36. Los Angeles

Jó szórakozást!

Puszi, NS

Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük.

Törökülésben ültem a kocsiban, vígan majszolgattam a szendvicsem amit indulás előtt csináltam, miközben ő néha bele-belekortyolt a kávéjába. 

Az aznap nagyjából átlagosan telt, a többiek persze szívták a vérünket az esti vacsora egyenlő eltűnés dologgal, és hogy megint egymás nyakán lógtunk a szabadidőnkben, de nem érdekelt.Ha együtt vagyunk az a baj, ha nem az a baj. Szeretjük egymást, és kész. 

A napok szinte repültek, egybefolyva rohantak el mellettünk. Örültem, hogy az Alex&Én-dolog hamar lecsengett a lapoknál, így hogy nem titkolóztunk, felvállaltuk a dolgokat, már korántsem voltunk olyan érdekesek mint korábban. Végre kimehettem az utcára, és csak akkor kattant el a vaku, ha valami mást fotóztak, és éppen arra jártam. 

De aminek a legjobban örültem, hogy úgy látszott nem változik a kapcsolatom Alex-szel. Nem voltunk ugyan együtt olyan számot tevő ideje, de ettől függetlenül ezalatt a pár nap alatt nekem úgy tűnt minden maradt úgy mint azelőtt, azon kívül, hogy végre nem kerülgettük egymást. Maradt az a szoros, szerelmes hangulat mint mielőtt összejöttünk. Néha ugyan poénból kerülgettük egymást, fejelhúzás, eltáncolás, ha megakart ölelni, és a többi. 

A következő közel egy hétben a forgatási helyszín, a butikok, Justin, és a szálloda között rohangáltam, miközben vészesen közeledett október húsz, a tárgyalás időpontja. Matthew, Alex ügyvédje és barátja azt mondta, a teremben nem lehetek bent, de kint megvárhatom, ami talán még jobb is, elvégre nyilván jobb úgy beszélni a bíróval, hogy nincs ott a "másik nő". Vagy... valami ilyesmi. És amúgy is, ez Kim és Alex dolga, én csak Alex-nek akarok segíteni amiben tudok, de nem akarok beleavatkozni semmibe. Legalábbis amíg nem kéri. 

Tizenkilencedikén reggel megint én keltem hamarabb, mert miért is kelne ő? Hát... Nem az a reggeli-az-ágyban típusú pasi. Kóvályogva keltem fel, és legalább háromszor megbotlottam mire kijutottam a nappaliba. Előkotortam a kávét, és nagy nehezen nekiálltam lefőzni. 

-Megbeszéltük, hogy ezt nem játszod el többet - botorkált elő Alex is. 

-Gondoltam jobb egy kávéval kelni - toltam elé a bögréjét. - Egyébként sem beszéltük meg, te közölted, hogy szar így kelni, én nem mondtam rá semmit.

-Kiengesztelsz még ma? - fordított maga felé, miután letette a bögrét. 

-Gyere ide - kuncogtam, kitárva a karjaimat a nyaka köré fontam őket, az ujjaimat a hajába fúrtam, miközben ő a derekamat ölelve megcsókolt. - Hajlandó vagy megbocsátani? - kérdeztem halkan suttogva, miközben ajkaink még mindig alig pár milliméterre voltak egymástól. 

-Fontolóra vehetem - hajolt az ajkaimra újra. Hatalmas tenyerét a derekamról a fenekemre csúsztatta, és lágyan belemarkolt, de elhúztam a kezét. 

-A-a - kuncogtam, miközben apró puszikat adtam a szájára. - Most nem. 

-De hisz a gép csak órák múlva indul - sóhajtott fel. 

-De még be is kell pakolnom - ellenkeztem. 

-Ell... - kapott utánam. 

-Mohó vagy! - kacarásztam, miközben beszökdeltem a fürdőbe. Ezúttal nem jött utánam, így könnyen hajat moshattam, és letusolhattam, anélkül hogy megzavart volna. Egy törölközőt magam köré csavarva szárítottam meg a hajam, aztán kisminkeltem, és a szobában magamra kaptam a melltartóm meg a bugyim. Éppen időben, mert amint rajtam volt bugyim is, Alex belépett az ajtón. 

-Hééé - kapta el a derekam. Szorosan magához rántott, és a hátamat a mellkasához szorította, így a fenekemnél pontosan éreztem, mit érez. - Azt hittem pakolsz, Baby - suttogta a fülembe. 

-Fehérneműben jobban megy a pakolás - somolyogtam. 

-Ebben szinte biztos voltam - indult meg a keze a hasamon keresztül egyre lejebb, de még időben elkaptam a kezét. 

-Nyugi, nyugi - fordultam szembe vele, aztán futó(nak indult) csókot nyomtam a szájára, és alig hogy elléptem tőle, már vissza is rántott; erősen csapódtam a mellkasához, az ujjaim öntudatlanul kúsztak a vállára, egyrészt hogy kapaszkodjak, másrészt hogy ő se imbolyogjon meg. Ajkai mohón, és kutakodón kaptak az enyémek után, szinte már követelőző és erőszakos volt, de inkább volt szenvedélyes, és szerelmes, mint bántó. Mégis mikor valaki kopogott, úgy meglepődött, hogy a foga felsértette a szám. 

-Megharaptál! - szóltam utána durcásan, az ujjam az ajkamhoz szorítva, hogy elállítsam a vérzést. Vagy valami ilyesmi. Bezártam a hálószoba ajtaját, és előkapartam a szekrényből a ruhámat. Egy egyszerű nyári ruhácska volt, virágmintával. Itt ugyan nem volt meg hozzá a megfelelő idő, de Los Angelesben mindig meleg van, oda épp megfelelő lesz. Kint Alex épp Bronsonnal beszélgetett, Kellan, Chaske, Kiowa és Julia meg a tévé előtt ültek. 

-Majd jövök! - intettem, aztán kezemben a cuccaimmal, mezitláb kiléptem a folyosóra. Már majdnem a szobánknál voltam, mikor Ashley hangja ütötte meg a fülem; 

-Hé, Gabi, várj, épp hozzád jövök! - sietett utánam, miután bezárta a saját szobáját.

-Szia - mosolyogtam rá kedvesen. - Gyere, menjünk be - intettem a fejemmel a szoba felé, aztán beléptünk. 

-Este elmentünk vásárolni egy régi barátnőmmel aki a városba jött pár napra, és láttam egy ruhát, amit egyszerűen muszáj volt megvennem! Minden csajnak vettem egy ruhát, szóval neked is, ne keress kibúvót, szerintem még tetszeni is fog - kacsintott rám. - Tudom, hogy szeretsz az Államokban lenni. És most úgyis LA-be mentek, ahol jó idő van, szóval tessék... Remélem tetszik - nézett rám széles vigyorral, miközben felém nyújtotta a kezében lógó szatyrot. 

-Jajj, Ash, nem kellett volna költened rám, de tényleg... - vettem el a szatyrot. Egy amerikai zászlós, feszülős ruha volt benne, és bár elég rövid volt, nagyon jól nézett ki. Az egész csillogó flitterekből állt, kivéve a háta, ami egyszerű fehér textil volt. - Hűh.. Ez tényleg jól néz ki. Köszönöm, tényleg - mosolyogtam rá, aztán hálásan megöleltem. 

-Juj, tudtam hogy tetszeni fog! - lelkendezett. - Mit csinálsz? - kérdezte, mikor a ruhát az asztalra téve előkapartam a szekrény tetejéről egy sporttáskát. 

-Bepakolok - feleltem. - Segítesz? - kérdeztem vidáman. Természetesen azonnal bólintott, úgyhogy hangos zeneüvöltetés mellett nekiálltunk bepakolni a ruháimat. 

Bepakoltunk három bikinit, és két egyberészes fürdőruhát; az egyik bikini egy sima fehér, pántnélküli darab, amin az anyag kicsit meg van gyűrve, a második egy barna csíkos, nyakbaakasztós volt, amihez volt egy nyári ruhám is, amit szintén eltettem, a harmadik pedig egy fekete alapon virág mintás volt, aminek egyszerű, bár kicsit vastag pántja volt. Az egyberészesek mindkettő egyszínű volt, és egyiknek se volt háta - az egyik világos kék, a másik lila. 

A két törölköző után jöttek a pipere cuccok; az eldobható borotvám után a tasakba kerültek a különböző arctisztító szerek, a tusfürdőm, a testápolóm, egy kis kötszer, egy fejfájáscsillapító, a fogamzásgátlóm, fogkrém és fogkefe, a fésűm... aztán egy új piperetáskát kellett elővennem a sminkeimnek, amik természetesen nem maradhattak ott. Néhány papucs, a csábító fehérneműk, és a magassarkúim után bekerültek a nyári ruhák is; mivel maximum egy hétre megyünk, (nem számítva a bikinimhez passzolót) kilencet pakoltam be - biztos ami ziher -, egy fekete alapon virágmintás pántnélkülit, amit Ashley-től kaptam, egy törtfehér alapon virágmintásat, egy fehéret amin az alapruha fölött egy fehércsipke réteg is volt, és az ujja is tiszta csipke volt, egy világos sárgát, egy félvállas, bőszabású krémszínű ruhát barna övvel, egy fehér olyan ruhát, ami felül fehér ujjatlan felső, deréktől virágmintás szoknya, egy hasonlót fekete felsővel, és egy fehér, laza szabású ruhát barna övvel. Emellé bekerült még egy hosszú farmer, három póló, egy pulcsi - rossz idő esetére -, egy rövidnadrág, egy tornacipő, és néhány ujjatlan felső. A töltőm, a zenelejátszóm, a könyvem, valamint az irataim és a pénzem, a vázlatfüzetem, és a tolltartóm a telefonommal együtt - meg pár ékszerrel - a kézi táskámba kerültek, és már kész is voltam, mivel laptopot nem viszek. Persze a cigimet meg az öngyújtómat is bedobtam, miután Ashley-vel elszívtunk kint egy szálat. 

-Én nem tudok így pakolni - fújta ki a füstöt Ashley. - Ekkora helyre, ekkora mennyiséget nem tudok bepakolni, ennyi cucchoz, minimum három táskát töltenék meg - kuncogott. 

-Praxisom van a pakolásból, szólj bármikor, és én szívesen segítek, már ha nem választ el egy óceán - mosolyogtam rá.

-Tényleg, Alex-szel erről beszéltetek már? - kérdezte elkomolyodva, de kíváncsian. - Hogy mi lesz márciustól? 

-Nem, még nem - ráztam meg a fejem, lepöckölve a hamut. - És nem is akarok ezzel foglalkozni, amíg nem nagyon muszáj, úgy értem... Nem akarok ezzel foglalkozni, mert akkor vagy bepánikolok, vagy magamba fordulva rágódok ezen, és én csak azzal akarok foglalkozni, ami most van, elvégre az a lényeg. És mi van, ha mondjuk megtervezem, elképzelem, hogy hogy legyen, és már beleélem magam, és ő nem akar távkapcsolatot? Vagy addigra szakítunk? Ha nem gondolok bele, nem eshetek pofára, tudod, a tudatlanság áldás - vontam vállat. 

-Ebben lehet, hogy igazad van, és megértem - bólintott. - Jó hallani - meg látni, hogy ennyire szeretitek egymást, mert tényleg megérdemeltétek. 

-Köszönöm, Ash - öleltem meg. - Oké, most hogy ezt a kört lefutottuk, ugorhatunk is oda, hogy ki a te titokzatos pasid - vetettem rá cinkos mosolyt.

-Na jó, de ha kikotyogod, kinyírlak! - fenyegetett meg. 

-Lakat a számon - ígértem elhúzva a kezem a szám előtt, jelezve hogy azt becipzáraztam. 

-Biztos, hogy hallottál a Jonas Brothers-ről... - kezdte bizonytalanul. 

-Persze, többet is, mint akartam - forgattam a szemem. 

-Tudod, már párszor találkoztunk Joe-val, ő a középső. Két évvel fiatalabb mint én, és eddig minden olyan jól megy! - lelkendezett. - De nem akarom elkiabálni, olyan friss még a dolog... Legközelebb a gálán találkozunk, és ki tudja mi lesz akkor - kacsintott rám pajkosan.  

Nem sokkal később már bőrdzsekiben, a cipőmben, táskástul mindenestül álltam Alexnél, aki még egy utolsó telefon után a vállára kapta a táskáját, és megfogva a kezem elindultunk a lift felé. 

***

Miután elfoglaltuk a helyünket a repülőn, felhúztam a lábam, és félig lehúzva a sötétítőt figyeltem a kifutón rohangáló embereket. 

-Ugye nem félsz a repüléstől? - kérdezte. 

-Nem, dehogy - ráztam meg a fejem. 

-Akkor jó - ölelte át a vállam, így én az ő vállára hajthattam a fejem. 

A repülőút lassan, és zsibbasztóan telt, de tényleg, mindenem lüktetett mire a gép végre szilárd talajhoz ért. 

-Üdv Los Angelesben - mosolygott rám, a kezembe adva a táskám.