16. Jelenet

Elcsókolt csók nem vész kárba, megújul a Hold módjára.

-Ennyi? Most komolyan? - kérdezte Ricsi értetlenkedve. 
-Most mi van? Tudod, hogy sosem voltam vele olyan túl közeli viszonyban - vontam vállat, noha belül egy kicsit bántott a tudat, hogy apa és én talán soha nem képviseljük majd a hagyományos apa-lánya kapcsolatokat, ahhoz túl sok év veszett el. Túl sok évig hanyagoltuk, halogattuk, most már talán értelme sem lenne. 
-Sosem értettelek titeket. De ha kb. két perc alatt letudtátok, akkor minek keresett hatszor is? - kérdezett rá arra, amit én sem értettem, így csak megvontam a vállam. 
-Fogalmam sincs. Talán unatkozott az úton. 
-Milyen úton. 
-Most érkezett meg Hong Kongba - feleltem, mikor Ashley mellénk pattant. 
-Jó reggelt - vigyorgott. - Jösztök az olvasópróbára?
-Oké - bólintottunk egyszerre, aztán együtt mentünk be vele abba a terembe, ahol az olvasópróbát tartották. Éppen Kris, Rob, és Taylor voltak bent, leültünk, és elkezdtük őket hallgatni, néha nem bírtam ki, hogy egy-egy félresikerült felolvasás után ne kuncogjak fel, de egyébként próbáltunk nem feltűnően viselkedni. Úgy egy óra után Ashley és Kristen olvastak, majd hozzájuk csatlakozott Taylor. Mikor a többi Cullent alakító színész, illetve Kiowa és Tyson is megérkezett, jobbnak láttuk menni, kezdett nagy lenni a tömeg. 
Odakint rágyújtottam egy cigire, miközben Ricsi-vel a bent látottakat, és hallottakat beszéltük át, de hamar elterelődött a téma. Minden átlagos témát érintettünk egy kicsit; mi hiányzik otthonról (naná, hogy az öcsém, meg a túrórudi), mit szeretünk itt, a sport, a gimi, meg úgy az élet nagy dolgai. Aztán persze Ricsi nem bírt magával, így azonnal tönkre kellett tennie a dolgokat;
-És, mi van Alex-szel? - kérdezett rá, én meg értetlenül, és kissé türelmetlenül néztem rá. 
-Mit tudom én - fújtam ki a füstöt. - Tudnom kéne? 
-Hát... Te kóvályogtál vele az este - jegyezte meg kétértelműen. Elegem volt ebből az egészből, hogy mindenki lépten-nyomon velem és Alex-szel foglalkozik, a sajtótól kezdve a színészekig a legjobb barátomon át mindenki. Nem volt köztünk semmi, igaz az előző este sikerült pár pillanatra egymáshoz simulni, és volt pár nem helyén való gondolatom, nem tagadom, de józanul nem volt köztünk semmi, semmi közelebbi, mint például Bronsonnal. Sőt, még annyira se. De, persze mindig mindenki mindent jobban tudott nálunk, és minden második percben kaptunk rá egy megjegyzést. 
-Az, hogy hazakeveredtünk az éjszaka az egy dolog, de hogy azóta nem hallottam róla az is biztos, szóval le lehet rólam szállni. 
-Miért kapod fel állandóan a vizet, ha Alex kerül szóba? - kérdezte Ricsi kihívóan. Ledobtam a földre a cigi csikket, eltapostam, és ránéztem. 
-Nem akkor kapom fel a vizet, ha Alex kerül szóba, hanem akkor, mikor nem vagytok képesek felfogni, hogy nincs köztünk semmi - magyaráztam idegesen, amit ő felettébb élvezett. Piszok jól szórakozott rajtam, próbáltam kevésbé gyilkos tekintettel nézni rá, de nem ment. - Szétbaszod az idegrendszerem - morogtam magyarul. 
-Ahogy gondolod... - emelte fel a kezét, aztán csatlakozott Nikkihez. 
A nap többi része - egy forgatáshoz képest - nyugisan telt, de nagyjából fél órát nem tudtam eltölteni egy emberrel, az egyik iderohant, a másik oda, volt aki az Eclipse forgatása, volt aki a promója miatt, de volt, aki teljesen máshová ment, nem is tudtam, de nem is akartam követni. Amikor beléptem a kondiba, azonnal megbántam, a farkasok közül senki nem volt bent, Kiowa és Tyson is leléptek már, egy ideig egyedül voltam bent, de aztán már bántam, hogy nem volt nálam a vázlatfüzetem. 
Este Ricsivel korán leléptünk, a magyaros étteremből rendeltünk vacsorát, aztán későeste megnéztük a Texasi láncfűrészest, kiegészülve még pár emberrel. Xaviert csak most ismertem meg, de egész szimpatikus, és jó humorú srác. Először azt hittem fiatalabb nálam legalább két évvel, aztán kiderült, hogy hárommal idősebb. Persze a srácok nem bírták ki, hogy ne próbáljanak ránk ijeszteni, de egyrészt rengetegszer láttam már a filmet, még így is, hogy a 2006-os filmet néztük, nem a "74-eset, másrészt hozzászoktam már Ricsiékhez, így nekem megse kottyant, de Ashley, Nikki, és Julia nem viselték olyan jól, mint Kris vagy én.Másnap reggel csak egy egyszerűbb szett mellett döntöttem, egy fekete, szakított farmer, egy bakancs, és egy fehér topnál maradtam. Gyorsan átkeféltem a hajam, kicsit csapzott hatása volt, de nem a rossz értelemben. Feketével kihúztam a szemem, és egy laza farmer dzsekit magamra kapva útnak indultam. 
Mikor odaértem, Kris és Tay épp próbára ment, így elkísértem őket. Csak David, Kris, Tay és én voltunk bent, aztán az utolsó pillanatban befutott még egy fickó, mint később kiderült Wyck, a producer. Épp a két csókot próbálták, az elsővel, amikor 'Bella' nem akarja a csókot, még nem volt bajom, mert tényleg elég távolságtartó volt, mondjuk egy kicsit Taylor is, de a második, amikor kérleli, az elég gyatra volt. Olyanok voltak, mintha az utcán szembementek volna egy vadidegennel, és lesmárolták volna, szinte vágni lehetett a feszültséget. Néhány próba után már sokkal jobb volt, de akkor menniük kellett máshová. Taylor szinte azonnal rohant, de Kris és én még odakint megálltunk elszívni egy cigit. Pár perc beszélgetés után többen is körénk gyűltek, meg mi is kicsit a társaság felé oldalaztunk, ezért elég sokan hallották miről is beszélünk. 
-Egyébként mit gondolsz a csók jelenetről? Elég nehézkesen indult a dolog - kacarászott zavartan, de sütött róla, hogy érdekli a véleményem, belőlem pedig egyre inkább kikívánkozott az igazság, ugyanakkor elég nyersen tudtam volna megfogalmazni, Krist és Tayt pedig bírtam, nem akartam őket megbántani. 
-Hát, én ehhez nem értek, nem vagyok színész - hárítottam. 
-Épp ez a lényeg! Egy laikus véleménye a fontos, elvégre a nézők sem lehetnek mind szakmabeliek, és mi nekik dolgozunk - érvelt Kris. Vettem egy mély levegőt, lassan kiengedtem, és csak utána mondtam meg mit is gondolok. 
-Elég gyatra volt. Nem akarlak megbántani titeket, de el nem hinném rólatok, hogy szeretitek egymást -  mondtam ki nyíltan. - Mintha még sose csináltátok volna, nem hogy egymással, de senkivel. Így bárki megcsinálta volna, rátok fér a gyakorlás.
-Szóval azt mondod nem tudok színészkedni? Már gyerekkorom óta ezt csinálom! - háborodott fel. Pedig tényleg nem ezt akartam - sóhajtottam fel. 
-Nem, én csak azt mondom hogy gyakorolnotok kell. Ez nem volt jó, előfordul az ilyen, Kris - emeltem fel a kezem. - Így még én is megcsináltam volna. 
-Tényleg? Akkor fogadjunk - nyújtott kezet, és erre egyre többen néztek ránk érdeklődve. 
-Miben? - kérdeztem szemrebbenés nélkül. Én tényleg nem sértésnek szántam, egyszerű véleménynek, de ha ő ennyire a lelkére veszi, és fogadni akar, hát csak tessék. Rajtam ne múljon. 
-Mondjuk... Ha a többiek úgy ítélik meg, hogy te csináltad jobban, akkor elárulok valami kínos incidenst, vagy titkot a médiának. De ha én nyerek, te mondasz el valamit - ajánlotta fel. - Ja! És hogy izgalmasabb legyen a dolog, én választom ki kivel csókolózol. Úgy könnyű, ha bírsz valakit, ráadásul szinte biztos vagyok benne, hogy Ricsit választanád - nézett rám, én viszont csak felhorkantottam. 
-Ricsi olyan mintha a tesóm lenne, eszem ágában sem lenne őt választani. Amúgy te is bírod Taylort, mégse ment olyan könnyen - szúrtam még oda, de aztán megfogalmazódott bennem egy kérdés. - És a többiek honnan tudják, ti hogy csináltátok? - tettem fel a kérdést összeszűkített szemekkel. 
-David mindent felvesz, a saját kamerájával. De legalább képeket csinál. Neki biztos van róla valami - vetette közbe Kel. 
-Kérdezzük meg - - indult meg Rob. 
Öt percen belül Rob és Kris már jöttek is vissza, kezükben egy laptoppal, és egy fényképezővel, valamint annak usb-jével. Lerakták egy asztalra, gyorsan összekötötték, és amint a videó felkerült a gépre lejátszották. A többiek arcát nézve, őket sem nyűgözte le a dolog, de persze van még idejük javítani rajta. Ez még csak egy próba volt. 
Mikor véget ért az utolsó videó - azt lett a legjobbnak ítélve -, egy kicsit széljelebb húzódtunk, miközben Kris láthatóan a fiúkat mustrálta. 
-Legyen Bron... Nem, vele jóban vagy. Legyen Alex - vigyorodott el fölényesen. Többen felröhögtek, én viszont majd felrobbantam. Oké, mély levegő, be a jó, ki a rossz, be a jó, ki a rossz - mantráztam magamban, aztán Alex felé fordultam. - Alex? Benne vagy? 
-Benne - sóhajtotta vagy egy perc hezitálás után, aztán elém lépett. 
-Oké srácok, egy percig minimum. Nekünk is kell annyi minimum - mondta Kristen. Egy pillanatra belenéztem Alex szemeibe, aztán megcsókoltam. Egyik kezem a tarkójára tettem, a másikat a vállára, ő pedig a derekamat ölelte. 
Először olyan volt, mint minden más csók. Aztán elkezdtem figyelni rá; ajkai lágyan, mégis férfias magabiztossággal játszottak az enyémekkel, nyelve szinte azonnal az enyémet kereste, én pedig valahol a föld felett lebegtem. Erős késztetést éreztem, hogy ujjaimat a hajába túrjam, vagy még közelebb vonjam magamhoz, vagy nemes egyszerűséggel ott helyben leteperjem, de a lila ködön keresztül még valahol a szürke állományom ott üvöltött, hogy ne, a többiek így se szállnak le rólunk. Erőnek erejével fogtam vissza magam, igyekeztem élvezni a pár másodpercnyi hosszúnak hitt csókot, aztán el kellett szakadnom tőle. Ködös tekintettel néztem fel rá, ő is valahogy hasonlóképp tekintett vissza, de nem volt időm vele foglalkozni, mert Kris méltatlankodása, a többiek röhögése elvonta a figyelmemet. Olyan hamar iszkoltam el mellőle, amennyire csak lehetett, és próbáltam bebeszélni magamnak, hogy csak a helyzet okozta ezeket az idióta érzéseket.