9. Fantázia

Hellóka!

Újra én jövök friss fejezettel, remélem nem orroltatok meg rám a kihagyások után. :$$ :)

Xoxo.Bri.

9. Fantázia

A helyhez kötöttség felszabadítja a fantáziát.
Az ember szabadon csaponghat.

Az idő csodálatos volt, a levegőben érezni lehetett a kora reggeli napsugarak jellegzetes illatát, ami mindig feltölti az embert energiával és életkedvvel. Ráadásul nem volt még olyan meleg, pont jó volt minden, csak az én fejem felett gyülekeztek a felhők, miközben azon tépelődtem, hogy jó ötlet-e még ez a randevú... Josh már eléggé megmutatta, hogy mennyire kibírhatatlan, s ha így folytatja biztos vagyok benne, hogy megnyúzom, legalább lenne mit írni az újságoknak. Szinte láttam a címlapot, ahogy lekapnak, miközben az öklöm sebesen halad Josh arca felé... A magyar lány nagyot alkotott címmel. Pff.

- Min gondolkozol? – kérdezte Ricsi, miközben a telefonján pötyögött valamit, ha jól láttam facebookozott. A kis kocka!

- Semmin – hazudtam, semmi kedvem nem volt elpanaszkodni neki, hogy mennyire rühellem már újonnan szerzett udvarlómat, ráadásul Alex is ott ült Ricsi másik oldalán... Na nem! Nem fogok ennyire leégni előtte, noha amúgy semmi köze a szerelmi életemhez.

- Bunkóság volt kidobni a gazokat... – Nem lepődtem meg, mikor meghallottam csipkelődő szavait az ülés másik végéből. Szinte már vártam, mikor kezdi el húzni az agyam...

- Akkor máskor majd lenyeletem veled – feleltem nemes egyszerűséggel, mire Ricsi látványosan felsóhajtott közöttünk, jelezve, hogy mennyire kimondhatatlanul gyerekesek és lassan unalmasak vagyunk. Szerencse, hogy megjöttünk.

- Miért vagy ilyen? – kérdezte Ricsi percek múltán, mikor Alex bement az épületbe én pedig kinn maradtam a fiúval, hogy nyugodtan elszívhassak egy szál cigit.

- Milyen? – értetlenkedtem kifújva az eddig benntartott füstöt. Elgondolkodva bámultam a szürke, lassan tova tűnő bolyhocskákat, mikor Ricsi belekezdett a szövegelésébe.

- Ilyen... bunkó vagy nem is tudom hogy nevezzem... Persze Alex sem jobb, de legalább neked lehetne annyi eszed, hogy nem veszed fel a marhaságait – magyarázta. – Amúgy nem értem, hogy miért viselkedtek így egymással, mert szerintem tökéletesen egy hullámhosszon lennétek, ha feladnátok ezt az idióta makacskodást.

- Egy párhuzamos dimenzióban biztos – mormoltam annyiban hagyva a témát, miközben egy biccentéssel megköszöntem, hogy kitárta nekem az ajtót. Ezt szerettem Ricsiben, voltak ilyen apró, de egy lánynak annál többet jelentő megnyilvánulásai, udvariaskodás, amit még régen beleneveltek, s ami már egyre kevesebb fiúban megtalálható.

- Egy párhuzamos dimenzióban én és Alex küzdenénk a kegyeidért – mormolta elgondolkodva, mint aki már látja maga előtt az egészet. – Miközben te Joshal éled szerelmes, boldog kis életed – folytatta, mire muszáj volt már felnevetnem.

- Akkor ebben a dimenzióban maradnék, ha lehet – szögeztem le, mire csak mosolyogva egyetértően bólintott, s eleget téve Nikki hívásának csatlakozott Jacksonékhoz.

Percekig csak bámultam a forgatási előkészületeket míg végül tekintetem megállapodott a sminkes készleteken, ahol az egyik lány nagyban tette Kristenre a vakolatot.

- Mi újság csajszi? – pislogott rám mosolyogva Kristen, miközben én hanyagul neki dőltem az asztalnak, ügyelve, hogy egyik puderes vagy szemfestékes dobozba se nyúljak bele.

- Semmi – vontam vállat. – Mit tudsz Ricsiről és Nikkiről? – kérdeztem, mikor szemet szúrt, hogy milyen jól elröhögcsélnek kettesben, ráadásul nem ez volt az első eset, na nem mintha zavart volna. Ricsi boldogsága az én boldogságom is volt, kivéve ha egy ócska, út menti kis szukát választott...

- Ez semmit sem jelent, Ricsi mindenkivel megtalálta a közös hangot ellenben veled, elvileg te nyerted ezt az..utat, mégis mintha egyre inkább próbálnád kihúzni magad ez alól.

- Ez nem igaz! – ellenkeztem, noha teljesen igaza volt, s ezt ő is tudta. Nem is nagyon próbáltam hazudni, valamiért Kristenben megbíztam, pedig eleinte teljesen unszimpatikus személyiség volt.

- Mi a baj? – kérdezett rá a nyilvánvalóra.

- Nem akartam megnyerni az utat, szeretem a filmeteket, de nem ...ennyire...meg volt nekem az életem otthon – mondtam halkan, hogy csak ő hallhassa szavaimat.

- És azért, mert nem is akartad ezt az egészet meg sem próbálod magad jól érezni? – kérdezte.

- De nem megy – ráztam meg a fejem.

- Egyszer itt vagy, aztán a hotelszobában... Csak nekem tűnik úgy, hogy nem is próbálod? – kérdezte rám pillantva, majd újra lehunyta szemeit.

- Hova mennék még? – kérdeztem vállat vonva. – Nem ismerek más helyet, nem ismerem a környéket.

- Majd változtatunk ezen – mosolyodott el eltökélten, kezdtem félni, hogy mit találhatott ki, de mielőtt rá is kérdezhettem volna hívták a jelenethez, így én újra az edzőterembe mentem. Nem sokan voltak, igazság szerint csak Bronsont, Booboot és Alexet találtam a súlyokat emelgetve.

- Azt hittem elszöktél... – nevetett fel Bronson hangos csattanással lerakva a súlyzókat, s felemelkedve a padról.

- Egyedül? – horkantottam. – Abba semmi izgalmas nincs – mosolyodtam el.

- Csak nem bajba akarod keverni valamelyikünket? – kacarászott Booboo, láttam rajta, hogy ő benne is lenne egy kis csínytevésbe.

- Hát... – gondolkodtam el. – Majd meglátjuk – kacsintottam szórakozottan.

- Miért van rossz érzésem, mikor így beszélsz? – kérdezte költőien Alex, mintha nem is nekem szánná a szavait, csak hangosan gondolkodna.

- Mert annak kell lennie, jó a megérzésed – nevettem, valóban, kellene már valami kis csínytevés... majd még ki kell találnom, hogy mi.

- Ricsi említette, hogy boszorkány vagy – röhögött fel Bronson, mire sértetten hozzá vágtam a kezem ügyébe akadó első tárgyat, ami szerencséjére a törülközője volt.

- Vannak vámpírjaink, vérfarkasaink és már egy boszorkányunk is – szólalt meg újra Alex. – Nem akarunk inkább vándorcirkusz társulatot nyitni? Szerintem nagy siker lenne... – nevetett.

- Most, hogy így mondod... – tűnődtem el. – Szerintem Kellan és Jackson nyugodtan lehetne oroszlán és tigris idomár, Robert és Kristen dolgozhatna elefántokkal... – gondolkodtam hangosan, mire szavaim nevetések követték.

- Nikki és Ash nyugodtan lehetnének kötélakrobaták Bronsonnal és Kiowával együtt – folytatta gondolatmenetem Alex.

- Booboo nagyszerű porondmester lenne... Taylor dolgozhatna makikkal...

- Alex lehetne késdobáló, te pedig a segédje egy olyan rövid, szexi boszi ruciban – röhögött fel Bronson, mire mintha kipukkasztotta volna azt a békés burkot, ami engem és Alexet körbe vett. Talán ez volt a legelső alkalom, hogy egymás sértegetése és rosszindulat nélkül tudtunk beszélgetni. Ő is erre gondolhatott, mert eltűnődve bámult vissza rám, majd ajkaira újra kiült az a perverz mosoly, s felülve a padról csak ennyit mondott;

- Nem is rossz ötlet az a ruha, haver – pacsizott le Bronsonnal, majd eltűnt az ajtó mögött.