Prológus

"A pletyka voltaképp
maga a hír, amely vörös
 szatén szerelésben szalad
önmaga előtt."

Kényelmesen keresztbetettem a lábam az asztalon, és nagyot kortyolva a reggeli kávémból, lapozgatni kezdtem az asztalon heverő Blikk-et. A címlap mindenfélét harsogott a Való Világ 4-ről, illetve az ügyeletes magyar sztárbotrányokról. Unottan lapozgattam, valami olvashatót keresve, mikor az egyik oldal témája ismerősnek tűnt. 

"Válságba került, majd véget ért a Twilight sztárjának házassága!" - harsogta a főcím. Gondoltam jobb mint a semmi, hát olvasni kezdtem. - "A Twilight saga forrófejű farkasának házassága nem olyan régen ment tönkre, pontosabban a Twilight Saga: New Moon premierjét követő promóciós körút alatt. Alex Meraz, és egykori kedvese, Kim Meraz, lánykori nevén Kim Thatcher 5 évnyi házasság után gondolta út, hogy jobb lesz nekik külön utakon. Hogy a kisfiuk, Somak Meraz melyiküknél kap helyet nem kérdéses; az apa egyre több színészi elfoglaltsága miatt csak időközönként tudja vállalni a fia felügyeleti jogának gyakorlását. 

>>Nem volt veszekedés, egyszerűen csak mind a ketten úgy éreztük elhidegültünk egymástól, nem volt értelme tovább folytatni azt, ami már szemmel láthatóan nem működik. Talán korán nősültem, csak egy éve voltunk együtt, mikor egybekeltünk, Somak pedig pár hónappal utána született. Amikor csak tudok vele leszek, és Kimmel is megtudtunk egyezni. Ez is azt bizonyítja, hogy semmi vita nem volt, a házasságot egyszerűen érvénytelenítik.<< - nyilatkozta a metsző tekintetű színész a Seventeen magazinnak adott interjúja során. 

A színész egyébként több lábon áll, de most a teljes egészében a Twilight-ra koncentrál. 

>>Egyenlőre ezen dolgozom, de amint az Eclipse-nek vége, a Never Back Down második részén fogok dolgozni, aztán jöhet a Saga befejezése.<< - tette hozzá a farkasfiút alakító színész."

-Hmm... Ciki - jegyeztem meg. Az újságot az asztalra dobtam, és miután megittam a kávém maradékát, felmentem az emeletre. 

Nem volt szerencsém a reggelekkel, az ablakom éppen keletre nézett, de így legalább a délutáni Nap miatt nem kellett aggódnom. A bent uralkodó fülledt meleg szinte arcon csapott, sietős léptekkel igyekeztem ablakot nyitni, de onnan is csak a meleg áramlott be. 

-Sehogyse jó ez - dünnyögtem az orrom, alatt. Összeszedegettem a holmimat, amire a fürdőben szükségem van, de az ajtóból vissza kellett fordulnom; a telefonom hangos csörgése fájdalmasan hasított bele a ház csendjébe. - Nem tudok repülni - dünnyögtem kelletlenül. - Igen? - kérdeztem az ismeretlen hívótól, de az valamilyen különös módon angolul szólalt meg. 

-Jó napot, én Karen Smith vagyok, az Eclipse nyereményjáték szervezője, és a színészek menedzsere; én Gabriella Tailor-t keresem. 
-Én vagyok, miben segíthetek? - kérdeztem döbbenten. Nem értettem mit akar tőlem ez a nő.
-Az Eclipse nyereményjátékot te nyerted meg, gratulálok! Nemsokára meg kell kapnod levélben a bővebb tájékoztatást, de azt most leszögezem, hogy a nyeremény nem átruházható - mondta szigorúan. - Egy személyt hozhatsz magaddal ha gondolod, de egyébként minden más benne lesz a levélben - zárta rövidre mondandóját. Kerekre nyílt szemekkel hallgattam a kellemes női hangot, és dübörögve rohantam le a lépcsőn, ki az ajtón, meg sem álltam a postaládáig. Pontosan tudtam, hogy a postás minden hajnalban jön, ha érkezett levél, akkor már ott vár rám két repülőjegy. Nem is tévedtem nagyot: a nagyalakú boríték már ott várt, rajta a nevemmel, feladóként pedig Karen Smith neve volt feltüntetve. 
-Mi a jó büdös...? - kérdeztem háborogva, és visszatrappoltam lakásba. 
A levél végére érve mindennel tisztában voltam, csak azzal nem, hogy én neveztem erre a játékra. De persze tippem sem volt ki nevezhetett, de ha arra gondoltam, hogy majdnem 8 hónapra kiszakadhatok ebből a világból, ráadásul éppen Amerikába... már egész kicsi korom óta oda akarok menni. 


-Ugyan Ricsii! - nyüstöltem gimis barátomat, kicsit elnyújtva a nevének a végét. Ricsivel egy osztályba jártunk egészen ötödikes korunktól. Hetedikig konkrétan ki nem állhattuk egymást, ahol lehetett ott tettünk keresztbe a másiknak, nyolcadik előtt viszont megváltozott a kapcsolatunk. Kimondatlan szövetség alakult ki közöttünk, és azóta talán a lehető legjobb barátok lettünk, holott szerelmi dolog egy kicsi sem merült fel egyikünkben sem. És imádtuk megvitatni azokat a dolgokat amikben nem értettünk egyet, és ezekből sosem alakult ki vita. - Könyörgök, gyere velem! Komolyan, egy tucat felfuvalkodott hólyaggal, több mint fél évig... Kivel rendeznék én ott oltóparty-kat? - kérdeztem, bevetve a kiskutya pillantást. Ez be is vált. 
Ricsi fáradt sóhajjal nézett rám, majd felemelve az ujját megszólalt: - De csak akkor, ha te nem leszel egy olyan cuki muki kis rajongó, amint odaértünk! - figyelmeztett. 
-Úgy ismersz te engem? - borultam a nyakába megkönnyebbülten. 
-Nem, de az ilyeneket azért jobb előre tisztázni - felelte. - Utállak - tette hozzá játékos vigyorral, amint elengedett. 
-Tudom - vigyorogtam vissza, és kitáncoltam a szobájából. 


Elgondolkozva bámultam ki a taxi ablakán, ahogy egyre közelebb értünk a Ferihegyi reptérhez. Az ölemben pihenő kispárna, és hátizsák már kezdte nyomni a lábam, de már olyan közel voltunk, hogy nem akartam helyezkedni, nem lett volna értelme. 
A taxisofőr leparkolt a reptér parkolójában, és már ki is szállt, hogy kinyissa a csomagtartót. Nekünk ez nem ment ilyen könnyen, se Ricsi, se én nem tudtunk olyan gyorsan mozogni, mint szerettünk volna. Mikor sikerült magunkat elvonszolni a csomagjainkig, amik már a földön vártak ránk, kifizettük a taxist, és tovább csoszogtunk, egészen a biztonsági ellenőrzésig. 


Hát, remélem eddig tetszik, és megígérem, hogy ennél csak jobb fejezeteket fogok hozni:))
Puszi, Naomi