Sziasztok!
Remélem tetszeni fog, és hagytok pár kommentet!
Kellemes olvasást:)
Puszi, Naomi
 |
Jobb a séta egy baráttal a sötétben, mint egyedül a fényben. |
-Oh, a picsába már, komolyan - morogtam magamban, még mindig Alex mellett caplatva a járdán. Egyszerűen megálltam, és a mellettem húzódó drótkerítésbe kapaszkodva kibújtam a cipőmből, aztán az egy pillanatra meg nem álló férfi után siettem.
-Megvagy? - kérdezte, immáron józanul. Vagy legalábbis sokkal jobban ura volt önmagának, mint mikor kijöttünk a klubból.
-Jajajaa! - hadartam, a fáradtság messze elkerült, inkább felpörögtem. Nem hagytak elég sokat bulizni, többet is tudtam volna. - De ezekben nem tudok ennyit menni - lengettem meg a kezemben lógó cipőket.
-Kérsz? - húzta elő a cigis dobozt a zsebéből. Kihúztam egy szálat, odatartottam a végét a tűzhöz, ami a francia zászlós öngyújtójából fakadt, és mélyet slukkoltam az ismeretlen ízű cigiből. Nem ezt a fajtát szoktam venni, sőt, ilyet még csak nem is láttam soha. Biztos valami amerikai márka...
Pár percig csendben meneteltünk egymás mellett, néha-néha elgondolkodva beleszívva a cigibe, és már épp felnyögtem volna a talpamat szúró kavicsoktól, és egyenetlen betontól, amikor a túloldalon megláttam néhány nem túl kedves arcot. Kétségbeesetten néztem rájuk, a lehető legjobban elbújva Alex biztonságot adó izmai mögé, de még akkor is remegtem mint a nyárfalevél.
Négy vagy öt srác ült a túloldalon, egy elhagyatott, szerintem bontásra ítélt ház lépcsőjén, hatalmas pólók mögé rejtették gizda, mégis ernyedt testüket. A szakított farmereken fénylő láncok lógtak, az övek körülbelül a térdükig lógtak, és a fű, a vízipipa, a cigi, és a hatalmas, ősrégi magnóból szóló tuc-tuc zene pedig természetes kellékek voltak. A fejükön kendő, és hátrafordított, graffiti mintás sapkák.
-Mi az? - Alexre kaptam a tekintetem, aki - azt hiszem - már percek óta engem bámult.
-Nem mehetnénk gyorsabban? - dörrentem rá halkan, a lehető legkisebbre összehúzva magam.
-Te félsz? - Kérdését válasz nélkül hagytam, csak szemforgatva ráemeltem a tekintetem - ismét. - Te félsz! - állapította meg kifújva a füstöt - megjegyzem felettébb okosan.
-És akkor mi van?! Úgy nézel rám, mint aki nem látott még fehér embert! - puffogtam.
-Jól van, jól van, méregzsák. - Megragadta a könyököm, és gyorsabb tempót diktálva kezdett vonszolni magával. Amikor befordultunk a sarkon, már sokkal nyugodtabb voltam, de nem álltam vissza a kellemes tempóra, inkább egy köztes állapotot kerestem. - Komolyan pár ilyen kölyöktől félsz? Ennél azt hittem bátrabb vagy, Gabi... - csóválta a fejét.
Mélyet slukkoltam a cigiből, bent tartottam egészen addig, míg bírtam levegő nélkül, aztán halkan feleltem, ahogy kiengedtem a füstöt.
-Nem tudom feltűnt e, de egyik sem fehér volt...
-És? - vonta fel egyik szemöldökét. Az utcai lámpák fénye megcsillant a sötétbarna íriszeiben, arcának férfiasan markáns vonalai félig sötétbe borultak, de amit láttam, az lehengerelt.
-Nálunk Magyarországon - amikor kimondtam az ország nevét, úgy tűnt egy percig összeráncolta a szemöldökét, nem hiszem hogy sokat hallott róla korábban - nem négerek vannak, hanem cigányok, de... Velük nincs túl sok kellemes emlékem. Bármikor meglátom őket, elkezdek remegni, és villámgyorsan eltűnök onnan.
-Mi történt? - kérdezte. Hangjában nem volt semmi. Semmi gúny, semmi elfojtott nevetés, csupán a színtiszta kíváncsiságot éreztem rajta, mégis gyengének, védtelennek éreztem magam, és ez zavart. Nem szerettem erről beszélni, éppen azért, mert - szerintem - bármikor ki lehet használni ellenem. Bárki képes rá. Alex-szel ráadásul nem is ápoltam túl fényes viszonyt...
-Tizennégy éves koromban csúnya emlékeket szereztem velük kapcsolatban - zártam rövidre, de ő nem. Őt még érdekelte.
-Most az egyszer tényleg nem akarok bunkó lenni, ha nem akarod ne mondd el, de... mi történt? - kérdezte ismét. A csikket beleejtettem egy csatornanyílásba, elgondolkodtam pár pillanatig, aztán halkan, szinte már szégyenkező hangon folytattam.
-Suliba mentem, jubileumot ünnepeltünk, csak kilencre kellett bemennem. Nagymamámnál reggeliztem, és a buszmegálló a lakótelep... úgymond cigány negyedén volt, nem túl fényes az a környék... Volt még pár perc a busz érkezéséig, mikor odajött hozzám két tőlem kisebb cigány csaj. Nem volt rajtam csak egy kabát, meg abban volt a telefonom, nem volt az egyenruhán zseb, másra meg nem volt szükségem. Ja meg a bérlet, mindegy. Akkor még nem is cigiztem, sőt akkoriban kifejezetten rosszul tűrtem a szagát, ők mégis makacsul állították, hogy nálam biztos van cigi, adjak már nekik egy-egy szálat. Honnan a f... francból - javítottam ki magam - szereztem volna nekik cigit? Aztán előkerült a testvérük is... Gondolom nem mondok meglepetést, hogy mindig bandában járnak - emeltem rá a tekintetem. - Enyhén szólva hülyére vertek. Másfél hétig feküdtem kórházban, és még egy hétig otthon.
Nem igazán tudott mit mondani, csak csendben ballagott mellettem. Nem tett megjegyzést a gyenge női mivoltomra, sem semmi másra, csak hallgatott. Mélyen szántó hallgatásunkat végül ő törte meg;
-Emlékszem, Kimre egyszer akart kezet emelni valami fickó a közértben, de akkor nekem durrant el az agyam... Csak hát voltak biztonságiak is - kuncogott fel minden vidámság nélkül. A kettő azért nem ugyanaz, de legalább nem meneteltünk egymás mellett néma csendben... Azt biztos kínos lett volna.
-Honnan jött neked a rajzolás? - kérdezte hirtelen, a semmiből. A város egyik végén jártunk, nem tudom hogy keveredtünk oda, biztos vagyok benne hogy eltévedtünk. Ezen a részen még sosem jártam, mégsem fordult meg bennünk, hogy taxit fogjunk. Néha elment mellettünk egy-egy autó, a város az utcai lámpáktól, és neonfeliratoktól volt fényes, de az egy szembejövőnek se tűnt fel, hogy kik is vagyunk, és hogy nincs rajtam cipő. Nem volt túl hideg, de kezdtem fáradni, a kezdeti pörgés már régen elmúlt, és inkább a fáradtságtól éreztem ennyire hidegnek az időt. Mégsem mondtam volna, hogy fázom.
-Hm, nem is tudom - vontam vállat elgondolkodva. - Sosem voltam különösebben szorgalmas tanuló, az órákon jobban lekötött az, ha volt mire rajzolnom, alkothattam egy külön kis világot... Fél füllel figyeltem az órákon, és amikor a tanárok rájöttek, hogy egyrészt úgyis kidumálom magam a bajból, másrészt így is tartom a négyes átlagot, békén hagytak. Megfordult a fejemben, hogy jogi pályára megyek, de aztán láttam pár ismerősömön keresztül mennyit kell tanulni, letettem róla. És ott nem sokra mentem volna a rajz érettségimmel.
-Az a rajz, amit láttam, nagyon tetszett. Elvont, és semmi értelme, de tetszett - bókolt.
Pár pillanat után eszembe jutott az a cikk, amit egyszer róla olvastam, mielőtt kijöttünk volna, és abban az volt hogy...
-Ha jól tudom te is rajzolsz... Neked honnan jött? - tettem fel a kérdést. Nehéz volt elképzelni, hogy méretes izmok, a kaján vigyor, a metsző tekintet, és a gúnyos megjegyzések mögötti ember leüljön, és akár órákon keresztül dolgozzon egy képen. Már pedig a rajzolás, a festészet ezt sokszor megköveteli az embertől.
-8 éves koromban eltörtem a lábam. Előtte is sokszor rajzolgattam, de csak össze-összedobtam pár skiccet. Otthon feküdtem, és nem tudtam mit kezdeni magammal, hát rajzolgatni kezdtem, megszerettem és... így maradtam. Elvégeztem a sulit, közben elkezdtem capoeirázni, és rájöttem hogy ezt akár a tánccal is lehet keverni, aztán valahogy kikötöttem a színészetnél.
-Te se lehettél egy nagy matekzseni - kacagtam fel halkan.
-Hát nem igazán - rázta a fejét szintén nevetve. A többieknek igazuk volt, nem olyan paraszt ez a srác. Na, nem lett a szívem csücske, de egész jól el lehet vele beszélgetni.
-Te már láttad egy rajzomat. Én mikor láthatom a tiédet? - kérdeztem kíváncsian kuncogva.
-Talán egyszer. De ahhoz jó kislánynak kell lenned - kacsintott rám, apró mosollyal a szája szélén.
-Oh, persze...! Direkt olyat mondtál, amit tudod hogy nehéz betartanom - nevettem fel.
-Túl erős a kihívás, kicsi lány? - kérdezte kacsintva.
-Nem futamodok meg ilyen könnyen - húztam ki magam. Akkor is megnézem a rajzait, ha tetszik ha nem! Bár szerintem már régen nem erről van szó... - Remélem holnap nem kell korán bemenned, nem szívesen vinném el a balhét, ha nem érnél be időben. - Bár mondatom eredetileg kérdőnek indult, mégsem voltam képes megfelelő hangsúllyal beszélni, a nyelvem, a torkom, a hangszálaim... egyik beszélőszervem sem volt hajlandó megfelelően működni.
-Nekem nem kell holnap bemennem, és még azt a fél óra sétát is kibírnám, ami a szállodáig van hátra, de úgy látom te nem. Lehet hogy te nem szívesen vinnéd el a balhét, ha Bill kiborulna, de hogy az rajtam csapódna le, hogy te nem kerültél ágyba, az is biztos. Na gyere - ragadta meg a kezem. Hatalmas markában szinte elveszett a kezem, ahogy az út széléhez rántott hogy taxit fogjon. Irdatlan szerencsénk volt, mert talán a harmadik, vagy negyedik kocsi egy a végállomásra tartó taxi volt, aminek a sofőrje megkönyörült rajtunk. Talán tíz percen belül már a liftben álltunk, arra várva, hogy felemelkedjünk a lakosztályunk emeletére.
-Látod, hogy nem is vagyok olyan kibírhatatlan? - kérdezte. Nem nézett rám, egyenesen előre nézett, csupán a könyökével bökött meg.
-Nem én ítélkeztem először - védekeztem azonnal.
-Nem a jó büdös... köhm, francokat nem! - kapta rám a tekintetét.
-Te már akkor is elkönyveltél magadban, mikor először betettem a lábam a kondi ajtaján - húztam fel az orrom.
-Na jó, nem hiszem hogy ezen érdemes vitatkoznunk. Legalább ezen ne - nézett rám kérlelően.
Amikor a lift ajtaja kinyílt, egy intéssel előre engedett, amolyan "hölgyeké az elsőbbség" módon, én pedig kicsit jobban rázva a csípőmet kiléptem az apró kabinból.
-Jó éjt! - intett utánam, mikor a szobájához értünk.
-Neked is! - intettem vissza se nézve, aztán megvártam, míg az égető pillantás eltűnt a hátamról, aztán lassan, a csípőmet nem is mozgatva slattyogtam el a szobánkig.
A reggel kialvatlanul ért, ezért miután felvettem egy egyszerű pólót farmerrel, és tornacipővel azonnal a kávézó felé vettem az irányt. És hát miért is lett volna könnyű dolgom?
-Miss Tailor! - loholt utánam egy diktafonos pasas. - Feltehetnék pár kérdést?
-Ha nagyon muszáj - forgattam meg a szemem mikor megfordultam.
A szokásos kérdések után olyat mondott, amin nem kellett volna meglepődnöm, mégsem számítottam rá.
-Az elmúlt éjjel látták Alex Merazzal sétálni a városban, és a képek szerint önök nagyon jól összemelegedtek. Van valami önök között, vagy csak barátok?
-Talán még azok se vagyunk, igazából eddig nem sokat beszéltünk. Este együtt jöttünk vissza a szállodába semmi több.
-És van valaki, akivel el tudná képzelni magát hosszútávon? - kérdezte szemfülesen. - Állítólag Kellan Lutz és ön kifejezetten sokat táncoltak együtt múlt éjjel.
-Kellannal azt hiszem sikerült kialakítani egy barátságot, és nem tudom kívülről milyennek tűnt, de hogy Kellan és köztem sincs semmi ebben biztos lehet. A hosszútávú-kérdés dologra már csak azért sem tudok felelni, mert egyikükkel sincs és nem is volt még csak rövidtávú kapcsolatom sem, szóval nem tudni kivel működne, és kivel nem.
-És lehetséges hogy a jövőben lesz valakivel akár csak egy futó kalandja is? Ki az, akivel a legszívesebben mélyítené el a kapcsolatot, akár csak egy éjszakára is?
Vettem egy mély levegőt - csak hogy ne kaparjam ki a szemét -, és ahogy kifújtam lassan, minden szót átgondolva válaszoltam;
-Egyrészt nem vagyok médium, nem tudom lesz e kapcsolatom az itt tartózkodásom alatt, és ha igen akkor az a stábból lesz e vagy sem. Nem is akarom megmondani, szeretek a mában élni, azon kívül akkor mi lenne az izgalmas benne? Semmi. Másrészt láttunk már olyat, sőt velem is volt olyan, hogy éppen azzal lett közelebbi kapcsolatom, akivel nem gondoltam volna, például a kezdeti ellentétek, vagy a vonzalom hiány miatt, ami végül megszűnt, stb. Az is lehet hogy az utcán találkozok valakivel aki megfog, de az is lehet hogy böjtölni fogok amíg itt vagyok. A srácok a forgatáson egytől egyig jól néznek ki, mind a maguk módján, ezért is nem értem soha azokat az embereket, akik egyik végletből a másikba csapódnak, és kijelentik hogy a kedvencük a szexi, mindenki más csak ócska utánzat akar lenni, vagy épp egy bányarém. Felesleges. Vannak előnyös dolgaik, meg hátrányos dolgaik, de ezzel mindenki így van, senki sem tökéletes, és valljuk be, akkor nem is lenne igazi valaki, ha tökéletes lenne. Azon kívül még nem ismertük ki egymást annyira, hogy tudjam, ki a leginkább olyan, aki alkalmas lenne mellém, vagy aki mellé én alkalmas lennék.
-Sokszor emlegeted az otthonod, van valaki aki vár rád? Szüneteltetett kapcsolat, vagy egy régi hódoló, esetleg egy szakításon vagy túl?
-Már egy kicsit régebben volt az utolsó kapcsolatom vége, egy ideje már szingli vagyok, és nem. Nem vár otthon senki, én legalábbis nem tudok róla.
Már nagyon untam ezt az egészet, pár tömör mondat után leráztam a köpcös fickót, aztán szinte futólépésben menekültem a kávézó falai közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése