Sziasztok!
Meghoztam az új részt, amiben a meghívóra is fény derül, és Gabi és Alex kapcsolatát is megnehezítjük. Szerettek minket, ugye?! Mindenesetre kellemes olvasást, és ha lehet pár komit írjatok, jó?:) Jól esne, tényleg:)
Puszi, NS
 |
Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem. |
Szeretettel meghívjuk, jótékonysági gálaestünkre, stb, stb, stb, stb...
Mikor felpillantottam a meghívó cifrás sorai közül, Alex épp a lábamon cserélte a jégakut.
-Alex, túlzásba viszed - mosolyogtam rá.
-Az orvos mondta - vont vállat.
-Megártott a futás? - kérdezte mosolyogva Ash.
-Áh... - legyintettem. - Már az előtte lévő hajnalban sikerült gallyra vágnom.
-Ez a hülye leugrott három méter magasból, ahelyett, hogy maradt volna azon a formás kis seggén, és megvárta volna a reggelt - morgott Alex.
-Te hülye vagy - közölte Ashley.
-Van még valaki, aki ezt szeretné a tudtomra adni? - vontam fel a szemöldököm.
-Ha gondolod szólhatok még pár embernek... - hallottam Alex hangját, mikor leült mellém. Ideje volt a meghívóra, és a vásárlásra terelni a szót.
-Ashley, ugye nem fogsz túlzásba esni? - kérdeztem gyanakodva, mert tudtam, hogy ez alól nem bújhatok ki. - Csak egy ruha, és cipő. Semmi más! Sőt! - kaptam észbe. - Először átnézzük a ruháimat. És a cipőimet is, ha van olyan ruhám, akkor nem megyek vásárolni! - közöltem.
-Most miért vagy ilyen? - biggyesztette le az alsó ajkát, pedig semmi baja nem volt, csak a gyenge pontom kereste, de messze járt tőle. Legalább három méterre.
-Mert félek tőled! - adtam a mellettem ülő férfi kezébe a meghívót, mivel már egy ideje azt akarta megcsodálni. Ashley csilingelően felkacagott.
-Ugyan már, úgyis lesz még abból vásárlás! - kacagott jókedvűen, és már zárult is mögötte az ajtó. Alex nem tétlenkedett, azonnal ráfordította a kulcsot, és perverz mosollyal közelített felém.
-Szerintem valamit félbehagytunk - mosolygott rám. A lábam miatt egyszerűen felemelt a kanapéról, és már eleve a falnak döntve kezdett csókolgatni, miközben a lábaim szorosan közrefogták a csípőjét. Most türelmetlenebbül rángattam le róla a pólóját, miközben az enyémtől is megszabadultunk, aztán egyszercsak elszakadt, és felvont szemöldökkel nézett rám.
-Hogy is van az a nem vagyok a barátnőd dolog? - kérdezte számonkérően, aztán tudatpusztító csókokat hintett a nyakamra, és a villámgyorsan meztelenné vált mellkasomra is. A kulcscsontomnál való kalandozás kikezdte a szívem rendesen... - Nekem ez nem tűnik barátinak... - motyogta, miközben hatalmas tenyere a fenekemről, a gerincem mentén a melltartóm kapcsához csúszott, aztán meggondolta magát. Kínzott még egy kicsit. Ujjaim türelmetlenül csavarogtak a sötétbarna, szinte fekete tincsek közt, ajkaim időnként a homlokára, arcára nyomódtak, miközben igyekeztem nem elájulni, bár az én pulzus számom már meghaladta a normálisat.
-Miért... Minek neveznéd ezt? - kérdeztem zihálva. Alex válasz helyett elrugaszkodott a faltól, és egyenesen az ágyhoz vitt, miközben türelmetlenül kényeztette az ajkaimat. Óvatosan a puha szaténra helyezett, aztán fölém gördülve végigsimított a combomon, a csípője köré csavarva a lábam.
-Hát, ha te Bronsonnal is ilyeneket csinálsz, én tökön döföm magam - morogta, miközben kisimította a hajam a nyakamból, és forró csíkot hagyott az ütőeremen a nyelvével.
-Az kéne még - húztam ki a kezem a hajából. Tenyeremet a vállán keresztül végighúztam a mellkasán, végigzongoráztam a gondosan kidolgozott kockákon, aztán tenyeremet éppen abban a pillanatban simítottam az ágyékára, amint ő belemarkolt a mellembe, így váltva ki belőlem egy érzéki, és hangos sóhajt, ami elnyomta a fojtott nyögését. - Kár lenne érte - húztam el a szám, aztán kigomboltam először a felső, majd az alsó gombot a nadrágján, lassan, kínzó lassúsággal húztam le a cipzárt, ügyelve hogy a kezem a számára egyre szűkebb alsónadrághoz érjenek, minden egyes mozdulatnál.
Abban a pillanatban, hogy elkezdtem lehúzni róla a farmert, és a melltartóm kapcsa is engedett a fürge ujjainak, hangos visítással a telefonom üvölteni kezdte a csengőhangom. Lehunyt szemmel távolodtam el, és ejtettem le a kezem a nadrágjától. Alig egy pillanattal később az övé is rázendített, mire furcsállva néztünk össze.
-De ha ez VALAKI a stábból, rándulás ide, rándulás oda, kimegyek és agyonütöm - néztem egyenesen a szemébe. Kisebb dühroham fogott el, mikor arra gondoltam, hogy ez már nem az első eset, hogy félbeszakítanak, és ennél tovább valahogy sose tudunk jutni.
-Szerintem mielőtt kiérsz berezelnek és maguk ugranak le az erkélyről - felelte, aztán röpke csók után, velem együtt dühöngve kászálódott fel, és odahozta nekem a telefonom. Míg ő a készülékekért ment, én bekapcsoltam a melltartóm, mert ennek az estének már édes mindegy.
-Igen? - szóltam bele sóhajtva a telefonba, mikor megláttam hogy az unokahúgom, Linda az. A 19 éves, kissé mimóza lelkű lánynak sokszor voltam a lelki szemetese, és rengetegszer védtem meg, mert míg ő elpityereg egy-egy gonoszabb megnyilvánuláson, nem káromkodik (esküszöm, még a számítógépe is szent hanggal kapcsol ki), nem haverkodik fiúkkal, követi a jókislányos kis imidzsét, addig én szókimondóan, káromkodva teszem helyre a nekem nem tetsző embereket legyen az bárki. Talán épp ezért került ilyen közel hozzám, arról nem is beszélve, hogy a kimondatlan szövetség köztünk valahogy mindig arra késztetett, hogy megvédjem.
-Szih-hia, Gah-Gahbi - szipogta, majd elnézést kérve kifújta az orrát.
-Linda, baj van? - ültem fel. Egyre kíváncsibb lettem. Idő közben Alex odadobta nekem a pólómat, bár ő még mindig nem öltözött fel, csak a nadrágját gombolta be.
-Em... Emlékszel Ivánra? - kérdezte remegő hangon, akadozó lélegzettel. Kezdett hisztérikus állapotba kerülni, de most nem autózhattam át, nem ülhettem kocsiba, hogy személyesen nyugtassam meg, mint máskor tettem volna.
-Emlékszek. Mi a baj? - kérdeztem. Alex már rég letette a telefont, érdeklődve méregetett. Állítása szerint neki a magyar legalább kínai, de a hangzása tetszik neki.
-Kih-kihdobott - kezdett újra sírdogálni. Iván, és Linda már három éve együtt voltak, mikor eljöttünk Ricsivel erre a forgatásra, már az összeköltözésen gondolkodtak, és albérletet kerestek Pesten.
-Miért? - kérdeztem.
És ezt nem kellett volna. Másfél órán keresztül hallgattam a siránkozását, Ivánról, arról hogy beleszeretett másba, és egyéb apró-cseprő dolgokról. Oké, értem én, hogy szakításkor az ember padlóra kerül, és sokan ilyenkor abszolút mindent a lelkükre vesznek, de egy olyan ember, aki amúgy is ilyen érzékenylelkű, kibaszott fárasztó ilyenkor. Alex teljesen kikészült tőlem, én meg a telefon, és a világ másik végén lévő rokonomtól, akitől csak nagy nehézségek árán tudtam elköszönni.
Alex ragaszkodott ahhoz, hogy ő vigyen át a szobámba, egészen az ágyamig vitt. Egy gyors zuhany után bicegve, és immár pizsiben kijöttem, bebújt velem az ágyba. Vagy megvárta hogy elaludjak, és biztos lehessen abban, hogy nem mászkálok, vagy reggel korábban kelt.
Reggel a fejemen landoló papírkötegre ébredtem. Kábán emeltem fel a fejem, és egy vigyorgó Bronsont találtam az ajtóban.
-Nem bírtad ki - vigyorgott, aztán felém nyújtotta a kezében lévő capuccinot.
-Tessék? - kérdeztem vissza, mintha beszívtam volna. Sutákat pislogtam, erőtlen voltam, és álmos. ÉS NYŰGÖS.
-Nem bírtad ki, hogy ne kavard meg az álló vizet - feküdt le mellém. A hátamat a falnak döntve futottam végig a szalagcímen. Mi? Na, fussunk neki még egyszer.
Alex Meraz becsajozott?!
-Ohh, bazd meg - morogtam olaszul. Négy évnyi olasz tanulásból csak a káromkodások maradtak meg. Sóhajtva lapoztam a megfelelő oldalra, miközben nagyot kortyoltam a forró italból.
Alex Meraz becsajozott?
A híres Twilight Saga rossz kisfarkasa úgy tűnik bevetette magát, és becsalta a kislányt a csapdájába. A körülbelül egy hónapja érkezett európai lány a 24 éves színész karjaiban hagyta el a forgatási helyszínt, majd a férfi a taxiból is kiemelte, és a szállodába vitte. Hogy történt e valami baj, vagy csak egyszerű kedveskedés áll a dolog mögött, nem tudni, de többen is megerősítették a tényt, miszerint a két fiatal elég közel került egymáshoz a kezdeti súrlódások után.
Egy neve elhallgatását kérő sminkes, aki a stábban dolgozik, így nyilatkozott:
"Gabi és Alex nagyon közel kerültek egymáshoz. Még nincsenek együtt, de szemmel láthatóan imádják egymást. Amolyan túl a barátságon kapcsolatot ápolnak, bár több barátjuk is szeretné, ha végre lépnének valamit. Mindig ölelgetik egymást, együtt csinálnak programokat. Aranyosak együtt, Alexnek is visszatért az életkedve, mióta folyik a válás mogorvább lett, de visszatért az a vigyorgó Alex, akit a New Moon forgatása, és promója alatt volt alkalmunk megismerni. Gabi is sokkal felszabadultabb így hogy nem marják egymást állandóan."
A bökkenő csak annyi lehet, hogy Mr. Meraz házassága hivatalosan még nincs semlegesítve, és magát megbízhatónak valló forrás szerint Alex nemrégiben Los Angelesbe utazott a családjához. Jobban mondva a fiához, és nem sokára ex-nejéhez. Hogy Kim mit szól ehhez, nem tudjuk, de nem feltétlen fog örülni neki, pedig már egy ideje külön utakon járnak.
Sikerült felvenni a kapcsolatot pár magyar újsággal, akik szíves örömest működtek közre, és adtak ki, általuk már megjelentetett nyilatkozatokat.
Gabi és Ricsi egykori osztálytársa így nyilatkozott a lányról:
"Gabi nagyon nyitott, és humoros lány, viszont rendesen fel van vágva a nyelve. Nem rajong a sorozatért, nem is az a típus, bár egy-egy szebb férfitestnek ő is el tud csábulni, na de ki nem?! Az elején biztos vagyok benne, hogy hadakozni fog, aztán meg fog enyhülni, akár azt is el tudom képzelni, hogy barátokra tesz szert" - nyilatkozta régebben.
Hát még milyen barátokat szerzett!
Azt már tudjuk egy ideje, hogy Bronson és Kellan is jóbarátja mind Ricsinek, mind Gabinak, Kristen is elég jóba került a lánnyal, Ashley pedig mint mindig mindenkivel, velük is jóban van, a többiekkel haveri kapcsolatot ápolnak. De hogy Alex és Gabi valójában mit sutyorognak, azt nem tudni.
Nem tudjuk az európai jövevények mennyire követik az eseményeket, de a hazájukban valóságos celebek lettek. Ilyen-olyan helyen szerepelnek, és kisebb hisztéria alakult ki körülöttük. Mit össze nem lehet hozni egy kis mázlival, nem?!
-Imádom, mikor "magát meg nem nevező" személy nyilatkozatát írják le. Ki lehet az? A sarki hotdog árus? - vontam fel a szemöldököm.
-Körülbelül - bólintott Bron.
Alex csakhamar befutott, csak vigyorgott az egészen. A liftben, nem zavartatta magát, a korábbi esetekhez hasonlóan húzott magához, keze a hasamra siklott, fejemet a nyakának döntöttem, de mikor ujjai utat törtek maguknak a pólóm alá, ijedten löktem el magam tőle, és a mellem előtt összefontam a karom, miközben melléálltam. Egyik szemöldökét felvonva nézett rám, választ várt, eddig nemigen tiltakoztam.
-Mindig ezt csinálod! - néztem rá nagy szemekkel, mire hangosan felröhögött, amit percekig nem hagyta abba, és bár tudtam volna hallgatni tovább is, azért jó lett volna ha nem rajtam max velem röhög. - Múltkor se lett jó vége! - emlékeztettem. Vigyorogva bólintott, aztán kinyílt a liftajtó. Ahogy haladtunk át az előcsarnokon, a kávézó felől felcsendült egy kellemes, de szigorú, és egyben ismerős női hang;
-Srácok, várjatok!
Egy emberként fordultunk a felénk siető nő felé, aki éppen azt a kosztümöt viselte, amiben értünk jött.
-A farkasoknak még van egy kis idejük, Alexre szükségem van, úgyhogy most még csak a vámpíroknak kell kimenniük - mondta. Egy pillanatra mindenki összenézett, majd le, az összekulcsolt kezünkre; furcsa. Fel se tűnt, de a kezünk már jóideje összenőve lógott közöttünk. Egyikünkben sem merült fel, hogy csak Alex kell neki, a ma reggeli cikk után szinte természetes volt, hogy ott a helyem. A farkasok elvonultak mellettünk, és leültek az étteremben, és beszélgetni kezdtek. Mi hárman a másik irányba indultunk, enyhén szólva is elkerekedett a szemem, mikor kisült, hogy Karen kibulizott magának egy irodát a szállótól.
-Szóval - kezdett bele, mikor mi leültünk. Végignézett rajtunk, majd bólintva beszélni kezdett; - Látom együtt vagytok. Ez mind szép és jó, sok boldogságot, blablabla, stb., stb., stb. Kérdés hogy mit szól hozzá a Summit...? - kérdezte, fent felejtve a hangját, hogy érezzük a következő folytatást; -... és a bulvársajtó. Most, a cikk után mindenképp ki kell adnotok egy sajtóközleményt, hogy mi is van, mert amúgy is kérni fogják... Ezért is jó, hogy mindkettőtök nevében én nyilatkozom, mert így hihetőbb, hisz mindkét oldalba belelátok, úgymond. Ami titeket érint... - nézett ránk komolyan. - Eldönteni, hogy mit nyilatkoztok. Titkoljátok vagy nem, ilyenek. De ezzel sajna várnotok kell addig, hogy mit mond a Summit, mert ez őket is érinti. Várjatok, ha van egy kis mázlitok, ez pont Freig lesz - szaladt a telefonhoz, majd bólintott felénk egyet, amint kiderült kihívta. - Egy pillanat, kihangosítom.
-Alex, Gabriella! - szólalt meg egy ijesztő férfihang, amitől automatikusan hátrahőköltem. - Azt hiszem jobb lenne várni azzal a bejelentéssel. Nagyon szép, és nagyon jó, hogy együtt vannak, de jó lenne ha egyenlőre a közélet előtt közeli barátok maradnának. Nem bánom, járjanak, de az lenne a legjobb, ha csak a stáb tudna róla. Amint kimondták a válást, és leülepedtek a kedélyek, bejelentjük. Nem vetne Alexre túl jó fényt, hogy még el se vált, de már másnak csapja a szelet, még akkor se, ha már régen külön élnek, és mindkét fél lezárta. Jó lesz ez így? - kérdezte a gyors monológ végén a férfi.
-Jó - válaszoltam, miután egy gyors pillantás után tisztáztuk, hogy jó lesz. És így mindenki heppy.
Kifelé halkan megkérdeztem:
-Mikor is mondják ki a válást?
-Október közepén van a tárgyalás - nyomott futó csókot a homlokomra. Az elmúlt háromnegyed óra lefárasztott, fene se gondolta, hogy ennyire bele kell gondolnom minden szavamba, és annak következményeibe, ha nyilatkozni akarok. Franc az egészbe, és még a lábam is fáj.
szia ez király de a summit zsarnokok gyülekező helye
VálaszTörléspuszy