2. Ismerkedés

Sziasztok!

Meghoztam a második fejezetet, remélem tetszeni fog!:) 

Puszi, Naomi

-Srácok, egy pillanatra! - tapsolt kettőt Karen, ahogy beléptünk az igazán... állatszagú edzőterembe. Az edzőgépek zaja, a mély, erőlködő szuszogások pár pillanat alatt abbamaradtak, és mindenki kíváncsian nézett ránk. - Srácok, ők itt a nyertesek, Gabi Tailor, és Ricsi Horvath - ejtette ki Ricsi nevét kisebb erőlködéssel, én pedig csendesen mosolyogva oldalba böktem Ricsit. Próbáltam nem röhögni. 

-Azt hittem csak egy nyertes lesz - jegyezte meg valaki, de a hang forrását nem találtam, és őszintén nem is kerestem. 

-De a lehetőséget, hogy hozzon magával valakit megadtuk, és Gabi Ricsi mellett döntött - magyarázta Karen, és pillantásából sütött a néma fenyegetés. - Nekem most rohannom kell, gondolom feltaláljátok magatokat - nézett ránk Karen, aztán már ott sem volt. 

-Bronson vagyok - lépett elénk kezetfogni az egyikük. 

-Gabi - viszonoztam a gesztust, majd szépen sorban mind a hét fiúval kezetfogtam. Van aki érdeklődve, van aki semlegesen, van aki oda se figyelve, van aki ellenszenvesen nyúlt a kezem után, mindezek ellenére több beszólás nem hangzott el. Elgondolkodva nézegettem végig a falon felsorakozó plakátokat, vagy néztem, ahogy a fiúk izmai meg-meg feszülnek egy-egy mázsásabb súly alatt. 

-Mi van kicsilány, tetszik a látvány? - zökkentett ki gondolataimból Chaske hangja. Többen néztek rám, vagy eresztettek el halvány mosolyt. 

-Láttam már jobbat is - feleltem gondolkodás nélkül. Való igaz, valahogy a capoeirás srácok izmai jobban le tudtak kötni. 

-Melyik pizsidben álmodtad? - kérdezte Alex fölényes vigyorral. 

-Abban, amelyiket te sosem fogod látni - vágtam vissza csípősen. 

-Úgy mondod, mintha akarnám - színlelt enyhén csodálkozó arcot. 

Szórakozottan elnyomtam egy ásítást, ami persze Ricsi figyelmét sem kerülte el, és mielőtt válaszolhattam volna Alexnek, közbeszólt. 

-Úgy látom itt valaki álmos - huppant le mellém Ricsi alattomos vigyorral a képén. 

-Felejtsd el, azt a hibát elég egyszer elkövetni - ráztam a fejem kerekre nyílt szemekkel. 

-Milyen hibát? - kérdezte Kiowa. 

-Idejönni - vágtam rá. 

-Kötöttünk egy fogadást - bökött oldalba Ricsi, figyelmeztető pillantást lövellve felém. - Éjfélig egyikünk sem aludhat - magyarázta. Ezt mindig megkötjük, valahányszor hosszabb időre elutazunk, és a vesztest pofonnal kell költeni. Legutóbb edzés után utaztunk együtt, és sajnos én aludtam el először. A kellemetlen, erősen csípő érzés az arcomon, és a csattanás a fülem mellett a mai napig bennem maradt, akkor és ott megesküdtem, hogy többet nem alszom el. 

Ricsi elmagyarázta a dolgot a srácoknak, akik örültek, hogy találtak rajtam egy gyengepontot. 

-Menjünk már kajálni - lökdöstem Ricsit, ki az ajtón, egyenesen a szakadó esőbe. 

-Ne lökdöss már, esik! - nyomott vissza. Hiába, ő azért mégiscsak erősebb volt mint én. 

-50 méterrel odébb pedig ínycsiklandozó kaját tömkelege vár arra, hogy megedd őket, egy kellemes ital kíséretében, te pedig elszalasztanád ezt a lehetőséget? Komolyan ilyen szívtelen vagy? - kérdeztem, eldramatizálva a dolgot. Ezt hallva a hátam mögött felharsant egy mély nevetés, ahogy Bronson kilépett az öltözőből. 

-Utálom mikor ezt csinálod - dohogott Ricsi, azzal kilépett az ajtón, és öles léptekkel igyekezett az ebédlőnek kinevezett tákolmány felé. 

-Tudom - rohantam utána, és egy percen belül már ismét tető alatt voltam. Egy lépéssel utánam lépett be Ricsi, őt követték a srácok. 

Szereztem egy tálcányi kaját, és az első szabad asztalhoz lecsüccsenve falatozni kezdtem, csillapítva ezzel korgó gyomrom háborgását. Mohón vetettem magam a falatok közé, míg legnagyobb meglepetésemre nem csak Ricsi ült le a kerek asztalhoz, hanem Bronson is, sőt, még Kristen és Robert is. 

-Egyébként honnan is jöttetek? - kérdezte Rob. 

-Afrikából. 

-Néztem is, milyen szép fekete bőrötök van - jegyezte meg Kris. 

Ezen mosolyogva falatozgattam tovább, valódi származási helyünket titokban tartva. Ricsi is érezte, hogy "egyenlőre csak hagy találgassanak" pillantással nézek rá, így ő is csak annyit felelt a kérdésre, hogy "Afrikából", így a három színész inkább nem kérdezte többször. 

Pár percig még üldögéltem a kis spontán társaság köreiben, aztán visszavittem a tálcám, odavetettem hogy Cigizni mentem, és kiléptem az eresz alá. 

Csendben, minden szentimentalitás nélkül néztem az esőt, mikor Kristen mellém lépett, és szintén rágyújtott. 

-Úgy látom nem igazán akarsz itt lenni - fújta ki a bent tartott füstöt. 

-Nem én - helyeseltem. - Magamtól eszem ágában sem volt idejönni - ismertem be. Valójában reméltem, hogy ezt az egészet megúszom annyival, hogy Vancouverben mászkálgatok, esetleg bulizok párat... Kristen mintha a vesémbe látott volna, mert mikor elnyomta a csikket, így szólt;

-Nem tudom Karen említette e, elég szétszórt mostanában, de este lesz egy ismerkedő buli. Gondoltam szólok, úgyis ott kell lennetek - közölte, és visszament az ebédlőbe. Aligment vissza, de tényleg jött egy sms Karentől, amiben leírta, hogy nyolcra ott van értünk a kocsi, de ő nem tud ott lenni, reméli boldogulunk. 

Délután ötkor minden nemű izgatottság nélkül léptem be a lakosztály ajtaján, majd az én fürdőszobámba mentem egy frissítő zuhanyra. Talán fél óráig áztathattam magam a forró vízcseppek alatt, mikor úgy éreztem végre kész vagyok kilépni a hideg levegőre. Alaposan szárazra töröltem magam, és becaplattam a szobámba, hogy keressek magamnak valami tisztes göncöt. Nem akartam túlspilázni a dolgot, alulöltözni se akartam, és a vancouver-i időjáráshoz megfelelően akartam öltözni, és ez alapján egy kicsit rockosabb, vadóc összeállításnál maradtam. Egy szürke, mintás póló, egy barna bőrdzseki, és egy félpár kesztyű, ehhez egy fekete csőnadrág, és egy sötétszürke bakkancsot vettem fel. A hajamat lágy hullámokba sütöttem, a szememet pedig sötétszürkével és ezüstel füstösre festettem. Észre se vettem, hogy hogy elszaladt az idő, mire végeztem már háromnegyed nyolc volt. Egy szürke kistáskába beledobtam a telefonom, a személyim, és pár zsepit is, aztán egy szál cigit kivéve a dobozból azt is bedobtam. Kiléptem az erkélyre, és lazán meggyújtva a papírhenger megfelelő végét, becsíptem ajkaim közé, és mélyet szívva belőle pusztítottam tovább az egészségemet. Mikor elnyomtam a csikket, még bekaptam egy mentolos rágót, és már mentünk is. A liftben csatlakozott hozzánk Ashley, és Kellan is, aki legalább úgy nézett ki, mint egy jól öltözött Adonisz, de persze ennek jelét nem adtam. 

-Jól nézel ki, Ash - bájolgott Ricsi, mikor kezet fogott a macival. 

-Ti is jól néztek ki - vigyorgott Ash. A vigyora legalább kétszer akkora volt, mint a feje, csoda hogy nem repedt szét az arca. Aprót biccentve köszöntem meg, aztán csendben hallgattam őket, egészen a kocsiig, ahol aztán beültem előre, a sofőr mellé, hogy csendesen élvezhessem a zenét. 

Vigyorogva, Ricsivel össze-össze súgva haladtunk a színészek között a szőnyegen, ami mellett riporter tenger várt arra, hogy interjút készíthessen a színészekkel, de sajnos az egyik engem talált meg. 

-Gabriella Tailor? - nyomott a képembe egy mikrofont. 

-Igen - bólintottam. 

-Hogy érzed magad? Milyen volt az első találkozás a színészekkel? - kérdezte a keselyű arcú, alacsony, fekete hajú nő. 

-Mind nagyon kedvesek voltak, jól elbeszélgettünk már az első nap - vettem elő legbájosabb mosolyom. Közben szemet szúrt, hogy Alex az egyik oldalról, Kellan a másik oldalról fél szemmel figyel rám, és kicsit bele is hallgattak a beszélgetésbe. 

-Milyen érzés tudni, hogy több százezren irigyelnek szerte az egész világon? - kérdezte, közben azt lesve, hogy Alexet hogy tudná letámadni. 

-Teljesen váratlan volt a hír, hogy engem választottak, és tulajdonképpen amíg engem nem akarnak millióan szétszedni, addig csak élvezem azt a pár hónapot amit itt tölthetek - adtam meg a viszonylag kedves választ, bár a nyelvemen tucatnyi cifrább válasz várt arra, hogy kimondjam őket. 

Ekkor a riporter elfordult tőlem, és Alexhez fordult, aki épp akkor ért mellém. Én már épp menni készültem, de a riporter még azt kérte maradjak. 

-Alex, milyen volt az első találkozás Gabi-val? - kérdezte a nő, türelmetlenül Alex képébe nyomva a mikit. 

-Igazán szimpatikus lány, de nem volt még időnk bővebben beszélgetni - villantott rám egy gyors mosolyt, én pedig gyorsan elkönyveltem magamban, hogy vele kapcsolatban milyen mesét kell mondanom. 

-Igazán szemrevaló lány, nem gondolod? Most hogy nincs megkötve a kezed, esetleg szóba kerülhet következő áldozatként? - kérdezte Alextől, aki megszokott rutinnal hárította a tolakodó kérdést. 

-Igen, valóban nagyon csinos, de egyenlőre nem tervezek előre. Ráadásul őt minden Európába köti, nem lenne hosszútávú jövőnk - felelte diplomatikusan. 

-És te, Gabi? - kérdezte, ezúttal felém fordulva. - Gondolom gyakran álmodoztál arról, hogy egyszer a szexi, és forró fejű farkassal találkozhass szemtől szemben?

-Igazából az, hogy én miről álmodozom, az maradjon az én titkom, de hogy egészen más jellegű álmaim vannak, abban biztos lehetsz - kacsintottam a nőre, aki úgy tűnt, menten felrobban, de nem adta fel. 

-Netán a vámpírt alakító színészek közül szerepel valaki azokban a bizonyos álmokban? 

-Még mindig hideg - ráztam a fejem, tovább haladva a kamerák kereszttüzében. 

Alex két pillanaton belül utolért, és mosolyogva szűrte a fogai között, alig mozgó ajkakkal. 

-Ezt ügyesen csináltad, a nő mindjárt felrobban - tette kezét a derekamra, hogy óvatosan előrébb toljon, majd beléptünk a szórakozóhely neonnal kivilágított előcsarnokába. Sietős léptekkel igyekeztünk a táncparkett, és a bárpult irányába, ahol szó nélkül elkanyarodva egymás mellől, teljesen más irányba mentünk tovább. 

-Egy dupla whisky-t kérek, jéggel - huppantam le a bárpulthoz, és kritikus szemmel vizslattam a vonagló embertömeget. 

-Szevasz, kicsilány - vigyorgott rám Kellan. Akaratlanul is végignéztem kidolgozott testén, ahogy a ruha alatt leplezetlenül dagadtak az izmok, innen már csak egy lépés volt, hogy gondolatban ne legyenek rajta ruhák. - Már is alapozol, nekem meg nem szólsz, hát milyen dolog ez? - kérdezte felháborodva. 

-Bocs, alapozni egyedül kell, party-zni kell társaságban - védtem magam, belekortyolva a mixer által elém tolt pohárba. 

Három pohárral, és körülbelül fél órával később már egész felszabadultan táncoltam boldog-boldogtalannal a táncparketten, és persze néhány stábtaggal is volt alkalmam táncolni. 

Már egy ideje Bronsonnal táncoltam, mikor kifulladva vigyorogtunk egymásra, és egyre gondolva léptünk a bárpulthoz. Én kértem egy kis vodkát, míg Bronson valami flancos nevű koktélra esküdött. 

-Ha ezt megittuk kijössz cigizni? - kérdezte. 

-Ahha - bólintottam. 

Pár percen belül már az örök szerelmespárral, Robbal és Kristennel karöltve mentünk ki a hátsó bejáraton át egy kis sikátorba. Leültünk a lépcsőre, és az öngyújtómat körbeadva mindenki meggyújtotta a saját cigijét. 

Elmeredve néztem egy pillanatra a két nagydarab biztonsági őrre, akik a sikátor elején vigyáztak a bulizó sztárok tömkelegére.