32. Vallomás

Nem csupán szeretlek: szeretem, ahogy te szeretsz engem.

Döbbenten, mérgesen, ámuldozva, és végtelenül felháborodva futattam végig a szemem a fehér alapon fekete sorokon. 

-Hogy az a jó büdös istenverte villám csapna a remélhetőleg lakhatatlanul kicsi házába, miközben a vizes ujja a konektor felé közelít. Bassza meg a ... - folytattam tovább a szitkozódást, miközben észre se vettem hogy Alex a vállam mögül olvassa az újságot. - Jesszus úristen, te mióta vagy itt? - tértem át angolra. 

-Add ide - nyúlt az időközben leeresztett újságért homlokráncolva. 

-Tessék - sóhajtottam, miközben odanyújtottam neki a lapot. 

-Ezt honnan szerezted? - kérdezte álmosan, és rendkívül morcosan. - És egyáltalán ki ez a fazon?

-Mielőtt féltékenységi rohamot kapnál, ez az a fickó, aki mellől fejvesztve menekültem egy randiról. Egy. Kettő, ő az a szerencsés aki egy park közepén majdnem találkozott az öklöddel - magyaráztam közelebb lépve hozzá. - Én pedig az a jótét lélek vagyok, aki rendelt neked kaját - tettem hozzá, mikor kopogtak.

-Majd én - húzott vissza. 

-Már mindegy, egyrészt én rendeltem, másrészt elég gyakran mászkálok a szobádba - kerültem ki, aztán sietve ki is nyitottam az ajtót. - Jó étvágyat - tettem le elé a kaját, miután elbúcsúztam a pincértől. 

Halkan kortyolgattam a kávémat, aztán győzött a kíváncsiság. 

-Mit mondtál az este? - léptem mellé. 

-Hm? - emelte fel kíváncsian az egyik szemöldökét, aztán gyorsan lenyelte a falatot. 

-Este mondtál valamit... spanyolul? - néztem rá kérdőn mire bólintott. - Mióta beszélsz te spanyolul? Nem is mondtad, hogy beszélsz spanyolul. Mit mondtál spanyolul? - bombáztam kérdésekkel, makacsul hajtogatva a spanyol szót. 

-Befejezted? - kérdezte pimasz mosollyal. 

-Be - bólintottam. 

Válasz helyett felállt, a csípőmnél fogva magához húzott, és a fülemhez hajolva suttogni kezdett:

-Imádok veled szeretkezni, te vadmacska - lehelte úgy, hogy mindenem beleremegett. Nevetve döntöttem a fejem a vállának, aztán a kezemet a tarkójára csúsztatva húztam magamhoz egy édes csókra. Csak akkor kaptam észbe, mikor felültetett a pultra. 

-Soha többé nem fogok tudni itt úgy enni, hogy ne jutnának eszembe mocskos gondolatok. 

-Mocskos? 

-Nagyon mocskos - kacsintottam rá. - Alex... Ugye nem fogsz kiborulni? - hajtottam le a fejem, komolyra fordítva a szót. Mikor karjai megfeszültek körülöttem, majd lejebb csúsztak felnéztem. 

-Hogy érted? - kérdezett rá. 

-Alex, tudod hogy hogy értem. Az újságírók kérdezgetni fognak, a lapok cikkezni, a fotósok fotózni, az emberek meg találgatni - vázoltam fel röviden. 

-Meg fogom próbálni - fúrta a tekintetét az enyémbe. 

Hálából csak egy lágy csókot nyomtam a szájára, aztán hagytam hogy befejezze a reggelijét, én pedig megittam a kávém maradékát. 

-Nagyon kiakadt? - kérdezte Kris, mikor kiálltunk az ebédlő eresze alá cigizni, az egyik forgatási szünetben. Odakint szakadt az eső, és rettentő hideg szél fújt. 

-Egyenlőre nem - ráztam meg a fejem. - De... várom a kitörést - kuncogtam fel. 

-Reggel egész nyugodt volt, bár nem örült a cikknek. Nem tudom mit forgat a fejében, de mikor kidobta az újságot roppant elégedett fejet vágott - nevettem fel. 

Az egész nap eseménytelenül telt, a srácok nem igen vették észre azt hogy Alex egyre idegesebb lett, valahányszor olyan helyre ment ahol látta a fotósok és riporterek hadát. 

-Alex! - rohantam oda hozzá, mielőtt kiléptünk volna az elkerített területről a fotósok karmai közé. - Ugye nem fogsz kiborulni? 

-Megmondtam hogy igyekszem! - simított végig a karomon, aztán futó csókot nyomott a homlokomra, és lágy noszogatásként magával húzott a kocsik felé. Sietve haladt, hatalmas léptekkel, Bronson kérdőn nézett rám, de csak megráztam a fejem. 

Ezúttal Chaske került a kocsiban a másik oldalamra, ami jól jött, mert ő nem tudott semmiről, és sikeresen elterelte a figyelmem, míg én nyugtatólag simogattam a kézfejét. Próbálkozott, tényleg próbálkozott, de nem lehetett könnyű elviselnie a kérdéseket, amiket nekem szegeztek. 

Nem sokkal később már - szokás szerint - a mi szobánkban tobzódtunk, mikor hirtelen kopogtak. Nehezen, de kikászálódtam az egész feloldódott Alex öléből, és a vicceken röhögve nyitottam ajtót, de mikor megláttam ki áll az ajtóban, lefagyott a mosoly az arcomról. 

-Te mi az istent keresel itt? - léptem ki az ajtón, bezárva magam mögött az ajtót. 

-Téged - nyújtott felém egy csokor virágot. 

-Megmondtam hogy allergiás vagyok az idióta gazaidra - vágtam a földhöz idegesen. 

-Hé! 20 dolcsim ráment! - háborodott fel. 

-Bocs, hogy elvettem egyhavi fizetésed, de most bent vannak a barátaim! Jut eszembe, melyik istenverte ördög vett rá, hogy azt hazudd a médiának, hogy együtt vagyunk?! A múltkor majdnem megvertek, a randiról elszöktem. Volt még valami? Ja igen! Tudom már, nem elég, hogy négy évvel fiatalabb vagy, az esetem se vagy, de nálad idegesítőbb embert még nem hordott a hátán a föld, DE KOMOLYAN! - hangsúlyoztam. 

-Akkor ez nemet jelent, de komolyan? Mert akkor megyek, de komolyan - intett a lift irányába. 

-Húzz már innen, könyörgöm! - indult meg a kezem egy jól irányzott ütésre, de egy kéz az oldalam mellé húzta. Mikor megfordultam, Alex látszólag nyugodt, de gyilkos tekintettel meredt rá az ajtófélfának dőlve, odabent a többiek állítólag beszélgettek, gyakorlatilag hallgatóztak. 

-Ember, szerintem itt az ideje hogy lelépj - sziszegte összeszorított fogain keresztül. 

-Ki vagy te, a pasija? - kérdezte Josh, miközben egy lépést hátrálva egy oktávval magasabbra szökött a hangja. 

-Nem - vágtam közbe gyorsan. A csuklómat eddig bilincsként közrefogó ujjak most lehullottak a kezemről, én pedig tudtam hogy megbántottam. Még odabent is vészjósló csend támadt. - De te sem vagy az, ez az év poénja! - nevettem fel erőltetetten. - Szóval most tűnés innen. És vidd a gyomokat is! - hajítottam a srác után. Kissé félve fordultam Alex felé, aki zsebre dugott kézzel állt a bezárt ajtónak dőlve - jóhogy, hát így a kukucslyukat is eltakarta -, keresztbe tett lábbal, és lehajtott fejjel. - Nagyon utálsz? - kérdeztem félszegen. 

-Gabi, könyörgöm most ne vicceld el - rázta a fejét. 

-Nem vicceltem - ráztam meg a fejem. - De, gyere már el onnan, idegesít hogy minden szavunkat hallják - húztam el onnan, mire ő a derekamnál fogva a saját szobája felé kezdett terelni. 

-Miért? - tette fel az egyetlen kérdést. 

-Mert a srác egy olcsó hazugsággal is azonnal rohant a médiához, és ha most beismerjük, abból holnapra égigérő botrány kerekedik. És azért jó lenne, ha nem rúgnának ki - magyaráztam. 

Alex két napig bírta. Két átkozott napig bírta, hogy csendben a seggén maradjon, míg Josht állandóan elővették a lapok, a tévések, mindenki. Esküszöm az a srác nem is miattam csak a hírnév miatt csinálta az egészet. Mondjuk ez nekem csak jó. 

A baj csak az hogy az én drága jó Alexem, nem az a türelmesen-kivárjuk-míg-elcsitul-a-dolog fajta. Neem, az túl egyszerű lenne. 

Reggel egyedül kellett mennem a forgatásra, mert a többiek egy része már elment, egy része még nem ment, Ricsi pedig Nikkit boldogította. Este úgy alakult, hogy egy kis játékos csipkelődés után a saját ágyamban aludtam, ahogy Alex is a sajátjában. 

Ahogy kiléptem a forgóajtón, egy halom, a szokásosnál több riporter és fotós várt, látszólag rám, mert ahogy kiléptem a nyugis, beszélgessünk&kávézzunk pózból azonnal átkapcsoltak vadra leső ragadozó pózra. 

Ezernyi kérdés és mikrofon tolódott elém, rengeteg vaku villant, én pedig csak a kocsiig akartam eljutni. Aztán egy érdekes kérdés ütötte meg a fülem;

-Tényleg együtt van Alex-szel? - kérdezte egy vékony, kissé törékenynek látszó nő, látszólag elszántan. 

-Tessék? - kérdeztem. 

Mindenki elcsöndesedett kicsit, hogy abból a beszélgetésből, amit a nővel folytatok, abból ő is jól jöjjön ki. Hallani akarták a folytatást. 

-Alex ma reggel azt nyilatkozta együtt vannak egy ideje. Milyen régen vannak együtt? Mi van a pincérfiúval? Gabi kérem nyilatkozzon! - szaladt után megannyi fotós és újságíró, miközben én masszívan harcoltam, hogy átfurakodjak az emberek között. 

-Elnézést... Bocsánat... Sajnálom, elmehetnék? Elnézést... - mormoltam megállás nélkül, aztán kocsiba pattanva meg sem álltam a forgatási helyszínig. Ott tornádóként vágódtam ki a járműből, megint egy rakat emberen verekedtem át magam, aztán megkönnyebbülve nyújtottam a kezem Rob testőrének Dean-nek a kezem, hogy kihúzzon két jókora pasas fogságából. 

-Köszi, Dean - mosolyogtam a férfira, aki jó két fejjel magasabb volt nálam, és legalább másfélszer olyan széles. 

-Semmiség.

-Nem láttad Alex-szet? - kérdeztem azonnal.

-Mikor utoljára láttam Ashley lakókocsijánál beszélgettek - intett a lakókocsik felé. 

-Kösz - intettem, aztán lazán futva mentem a megadott helyre. Most is ott voltak, ott ültek és röhögtek. 

-Jó reggelt, Miss Szélvész! - köszönt rám már messziről Bronson, mire mindenki felém fordult. 

-Sziasztok - köszöntem. - Beszélhetnénk? - néztem kissé ziláltan Alexre. 

-Gyere - állt fel. 

-Alex, bajban vagy! - kiáltott utána valamelyik srác, miközben mi az üresen álló kondiba mentünk. 

-Teljesen elment az eszed? - kérdeztem idegesen, mikor bezártuk az öltöző ajtaját. 

-Most mi bajod? - kérdezte értetlenül. - Csámcsognak rajta egy kicsit, aztán nem kell kerülgetnünk egymást az utcán - lépett közelebb, hogy megöleljen. 

-És belegondoltál, hogy a Summit bármikor kirúghat ezért? - emeltem rá a tekintetem. 

-De nem fognak - vágta rá. 

-Alex, az rémlik, hogy épp ezért nem mondtam el Joshnak? - léptem hátrébb egyet, kezdett tényleg felidegesíteni, hogy ennyire félvállról veszi. Nem akartam, hogy éppen miattam rúgják ki, mikor épp most indul be úgy igazán a karrierje... - Pár jelenetet dobnak a kukába, és újraveszik mással. Alex, könyörgöm, egyszer kellett volna gondolkodnod! - vágódtam le az egyik padra. 

-Higgadj le, nem fognak kirúgni. Azon kívül, hogy ez jó hírverés, a szerződésem még a Breaking Dawn-ra is szól. 

-A szerződésbontás fogalma mond neked valamit? - kérdeztem cinikusan. - Alex ne legyél már hülye! Egy normális észérvet mondj, hogy miért csináltad ezt! - kértem, egyre hangosabban. 

-Mondjuk, hogy ne kelljen bújkálnunk? Hogy elvihesselek arra a tetves vacsorára, amit napok óta ígérgetek?! - emelte fel ő is a hangját. 

-Alex, nekem az is jó, ha a szobapincér felhoz nekünk valamit, de a rohadt életbe, csak gondolj bele hogy mit varrhatnak a nyakadba! Lehet hogy nem rúgnak ki. Most! De hogy a Breaking Dawnra felbonthatják a szerződést az is biztos, és hogy ajánlólevelet nem fogsz kapni, arra befizetek! - A feszültség percről percre nőtt, egyikünk sem akart megnyugodni, és mindketten makacsul állítottuk a saját igazunkat. 

-És az mire jó hogy bújkálnunk kell? Hogy nem ölelhetlek át az utcán?! - kérdezte idegesen. - De ha te inkább azzal a faszjankóval lennél címlapokon, hát csak tessék, én nem állok az utadba! - indult el kifelé, de elkaptam a karját. 

-Ne legyél már idióta, tudod, hogy nem így van! Kezdjük ott, hogy még csak címlapon se akarok lenni, pláne nem ilyen hülyén összeszerkesztett képeken Josh-sal, ha már mindenképp rólam cikkeznek, akkor ne vele kapcsolatban! De azt beláthatnád, hogy hülyeség volt amit csináltál, Alex, a francba már csak neked akarok jót! - fakadtam ki. - Miért csináltad?!

-Mert szeretlek, bazd meg! - tört ki belőle hirtelen, nekem pedig még a szívverésem is leállt egy pillanatra. Tessék? A vita egy pillanat alatt befagyott, várakozva nézett rám, aztán elnéző mosollyal az arcán kisétált. 

Nap közben ez többször nem került szóba, úgy viselkedett mint eddig. Nem rótta fel, hogy nem reagáltam. Nem kérte, hogy mondjak valamit, jóformán mintha meg se történt volna. Hálás voltam, amiért nem nyaggatott, de míg látszólag őt hidegen hagyta a téma, nekem egész nap ezen járt az agyam. Gondolkodtam már kettőnkön, már akkor is, mikor még csak "barátok" voltunk, jókora idézőjelekben. 

-Hé, mi volt ez az egész reggel? - lépett mellém Nikki, mikor oldalról figyeltem a felvételt. Kicsit ijesztő volt így, vámpírsminkben. 

-Ja... Kicsit veszekedtünk - vontam vállat. - Nem éppen kellemes arra kijönni reggel, hogy egy csapat riporter neked szegezi hogy a pasid kijelentette hogy együtt vagytok, holott a Summit közölte hogy ne. 

-Oh... Hát azt elhiszem - bólintott. - De kár lenne ha a nyilvánosság, vagy valami ilyen miatt mennétek szét - közölte. - Kelletek egymásnak, még a vak is látja. Kicsit furcsa nekem, ahogy egymáshoz ragaszkodtok, de ezt már múlt hónapban is mondtam. 

-Őszintén? Nekem is - bólintottam. - Nem szokásom ennyire kötődni valakihez, pláne nem ahhoz akit ennyire nem bírtam, és nem ilyen rövid idő alatt. Távolságtartóbb szoktam lenni - ismertem be. 

-Amennyire tudom, Alex is. De mindegy, ezt hozzátok ki egymásból. Min rágod magad?

-Semmin - ráztam meg a fejem. 

-Ahogy gondolod - vont vállat. 

-És, milyen volt a randi Ricsivel? Erről még nem tudtunk beszélni - dőltem neki a fának háttal, kíváncsian figyelve Nikkit, aki talán a smink alatt elvörösödött. 

-Kellemes. Teljesen más volt... abban a környezetben vele lenni, mint itt, de határozottan jó értelemben. 

-Hajrá - kacsintottam rá. Tényleg szurkoltam nekik. 

Este mikor Alex és én kettesben maradtunk, olyan volt, mint máskor. Látszólag eszébe sem jutottak a forgatáson történtek. Én már nem voltam ilyen szerencsés helyzetben. 

Az ágyban fekve gondolkodni kezdtem. Alex karja szokás szerint a test és a matrac közé préselt, miközben a nyakamba szuszogott. 

Nem tudnám behatárolni mi van köztünk, mit jelent nekem Alex. Még szeptemberben kialakult bennem valami furcsa ragaszkodás, amit még soha senki iránt nem éreztem. Nem szerelem volt ez, akkor még nem. Ettől lettünk barátok. Alex nem csak a pasim lett, hanem a legjobb barátom is, de teljesen más volt mint Ricsi. Hozzá a végletekig ragaszkodtam, kötődtem, míg Ricsi hiányát el tudtam viselni. Alex és köztem kialakult valami furcsa bizalom, furcsán erős, és megszakíthatatlannak látszó, amiről az ember tudja, hogy sok mindent kibír, de mégsem meri próbára tenni, mert a hiányát nem tudná elviselni, épp ésszel legalábbis biztos nem. Szükségem volt rá. Mindig. És ez megrémített, az előző kapcsolataim ehhez képest felszínesnek tűntek, pedig akkor mindegyiket komolynak hittem, ami pár hónapnál tovább tartott. Baszki, beleszerettem.

Boldog, de szemérmes mosollyal az arcomon fordultam meg a karjai közt, fejemet a nyakába fúrtam, és a hátát simogatva nyomott el az álom. 

Reggel én keltem hamarabb. Érintés nélkül feküdtünk egymás mellett, a takaró a két lábam közt, az övé a mellkasán. Egy percig csak néztem a markáns vonalait, keskenyen metszett ajkait, amik kicsit elnyíltak, a hosszú pillákat... A picsába, mikor bolondított ennyire magába?!

Hirtelen ötlettől vezérelve a csípőjére ültem, miközben lágyan megcsókolva ébresztettem. 

-El tudnék viselni minden reggel egy ilyen ébresztőt - vigyorgott, miközben felült, és a lábaimat csípője köré fonta, aztán átölelte a derekam. Karjaimat hanyagul a nyakába akasztottam, és újabb lágy csóközönt indítottam az ajkaira. 

-Szeretlek - mormoltam két csók között. Ajkai boldog mosolyra húzódtak, szorosabban ölelt magához, aztán belemarkolt az egyik combomba. 

-Sokáig tartott - röhögött fel. 

-Hé! - csaptam rá a vállára. 

-Bocs - mosolygott még mindig. - Szeretlek - nyújtotta csókra a száját, én pedig mosolyogva hajoltam közelebb, hogy teljesíthessem kívánságát. 

Remélem élveztétek! Írnátok pár szót?

Puszi NS