30. Együtt ébredni

Kellemes olvasást!

Puszi NS

Ha felhagysz a dohányzással, ivással, szeretkezéssel,
ne hidd, hogy tovább élsz. Csak úgy tűnik.

-Gabi, ugye te nő vagy? - szólalt meg bizonytalanul. Oké, hogy a forrócsoki végigégette a torkom és a szám, utána leperzselte a gyomorfalam, de nem ezért vágtam ilyen bárgyú képet. 

-Mikor legutóbb ellenőriztem, még az voltam - feleltem. - Miért? 

-Tudod... Akkor te... Tudnod kell mondani valamit! - nézett rám kétségbeesetten. 

-Ricsi, minden oké? Sose láttalak még ilyennek! 

-Tudod... Na jó, Nikki kurvára bejön nekem, de le se szarja a fejem! - fakadt ki végül. Ahááá! Kibújt a szög a zsákból. 

-Mondtál már neki valamit? 

-Hát nem egyértelmű, hogyha állandóan körülötte lógok? - kérdezte egyértelműen. Pasik! - forgattam a szemem. 

-Hogy a francba lenne egyértelmű? Én is lógok veled, Bronsonnal, meg... meg tudod, hogy nagy átlagban a srácokkal szoktam lógni, mégse jöttem össze mindenkivel! - vertem bele a falba a fejem. - Soha életedben nem voltál még ilyen gyökér - röhögtem ki. Ez volt a jó a mi kapcsolatunkban, hogy hiába szivattuk egymást, mindig ott voltunk, ha a másiknak szüksége volt ránk. Ezért kezdett szinte fojtogatni a bűntudat. - Kezdetnek nem lenne rossz, ha kicsit merészebben flörtölnél vele. Elvinnéd valahová. De csak ketten menjetek... Szeresd már kicsit, az Isten áldjon meg! - tártam szét a karom. - De ha jól érzem, nem csak ez a bajod. Ugye? 

-Nem. Egyáltalán nem! - fújtatott dühösen. - Julia! - morgott. - Az a csaj az agyamra megy, egyfolytában a nyakamon lóg! Egyszerűen nem tudom lerázni - kezdett csapkodni. 

-Hé, hé, csak nyugodj le! Őt is ki lehet iktatni, csak bízd ide - kacsintottam rá. - Kitalálok valamit, csak adj egy kis időt. 

Egész későig beszélgettünk, és bár még mindig nem sikerült kitalálni a "Julia-hadműveletet", azért így is sikeres estét tudhattunk magunk mögött. 

-Akkor szent a béke? - kérdeztem félénken, mikor a nappaliba lépve elpakoltuk a holmikat, és aludni készültünk. 

-Szent bizony! - ölelt meg újra, aztán elindult aludni. - Húzás Alexhez! - szólt még hátra a válla fölött, mire kiszakadt belőlem a nevetés. 

-Szerintem már alszik - legyintettem. 

-Azt ne mondd nekem, hogy nem fogadna szívesen - nézett rám hitetlenkedve. - Komolyan mondom, nyomás!

Kacagva szedtem össze a másnapi ruhám, na meg az egyik fehérneműt is bedobtam, még jól jöhet. Bevettem a fogamzásgátlót, aztán bezárva magam mögött az ajtót, átcaplattam a folyosó végi szobába. Magabiztosan bekopogtam, és az ajtó pár pillanaton belül ki is nyílt. Alex nézett rám álmosan, és kócosan, felsőtestét nem takarta semmi, csak egy melegítőalsót viselt, amitől azonnal elszabadult a képzeletem. 

-Szia - nyögte ki álmosan, miután 'kihunyorogta' ki vagyok. - Azt hittem már nem jössz - tárta ki előttem az ajtót, miközben nekidőlt az ajtófélfának, és nagyot ásított. 

-Én is - bólintottam. Lehet nem volt a legjobb ötlet ezt válaszolni, mivel álmos volt, nem esett le neki. - Voltaképp Ricsi küldött át. Na gyere, mindjárt elalszol - nevettem fel ledobva a szatyrom. Megragadtam a kezét, és bevonszoltam a szobába, ahol újra eldőlt az ágyon, és már szuszogott is. Mosolyogva bementem a fürdőbe, egy gyors zuhany után felvettem a pizsamám, megmostam a fogam, és halkan beosontam Alex mellé az ágyba. 

-Jó éjt - mormogta a hajamba, pedig már azt hittem aludt. 

-Neked is - sóhajtottam. 

Reggel Alex tapogató keze keltett, ahogy megpróbálta behatárolni hol vagyok. Lassan a hátamra görgetett, aztán felém gördülve ajkait az enyémre nyomta. Kedvesen, lágyan csókolt, mintha a széltől is óvnia kellene... Rajongva csókoltam vissza. Elképesztő ez a pasi mit ki nem vált belőlem....

Kezei gyengéd felfedezőtúrára indultak a pólóm alatt, ujjai alig érintve a bőröm cirógatták meg a hasam, majd a derekam, végül átfúrva magukat a textilrétegen, üdvözölték a tetkómat is. 

-Jó reggelt - kuncogott a fülembe, mikor ajkai elhagyták az enyémeket, és a nyakamat kezdték kényeztetni. 

-Neked is - sóhajtottam elégedetten. Forró lehelete simogatta a bőröm, különösen az ütőeremen, ahol amúgy is érzékeny. Ezt felfedezve ajkai huncut táncot jártak a lüktető vér fölött. - Alex... Alex, ne most, menned kell forgatni... - vetettem suta pillantást az órára, miközben egyre jobban fölém kerekedett, belepasszírozva engem a matracba, ami megadóan vette fel a testem vonalát. Lábaimat a dereka köré csavarva éppen a legjobb helyen ért hozzám ahhoz, hogy szinte magamat megadva nyögjek fel. - Alex!

-Hagyjad már - morgott, mikor ajkai a kulcscsontommal játszottak. - Most úgyis az extrákat fejeznénk be...

-Annál is ott kell lenned... Tudod, nem igazán örülnék, ha rossz pillanatokban nyitnának ránk, hogy húzzál dolgozni - sóhajtottam. Akadozva kapkodtam levegő után, miközben egyre feljebb tolta rajtam a felsőmet, hogy mielőbb levegye rólam. A következő percben a pólómat már el is dobta valahová, elkezdve ezzel a szoba csatatérré alakítását. Ez volt az a perc, amikor megdőlt minden akaratom, és a kezei közé helyezve magam, hagytam, hogy percek alatt megszabadítson a ruháimtól. Szinte lecsókolta rólam a felesleges anyagokat, a combom simogatásától az egész testem libabőrözni kezdett. Mosolyogva nyúltam a melegítője szegélyéhez, hogy kioldva a zsinórt, amíg a kezem ért letoljam, onnan a lábbammal toljam tovább. Ujjaimat lassan húztam ki a hajából, a vállán át a mellkasára húztam, aztán ingerlően simítottam végig az izomkockákon. Kezemet a vágykeltően meredező férfiasságára kulcsoltam, és lassú masszázzsal kezdtem kényeztetni, miközben türelmetlenül kaptam ajkai után. Ajkai a másik oldali ütőeremen siklottak végig a kulcscsontomig, aztán mikor megelégelte, hogy csak apró sóhajokat kap, miközben ő erősen nyökögött a kezem munkája nyomán, a melleimre tért át; míg egyiket a keze, a másikat a szája kényeztette, nem is akárhogy. Hangos nyögés szakadt fel a torkomból, mire felbátorodva kezdte szívogatni a mellbimbóm, miközben a kezét lejjebb húzta, aztán két ujját egy szempillantás alatt tüntette el bennem. Halkan felsikkantottam, ő pedig mozgatni kezdte a kezét. 

-A... Al... Alex! - ziháltam, levegő után kapkodva. A tüdőm már lassan egyáltalán nem bírta a ritmust, holott folyamatosan oxigénért üvöltött. Feljebb kúszva várt pár pillanatot, hogy lenyugodjak, aztán lábaimat a derekára kulcsolva merült el bennem. 

-Ne mondd ki a nevem - hunyt le a szemét a nyakamhoz hajolva, mikor újra készültem megtenni. 

-Mi... Miért? - ziháltam, miközben csípőmet az ő ritmusától eltérően kezdtem mozgatni, teljesen más irányba, amitől felnyögve aprót harapott a nyakamba. 

-Mert ebben az ágyban fogunk megöregedni - lihegte a fülemhez hajolva, majd ajkai közé csípte a fülcimpám. Erőteljes lökéseitől belekarmoltam a hátába, majd észbekapva nyugtatóan simítottam végig a felsértett bőrön, de úgy tűnt neki nem tűnt fel a hibám. Lihegve hajoltam a nyakához, miközben próbáltam a hátára gördíteni. Percek múltán végre engedelmeskedett az akaratomnak, én pedig egy szusszanásnyi megállás után újra magamba fogadtam, és folytattam, egy sokkal szelídebb, gyengédebb tempóban, mint amit ő diktált. Elégedetlenül felmordulva nyomta fel magát, én pedig engedékenyen dőltem neki a felsőtestének, és a nyakát átkarolva csókoltam meg, miközben folytattam a gyötrő tempómat. A csípőmbe markolt, ezzel próbálva gyorsabb ütemre bírni, de hagytam, hagy kezdje el ő a saját ritmusát, én tartottam magam az enyémhez. Néha halkan fel-fel sikkantottam, az én szopránom keveredett az ő baritonjával, ami néha szinte basszusba csúszott át... A kellemes remegés lassan, de biztosan csúszott fel a gerincemen, olyan volt, mintha egy képzeletbeli aranyfonállal tekerné körbe a csigolyáimat, aztán amikor elért egy pontot, kellemes belső forróság lepte el a testem. Ez újabb sikolyt, Alex elhaló nyögését, és a kettőnk egymásra, majd a matracra borulását eredményezte. Minden porcikám remegett, teljesen az előbbi hatás alá kerültem. 

-Fel kéne kelni - nyögtem fel lemondóan, mikor már percek óta feküdtünk egymás ölelésében. 

-Fel - bólintott. Lassan, komótosan álltunk neki a készülődéshez. 

Sikerült úgy felöltözni egy - szóló - zuhanyzás után, hogy ne vegye észre a fehérneműt, azt csak későbbre tartogattam. A fekete farmerhoz elég színesen öltöztem; kék, magasszárú cipő, rengeteg színes karkötő, rózsaszín sapka, és egy színes kockás dzsekire esett a választásom a kinti hideg miatt - mondjuk alá csak egy egyszerű, női szabású fehér felsőt vettem. 

-Az még oké, hogy kiszívod a nyakam... de hogy bele is harapsz, mintha épp vámpírvacsorának készültem volna, kicsit sok, nem? - kérdeztem halkan, mikor a liftben egymásnak dőlve álltunk. Eggyel lejjebb Kellan és Bronson léptek be mellénk, de míg előbbi morcosan nekivetette a hátát lift falának, utóbbi vidáman, és kicsit perverzül vigyorgott ránk. 

-Nézd meg, mondtam, mindkettő vigyorog mint a vadalma - röhögött fel Bron. 

-Ennek meg mi baja? - kérdeztem Kel felé bökve a fejemmel. 

-Semmi - vágta rá az alany, éppen egyszerre a másik kettővel;

-Féltékeny. - Bron és Alex röhögve összeütötték az öklüket, Kellan meg csak felmordult. Halvány mosollyal az arcomon néztem fel a nemrég még kissé rajongással figyelt férfira, aki pár hét alatt sokat változott a szememben, Alex-szel együtt. Csak míg Alexet megszerettem, olyannyira, hogy fájt a nélküle eltöltött idő, addig Kellan szinte már nem is volt pasi a szememben, nem néztem rá potenciális pasi-jelöltként, egyszerű haver volt, és ez a változás megrendítette. Nem szokott hozzá. 

-Esküszöm kicsinálom azt a pasit - morgott Alex, azon a reggelen legalább ezredjére, mikor kibicegtem a liftből. 

-Már megint fáj? - komorult el Bron arca. Kellan ráérősen battyogott mellettünk, főleg mikor csatlakoztunk a többiekhez az előcsarnokban. 

Aprót biccentettem Bronsonnak, aztán megszorítottam Alex kezét, és átbicebócáztam magam Ricsi mellé. Segédeszköz gyanánt belékaroltam. 

-Mit csináltál már megint? - nézett rám értetlenül, de aztán készségesen átkarolta a derekam, hogy segítsen a járásban. 

-Tegnap a fickó, akinél voltunk ruhát nézni, nem engedte hogy levegyem a magassarkút, pedig még ki is fordult benne a lábam, és nem tett neki túl jót - fintorogtam. - Kigondoltál már valamit? - néztem fel rá a tegnapra célozva. 

-Este megyünk vacsizni - vigyorgott rám magyarul, hogy a mellettünk elhaladó Ash ne érthesse, és verhesse nagy dobra. 

-Jó kisfiú! - borzoltam össze a haját, mikor kiléptünk a szálló ajtaján. Csak egy-két fotós lézengett ott, ahogy mindig, a nagy hírverés kezdett csillapodni. - Most kell valami, amivel leveszed a lábáról - kezdtem látványosan gondolkodni. A tegnaphoz hasonlóan az egyik kocsi hátsó ülésére kerültem, két oldalamon Bronson és Alex ült, elől viszont Ricsi és Chaske kapott helyet. Halálra idegesítettük őket azzal, hogy egy szót se értettek, de hagy főjön csak az agyvizük kicsit. Jó, mondjuk Alex valamivel nyugodtabb volt mint Bron és Kel, mivel összekulcsoltam a kezünket, és nagyjából félúton a vállára dőltem, de akkor is jobban örült volna, ha tudja mit pofázok közben. 

Egy asztalon ücsörögve szívtam a cigimet, távolról figyeltem a fiúk bohóckodását, vagy ahogy a kamerába beszéltek, extrák gyanánt. Legalább fél órája forgott a kamera, de hol valakit kérdeztek, hogy a srácok focizását, és verekedését örökítették meg, így sose irányult sokáig senkire az objektív. 

-Szia Cica - hallottam a bazsalygó, mély, férfi hangot. 

-Hi! - mosolyogtam rá, gyorsan kifújva a füstöt.

-Azért az múltkor rendesen taccsra vágtad a napom... - jegyezte meg elfoglalva a mellettem lévő helyet. 

-Én? Mégis miért rám fogod, te keltettél fel hajnalba! - Jó, lehet, hogy a kilenc annyira már nem hajnal, de egy olyan éjszaka után neki se lett volna kedve felkelni. - Egyébként örülj, hogy nem lepedőben mentem ki - tettem hozzá dacosan. A lerúgott textil épp úgy megfelelt volna a célnak. 

-Én nem zargattalak volna, ha Mr. Meraz hajlandó felemelni azt a tetves telefont. Bár a látványért kifejezetten megérte - kacsintott rám. Szemforgatva fordultam vissza a farkasokhoz, láttam hogy Alex kiszúrta a párosunkat, de néhány lopott pillantáson kívül egyenlőre nem csinált semmit. Pillantásommal, és néhány mosollyal próbáltam nyugtatni, de túl messze volt. Éreztem, hogy idő kérdése, hogy megjelenjen mellettem, egyszerűen áradt belőle. 

-Hát én nem tiltakoztam volna - kezdett kajánul vigyorogni. 

-És ez engem miért nem lep meg? - kérdeztem rá, elnyomva a cigicsikket. 

-Hát, nem is tudom - kacagott fel. - Mondd, nálatok mindenki ilyen jól néz ki? Mert akkor inkább odaköltözök. 

-Ezt Ricsiből logikáztad ki? - emeltem fel a szemöldököm. 

-Vicces kislány - mormogta ironikusan. - Komolyan kérdeztem. Ha már Alex lecsapott a kezemről - húzta el a száját sértetten. 

-Első csajozási szabály: ne kezelj tárgyként. Az áruból az utolsó darabokat szoktuk lecsapni egymás kezéről - álltam fel. - Egyébként... Biztos hogy olyan barátnőt akarsz, aki vigyorogva küld el a picsába, miközben azt se tudod miről beszél? - tettem fel az őszinte kérdést. Mióta Amerikába érkeztem, legalább nyolc ember édesanyját emlegettem, tök mindegy volt, hogy ismerem vagy nem, és az illetők még csak nem is tudták hogy egyáltalán róluk beszélek, vagy csak erőt vett rajtam a skizofrénia. 

-Ha legalább olyan jól néz ki mint te, vagy még jobban, akkor édes mindegy, Cica - kacsintott rám hivalkodóan. - Ugyan Cica, mondd meg, miben jobb ő mint én! - utasított, mikor már percek óta, a reggel történteken álmodozva néztem a srácokat. 

-Kellan, ha azt hiszed, én olyan álmodozó, éjjelente rólad álmodó rajongó voltam, tévedsz - ráztam meg a fejem. - A filmek alapján mondtam, hogy neked van a legjobb tested - ismertem el. 

-És mi változott? 

-Hát először is megláttam a többieket - csipkelődtem. 

-Ne legyél már ilyen humoros! - horkantott. 

-Komolyan mondtam. Rajtad feszültek legjobban a felsők, de te nem voltál félmeztelen. És a farkasokhoz be szoktam menni a kondiba. Egyébként meg... Nem vagyok én olyan "vad rajongó"... 

-De komolyan miért őt választottad? - nyaggatott tovább. 

-Kellan, az Isten áldjon meg! - csattantam fel. - Alexhez vonzódom, rád barátként tekintek, de a legjobb úton vagy ahhoz, hogy ezt elbaszd! - fakadtam ki, és dühösen eltrappoltam, ami a lábam miatt nem volt túl jó ötlet. Kissé bicegve vágtam le magam Kristen kanapéjára, a lány lakókocsijában. Ashley, aki talpig vámpírsminkben ült velem szemben, érdekesen méregetett a sárga lencséken keresztül. 

-Mi a baj? - kérdezte, miközben kicsit bűntudatosan nézte, ahogy a lábam dörzsölgetem. 

-Kellan, meg az az elképesztő egója a sírba visz - forgattam a szemem. 

-Mit csinált? - kérdezte Kris, kilépve a fürdőszobának nevezett egérlyukból. 

-Elkezdett ott nekem jópofizni, hogy így vagyok szép, úgy tettem tönkre a napját valamelyik reggel, így magyar lányok, stb, meg hogy én miért nem őt választottam - puffogtam. - Most komolyan, miért kellett volna őt választanom?! Mondtam én valaha olyat, hogy összejönnék vele?! 

Kris és Ash egy futó pillantás után rám néztek, majd egyszerre kezdték ráncolni a szemöldöküket. 

-Kellan ennyire be van zsongva? - kérdezte Ash furcsállva a dolgot. 

-De mitől?! Alex-szel legalább egy hónapja kerülgettük egymást, vagy így, vagy úgy, de Kellannal maximum poénkodtam! - tártam szét a karom értetlenül. Ash továbbra is Kellan viselkedését furcsállta, Kristen meg rajtam röhögött. 

-A lábad hogy van? - kérdezte az idő közben betoppant Rob.

-Sajog - húztam el a szám, némiképp megnyugodva. 

-Engem inkább az érdekelne, hogy Alex-szel hogy vagytok - kacsintott rám kíváncsian Ash. 

-Jobban mint hinnéd - vettem fel pimasz mosolyom. - Apropó Alex. Forgatnak még? - vontam fel a szemöldököm. Kris kilesett az ablakon. 

-Épp ő beszél  a kamerának - bólintott. 

-Mennyi időbe telik felvenni egy kibaszott extrát?!

-De naaa! - nyígott Ash. - Tudni akarom! - akadékoskodott. 

-Mit?! - kérdeztem, legalább olyan hisztisen. Sok volt nekem ez a nap, pedig éppen csak elkezdődött. 

-Hogy mi van veletek? 

-Megvagyunk - bólintott. - Csak már be akarok rajta hajtani egy vacsorát, amit megígért, csak nem jött össze. De így, hogy a Summit kiszabta, hogy titkolózzunk nem lehet. Ha ketten mennénk, az rögtön szemet szúrna - húztam el szomorúan a szám. 

-És ha mind együtt mennénk? - vetette fel Rob. - Jó, tudom az nem olyan. De ti elmerülhettek egy témában ha egymás mellett, vagy egymással szemben ültök, senkinek nem tűnne fel. És ha a Summit észhez tért, bepótolhatjátok. 

-Ez jó ötlet, Rob - bólintott Kris. - Addig is, ha nagyon kettesben akartok vacsorázni, felhívjátok a szobapincért - mosolygott rám együttérzőn. Ő és Rob szinte irtóznak a rajongóktól, ráadásul enyhe tömegiszonyuk van, ami nem válik a karrierjük előnyére, de na. A lényeg, hogy ő át tudta érezni a helyzetem, valamennyire. 

-Na miújság, pukkancs? - nevetett Alex, mikor egy levágott nadrágban, papucsban, és köpenyben találkoztunk a kajálda előtt, dél fele. Átölelte a vállam, és egy percre magához húzva ajkait a homlokomra nyomta. - Már messziről látszott, hogy nem indult jól a reggeled - terelt a tálcák felé. 

-Fáj a lábam... - kezdtem, de akkor mellénk ért Kellan is. - Na, te menj innen, te egyszer már az agyamra mentél! - mutattam rá durcásan, és hátat fordítva elvettem a kajám. 

-Ember, mi a francot csináltál?! - röhögött fel Alex, megbökve Kellant. Nem igaz, hogy Kellan azon nyavalyog, hogy együtt vagyok Vele, erre ő csak röhögve megbökdösi az oldalát?!

-Én ugyan semmit - vigyorgott a kérdezett. 

Átkozott jó napom van - hunytam le a szemem lemondóan, és csak az esti kényelem, és a puha ágy gondolata volt hajlandó megnyugtatni.