42. Tengerpart

Sziasztok! 

Ez a rész azért különleges kicsit, mert mikor én megrekedtem, akkor Shyla folytatta. Megtaláljátok hol van a váltás?;) Aki KOMMENTben megmondja, annak egy kicsikét hamarabb átküldjük a következő részt, és kérdezhet egy kulisszatitkot;)

Egyébként a képen tényleg Phoebe van, bár nem nagyon látszik, és remélem kicsit átjön róla a Los Angeles feeling:)

Kellemes olvasást, sok szerencsét a megtaláláshoz, és jó kommentelést;)

Puszi, NS

Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három
oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.

Miután Somak visszakerült az anyjához, mi kézen fogva elindultunk, vissza a szállodába. Útközben halkan nevetgéltünk, beszélgettünk, én közben rágyújtottam egy cigire, és bár láttam egy-két fotóst, nem érdekelt, csak néztem ki a fejemből, mosolyogtam Alexre, hagy legyen egy jó napjuk. 
Az ajtónálló kedves mosollyal nyitotta ki előttünk az ajtót, miközben Alex a derekamra csúsztatta a kezét, hogy maga elé engedve betereljen az épületbe. A liftben már csak a mellkasának dőlve vártam hogy felérjünk a megfelelő emeltre, és miután ez megtörtént, Alex segítségével elvonszoltam magam a szobánkig, aztán amint bezárult mögöttünk az ajtó, lerúgtam a cipőmet, és gondolkodás nélkül hasra vetettem magam az ágyon, kezem a párna alá fúrtam, és abban a percben már el is nyomott az álom. 

Amikor Alex mozgolódására kinyitottam a szemem, még az ablakon túl is sötét volt, ráadásul az említett üvegtábla nyitva is volt, szóval a hideg (?) szél besüvített az ablakon. Megremegve, libabőrtől durva bőrrel rúgtam le magamról a takarót, hogy bezárjam az ablakot. Útközben észrevettem, hogy a ruhám helyett egyszerűen csak a fehérneműm és Alex inge van rajtam, begombolatlanul. Leszarva az egészet csak becsuktam az ablakot, mert kint tényleg hideg szél fújt, főleg Californiához képest, és közben zuhogott az eső. Összerázkódva húztam be még a sötétítőt is, aztán sietve bújtam vissza az ágyba, szorosan magamra, de főleg a lábamra csavarva a takarómat. Mire végre elhelyezkedtem feltűnt, hogy Alex, hatalmas karikákkal, nyúzottan, de mégis mosolyogva figyel, pedig csak a fejét emelte fel hogy felém fordíthassa. 
-Megint nem aludtál sokat, ugye? - kúsztam közelebb hozzá, ő pedig felém fordulva átkarolta a vállam, és magához húzva simogatta a takarón keresztül a karom. 
-Gyakorlatilag semmit - csókolta meg a homlokom. 
-A javán már túl vagyunk. A felügyeleti jog a tiéd, láthatod a fiad - ásítottam. - Szerződésetek van, azt már nem változtathatja meg. 
-A fellebbezés miatt - szakított félbe. - De attól te még aludhatsz. Vagy én keltettelek fel?
-A hideg - füllentettem. - Alex - sóhajtottam. - Nem virraszthatsz napokig. Aludnod kell. Nem fog fellebbezni. Hallottam mit mondott - motyogtam leragadó pillákkal. 
-A próféta szóljon belőled - sóhajtotta. 
-Na jó. Otthon, ha bemész a kapun, egy rövid járda után két lépcsőfok vezet fel a házba, amin dupla ajtó van, mert van egy normális, és egy szúnyoghálós. Az ajtó a nappaliba nyílik, zöld fala van, tök nagy, abból nyílik minden helység... - kezdtem. 
-Te most estimesét akarsz nekem mesélni? - röhögött fel.
-Jobb ötletem nincs - védekeztem. 
-Nekem lenne egy - gyűrt maga alá megcsókolva, de mikor meglátta álmos tekintetem inkább egy halvány puszi után magához ölelt, és hagyta hogy a szuszogása, a szívdobogása, és az eső kopogása újra elaltasson. 

Alex. 

Miután újraelaludt, még egy darabig lágyan simogattam a karját, éreztem, hogy még mindig remeg a hidegtől, átkoztam is a fejem, amiért nyitva hagytam az ablakot. 
Az arca újra kisimult, nyugodt volt, és békés, gondtalan. Ilyenkor volt a legszebb, sőt, talán a legaranyosabb is; ártatlannak tűnt, pedig rohadtul nem volt az, semmilyen tekintetben.

Nem sokkal később én is elaludtam, de csak úgy bolyongtam ébrenlét és öntudatlanság között.
Reggel én keltem hamarabb, ami normál esetben ritka, de mióta itt vagyunk, inkább ez a jellemző. Fél nyolcat mutatott a telefonom kijelzője, korán volt még, Gabinak még volt ideje pihenni, és ha reggel kávéval várom, talán megbocsátja hogy kicsusszantam mellőle.
Egy gyors zuhany után felöltöztem, de az ingem lazán hagytam, és a zakót sem vettem még fel. Borotválkozás után megrendeltem a reggelit, neki egy adag amerikai palacsintát, szereti ezt reggelizni, mert otthon másképp csinálják.

Épp mikor kiöntöttem a kávét a bögrébe, hallottam az ágy nyikorgását, tehát felébredt. Halkan sóhatjva felnyögött, aztán hasra fordulva az ágyba fúrta az arcát.
-Jó reggelt - mosolyogtam.
-Úúúgy utállak - nyögött fel.
-Ez kedves Kicsim, de hoztam kávét - ültem le mellé az ágy szélére.
-Említettem már hogy szeretlek? - nézett rám álmos tekintettel.
-Hm, micsoda váltás - biccentettem vigyorogva.
-A szélsőségeknek élek.
-Nagyszerű. Tessék, itt van - nyomtam a kezébe.
-Köszönöm - kortyolt hatalmasat. - Mennyit aludtál? - simított végig az arcomon.
-Nem sokat, de elég volt ennyi. Ell, felnőtt vagyok, nem tudom feltűnt e - jegyeztem meg gúnyosan.
-A felnőtteknek is kell aludni - ellenkezett még mindig.
-Ell. Nincs semmi bajom. Lesz időm aludni, ne aggódj - csókoltam meg a homlokát. - Még a forgatás előtt - szóltam közbe mielőtt beszólt volna valamit.
-Ahogy gondolod - adta meg magát végül.
Miután megitta a reggeli koffein adagját, hajlandó volt kikászálódni az ágyból, és bevonulni a fürdőbe. Nagy volt a kísértés, hogy utánamenjek, de az órára pillantva be kellett látnom, hogy elszaladt az idő.

Gabi.

A zuhany után felöltöztem, csak egy egyszerű ruhát vettem fel, a fekete alapon virágmintás pántnélkülit, és egy telitalpú magassarkút, ami majdnem egy magasságba emelt Alex-szel.
Mire a sminkkel és a hajammal is végeztem, épp indulnunk kellett, szóval a reggelimmel - hiába rendelt nekem Alex amerikai palacsintát - várnom kellett a tárgyalás végéig.
A bíróság előtt találkoztunk Matt-tel, de sietniük kellett, így én kint maradtam, ők bementek, én unatkoztam. A képlet egyszerű, megoldás nincs.
Unalmamban megnéztem a telefonom, amit már régen tettem meg; és ez meg is látszott. Egy halom sms, és még több nem fogadott hívás között rábukkantam egyre, ami elütött a többitől; Ashley is hívott, pedig Kellan rendesen lefoglalta a telefonom. Flörtölni próbált, elcsábítani, vagy valami ilyesmit, de nem érdekelt, egymás után töröltem ki az üzeneteket, aztán felhívtam Ashley-t.
-Szia Ash - lelkendeztem.
-Helloka, csajszi! Mi újság tifelétek? Csak nem meguntad Alexet?
-Neem, Alex épp bent van a tárgyalóteremben. Tegnap megkapta a felügyeleti jogot, aztán eltöltöttünk egy napot a kissráccal.
-Imádnivaló kölyök, nem? - lelkesedett fel azonnal.
-De, nagyon! Kicsit félős, de még kicsi, ez érthető. Viszont ha elengedi magát, akkor egy örökmozgó, és állandóan nevető kisgyerek.
-Azt ne mondd, hogy félt tőled! - kacagott fel.
-Oh, dehogynem! - vágtam rá, kissé sértetten.
-Háhá! Engem imádott - közölte önelégülten.
-Te nem próbáltad meg elvenni az apját az anyjától.
-Gondolod, hogy felfogta?
-Ezt ugyan még talán nem, de azt igen, hogy az apja a fülébe súgta hogy ne ijesszen el, és Alex szíves örömest csókolt meg az utca közepén, pedig ezt azelőtt csak az anyuval tette meg - magyaráztam.
-Van neked eszed, csak ritkán használod - piszkálódott.
-Ezért szeretlek én téged! - forgattam a szemem. A gyomrom hangosan korgott, úgyhogy inkább átmentem a kávézóba, és rendeltem két vaníliás croassant. - Te, Ash! - szóltam közben a telefonba.
-Mondd.
-Kellannal mi van? Sms-ekkel bombáz, és hívogat, mázlim hogy nem Alex találta meg a telefonom, tudod milyen.
-Tetszel neki, Gabi. Próbálkozik csak, hátha őt választod. Már az első nap megjegyezte, milyen dögös vagy, aztán eléggé megviselte, hogy Alex mellett kötöttél ki. Eddig ritkán utasították vissza - vázolta fel a helyzetet.

‎- Személyesen is hangoztatta már párszor, mennyire szívesen megosztaná velem az àgyàt, de mindig elküldtem a francba és ha így folytatja garantálom, hogy nyoma marad. - mérgelődtem a behemót miatt.
- Tudod Gabi azért megnézném, hogy vered be a képét. - röhögött Ash a vonal másik végén. - Sőt, szerintem egy isteni szikrával érne fel a számára.. - kontrázott.
- Köszönöm a mély együttérzésedet.. - puffogtam. - Leteszlek, szerintem mindjárt vége van. Add át Kellannak, hogy jobban teszi, ha leáll.
- Rendben csajszi, vissza a körmökkel. - búcsúzott Ash.
Nem is kellett sokáig várnom, miután letettem a telefont. Alex pár perccel azután jött ki. Arcáról nem igazán tudtam olvasni, bár tény, hogy jobb hangulatban volt, mint legutóbb.

Kérdéseimre azonban nem felelt. Csak karon ragadott és egy taxihoz húzott, hogy visszaràngasson a szállodàhoz. De a taxist nem engedte elmenni, tehát készül valamire.
- Lemegyünk a parta. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, de csibészes vigyorral az arcàn.
- Bikini? - kacsintottam rá.
- Miattam aztán meztelenül is jöhetsz, Baby, csak aztán nehogy rajtad legeltessék a szemüket - csókolt meg vadul. Most mi van?! Az előbb még nem ilyen volt...
Gyorsan átöltöztem, aztán egy tízperces taxizás után leértünk a partra. A napfény boldogan játszott a víz felszínén, én pedig vigyorogtam mint aki bolondgombát evett. Apropó evés..
- Te nem vagy èhes? - nèzten Alexre, aki abban a pillanatban lenyomott a puha homokba és eliramodott, gondolom kajáèrt. Pár percen belül jött is vissza két hatalmas hamburgerrel a kezében, majd az egyiket átnyújtotta. - Ezaz, adjunk az egészségnek! - nevettem, miközben jóízűen beleharaptam.

Órákat tölöttünk a parton, na meg a vízben. Élvezettel locsoltuk, fröcsköltük a másikat, Alex párszor bele is vágott a vízbe érte. Egészen addig szórakoztunk, míg sötétedni nem kezdett, mivel akkor aztán pakoltunk és elidultunk vissza. Amíg lehetett, a parti homokban sétáltunk, ami még mindig a meleg sugaraktól izzott, aztán felvettük a papucsainkat és kéz a kézben sétáltunk tovább a naplementében. Persze a tárgyalás körülményeiről most sem beszélt...