Díj :)

Köszönjük szépen a díjat Tündinek! :)

Szóval akkor jöjjön az a 11 dolog. Mivel mi ketten vagyunk, értelemszerűen ezt külön-külön oldjuk meg, viszont a kérdések nem lesznek duplázva, senkit nem akarunk megrémíteni. :)

Shyla:

1. Kislányként elterveztem, hogy én bizony híres énekesnő leszek, (ez akkoriban volt, mikor Britney, Pink és Beyonce gladiátoros Pepsi-reklámban szerepelt. rémlik valami?! :D) aztán időközben rájöttem, hogy hangom nincs hozzá, de mindig is egy szép álom marad.

2. Az újságíró-tábor óta egyre többször játszok el a gondolattal, hogy mi lenne, ha azt a pályát választanám.

3. Szerepjáték függőségben szenvedek. Sajnos gyógyíthatatlan, ez van. :D

4. Az előrehozott érettségim miatt egy időre el fogok tűnni az éterből, úgyhogy előre is bocsi, persze NS. remélhetőleg addig kárpótol majd titeket.

5. Mostanában egyre több Carbonfools-t hallgatok, Fehér Balázs hangjába egyszerűen beleszerettem. :D

6. Nem csak szerepjáték függőségem van, de imádom a Hollywood Hírügynökség kritikáit, és KisViku tékasztorijait is. Ez az a dolog, amit magam sem értek, de tetszik!

7. Egy kis háttérinfó a történethez: Gabi és az Én szülinapon egy napra került. :P (megjegyzem én alapból is apu szülinapján születtem, ez csak úgy jött a sztorihoz) :D

8. Megszállottan Teenwolf-őrült vagyok, imádom azt a sorozatot képes vagyok angol nyelven megnézni a részeket még felirat nélkül is. (németet tanultam világ életemben.)

9. Imádom a középkori, Arthur-királyos filmeket. Ez is anyu hibája... Tőle örököltem. :D

10. Olimpia-szurkoló vagyok. Tehát reggeltől estig megy a TV-nk és hol anyu nekem, hol én neki, de közvetítjük egymásnak az eseményeket. Velünk aztán élmény nézni az úszást. :D Ugyan nem vagyunk jobb közvetítők, mint Knézy Jenő, de hangosabbak biztosan. :D

11. És így utoljára, hogy titeket se untassalak tovább és ennek az idegölő sorozatnak is véget vessek: egy igaz, de némiképp érdemtelen információ rólam: a minap sikeresen megtanítottam a 7 éves öcsémet úszni. :D

A válaszaim pedig a feltett kérdésekre:

Melyik könyves karakterrel kerülnél egy lakatlan szigetre?

Valószínűleg most mindenki meg fog lepődni, de Emmett Cullen-nel. :D

Mi a véleményed a könyvből készült filmekről?

Szerintem nem lehet úgy átírni egy könyvet forgatókönyvvé, hogy valami ne maradjon ki belőle, akarattal vagy akaratlanul. Mindenképpen ki kell hagyni infókat belőle, hogy ne legyen túl vontatott a sztori, így én inkább könyv párti vagyok. Az egyetlen olyan film, amit szintén könyv alapján készítettek és, amiben nem csalódtam az a Sorstalanság volt. 

Van-e olyan könyv, aminek teljesen az imádója lettél? Ha igen, miért?Nincs kifejezetten kedvenc könyvem. Én az a fajta olvasó vagyok, aki 50. olvasásra is ugyanolyan izgatottan várja a már ismert sztori végét. Engem általában a nagy lovestory-k fognak meg, mivel ilyen kis romantikus lélek vagyok. :))

Régi vagy új könyvek? Miért?

Erre nehéz válaszolni, voltaképpen nem is tudok, hiszen ez nálam teljesen mindegy.

Szoktál moziba járni? És milyen gyakran?

Bevallom nem sűrűn járok moziba, mert nehéz eljutnom oda. Buszozás, sok séta stb. Elég lusta vagyok, úgyhogy ez kimarad az életemből. Viszont neten megnézem az összes filmújdonságot, úgyhogy nem maradok le semmiről.

Milyen típusú könyveket, filmeket szeretsz?

Szeretem ha egy könyv vagy nagyon romantikus, vagy nagyon tragikus. Mindenképpen a szélsőséges érzelmek tudnak lekötni.

Mi az, ami megfog egy karakterben?

Mindenképpen a természete, a többi emberhez való viszonya. Általában ilyenkor beleképzelem magam az adott szituációba és a magam fejével gondolkozva próbálok döntésre jutni a dolgok felett, így döntöm el, hogy valaki szimpi vagy unszimpi.

Szerinted fontos-e az, hogy a könyveknek, vagy filmeknek van-e valami mondanivalója?

Igen, szerintem fontos, de nem elengedhetetlen. Van olyan film, ahol megtehetik azt, hogy nem a mondanivalót állítják középpontba és mégis kasszasiker lesz belőle, mert egyszerűen jó az amit csináltak. A könyveknél ez máshogy van, attól függ milyen könyvekről beszélünk. Nyilván itt az írok törekednek arra, hogy legyen mondanivalója.

Írsz-e saját történeted? Ha igen, neked mi ad ihletet?

Igen, írok saját történetet. Sokan mondják, hogy nagyon kreatív vagyok, szinte szárnyal a fantáziám, azonban ez nem így van. Igenis sokra tartom a visszajelzéseket és anyukám véleményét. Ez is furcsa lehet, de  anyuval én mindent megbeszélek, még a blogos dolgokat is, és sokszor kikérem a tanácsát is. Nekem a sok beszélgetés és a tudat, hogy van akit érdekel az, amit csinálok és nem hiába töröm magam. Ez ad ihletet.

Mit csinálnál, ha a kedvenc karaktereddel találkozhatnál a valóságban?

Hát, valószínűleg először vagy fél óráig visítanék, utána meg megpróbálkoznék beszélgetni vele. Közben idétlenül vigyorognék és nem hinnék a szememnek, hogy mekkora mázlista vagyok. De mindenképpen kifaggatnám alaposan, úgyhogy mással már nem szívesen futna össze utánam az a karakter. :D

Ha alkalmad nyílna rá, melyik film háttérmunkájába kukkantanál be? Miért?

Hűhaa... Szerintem az Avatar háttérmunkái lennének azok. A film maga engem nagyon elvarázsolt. Az egy egész más világ, még akkor is, ha csak animációk. Engem nagyon megfogott az egész környezet. Kíváncsi vagyok hogy csináltak ilyen klassz filmet. 

Naomi:

1. Írói példaképem Leiner Laura.
2. Röhögni lehet, sőt! Kiskoromban annyi állattal aludtam, hogy sokszor nem fértem el tőlük, ezért kitaláltam, hogy berakom őket a pizsimbe, és úgy mászkáltam, hogy akkora voltam mint egy ház.
3. Elég későn, 2 és fél évesen tanultam meg beszélni, azóta viszont be nem áll a szám.
4. Amikor végre tudtam beszélni, és anya énekelni akart nekem, egyszer megkérdeztem: Anya muszáj? Tesómék nem voltak ilyen bátrak.xd
5. Onnantól kezdve a nővérem esténként a Mi atyánkot énekelte nekem, ezért sokáig csak énekelve tudtam elmondani. A helyzet az, hogy pocsék hangom van.
6. Egyszer hazajöttem oviból, feljöttem a szobámba, és akkor volt az átalakítás, ezért minden ki volt pakolva a folyosóra, és nekem ez csak akkor tűnt fel, mikor a szobámba értem, és az üres volt.
7. Van négy Kocsonya Fesztiválos békám, pedig rettegek a békáktól. 
8. Ahogy a pókoktól is.
9. Sokszor visszatévedek a régi számokhoz - értem ezt mondjuk Britney kezdő számaira, stb. És én még mindig szeretem őket.
10. Egy barátnőm ezzel a három szóval jellemzett (meglepődtem, kissé): humoros, kedves, széplelkű. 
11. Van egy hatalmas amcsi zászló a szobám falán. 

Válaszaim:

1. Cortezzel a Szent Johanna Gimiből, vagy Jake-kel a Twilight-ból. 
2. Nem lehet őket összehasonlítani, nem ugyanaz a műfaj, nem ugyanazt szeretem bennük.
3. Nővérem húga. Elképesztő. 
4. Nem mindegy? Jó legyen.
5. Ritkán, inkább itthon filmezek.
6. Mindenevő vagyok. Majdnem.
7. Az, ahogy bizonyos helyzetekre reagál.
8. Bizonyos könyveknél igen, bizonyos könyveknél nem.
9. Igen írok, és bármi. 
10. Összehaverkodnék vele.
11. Harry Potter. Nem tudom:)

Shyla megkért, hogy ezt linkeljem ki, hátha valaki kedvet kap: http://freeforum4u.hu/forums/forums.php?forum_id=2314

47. Huszonhárom

Sziasztok!

Először is egy hatalmas bocsánatkéréssel szeretnék indítani, de nem tudtam megírni a részt a nyaralásom előtt, de remélhetőleg ezzel kárpótollak titeket. És szeretném megköszönni a rengeteg köszöntést, amit a szülinapomon írtatok. 
Nem nagyon tudok mit írni, így inkább át is adom a szót Gabinak...:D
Legyetek rosszak, 

Naomi

Két nappal később, reggel természetesen Alex karjaiban ért. Meztelen mellkasán pihentettem a fejem, ránéztem az éjjeliszekrényen álló vekkerre, ami fél kilencet mutatott, tehát meglepően későn keltem. 
Nem akartam Alexet felkelteni, mert ilyenkor olyan volt, akár egy édes kisfiú, mintha Somakot láttam volna, ami azért elég bizarr gondolat volt. Viszont utál nélkülem kelni, az én gyomrom pedig kongott az ürességtől. Végül úgy döntöttem, hogy úgy keltem, ahogy szereti; apró csókokat nyomtam az álla vonalára, egyre közelebb araszolva a szájához, majd hosszú, érzelmes csókot nyomtam a szájára, amire csak kis késéssel válaszolt. 
-Jó reggelt - vigyorgott édesen. - Minek köszönhetem - csókot nyomott az ajkamra -, ezt a kellemes ébresztést. 
-Annak hogy éhes vagyok, te viszont utálsz egyedül kelni - húztam széles mosolyra a szám, mire az ő arcán átfutott egy fura grimasz, de azért lerúgta magáról a takarót. 
-Rendelek reggelit - nyomott puszit a homlokomra, majd kicsusszant alólam, így én az ágyra roskadtam. 
-Isten vagy! - szóltam utána. 
-Ezért szeretsz, nem? - kérdezett vissza magabiztosan. Néztem ahogy sétálás közben az izmok meg-megrezdültek a hátán, miközben a karját lóbálta, és arra gondoltam, hogy lehet valaki ennyire tökéletes. 
Zuhanyzás után léptem a nappaliba, ahol már ott várt rám a kávém és a reggelim, mire hálás csókot nyomtam a tévét néző férfi ajkaira, aki közben felállt, és a fürdőbe vonult, hogy ő is lezuhanyozhasson. 
-Boldog születésnapooot! - ordította Ricsi, mikor hirtelen a berobbant a szobába, kezében egy lila csomagolópapírba bújtatott dobozzal. 
-Css! - ugrottam fel, szájára tapasztva a kezem. - Kussolj már! 
-Mi van? 
-Én nem említettem neki, szóval ha nem médium és a te szád se járt el, semmiről nem tud - sziszegtem, figyelmeztetve arra, hogy ez maradjon is így. 
-Ki fog akadni - rázta a fejét, de rám hagyta. - Minden esetre tőlem megkapod az ajándékod. - Megforgattam a szemem, de ráhagyva tovább néztem a tévét. 
Pár perc múlva Alex is megjelent, így csak rámosolyogva megfogtam a kezét, leültettem magam mellé, és az ölébe ülve folytam bele a beszélgetésbe. 
Időnként loptam egy-egy csókot Alextől, vagy a hajával játszottam, ilyesmi, de Ricsi állandóan megköszörülte a torkát. 
A nap egész eseménytelenül telt, elütöttem az időt a fiúkkal amíg a kondiban voltak, dobtunk pár kosarat, aztán amikor nekik dolguk volt lógtam egy kicsit Ashley-ékkel, és hála Istennek egyedül Nikki tudott még a szülinapomról, de tartotta a száját. Nikki épp kiment cigizni, mikor Ashley felvetette, hogy este menjünk el bulizni, amire én jóhiszeműen igent mondtam. Egy kis kikapcsolódás nem fog megártani. 

-Szia - mosolyogtam az épp cigiszüneten lévő páromra, aki a stúdió második emeleti erkélyén állt, kezében a füstölgő csikkel, már az utolsókat szívta. - Hogy hogy rágyújtottál? 
-Nem gyújthatok rá csak úgy? 
-Nem szoktál. Jobban mondva ritka az, amikor nincs okod, mégis rágyújtasz - vontam meg a vállam, majd kihúztam a könyöke mellett heverő dobozból egy szálat, és meggyújtva a szám sarkába akasztottam. Mélyet szívtam belőle, pont mikor Alex annyira elgondolkodva szívott bele a sajátjába, hogy észre se vette, hogy a vékonyka szál már a füstszűrőig égett, így el tudtam képzelni milyen szar lehet az íze. Észbekapva köhögni kezdett, majd elnyomta a csikket, és maga elé ültetve a derekamra csúsztatta a kezét. 
-Mint egy kezdő - nevettem fel, letörölve valami arcára ragadt koszt. 
-Nos, akkor... - kezdte, majd rátapadt az ajkaimra, és hosszú percekig csókolt olyan szenvedéllyel, hogy ha nem tart sziklaszilárd karokkal ki tudja hány méterről zuhantam volna a mélybe. - Ez is kezdő volt? 
-Az én cigimet is füstszűrőig akarod égetni? - kérdeztem vissza válasz helyett. A számba vettem a narancssárga végét, mélyen letüdőztem a nikotint, majd elfújtam oldalra fordítva a fejem kifújtam a füstöt. 
Mélyen néztünk egymás szemébe, volt valami furcsa a tekintetében amit eddig nem láttam, valami olyan aminek a milétére ha megveszek se jövök rá. 
-Minden rendben? - kérdeztem végigsimítva jóképű vonásain. 
-Persze. Este dolgoznom kell, felvesszük a tábortüzes jeleneteket - közölte. 
-Egész éjjel? - szontyolodtam el. 
-Nem tudom. Attól függ hányszor kell felvennünk, és hogy milyen lesz az idő - magyarázta. - Ne várj ébren. 
-Lehet hogy te még hamarabb hazaérsz mint én. Elmegyünk Ashey-ékkel valahová, és reméltem hogy te is tudsz jönni - simítottam a mellkasára a kezem. 
-Sajnálom - nyomott csókot a homlokomra, majd elnyomta a cigim. Összefont ujjakkal indultunk le, visszamentünk a többiekhez, akikkel együtt mentünk haza, pontosabban vissza a szállodába. Ashley a szobájába rángatott, és hosszas vacilállás után a kezembe nyomott egy fekete, testresimuló ruhát. 
-Hogy álltok most Alex-szel? - kíváncsiskodott egy bögre kávé mellett. 
-Jól - vigyorogtam rá. - Most valahogy minden klappol. 
-Kérdezhetek valamit? - pislogott fel rám óvatosan. 
-Persze - bólintottam. 
-Az előző kapcsolatod milyen volt? Annyira hallgatsz róla, hogy tuti valami... 
-Csak a szokásos - szakítottam félbe. - Belehabarodtam egy rosszfiúba, aztán szépen pofára estem. 
-Na, mert Alex egy ma született bárány - forgatta a szemét Ashley, majd huncutul rám vigyorgott. 
-Nem, de nem egy taknyos. Régen volt, és ez most egy olyan kapcsolat amiben teljesen jól érzem magam - áradoztam. - Alex... szeretem - mosolyogtam elgondolkodva. 
-Látom. Egy ideje már úgy ragyogsz, hogy mikor idejöttél nem hittem volna, hogy ez lehetséges. Nem is értem mire volt jó ez a macska-egér játék. 
-Ezt hagy ne kelljen újra végighallgatnom - néztem rá kérlelően, mire felröhögött. Pár perc kedélyes beszélgetés után elhagytam a szobáját, és a sajátomba vonulva beálltam a tus alá. 
Ahogy a forró víz végigszánkázott a bőrömön arra vágytam hogy néhány ujj kísérje őket, de Alex alig valamivel az után hogy visszajöttünk már ment is el, így nem értettem mire volt jó ez az egész oda-vissza rohangálás. 
Azon kezdtem töprengeni, mennyire fog haragudni ha rájön mikor van a szülinapom. Tudni fogja, hogy együtt voltunk aznap, így lelkiismeret furdalásom támadt, mert bár utálok kapni, Alexet ismerve még jobban fog utálni, ha megtudja. De már mindegy volt. 
Alig értem oda a telefonomhoz, hogy felvegyem, a törülköző is éppen csak lógott rajtam. 
-Igen? 
-Isten éltessen, Gabi! - ordította Márk a telefonba, mire akaratlanul is hatalmas vigyor kúszott a képemre. 
-Köszönöm - nevetgéltem. - Hiányzol, prücsök - vallottam be. 
-Te is. Miket kaptál eddig? 
-Ricsi még nem adta ide - feleltem. 
-És a többiek? Itt az a hír járja, hogy pasid is van. Igazi híresség vagy. Tudod milyen király az öcsédnek lenni? - lelkesedett. 
-Örülök, hogy tehettem érted valamit - röhögtem. - Karácsony körül biztos lesz valami szünetük a színészeknek, mit szólnál ha akkor ideutaznál? Itt tölthetnéd a szünetet, küldök neked jegyet, amint tudok valami biztosat. Mit szólsz? 
-Király! - kiáltott fe ujjongva, és szinte láttam ahogy a levegőbe bokszol. 
-Akkor még majd hívlak, meg írok. Most viszont mennem kell. Vigyázz magadra, öcsi - búcsúztam, majd magamra vettem azt a fekete ruhát amit Ash adott, előkotortam egy fekete cipőt, és kifestettem a szemem. Kivasaltam a hajam, felvettem a kabátom, majd ahogy Ashley-vel megbeszéltük a hallba mentem. 
-Hello, csajszi! - vigyorgott Ash, majd karon ragadva kiráncigált az épületből a többiekhez. Kellan ráérősen végigmérte a lábaim, és a hátsóm is, kedvem lett volna képen törölni, de Nikki még épp időben lépett elém. Mindenki partihoz volt öltözve, de a rikítókék szemek csak engem vizslattak, és már az is megfordult a fejemben, hogy a parti helyett Alexhez veszem az irányt. 
Negyed órás autóút állt előttünk, aminek a végére már volt bennem egy tequila, amit a limuzin hátsóülésén öntöttek belém. 
-Na gyere - karolt át hirtelen Kellan a semmiből, mikor a bejárat felé igyekeztem, nyomomban a többiekkel. 
-Levennéd rólam a kezed? - kérdeztem negédes vigyorral a képemen. 
-Mi van, már barátkozni sem lehet? - értetlenkedett. 
-Gondolod hogy ez Alexnek is barátkozásnak fog tűnni? - vágtam rá. 
-Oké, oké, értek én a szóból - húzta vissza a kezét, majd kérdőn nézett rám. - Kedvencből mikor lettem közellenség? 
-Nem vagy közellenség, mindaddig míg a kezed az aurámon kívül tartod - kacsintottam rá, majd benyitottam a bárba, ahol hirtelen kapcsolták fel a villanyt, majd egy hatalmas tömeg ordította a képembe; Boldog születésnapot!
Döbbenten álldogálltam az ajtóban, Kellan félmosollyal oldalazott odébb, hogy mindenki megszorongathasson, elsőként például Ashley, aki persze azonnal letámadott a csipogásával; 
-Mégis hogy a francba titkolhattad el ezt előlünk? Tudod te, milyen volt előtted is színészkedni? Karentől megtudni, hogy szülinapod van?! 
-Elvetted a szerepem - morrant rá Ashley-re Alex, elfojtva egy vigyort, majd a karjaiba kapva megpörgetett. 
-Sajnálom - suttogtam az ajkaira. - Annyira sajnálom - karoltam át a nyakát jó szorosan, majd mikor elváltunk hagytam, hogy mindenki megszorongasson, egy-két pohárka italt is a kezembe nyomtak, majd mikor újra Alex felé indultam volna, Ricsi a táncparkettre vonszolt. Eltelt úgy két óra mire végre fájó lábaimon sántikálva vetettem magam a fehér rövidujjúba bújtatott karok közé. 
-Szeretem, mikor fehérben vagy - suttogtam a fülébe, az ujjaimat a hajába fúrva. 
-Miss Rejtély - csókolt meg hosszan, az egyik oszlopnak dőlve. 
-Mr. Hazudós - vágtam rá. - Azt mondtad dolgozol. 
-Nem mondtad hogy ma vagy huszonhárom - ütötte le a labdát, majd felültetett egy bárszékre. - De akkor nem is két év van köztünk. Csak egy - hajolt az ajkaimra csókot kérve, amit én készségesen megadtam neki. 
-Bizony egy - mosolyogtam. - Szeretlek. 
-Én is szeretlek - felelte, szorosan körém fonva a karjait.