elfoglaltságai miatt gyorsabb volt, ha én fejezem be, ezért most nem játszunk;)

Ui.: Örömmel jelentem, hogy rögtön, elsőre 70%-al sikerült az angol B2-es nyelvvizsgám:)) 

Puszi, NS / Shyla

Reggel erőteljes kopogásra keltünk, én legalábbis. 

-Nem akaroook - hisztiztem. Hasonfekve a párna alá fúrtam a fejem, és úgy döntöttem nem megyek sehová. 

-Mi van? - fordult felém Alex. Álmos, rekedt hangja igazán szexi volt. 

-Kopogtak. Fel kéne kelni. Élni kéne. De kibaszottul nincs kedvem. Egyikhez se.

-Azért az utolsót ne vesd el csípőből - simított végig a hátamon, keze megállapodott a derekamon. 

-Csak a tényeket mondtam ki hangosan. De aki odakint áll, az nem megy el egyhamar - utaltam az újabb kopogásra. 

-Ja hogy te így akarod elérni, hogy én nyissam ki - rúgta le magáról a takaróját. 

-Jóhogy - helyezkedtem vissza, hogy újra elaludhassak, de erre nem került sor. Alex felvett egy gatyát, ajtót nyitott. A fadarab másik oldalán Karen állt, közölte hogy most azonnal kezdjünk el készülődni, hogy még a reggel 9.30-as repülőt elérjük. Ezért keltünk reggel hatkor. Imádom azt a nőt. 

Zuhanyzás után Alex már kész reggelivel fogadott, mire hálás csókot nyomtam az ajkaira, és szorosan átöleltem a nyakát, arcomat pedig a nyakába fúrtam.

-Mi az? - kérdezte nevetve, miközben derekamnál fogva magához szorított. 

-Semmi. Csak szeretlek - kuncogtam. 

-Ez valóban semmi - jegyezte meg ironikusan. 

Hosszú percekig álltunk így a konyhában, és annyira jól esett érezni a karjait magam körül... Kicsit mintha hazaértem volna. 

Nem sokkal később viszont már a repülőn ültünk, és miután elértük a repülési magasságot elővettem a könyvem, Alex vállának dőltem, aki közben Bronsonnal beszélgetett. 

-Mit olvasol? - nézett rám Alex kedvesen. 

-Öö... Bodrog-parti szerelmeink - fordítottam le kissé nehézkesen a címet, miközben majdnem szétesett a könyvem. Még valamikor a gimiben kaptam a városi könyvtárból, még az olvasójegy is benne van, és a könyv anno komoly 19 forintot ért meg a kereskedőknek. Komoly összeg, mondhatom. 

-Bodrr...

-Bodrog - feleltem. - Az egyik főfolyónk mellékfolyója, és az egyik folyóparti városban van ez a vár - mutattam fel a borítót. 

-Minek olvasol ilyen régi cuccokat, azóta is jelentek meg könyvek - szólt közbe Bronson. 

-De ez a könyv már évek óta megvan, és még mindig nem olvastam el, és ez akadt a kezembe reggel. Ráadásul még soha nem olvastam 19 forintos könyvet - merültem vissza a sorok közé, de a srácok nem így vélekedtek a dologról. 

-19... forintot - itt a pillanatnyi megakadás után még el is bizonytalanodott kedvesem hangja - adtál ezért a kis vacakért? - nézett rám, akár egy elmeháborodottra. 

-Ha manapság otthon 19 forint lenne egy könyv, meglenne az összes könyv, ami valaha forgalomba került az országban - néztem rájuk. - Nálatok egy dollár, nálunk körülbelül 250 forintot ér. Mostanság. Az euró még többet, a fontba pedig nem akarok belegondolni. 

-250? - kérdezett rá Bron döbbenten. 

-Annyi. Minimum. Otthon ugyan vannak még ilyen pöttyös könyvek, meg... azok nagyjából anyám-gyerekkoriak, de egyikhez se fűllött a fogam. 

-Mi van még, ami ennyire eltér? - néztek rám kíváncsian. 

-Névnapok - szólalt meg az előttem ülő Richárd. 

-Nem fogom elfelejteni - néztem rá sértetten. 

-Mi van? - nézett rám zavartan Alex. 

-Tavaly elfelejtettem a névnapját, jobban mondva szeptember 18-ára megvettem az ajándékot, mivel azt hittem akkor tartja, november 15-én pedig nem kapott semmit. Szeptemberben sem kapta meg, mert akkor nem találkoztunk a suli miatt, és novemberben elég sértetten szólt rám vagy két nappal később. Azóta haragszik - sóhajtottam. 

-Akkor ez mi is? Több is van egy évben? - értetlenkedett Bronson. 

-Igen. A nevünk védőszentjének az ünnepén van a névnapunk, vagy valami ilyesmi, ha jól tudom - ráncoltam a szemöldököm, és segélykérően néztem Ricsire, aki csak megerősítésként bólintott. - Nekem például három van, Ricsinek pedig... négy, ha jól tudom. 

-Mindet meg is tartjátok? 

-Dehogy! Ha valakinek több van, az eldönti mikor tartja - vontam meg a vállam. - Emlékszem az osztályunkba volt két Fruzsi, mindketten a nevük eredetének napján tartották a névnapjukat, mert Fruzsina-nap január elsején van, és olyankor minden az újévről szól. 

-Ja, emlékszem - bólintott Ricsi. 

-És te? Te mikor is tartod? - kérdezte Alex, mintegy mellesleg. Ahha, szivi, ha engem akarsz átvágni, korábban kell kelned. 

-Hát, azt tőlem ugyan nem tudod meg - merültem vissza a sorokba. Persze feltűnt az a pár mondat, amit Alex eltátogott, és amire Ricsi vad bólogatással felelt, de gondoltam úgyse tudnám megakadályozni. 

-Oké, mi van még? - kérdezte kíváncsian Bron. 

-A karácsony - vágta rá Alex. 

-Te az államtitkokba is beavattad? - nézett rám Ricsi felháborodva. 

-Ha most azt mondod, hogy te nem mondtál el semmit Nikkinek, esküszöm kihajítalak az ablakon. 

-Pedig tényleg semmit - húzta ki magát büszkén. 

-Hazudsz! - vágtam rá röhögve. - Majd ha kitaláltál valami jobb hazugságot, akkor majd beszélhetsz, addig viszont ülj csak szépen vissza a helyedre - néztem rá negédes vigyorral. 

-Utálom, mikor így nézel rám - huppant le a hátsójára. 

-Tudom - trilláztam vidáman. 

-Gonosz vagy - csókolt bele a hajamba Alex. Csókja nyomán kellemes bizsergés szaladt végig a bőrömön a gerincemig, aztán a bizsergés, azon is le szinte csavarban lecsúszott, és a gerincem tövénél állapodott meg. Hát... Én meg ezt utálom. Amúgy imádom, de most nincs lehetőségem egyes dolgokra. 

A leszállás után egyből a szállodába mentünk. Los Angeles után New York volt a másik kedvenc amerikai városom, ahová el akartam menni, így én körül akartam nézni, de a srácok egyáltalán nem voltak oda ezért. A lányok viszont tényleg lelkesen jöttek velem végig a városon, Kris-szel is egész jókat lehetett fecsegni, bár ő hozzám hasonlóan kicsit távol tartotta magát Ashey és Nikki tébolyától. Julia nem jött velünk, Tinsel is csak órák múltán csatlakozott hozzánk. 

Másnap délelőtt Alex-szel jártam a várost, és tudom hogy készült pár kép, de nem hagyhattam hogy elrontsák a napom. 

Ebéd után azonban Ashley szószerint elrabolt. A Justin által tervezett ruha már a szállóban várt, magassarkúval együtt. Természetesen Ashley sminkeseket és fodrászokat is szerzett, így mire elindultunk a gálára, már teljesen leépült az idegrendszerem. 

Nem volt semmiféle puccos limuzin, sem vörös szőnyeg, elvégre ez nem az Oscar-gála. A paparazzik viszont itt is önfeledten kattogtatták a gépeiket, ami eleinte igen is zavart, aztán mivel beugrott, hogy pár nap múlva fotózásra is hivatalosak vagyunk, csendben tűrtem, hogy minél több különféle fényerősségű vakut villantsanak a szemembe. Eközben persze a boldog mosoly ott virított az arcomon. Ideges voltam ugyan, a derekamat ölelő kar viszont megóvott mindenféle óvatlan mozdulattól, Alex jelenléte nyugtató hatással volt rám. Már amennyire egy ilyen eseményen nyugodt maradhat az ember. 

Az előttünk kígyózó tömegben több hírességet is láttam. Itt volt például Madonna, Sarah Jessica Parker és ha jól hallottam a fotósok mögé gyűlt rajongók még Dicaprio nevét is sikoltozták. Aztán persze derült égből villámcsapásként érte őket Robert és Taylor érkezése. Hiába nem volt ez nagy rendezvény, a fanatikus rajongók a kedvencük minden lépéséről tudtak. Egy pillanatra elgondolkoztam: talán olyan kiscsaj is van itt, aki Alexet lesi? Kis gondolatmenetemből a mellénk lépő Julia-Kellan páros rázott fel. Julia nem volt annyira kiöltözve mint én. Pontosabban fogalmazva, neki voltak olyan testrészei, amit a ruhája takart is, nem csak kiemelt. Mivel Justin az én ruhámat annyira szexi fazonra vette, hogy a végén én éreztem magam kellemetlenül a sok szolid alkotásba burkolt nőcsoda mellett. Igaz, nem kellett sok idő, mire rájöttem, hogy a fotósok erre éhesek, elvégre minél rövidebb egy ruha, annál könnyebben kandikál ki alóla egy melltartó vagy bugyi. Az én esetemben viszont erre várhatnak, mivel akár tetszik akár nem, Justin tényleg kitett magáért - annak ellenére is, hogy magával a ruhával nem voltam kibékülve. A fekete-fehér pöttyös anyag mellrészéhez előre formázott kosarakat varratott, hogy a melltartóval ne legyen gond - na meg azzal se, hogy kicsi a mellem. A magassarkúm viszont életveszélyes volt, sőt a bokámnak se tett túl jót a csigalassú haladás. 

Mikor végre a színház közelébe értünk, Alex váratlanul kirántott a sorból és megpróbált a fotósok háta mögött egy másik bejárat felé terelni. Egészen addig nem is tudtam, mit akar csinálni, míg meg nem láttam a kétszárú ajtó fölé írt feliratot: Művészbejáró. Igen ám, de rólunk ki hiszi el, hogy művészek vagyunk?! Pontosabban csak rólam, hiszen Alex színész... Ezzel a ténnyel azonban nem is kellett foglalkoznom, mert az ajtó mellettii számzár segítségével Alex ki is nyitotta az ajtót. Úgy tűnik ismerik már őt errefelé, a portással is régi cimboraként kezelt le.

 Nem figyeltem merre megyünk, azt vettem észre, hogy felfelé vezet a lépcsőn. A második emeleten álltunk csak meg, mikor azonban a tekintetemmel a széksorokat kerestem volna, egy nagy fényárban úszó termet láttam csak. Hangos zsivaj szűrődött ki a lépcső mindkét oldalán visszhangzott a folyosó. A lányok és fiúk is egyaránt készülődtek. A lányok épp a szokott fekete balett- illetve sportcipőt vették fel, a fiúk pedig, amennyire láttam egymás ugratásával voltak elfoglalva. Látszólag cseppet sem izgultak, vérprofin kezelték a helyzetet. 

Alex körülnézett a lányok között, épphogy bedugta az orrát az öltözőbe, máris a nyakán csimpaszkodott egy hosszú hajú, karcsú testalkatú, nálam pár centivel alacsonyabb lány. Nem kellett sok ész hozzá, hogy kitaláljam: Natalie az.

Alex kilépett az öltözőből, és bezárta az ajtót, Natalie pedig még szorongatta egy ideig. 

-Én is örülök, hogy látlak - röhögött Alex. - Nat, ő a barátnőm, Gabi - mosolygott rám, és átölelte a derekam. 

-Szia - nyújtottunk egyszerre kezet, megráztuk egymás kezét. 

-Gyertek, megmutatom hol a helyetek - intett egy hossú folyosó felé amin elindult, mi pedig követtük. - Meddig maradtok a városban? 

-Holnap este megyünk haza - felelte kedvesem. 

-Akkor még holnap tudunk találkozni, ugye? - kérdezte. 

-Hát persze! Afterparty-ra jössz? - érdeklődött Alex. 

-Nem, nem az én világom - ráncolta az orrát. - Nézzétek, ott a harmadik sor négyes-ötös - mutatott a helyünkre Nat. - Utána találkozunk! - köszönt el vidáman, és már ott sem volt, mi pedig elfoglaltuk a helyünket. Alex ösztönösen karolta át a vállamat. A srácok közül nem ült körülöttünk senki, viszont a nyüzsgő tömegben még több hírességet szúrtam ki. Rihanna, Britney Spears, Beyonce, még Jennifer Anistont is látni véltem, de ebben nem voltam teljesen biztos. 

-Lesz afterparty is? - kaptam észbe, jó sokkal a beszélgetés után, amivel sikerült is egy mély, öblös nevetést kicsalni belőle. 

-Lesz. De ha gondolod nem kell elmennünk, jobb terveim is vannak az estére - búgta kéjesen, belecsókolva a hajamba. 

-Én elmegyek szívesen, bár lehet hogy ölben viszel haza - utaltam a cipőmre. 

-Ezer örömmel, hölgyem - mosolygott rám. - Fáj a bokád? 

-Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tesz jót neki ez a cipő. 

-Én mondtam Ashley-nek, hogy ne adja rád ezt a szart - morgott. 

-Hé, nyugi! Ez amúgy is Justin alkotása - tettem hozzá. - És még az is lehet, hogy mezitláb leszek az afterpartyn, az már úgyis lazább lesz. Kezdődik - tettem hozzá kis idő múlva. 

A felvezető szöveg után színpadra lépett egy maximum tíz fős társaság, köztük Natalie. Az 5 fiú az 5 lánypartnerrel ugyanazt a táncot járták, tökéletesen egyszerre, mintha egy párt raktak volna körül négy tükörrel. Natalie partnere egy, a korához képest egész izmos srác volt, összehangoltan, összeszokottan mozogtak, miközben a Bleeding Love szólt aláfestésnek. Volt egy rész, amikor a lányok mintha hisztisen toporzékoltak volna, ekkor hajolt hozzám Alex: 

-Hisztizésben nagy tapasztalata van - közölte szarkasztikusan. 

-Alex - nevettem fel halkan. 

Volt egy pillanat, amikor a srác Nat mellkasára tette a kezét - ránéztem Alex arcára. Hát, a srác jobban teszi, ha nem fut össze Alex-szel egy sötét sikátorban. 

A következő egy teljesen más csoport volt, abban Nat nem volt benne, és szinte egyáltalán nem mozogtak együtt, össze-vissza ugráltak, mintha impróznának. 

-Felszabadító nézni azt a szabadságot, hogy nem köti őket a koreográfia - jegyeztem meg epésen. Alex (és többen körülöttem) felröhögött, miközben az Apologize ordított a hangszórókból. 

Következőnek egy nagyon tehetséges csoport lépett színpadra, először azt hittem fiúcsapat, de aztán megláttam egy lányt is köztük. Valami nagyon idióta zenére táncoltak, de őszintén szólva k*rva jól csinálták amit csináltak. 

Ez után Nat és egy másik srác jött vissza, hogy a Happy Endingre táncoljanak.

A többi szám színvonala változó volt, Nat többször is fellépett, volt pár énekkaros fellépés is. 

Lassan már végetért a gála, mindenki szedelőzködni kezdett, mikor a már percek óta elsötétült színpadon kigyúltak a fények, oldalt ott állt egy zenekar, a táncosok is elfoglalták már a helyüket, mikor a reflektor a közönség sorai közé világított, megvilágítva ezzel Natalie-t, aki énekelni kezdett, és szó szerint feltáncolt a színpadra, ahol egy tök új számra kezdett mozogni, miközben énekelt. Mindenki elfoglalta az eddigi helyét, és hangosan vastaps közben figyelte a lehengerlő finálét. 

-Héhéhéhéé, nagylány! - tárta szét a karját Alex vidáman, mikor meglátta a húgát, aki immár átöltözve várt ránk az előcsarnok közepén a forgatagban. - Elképesztő voltál! - ölelte meg szorosan. 

-A bátyádnak igaza van, tényleg nagyon jó voltál - helyeseltem. 

-Köszönöm, tényleg. Örülök hogy tetszett. 

-Te mikor tanultál meg énekelni?! - kérdezte Alex teljesen elvarázsolva. 

-Ja, már egy pár éve járok énektanárhoz, akivel összedobtunk egy számot, a zenét pedig a suli zenekara dobta össze, és egy emelt infós srác pedig megszerkesztette, és segített felvenni demónak. A csoportommal pedig csináltunk egy koreográfiát - mesélte. - Mentek az afterpartyra? - kérdezte. 

-Igen, benézünk - bólogattunk. 

-Akkor holnap találkozunk, hol szálltatok meg? 

-A Four Seasons-ben - feleltem. 

-Kilenc körül a hallban! - köszönt el gyorsan, és már ott sem volt. 

-Ez gyors volt - kuncogtam. - Mehetünk? - intettem a kijárat felé, miközben megcsókolt, én pedig a mellkasára simítottam a tenyerem. 

-Mehetünk - sóhajtotta, aztán a derekamra simítva a kezét kiterelt az épületből, és egyenesen az egyik limó felé igyekeztünk. - Szóval tetszett?

-Igen, nagyon tehetséges kiscsaj - bólogattam. - És hasonlít rád - mosolyogtam rá kedvesen, amit széles mosollyal viszonzott. 

-Ugye ezt most bóknak vehetem? - kérdezett rá egy pillanattal később. 

-Te hülye! - kacagtam fel, aztán bólintottam. 

Nem sokkal később megérkeztünk az afterparty helyszínére, ahol megint tolongtak az emberek, de Alex elállta az utat, és sietve bementünk a szórakozóhelyre. 

-Hozok egy italt - engedett el Alex, mikor a többiekhez értünk, így én ott maradtam, ő pedig a bárpulthoz szaladt. 

-Sziasztok - mosolyogtam a többiekre. - Mizu? 

-Semmi különös - legyintett Ash. - Istenien nézel ki, ugye tudod? 

-Ash a számból vetted ki a szót - kacsintott rám Kellan, és mire észbekaptam már mellettem is állt, és közelállt ahhoz hogy átkaroljon, mikor megjött Alex, és én a mellkasához bújtam miközben elvettem az italt. Láttam Alex hogy néz Kellanra, mire az mondott valamit spanyolul, amire Alex ugyanúgy felelt. Nem tűnt túl barátságosnak a párbeszédük, ami a többieknek is feltűnt, ezért Nikki figyelemelterelésbe kezdett, aztán elráncigálta Kellant táncolni. 

Pár pohár után kimentünk cigizni, újabb és újabb hírességek között próbáltam meg elsomfordálni, bár volt aki megállított, hogy beszéljünk pár szót. Emellett persze táncoltunk is, de a lábam még így is elég korán fájni kezdett, így Alex egyszerűen megfogta a kezem, és a táncparkettre húzva a mellkasára vont, és lassan lépegetve kezdtünk táncolni. Ezt követték többen is, így a dj is inkább valami ehhez passzoló lassút tett fel egymás után háromszor. 

Alex nyakába akasztottam a kezem, ő a derekamnál fogva tartott és vezetett, párszor a mellkasára hajtottam a fejem, néha beszélgettünk. 

-Sose mondanám ki a többiek előtt, mert egy életen át hallgathatnánk, de... azt hiszem hálás vagyok - kezdte halkan a fülembe suttogva. 

-Miért? - kérdeztem mosolyogva. 

-Nem játszottam meg magam - annyira -, mikor állandóan csesztettük egymást, aztán jöttél te, és pár szóval megváltoztattál mindent. 

-Alex - mosolyogtam még szorosabban bújva a nyakához -, nem én változtattalak meg, és eszemben se volt ilyen. Egyszerűen magadhoz tértél. Egyébként... Mit beszéltél Kellan-nal? Nem tűntetek túl barátságosnak - kérdeztem hátrébb húzódva, csak hogy láthassam az arcát. Markáns vonalain megint az a megkeményedett maszk ült, amitől kitört a frász, ugyanakkor elképesztően szexi volt. 

-Csak megmondtam neki, hogy tartsa magát féken, magát is, és a száját is - felelte. - Köztudott hogy beszél spanyolul, csak arra nem számított hogy van aki érti is mit mond. 

-Menjünk vissza - nyújtottam csókra a szám. Csók közben összefonta az ujjainkat, aztán maga után húzva a kijárat felé vette az irányt. A bejárattól nem messze már kezdtej ritkulni az emberek, de engem pont ott kapott el Katy Perry.

-Öö, bocsánat - fogta meg a kezem, mire kíváncsian hátrafordultam. 

-Én kint megvárlak - simogatta meg a karom Alex. 

-Rendben, mindjárt megyek - néztem rá, aztán a Törpilla mintájú fehér ruhában lévő szőkeség felé fordultam. 

-Ne haragudj, hogy csak így letámadlak, csak szeretném ha tudnád, hogy elképesztően jól nézel ki ebben a ruhában - bókolt. - Ki tervezte?

-Uh... Valamilyen Justin.... Én nem igazán ismerem, párszor találkoztam vele, de tehetséges! Ismered Ashley Greene-t? Engem ő vitt el hozzá, biztos megadja a számát! Nézd, itt is van Ash - mutattam közeledő barátnőm felé, akinek megragadtam a karját, és egymásra hagyva a két divatgurut kedvesem után siettem, aki a hátsókijárat előtt várt rám, és amikor kissé sántítva mellé értem, átölelte a derekam, ezzel segítve a járást. 

-Sajnálom, de a kocsi csak néhány utcával arrébb tudott megállni. Itt itt van a rengeteg fotós, és a környező uták mind tele vannak kocsikkal, úgyhogy...

-Semmi gond - legyintettem. 

-Mit akart Katy? 

-Csak Justinról érdeklődött - vontam vállat. 

Lassan eljutottunk a kocsihoz, aminek a hátsóülésén szerelmes csókokat váltottunk, aztán felmentünk a szobánkba. 

-Ahh, megváltás! - rúgtam le a cipőmet, mire Alex felröhögött. 

Mire észbekaptam, Alex ajkai már a nyakamon kóboroltak, ujjaim a haját szántották, miközben ő a cipzárommal bajlódott. Villámgyorsan megszabadultam a ruhámtól, aztán őt is kisegítettem a nadrágjából; éreztem, hogy lassan az alsónadrág is szűkössé válik számára, de mielőtt abból is kisegíthettem volna, Alex ölbekapott, és meg sem állt velem az ágyig. Gyengéden a matracra dobott, majd azonnal fölémtornyosult, ajkai lágyan cirógattak, sosem csókolt még ilyen szerelmesen. Most bizonyos értelemben hiányzott a szenvedély, bizonyos értelemben pedig sokkal több volt benne, mint bármikor máskor. 

Mielőtt a derekára kulcsoltam a lábam, lesegítettem róla az alsónadrágot, aztán magamba fogadtam. Miközben egyik kezével a mellemet masszírozta, másikkal a fejem fölé emelte a kezem, és összefonta ujjainkat.

Érintése nyomán forrt a vérem, és felhevült a bőröm, miközben egy ritmusra mozgott a testünk. A szívem vadul verte a mellkasom, a vérem dübörgött a fülemben, szinte alig hallottam Alex elfojtott nyögéseit, és a sóhajaimat. 

Kihúzta a kezét az enyémből, végigsimított a karomon, majd a nyaka köré csavarta azt, és a vállam kezdte cirógatni, miközben én a hátán lévő izmokat kényeztettem. 

Alex csípője lágy ütemet diktált, miközben én a hátára görgettem, és átvéve az irányítást a nyakát csókolgattam és nagyobb, de még kellemesen lágy tempóra kapcsoltam. 

Nem sokkal később azonban Alex újra maga alá fordított, és megcsókolva eljuttatott a csúcsa, amitől úgy éreztem minden apró darabokra hullott körülöttünk.